Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-26 / 1473. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. április 26. bovár cigányzenéről. Hát e sorok írója mint dombóvári, szintén vissza tud emlékezni, de nem annyira a dombóvári cigányzenére, mint inkább az Eszterházy grófok birtokain robotoló földmunkásokra, a hatvan krajcáros napszámra, a látástól vakulásig való dolgozásra, melyért alig volt meg a mindennapi falat. Ez elől menekültek el a “szélrózsa magyarok” a világ minden részébe, uj életet keresni. Ezekhez aztán nem számítódik bele az a csoport, akik mint a nyilas vezérek üzérkedtek Magyarországon és ezért kellett nekik most külföldre menekülni, gyászmagyar múltjuk miatt. És ezeket most Dr. Molnár és társai ide Amerikába akarják telepíteni, gyűjtik a címeket, hogy aztán kivételes kvótát járjanak ki részükre, Washingtonban egyre jobban virágzó nyilasokhoz hasonló társaiknál. Nem csoda hát, hogy olyan elmerengve Írnak lapjukban, hogy maguk sem tudják, hogy mit Írnak le, még- kevésbé annak értelmét. Idézzünk csak néhány sort: Hozzátok szólok, mert ti is messze vagytok mindezektől az ábránd színektől, mert hisz csak a távolság festhet oly tündéri színűvé mindent szerető szivünkben, amit ott kellett hagynunk azon gyönyörű Magyarországon, amelyre másként gondolni sem merünk, mert édes még a fájdalom is, mely szivünket betölti valahányszor elkóborol lelki tekintetünk a végtelen messzeségbe, — hegyen-völgyön át s hirtelen megbénul agyunk.” így megy tovább pont nélkül még vagy egy félhasábon át ugyanaz a mondat ily szóvirágokból összeállítva, mi azonban a “megbénult agynál” megállunk és nem idézünk tovább. Utóvégre el kell ismerni Dr. Molnár orvosi képességét. írói és költői, szerkesztői dolgokban vitatkozhatunk vele, de orvosi téren nem. Ha ő megállapítja saját magáról a bénult agyvelőt, ő mint orvos azt jobban tudja. így tehát nincs tovább a mi kritikánk. Utóvégre mi is mindig azt mondtuk, hogy bénult agyuak irányították a világot, akik a náci-nyilas szellemet, erőszakolták rá a világra es ugyanazt akarják fölidézni ismét. Ezek közé tartoznak azok a bénult agyuak, akik keresztes háborút hirdetnek az ezeréves magyar határok visszaszerzésére. A “bénult agyuakat” hagyjuk magukra, ellenben arra törekedjünk, hogy az amerikai magyarság eddig minden célra fölhasznált bizonyos tömegét megóvjuk tőlük. És ehez a munkához tartozik az a propaganda, amit még intenzivebben kell folytassunk a munkásnép igazi osztályérdekének a fölismerésére. A háború alatt a németeknek sikerült petróleumból vajat készíteni. A petróleumból előbb paraffint készítettek, amelyből glycerin és egyéb anyagok hozzáadásával igen kitűnő vajat állítottak elő, amelynek, — mint a most megejtett vizsgálatok kiderítették, — csak az a kis hibája van, hogy a gyomor nem tudja elemészteni. Egyről-Másról TTT .IVrOMTVT A • J. Z. ----= VILÁG IMPERIALIMUS FELÉ A világ közvéleményét még mindig a Görög-Törökországok részére folyósítandó 400 millió dollár kölcsön foglalkoztatja. És mennél tovább van az ügy felszínen, annál világosabb lesz annak tulajdonképpeni célja. Bár a kölcsönt folyósító hivatalos körök nem a legjobban örülnek a széleskörű publicitás- nek a kölcsönnel kapcsolatban — azok legjobban szeretnék a fejleményeket véka alatt tartani egyelőre — a dolog azonban oly érezhetően vág bele a világ dolgozóinak életbiztonságába, hogy a hallgatás ma annyit jelentene, hogy a munkásság saját maga alatt vágná a fát és egyszer csak azon venné észre magát, hogy a mélységbe zuhan. Ha a kölcsön célja valóban az volna, hogy az elképzelhetetlen nyomorban élő görög népet élelemmel, ruhával, építésre és termelésre alkalmas szerszámokkal stb. szükséletekkel látná el, a visszhang éppen ellenkező volna : a munkástömegek a kölcsön mellett volnának, a reakciós és fasiszta honatyáink pedig, akik ma a kölcsön mellett kardoskodnak minden valószínűség szerint ellene volnának, mert őket a tömegek szenvedése nem szokta megindítani. De az a tény, hogy éppen a reakciósok és fasiszták vannak a kölcsön folyósítása mellett, figyelmeztetésül kell szolgáljon és akcióra ösztökélje mindazokat, akik szemtanúi, vagy szenvedői voltak a náci-fasiszta imperializmus törekvéseinek, mert ma minden jel szerint az Egyesült Államok Hitler nyomdokait kívánja követni. Mert ha nem igy volna, miért kellene a fasiszta görög királyságot és a szintén fasiszta török diktatúrát 250, illetve 150 millió “dolláros kölcsönnel — a visszafizetés leghalványabb jele nélkül — támogatni azon kimondott céllal, hogy azon országok hadseregeit legmodernebb gyilkoló eszközökkel szerejék fel? Mert hiába ecsetelte Truman elnök a kongresszus mindkét háza közös ülésén, hogy a görög nép mily nyomorban él, amikor a kölcsön folyósítását ajánlatta, a végén kitűnt, hogy' a kölcsön tulajdonképpen nem azt fogja szolgálni, hogy a görög nép élelmet, ruhát, traktort, ekét és hasonló szükségleteket kapjon, hanem, hogy a fasiszta királyság imperialista haderejét kibő- vitse és modernizálja. Hogy mi célra ? Ahhoz ma már nem is fér kétség. Közismert tény az, hogy a görög fasiszta királyság, éppen úgy mint a török, vagy spanyol fasiszta diktatúra, csak a legkegyetlenebb terror árán tartható fel. Ma azonban minden terror dacára, a királyi trón már annyira inog Görögországban, hogy külső segítség nélkül minden pillanatban összeomolhat. Ezt pedig Amerika kapitalistái két okból nem szeretnék látni. Az egyik: egy független görög köztársaság, amely esetleg Szovjet Oroszországgal békés viszonyban lenne, veszélyeztetné a közel keleti olajforrásokhoz vezető utat, amelyben pedig az amerikai kapitalisták jelentékenyen vannak anyagilag érdekelve és amely olajforrások egyrészéheg Oroszország ugyan oly jog alapján tart magának igényt, mint Anglia, vagy Amerika. A másik: a jelenben Török és Görögország képezi az ütközőt a kelet és nyugat között és ez okból a kapitalizmus minden áldozatra kész, hogy ezekben az országokban legyen egy Amerika zsoldjában álló jól felszerelt hadsereg, amely minden időben kész megvédeni az amerikai kapitalizmus érdekeit. Ezen tények kétségtelenül azt bizonyítják, hogy Amerika rohanva halad a világ imperializmus felé. Ma dollárokkal és gyilkoló eszközökkel, melyeket “kölcsön” képen juttat a fasiszta országoknak, holnap azonban már a fiainkat is követelni fogják, hogy ismét megvédjék a “demokráciát” most azonban nem a náci-fasizmus, hanem a “kommunizmus” ellen. A MUNKÁSSAJTÓ FELADATA Vitán felül áll az a tény, hogy a közönség informálását szolgáló eszközök — sajtó és rádió — a kapitalizmus szolgálatában áll és úgy informálja a közvéleményt, ahogy a kapitalista osztály érdekei megkívánják. Ez alól a szabály alól nincs kivétel, mert a sajtó és rádió túlnyomó százaléka a nagy üzleti érdekeltségek tulajdonai. De még az úgynevezett “független” sajtó is alá van rendelve ezen üzleti érdekeltségeknek és akar-1 va, nem akarva, ezen érdekeltségeket kell szolgálja, ha létezni akar. Ismerve ezen tényeket, nem csodálkozhatunk azon, hogy ily kritikus időkben, amikor a népek túlnyomó többségének érdekei ily élesen szembe állnak az uralkodó osztály érdekeivel, a közvélemény — vagy legalább is a többség — saját érdekeivel szembe az uralkodó osztály érdekeit védelmezi és hajlandó nem csak eltűrni, de segíteni is azok üldözését, lehetetlenné tevését, akik a többség érdekeit védelmezik. A közvélemény helyes informálása ma sokkal fontosabb, mint bármikor volt. Nagy események vannak kialakulóban és azok kimenetele nagyban függ attól, hogy a közvélemény felismeri-e a tényeket, vagy a kitartott sajtó és más hírszolgáltató vállalatok ferde információ nyomán fog ítélni és cselekdeni. A közvélemény helyes enfor- málása csakis oly helyről jöhet, ahová a kapitalista osztály ke- j ze — vagy pénze — nem ér el és ez a hely: AZ OSZTÁLYHARC alapján álló munkásszervezetek. (Hangsúlyozni kívánom az osztályharc szót, mert vannak olyan szervezetek is, amelyek ettől a jelzőtől éppen úgy irtóznak, mint a kapitalisták és egyetlen céljuk saját tagjaik részére kedvezményeket kivívni, egyébként kapitalista ideológiával vannak telítve.) A munkásosztályt érdeklő információ csakis ily helyről eredhet és erre a legalkalmasabb eszköz a munkássajtó. Ily kritikus időkben tehát nagyhorderejű szerepe van a munkássajtónak, amelynek sikeresen megfelelni csakis az olvasók segítségével tud. Be kell ismernünk, hogy ma a munkássajtó hangja nem oly hatásos, mint a szükség megkívánná, mert olvasó tábora túlságosan korlátolt. Ezt azonban lehet korrigálni belátható időn belül, az olvasók segítségével. Nem is kerül különösebb fáradtságba és költségbe. Legtöbb olvasónak vannak ismerősei, akik nem olvasnak munkáslapot, hanem az események információját a fent említett módon szerzik be. És ez áll a Bérmunkás olvasóira is. Valószínű, hogy már többször vitatkoztak az ilyen ismerőseikkel, de eredménytelenül és feladták a reményt, hogy szóval meggyőzzék őket. Alkalmasabb módja a meggyőzésnek, ha a sok szó helyett átadja e lapot ismerősének, miután ön már elolvasta, hadd gondolkozzon az olvasottak felett. Ezt minden fáradtság és költség nélkül megteheti és nem csak a lapnak, hanem önmagának és a munkásosztálynak tesz szolgálatot. Mert mennél több a munkáslap olvasója, annál kevesebb a munkásosztály ügyének az ellensége. MEGÉRTETTE Az egyik alaposan berúgott atyánkfia éppen a sarki lámpaoszlopot szorongatta, amikor meglátta, hogy a pap közeledik feléje. — Jöjjön mán, tisztelendő uram, segítsen helyredugni ezt a lámpaoszlopot, mert ki akar dűlni. No meg a járda is nagyon mozog körülötte, — szólt a részeg az előtte megálló paphoz. — Látja, látja, jó ember, — szólt hozzá a tiszteletes ájtato- san, — mire képes a pálinka?! — Nohát, — mondja erre az atyafi, — szörnyen ostoba ember lehet ez, aki ilyen lámpaoszlopra meg a járdára pocsékolja azt a drága jó italt! REAKCIÓS SAJTÓ SZEREPE MOSZKVA — A hivatalos orosz hírszolgáltató iroda, Tass azzal vádolja az amerikai, angol és francia sajtót, hogy tudatosan “blackmail” utján robbantani akarják a külügyminiszterek tanácskozását. A három ország sajtójában tudósítóik jelentéseiből kiszínezik, nagyítják a tanácskozásnál felmerült ellentéteket s azt hirdetik, hogy a konferenciának nem lesz semmi eredménye. “Midőn az ily vitáknál nincsenek meggyőző érveik”, — Írja a Tass, — “akkor azonnal azt mondják, hogy az orosz delegáció konokul ragaszkodik káros felfogásához s igy a konferencia nem vezethet eredményhez.”
