Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-24 / 1477. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. május 24. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. A TELEFON SZTRÁJK TANULSÁGAI Régi és helyes megállapítás az, hogy: a munkásság saját osztályának legnagyobb ellensége. Ha nem igy volna, az osztályharc problémája már régen megoldást nyert volna. Ma már úgyszólván minden gondolkodó ember előtt nyilvánvaló, hogy a társadalom két osztályra tagozódik. Az egyik: a munkásosztály, amelybe tartoznak mindazok, akik — tekintet nélkül, hogy szellemi, vagy fizikai i— munkával teremtik elő az élet szükségleteit, a másik: a munkáltatók osztálya, amely tulajdonul bírja a termelő eszközöket és termelt javakat és azokból hasznot — de még milyen hasznot — húz. A “harmadik osztály”, amelyről még ma is sokat hallunk ugyan, — az úgynevezett középosztály — már ma az ipari fejlettség ily magas fokán; számításon kívül esik, vagyis eloszlott. így csak két osztály számit és ebbe mindenki beletartozik. Sokan, — különösen önmagukat középosztályhoz tartozóknak számítók — tiltakoznak ezen megállapítás ellen, mert ők nem akarnak a munkásosztályhoz tartozni; a kapitalista osztályhoz viszont nem tartozhatnak, mert bérért dolgoznak, vagy saját munkájuk után élnek, ez azonban nem változtat a tényen. Aki a saját munkája után él, az a munkásosztályhoz tartozik, mig aki mások kizsákmányolásából él, az a kizsákmányolok osztályához. A dolgokat ily szemszögből bírálva kétségtelen, hogy a társadalom túlnyomó többségét a munkásosztály képezi és ha ezt megértenék az ez osztályhoz tartozók, a kapitalista osztály kis számánál fogva egyszerre erőtlenné, tehetetlenné válni. Mert a kapitalista osztálynak a hatalmat a munkásság tudatlansága szolgáltatja, azokat használják fel saját osztályuk és saját érdekeik ellen. Az országos telefon ipari sztrájk, amely immár egy hónap óta sínylődik és nagyrészben a munkáltatók feltételei alapján már befejeződött, sok tanulságot tartalmaz a munkás- osztály részére, melynek meg- szivlelése sok csalódástól mentené meg a munkásosztályt a jövőben. Bár újat nem mondunk, mert az “Industrial Workers of the World” (IWW) már 42 éve törekszik a munkásosztállyal megértetni a bajok okait, de ugylátszik a munkásság még a saját kárán sem tanul és még mindig nagy szükség van arra, hogy azt újra és újra napirendre vegyük. Bár mi általában azzal szoktuk magunkat megnyugtatni, hogy “vesztett sztrájk” nincsen — ami talán meg is állja helyét tágan vett értelemben —1 de a gyakorlatban az ilyen sztrájkban résztvevőknek nagyon nehéz ezt bebizonyítani, akik a saját zsebükön, a saját gyomrukon érzik, hogy több heti harc után kézzelfogható ra egymásra vannak utalva, I hogy ezek bármelyikében történik fennakadás, az rögtön kihatással van az összes iparokra, mint láttuk azt a szénbányászok sztrájkjánál, vagy a vasúti sztrájknál, az acél ipari és sok máé sztrájkoknál. A telefon ipar pedig egyike azon alapvető iparoknak, amelyen ma az egész ipari és kereskedelmi élet nyugszik. És amikor azt látjuk, hogy ily fontos ipar munkásai képtelenek követeléseiket érvényre juttatni, bűnt követnénk el, ha rá nem mutatnánk annak okaira. A legkönnyebb, bár nem a legmegfelelőbb magyarázat ily esetben a munkáltatók elfogultságára, profitéhségére hivatkozni, pedig a valóságban a hiba nem a munkáltatók oldalán, hanem a munkásokén van. Kishitűség elvárni a munkáltatóktól, hogy a kezükben levő hatalmat feladják amikor biztosak abban, hogy a munkásság szervezetlenül, vagy széttagolt szervezeteivel képtelen szolidárisán harcolni. • Elvégre az osztályharc, a társadalom két osztálya közötti élet-halál harc. Az ipari fejlődés elérte azt a pontot, amikor e két osztály már nem fér meg a társadalom keretein belül. Az egyiknek pusztulni kell és mivel az bizonyos, hogy a munkásosztály nélkül a társadalom nem létezhet, tehát a kapitalista osztálynak kell pusztulni. A kapitalizmus azonban ezt igy egyszerűen nem ismeri el és ragaszkodik a fenmaradásához minden áron, amig ezt a munkásság lehetővé teszi számára. Engedményekre csak akkor hajlandó, ha a munkásság erre kényszeríti. A szervezetiem, vagy a sok különböző szakmai szervezetekbe széttagolt munkások pedig nagyban hátráltatják a munkásosztályt, hogy ezt a kényszert eredményesen alkalmazhassa. Az utóbbi hónapokban, ugyan kísérleteztek, hogy a telefon iparban működő számos független és szakszervezetet egy fedél alá hozzák össze, de a sztrájk kitörésekor ez a kísérlet még a kezdet stádiumában volt és nem ért el oly méreteket, hogy a jelen harc sikerét biztosíthatta volna. Számos független szervezet tagjai nem vállaltak szolidaritást a sztrájkolókkal és a munkáltatónak ezek közvetlen segítségével sikerült megtörni a sztrájkot. Nem ez az első eset és sajnos nem is az utolsó, hogy a munkásság ily érzékeny vesztességet szenvedett az osztályharc frontján. Ez természetes következménye az elavult szakmai szervezkedésnek, amely lehetővé teszi, hogy az ugyan azon iparban foglalkoztatott munkások egyik csoportját felhasználják a munkáltatók a másik csoport harcának leverésére. így van ez évtizedek óta és éppen ideje, hogy a munkásság felismerje ezt a súlyos hibát. Az IWW megalakitói ezt a súlyos hibát kívánták orvosolni, mikor a forradalmi EGY NAGY SZERVEZET alapjait lerakták. És az események az IWW-t igazolják azokkal szemben, ak k NYÁRI MULATSÁGOK eredmény nélkül kell visszatér niök a munkára. A telefon ipar éppen egyik« azon iparoknak, amelyek a leg jobb példát szolgáltatják í munkásságnak az EGY NAGli SZERVEZET szükségességéről mert egyike a legjobban összpontosított iparoknak és enne! dacára se szeri se száma a sok különböző kis és nagyobb szak- szervezeteknek. Nem túlozunk amikor azt mondjuk, hogy ezen szorosan összpontosított iparban, amelynek a legtávolabt eső részecskéjét is egy központból irányítják — az “American Telephone and Telegraph Co.” new yorki központjából — több tucat különböző szervezetbe vannak a munkások széttagolva. A két országos szervezeten — az AFL és CIO — kívül van néhány független országos szervezet, bár ezeket is csak laza szövetség köti össze és amint láttuk a jelen sztrájkban is, pár heti sztrájk után szétváltak és mindenki külön-külön igyekezett megegyezést kötni a munkáltatóval. Ez azonban nem minden. Vannak az országos szervezeteken kívül oly szervezetek is, amelyek csak egy államra terjednek ki. Vannak aztán, amelyek csak egy-egy városra, mint pl. a chicagói helyi operatorok, amely szervezet teljesen független a többiektől és most a sztrájk idején is, amig az országos vonalak (long distance) kezelői sztrájkoltak, a helyi operatorok a munkán maradtak. De a telefon iparban foglalkoztatott munkások nem csak államok és városok szerint vannak széttagolva, hanem egyes városokban is több különböző szakmai szervezetekbe, amelyek közül némelyek betartoznak valamely országos szervezetbe, mások viszont minden mástól függetlenül, csak a város bizonyos szakma munkásait egyesitik. És ennek az átkos széttagoltságnak nem is lehet más eredménye, mint aminek szemtanúi voltunk a jelen telefon ipari sztrájknál. Bár a sztrájkolok száma meghaladta a 300,000-et ennél több még a munkán volt és ezek segítettek a munkáltamnak megtörni a bérharcot. Az IWW megalakitói már 42 évvel ezelőtt felismerték a szakmai szervezkedés elavultságát, ímely nem csak, hogy nem szolgálhat j a a munkásság érdekeit, lanem már akkor károsnak ta- álták ezt a munkásosztályra lézve és oly szervezetnek rak- :ák le az alapját, amely minden így iparban foglalkoztatott munkást — tekintet nélkül, logy mily szerszámmal dolgozik — egy Ipari Szervezetbe tömörít és a különböző Ipari Szerezetek az EGY NAGY SZERVEZETBE egyesülnek. És az ily szervezkedési módszer ma még sokszorta szükségesebb, mint volt négy évtizedlel ezelőtt. Az utóbbi évtizedek- len az ipari fejlődés meghatvá- lyozódott úgy, hogy néhány unber irányítása alatt van. A különböző iparágak annyiA háborús viszonyok megszüntetése lehetővé teszi, hogy a forradalmi ipari unionizmus hívei vidékenként újból megtartsák a nyári mulatságaikat, ahol a régi ismerősök összejönnek, másokkal ismeretséget kötnek és elszórakoznak. Eddig az alábbi nyári mulatságokat jelentették lapunknak. CHICAGO ÉS VIDÉKE Vasárnap, junius 8-án, egész nap a 6913 Milwaukee Avenuen alatti VILLA GARDENBEN tartja ez évi nagy PICNICJÉT. Tánc — szórakoztató műsor — frissítők. Belépődíj (adóval) 50 cent. Útirány: Milwaukee Ave. car a végállomásig, onnan 3 block északra a Grove-ig. LOS ANGELES ÉS VIDÉKE PICNIC junius 8-án, vasárnap az Elysian Park, Ground No. 3 helyen. Kezdete délelőtt 10 órakor. Beléptidij nincs. Az IWW tagjait és barátait szívesen látja a rendezőség. Útirány: A Hill streeten a vörös villamost kell venni a Sunset and Echo Park Avenuig, onnan Echo Park Car a Morton Avenueig, onnan egy kis séta a Morton Avenuen a Gruond No. 3-ig. évtizedeken keresztül gáncsolták ezen eszme terjedését. AFL—CIO EGYESÜLÉS? A tornyosuló munkásellenes törvények láttán a Congress of Industrial Organization (CIO) vezérei szükségét látták, hogy a két nagy munkásszervezet — a CIO és az American Federation of Labor (AFL) — közös akcióba lépjenek ezen rabszolga törvények megbuktatására. Dy értelemben a CIO átiratot intézett az AFL-hez, mely az AFL központi vezetőségének a közelmúltban Miamiban (Florida) megtartott ülésén napirendre került és a tárgyalás eredményeként a gyűlés egy öt tagú bizottságot választott, amely a CIO szintén öt tagú bizottságával május elsején ült össze Washingtonban a további akció megbeszélésére. A közvélemény sokat várt ezen tanácskozástól, mi azonban, akik ismerjük az AFL reakciós vezéreit, nem sok reményt fűztünk ahoz, hogy ezen tanácskozásnak bármily gyakorlati értéke lesz. És nem is csalódtunk, amikor értesültünk, hogy a két napi tanácskozás eredménye az lett, hogy nem tudtak megegyezni. Az AFL vezérei úgy vélekednek, hogy közös akció a két szervezet között csak úgy lehetséges, ha a CIO belép az AFL- be, ami véget vetne a két szervezet közötti ellentéteknek. A CIO ajánlata már mesz- szebbmenő volt és három pontból állt, melyek: 1) A két szervezet azonnal indítson közös akciót a munkásellenes törvények ellen; 2) a szervezetek közötti (jurisdikcional) harcok megszüntetése és 3) egy uj szervezet megalakítása, mely magában foglalná mindkét szövet-
