Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-31 / 1478. szám
6 olda< BÉRMUNKÁS 1947. május 31. Igazi képmutatók Kínéban a kommunisták (a.l.) A történő eseményeket éber figyelemmel kell követni, hogy azokról ténylegesen igazságos véleményt mondhassunk. A kapitalista társadalmat irányítók, a legtöbb esetben saját magukat leplezik le. Természetesen a kapitalista rendszerben hívők, mindent úgy hisznek el, ahogy azt napról napra eléjük tárják. Azért van azután az, hogy az uralkodó osztály minden túlkapása az átlagos emberek szemében igazoltnak látszik. A napi események a legjobban tükrözik vissza azon visszaéléseket, amit a népek által megválasztott képviselők elkövetnek azok ellen, akik őket a képviseltetéssel megbízták. A mai világesemények sokaknak szemében olyan bonyolultnak látszik, hogy teljesen érdektelenül siklanak el felettük. Azonban ténylegesen tisztán lehet látni, hogy éppen a jelenben olyan fontos társadalmi jelenség játszódik le, ami igen nagy kihatással lesz a jövő emberi társadalomra. A kapitalista társadalom az uralmát akarja továbbra is feltétlen biztosítani. Mindazok akkinek emlékező tehetségük még nem romlott le egészen, azok tudják, hogy mielőtt az Egyesült Államok ténylegesen részvettek a második vüágháboruban, nagyon sokszor hallottuk emlegetni, hogy “ez az ország a demokrácia arzenálja.” A fenti hangzatos jelszavakon kívül még igen sok olyan Ígéreteket hallottunk, ami valóságba úgyszólván nagy behatással volt a háborús lelkesedésre. így hangoztatták, hogy a jelenlegi háború után legfőbb cél lesz az átlag embereknek életszínvonalát a lehető legmagasabb nívóra emelni. A fentiekhez sok hasonló kijelentések után mindazok, akik még nem ismerik ténylegesen a kapitalista osztály önző tulajdonságát, tényleg el is hitték, hogy a kapitalizmus a háború után ténylegesen az emberszeretet nívójára fogja társadalmát átformálni. Most azután a háború befejezése után, más hangokat hallunk mindenfelől, “a demokrácia arzenálja” a fasizmus és a reakció arzenáljává fajult. Pénzt és hadifelszerelést adnak mindazok részére, akik a vajúdó kapialista rendszert megmenteni akarják. Judás pénzek fognak csörögni mindazok markában, akik hódolattal fogják fogadni az amerikai vesztegetők dollárjait. Az itteni kormány a honatyákkal együtt tudjad hogy az amerikai tőkészosztály jelenleg nincsen veszélyben. A demokratikus” hadifölszerelésből milliárdokat harácsoltak össze. Azok a szépen hangzó Ígéretek, amiket háború előtt tettek, már rég elavultak, csak azok sinylik meg, akik hittek benne. Azok az amerikai katonák, akik életük veszélyeztetésével győzelmet arattak a náci hordák felett, most legtöbbje hajléktalanul kószál, mert arra nincsen ez országnak pénze, hogy lakhelyeket építsen a hősei számára. Arra azonban van pénz, hogy a görög és török fasiszta uralkodókat amerikai milliókkal továbbra is uralmon tartsák. Ebben a nagy demokráciában mindenre van pénz, ami a reakciót szolgálja. A napokban ismét megszavaztak a képviselőházban 350 millió dollárt abból a célból, hogy azon országokat segítsék, amelyek hajlandók a kapitalista rendszert továbbra is fentartani. Egy régi közmondás igy hangzik, hogy “messziről jött embernek mondásait legjobb ha elhisszük, mert nem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét.” Ma már azonban úgy a közlekedési eszközök, a sajtó, a rádió annyira ki van fejlődve, hogy könnyen szerezhetünk megbízható adatokat, hogy nem muszáj elhinni minden, amit a kapitalizmus állít önmagáról. Szép kis emberszeretetre vall, amikor éhező tömegeket úgy akarnak visszatéríteni a haladó szellemtől, hogy csak akkor lesznek hajlandók éhségüket csillapítani, ha hűséget fogadnak, hogy nem próbálkoznak a mai helytelen gazdasági rendszer helyébe egy igazságosabbat építeni. A világ elnyomott és kiéheztetett népe már egyszer meg kell, hogy lássák, a mai rendszernek képmutató törekvését. Azok az adományok, amelyeket az Egyesült Államok akarnak nyújtani, hogy a jelenlegi kapitalista társadalmi rendszert, ott ahol még lehetséges az amerikai dollárokkal életben tartsák. Jogosan kérdezzük az amerikai kormányt, ha van annyi felesleges pénze, hogy az európai királyok trónját alátámasszák, miért nem inkább mutatnak egy kis humanizmust idehaza azokkal a katonákkal szemben, akik kiharcolták a részükre azt, hogy már sem a német, sem a japán kapitalizmus nem lehet nagyon hosszú ideig vetélytársa a világpiacon. Több ország népei felismerték, hogy a háborúk veszélye folyton fog fenyegetni mindaddig, amig a magántulajdonra épült kapitalizmus létezni fog. Nem is mondhatunk mást azoknak, akik olyan nagyon hisznek az amerikai nagy barátságba, hogy a kapitalizmus mindig a képmutatáson alapult és itt tényegesen a kapitalizmusnak a hazája van. Egy régi közmondás legtalálóbb felelet az amerikai kapitalizmus segítő akciójára vonatkozóan: “Ments meg uram a barátoktól, az ellenségeimmel majd csak elbánok valahogy.” A nagy adakozási vágy hátterébe a világpiac megszerzése és az amerikai kapitalizmus világuralma látható. Azonban ezt az imperialista étvágyat csak az amerikai munkásság ronthatja el, ha saját osztályérdekeinek megfelelőleg szervezkedik a kizsákmányolás megszüntetésére. Minden ország munkássága saját maga van arra hivatva, hogy a kapitalista osztályát gyengítse és adott alkalomkor szervezett erejével átvegye a termelést és az iparok irányítását. kierőszakolják a döntést Max Werner, aki a harctéri tudósítók egyik legjobbika volt a múlt háború alatt, akinek tudása és ítélőképessége nem igen csalt meg bennünket, cikket irt a P.M.-ben, amelyben azt jósolja, hogy a “katonai műveletekből kifolyólag, a legközelebb politikai változást vár Kínában.” Bár — szerinte— Chiang Kai Shek seregei még nincsenek megverve, de ereje most már. napról-napra fogyóban van. a katonai vereségek és hadserege mögött levő területek gazdasági bomlási folyamata által. Föltehetném ezen kérdést úgy is, miért hallgattak a vezető tőkés lapok a kínai helyzettel kapcsolatban az utolsó hónapokban!? Miért nem jelentették Chiang Kai Shek diadalmas előnyomulását Mandzsúriában, mint ahogy a múlt évben állandóan tették ? Azért, mert a kommunisták egészen Kina közepéig tolták be magukat északról. Sőt a stratégiailag igen fontos Sanszi tartományba is benyomultak és a tengerpart mentén fekvő ipari vidék mint Santung tartomány, egyre jobban érzi nyomásukat. E mellett észak -és Közép-Mandzsuriában tökéletesen konszolidálták a helyzetüket. “De ez csak a kezdet” — mondja Wemer — “E szokatlan harcokban, folyton váltakozó frontokon, ahol mindkét hadsereg egymás hátamögött is harcol, a katonai terv világosan mutatkozik meg.” Kétségtelen, hogy Csu Teh és Csou En-lai, a kommunista seregek fővezérei, hosszú háborúra tartó tervet dolgoztak ki. Igyekeznek előre törni, kiszélesíteni, majd összekötni bizonyos területeken vonalaikat, amelyben a nankingi kormány alatt szétszaggatják, darabokra tördelik a talajt és végeredményben Chiang helyzete tarthatatlanná válik. SÁRGA FOLYÓTÓL ÉSZAKRA LESZ A DÖNTÉS A Sárga folyótól északra, ahol Csu Teh haderői egy széles sávot tartanak megszállva, Belső-Mongoliától le a tengerpartokig, Sanszi Hupeh és Santung tartományokban fog lejátszódni a véres dráma utolsó fázisa, amelyben immár több mint húsz éve szenved a kínai nemzet. Ezen hatalmas kiterjedésű földterületen akarják biztosítani a hadműveleteikhez szükséges mozgási szabadságukat Csu Teh-ék, miközben elvagdalják Chiang útvonalait, amelyek délről északnak vezetnek. Ezen tervük már is sikerült , mert Sanghai—Nankingben és Peiping—Tiencsin területeken nincs rendes közlekedés és a Chiang által tartott Dél-Mand- zsuria terület el van vágva közép Kínától. A Chiang hadserege által megszállott dél-mand- zsuriai városok mint Mukden. Csangcsun, nem más, mint egy ék, a kommunisták által kont rolált területek mögött. Amerika azon mesterkedése, hogy hajókon, repülőgépeken szállította Chiang csapatait Dél-Mand- zsuriába és Észak-Kinába, haszontalanná vált. A kommunista hadvezetésnek egy kérdésben már is sikerült a terve. Meghiúsította az ellenség azon tervét, hogy egy mindenfélekép egységes és egybevágó hadműveletet hajtson végre. Előnyük a kommunistáknak az, hogy jobban és eszesebben tervezik hadműveleteiket, félrevezetik, aztán kisebb csapattestekre szelik ellenségeiket; elszigetelik, körül szövik, majd megostromolják és összemorzsolják ellenségeiket. Amig Csu Teh-nek határozott tervei vannak, addig Chi- áng hadműveleteinél ez nem mutatkozik meg. Sőt Yenan a kommunisták főerősségének elfoglalása is haszontalanná vált, mert a hosszúra nyúlt Chiang útvonalait a kommunista csapatok elvagdalták. Csu Teh és Csou En-lai ambiciózus terwei azok, hogy a polgárháború tartama alatt erősebbre nőjenek, mint ellenségeik, hogy a mindig nagyobb guerilla harcokból kimenőleg, széleskörű támadó harsereggé alakuljanak át. Téved aki azt hiszi hogy a kommunista csapatok fővezéréi közönséges bandafőnökök. Ellenkezőleg, nagyon is kitűnő stratégusok. Most a kínai polgárháborúban az a kérdés, hogy a két küzdő tábor számbeli viszonyát — amely Chiang seregeinél még mindig nagyobb — meg-e lehet változtatni a kommunisták javára? KÉSZÜLŐDÉS A NAGY ÖSSZECSAPÁSRA Bármilyen fontossággal bírjanak a tényleges ütközetek, mégis csak egy nagyobb hadműveletnek az , előcsatározásai, amelyre mindkét oldal lázasan készülődik. Úgy gondolják, hogy a kommunista tartalékot valahol mélyen bent a Chiang seregei által hozzáférhetetlen Észak és Közép-Mandzsuriában képezik ki, ahol az összeomlott japán seregek háborús főraktáraik voltak, amit a kommunisták vettek birtokukba. Werner szerint ezen kiképzett tartalék seregek, már az őszön megfognak jelenni Észak-Kinában. Az is lehet, hogy előbb és hozzájárulnak a döntés kierőszaklásá- hoz. Chiang ügyetlen és ingatag stratégiája, a közlekedés összeomlása következtében még inkább szenved. De a fojtó belpolitikai válság is erősen befolyásolja. Tehát magyarul mondva, kátyúba került. A belpolitikai helyzetet a katonai sikertelenség még rosszabbá teszi és az emelkedő politikai válság viszont nyomorulttá teszi a katonai hatalmat. Infláció, éhség, korrupció, frakciós viszály kodások, a tömegek elégedetlnesége és kétségbeesése folyton őrli a nankingi kormány, már amúgy is i
