Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-24 / 1477. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. május 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 öné Year _________ $2.00 Félévre ______________ 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879,___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■s®*42 Osztálybiróság A mult hét közepén Truman elnök aláírta a kongresszus mindkét háza által elfogadott ama törvényjavaslatot, amely utasítja a bíróságokat, hogy ne fogadják el a munkások által benyújtott úgynevezett “portal-to-portal” kereseteket. Ezzel az aláírással azonnal hatálybalépett az a törvény, amely az Egyesült Államok bíróságát megfosztja attól a függetlenségtől, amivel itt any- nyira kérkedtek. Mert ez a törvény valójában azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kongresszusa nem bízik az amerikai bíróságban. A honatyák féltek attól, hogy egyik vagy másik biró tévedést csinál és az igazságnak megfelelőleg fog Ítélkezni. Nem volt ugyan nagy kilátás, hogy a szövetségi bírák közül, — akik rendesen politikai szolgálatokért nyerik kinevezéseiket, — valami sokan a munkások javára ítélkeztek volna, de a törvényhozók még az ily kevés eshetőséget is igyekeztek megsemmisíteni. Az újságok meg a rádió természetesen nem ilyen formán értelmezik ezt a törvényt, hanem éppen ellenkezőleg, úgy üdvözölték, mint ami igen sok “zavartól” mentette meg Amerika gazdasági életét. De vizsgáljuk csak közelebbről ezt a dolgot, nézzük igazi mivoltában a cifra frázisok mellőzésével. , Amerika legfelsőbb bírósága, a Supreme Court úgy döntött egy bizonyos esetből kifolyólag, hogy a “Fair Employment” törvények értelmében a munkásoknak fizetés jár arra az időre is, amit elveszítenek a munkához való előkészüléssel; az átöltözéssel, a kaputól a munkahelyhez való menéssel, stb. Másszóval a fizetés a kaputól a kapuig (portal-to-portal) jár. Ezen döntés alapján nagyon sok union port indított a munkáltatók ellen az eddig nem fizetett portal-to-portal fizetésekért. Minden egyes esetben a bíróságnak kellett volna eldönteni, hogy vájjon az ily követelés helyénvaló-e, vagy sem? És ha igen, mennyi időt kellene fizetni. A követelések természetesen igen nagy összegekről szóltak, tudván azt, hogy a bíróság még a legjobb esetben is úgyis csak nagyon kis részét Ítélné meg. Az amerikai profit-éhes tőkések azonban nagyon megijedtek és azonnal ráparancsoltak a képviselőkre és a szenátorokra, hogy hozzanak olyan törvényt, amely eltiltja a munkásokat az ilyen portal-to- portal perektől. , , A kongresszus, amely ma teljesen a munkáltató osztály alázatos uszályhordozójává sülyedt, minden más törvénykezést félretolva, soronkivül csinálta meg ezt a törvényt, amit most az elnök is aláirt. Ez a törvény nem csak, hogy elüti a munkásokat a munka előkészüléséhez kívánt idő jutalmazásától, akár jogos a követelésük, akár nem, de eltütja a bíróságot attól, hogy fontolóra vegye az ily követeléseket, bármennyire jogosak is azok. Márpedig ha a bíróságot eltiltjuk attól, hogy bizonyos követelések jogosságát fontolóra vegye, akkor az lényegében a bíróság függetlenségének a megsemmisítése. A kereskedelmi sajtó nem igy látja a dolgot, mert ez a törvény csak egy osztály, a MUNKÁSOSZTÁLY ELLEN IRÁNYUL. De elképzelhetjük, miként üvöltenének, ha nem a munkások, hanem a munkáltató osztály ellen irányulna egy üyen törvény! Eddig sem volt titok, hogy az amerikai bíróságok nem voltak pártatlanok a munka és a tőke összeütközése által szült ügyekben. Ez a törvény azonban most már nyíltan megtiltja a bíróságoknak, hogy az ily ügyekben semlegesek legyenek; ez a törvény nyíltan kimondja, hogy Amerikában a munkásság felett OSZ- TÁLYBIRÓSÁG ÍTÉLKEZIK, Truman elnök aláírása azt jelentette, hogy az amerikai bíróság, amely eddig híven szolgálta a munkáltató osztályt, most már hivatalosan is OSZTÁLYBIRÓ- SÄGGÄ LETT. Változások a külügyi hivatalban Abból az alkalomból, hogy a szenátus nagy szavazattöbbséggel elfogadta a Görögország és Törökország felfegyverezését célzó javaslatot, Truman elnök a nála tisztelgő demokrata párti vezetőknek azt a kijelentést tette, hogy ez az összeg igen jó befektetés, mert ha az első világháború után Amerika egy billió dollárt üy módon fektetett volna be a “béke érdekében”, akkor megtakaríthatta volna a második világháborúra költött 350 billió kiadást és a 300,000 emberéletet. Truman elnök mint tiszt szolgált az első világháborúban, tehát már elég idős arra, hogy jól emlékezhetne, hogy igenis az Egyesült Államok hatalmas összegeket költött az első világháború után is ugyancsak ilyenformán a “béke érdekében,” vagyis egyes országok felfegyverezésére s az eredmény nem a béke, hanem a borzalmas második világháború lett. Drew Pearson, a neves újságíró, felsorolt néhány olyan esetet, amikre az elnök emlékezhetne, ha éppen akarna. Pearson felemlíti, hogy 1920-ban, amikor James Forestal, a jelenlegi tengerészeti miniszter, aki akkor a Diliion, Read and Co. nemzetközi bankárcég tagja volt, 20 millió dollár olyan kölcsönt adott Bolíviának, amit az Egyesült Államok garantált és amit később valóban az Egyesült Államok fizetett vissza. Ez a 20 milüó dollár Bolíviának hadiszerekre kellett, hogy háborút viselhessen a szomszédos Paraguay állammal. A bolíviai minisztérium ugyan előbb nem gondolt háborúra, de a fegyvereket szállító Vickers Ltd. angol cég által fizetett komissió (vesztegetés) észretéritette a minisztereket és belátták, hogy háború a béke legjobb záloga. A 20 milliós béke-alap olyan szép kis háborúra vezetett Dél- Amerikában, hogy mindkét ország még ma is azért koldus. Mikor már mindkét ország kimerülőben volt, Roosevelt elnök leküldte oda Spruüle Braden diplomatát, hogy oltsa el azt a tüzet, amit a Dillon, Read “béke kölcsön” gyújtott. Ez a Spruille Braden később a külügyi hivatalban a dél-amerikai ügyek osztályának a főnöke lett és éppen most adta be lemondását és távozik a State Departmentből a többi al- és segéd külügyminiszterekkel együtt. Egyenlőre nehéz megmondani, hogy miért mondott le annyi sok magasrangu hivatalnok a State Departmentben, közöttük Dean Acheson, a helyettes külügyminiszter is. Mert nehéz elhinni azt, amivel a lemondásokat megokolják, hogy a fizetésekből nem tudnak megélni és igy “privát üzlet” után néznek. Nehéz elhinni, hogy egyszerre több mint féltucat igen magasrangu hivatalnok jött rá, hogy évi 15-20 ezer dollárból nem tudnak megélni és a privát ügyvédi prakszis, — mert mindannyian ügyvédek, — többet hoz nekik, igy az annyira hangoztatott hazafiságukat sut- badobva otthagyják a minisztériumot. Elvi irányt szabó főtisztviselők ily tömegének a lemondása természetesen találgatásra ad okot bármennyire igyekeznek is azt eltussolni. Ilyen találgatás az, hogy ezen tisztviselők megbuktak, mert ők ajánlották illetőleg ők határozták el a Truman Doktrínát, amit dacára annak, hogy a törvényhozás mindkét háza elfogadott, a nép nem fogadta valami nagy lelkesedéssel. Sőt ellenkezőleg! A vita során kitűnt, hogy az amerikai nép igen jelentékeny többségéből erős ellenszenvet váltott ki. Kitűnt, hogy az amerikai nép nem lelkesedik az újabb, az eddigiaknél is borzalmasabb világháborúért. És kitűnt leginkább az, hogy az amerikai nép nem nyelte el azt a felfogást, hogy a békére fegyverkezéssel lehet elkészülni. Truman elnök meg Marshall külügyminiszter bizonyára a tiltakozások özönét kapták, amelyekből kitűnt, hogy dacára a lapok félrevezető cikkeinek, az amerikai nép nem hiszi el, hogy a világot két nagy, egymással farkasszemet néző fegyveres táborba kell csoportosítani a béke fentartására. És mert ez kitűnt, igy természetes, hpgy az elnök meg a külügyminiszter félrevezetettnek tartják magukat és ez az oka annak, hogy a Truman Doktrína kitalálói hirtelen rájöttek, hogy nem tudnak megélni évi 15-20 ezer dollárból. De az is lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. Lehet, hogy a hírhedt doktrínának megfelelőleg most már, olyan embereket állítanak be a hivatalokba, akik készek tovább menni és elvégezni a következő gigászi vérfürdő politikai előírni nkáltatait. Reméljük, hogy csak az előbbi az igaz; reméljük, hogy a Truman Doktrína hívei belátják, hogy a kisebb államok felfegyvere- zésének csak a következő eredményei lehetnek: (a) Háborút viELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkál ató osztály között semmi közössé); nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaksze vezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi h vatása. hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpnsztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadat«** szerkezetét éoUiiik u i-égr tár»od-»l< •* keretein bein)
