Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-19 / 1472. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. április 19. régi papok a szószéken és azok­nak a prédikációit a kommunis­ták ájtatosan hallgatják. A val­lási dogmákat nem lehet úgy megtörni, hogy uj bástyákat épitünk a részükre, ellenben az építőket nagyon könnyen meg­környékezheti a vallási dogma. Ha én kommunista volnék, nem dicsekednék, hanem nagyon is szégyenkeznék a templom építé­si aktivitás miatt. Az ilyen mély megalkuvás nem a munkásnép jövőjének a javát, hanem ellen­kezőleg az aláásását eredménye­zi. Ez a taktika az igazi öntuda­tos munkásság előtt csak su- viksz és inkább csak úgy néz ki, mintha a kommunisták kö­vetve Budenz elvtársuk taktiká­ját, követik őt az egyházi meg­értés felé. Ismét nagy rémületbe merül­tek az ország nagy vezérférfiai. Hónapok óta törik a fejüket, hogy a sztrájkhullámok elé gá­tat emeljenek és közben egy újabb nagy sztrájkhullám csap át a fejük fölött. Még el sem mult a supreme court sztrájk ellenes döntése a bányászok el­len, már is itt a telefon sztrájk. Több mint 300,000 telefon ipari munkás ment ki együtt sztrájkba, akik ezelőtt mindig csak külön-külön legfeljebb csak helyi jelentőségű sztrájkokban vettek részt. Pedig eddig is előt­tük volt a példa az American Telephone Co. nem csak orszá­gos, de világi telefon hálózata, mely mint a pókszálak övezik körül az egész földet. Ez a tár­sulat a világ egyik leggazda­gabb társulata, több mint 7 bil­lió vagyonnal rendelkezvén és részvényeseinek száma megha­ladja a hétszázezret. Igyekez­tek is a kompánia vezetői, hogy a sztrájk megkezdése előtt, rá­vegyék a kormányt, hogy ve­gyék át mint közszolgálati ipart és igy a sztrájkot akadályozzák meg. Ugylátszik, hogy Truma- nék tanultak a bányászok eseté­ben és nem avatkoztak bele ily lépéssel, vagy inkább az álla­mok hatáskörébe hagyták meg a sztrájktörési művelet végre­hajtását. Elsősorban New Jersey állam jelentkezett a láthatáron, ahol gyors ütemben keresztül haj­szoltak egy sztrájk ellenes tör­vényt, mellyel megfélemlíteni akarták a sztrájkolókat. Majd amikor az sem hozta meg a kí­vánt eredményt, a sztrájkolok vezetői közül hármat letartóz­tattak, mint törvénysértőket és börtönbe zárták őket. A sztráj­kolok azonban továbbra is szoli­dárisán kint maradtak és az ál­lami sztrájktörési kísérlet ed­dig még kudarcba fulladt. A sztrájkolok részére inkább ho­zott eredményt mint a telefon kompánia profit harácsolói ré­szére, akiknek érdekében a tör­vényhozó szolgák akcióba lép­tek. A New Jersey-i AFL és CIO együttesen kimondották, hogy szimpátia sztrájkba lép­nek, a sztrájkolok támogatásá­ra, a sztrájktiltó rabszolga tör­vény ellen. Itt akarom aztán megjegyez­ni, hogy mennyire fontos volna, ha az összes ipari munkások az Egy Nagy Szervezet alapterve­zete szerint szervezkednének. Akkor nem mint külső szerveze­ti szimpátiából kellene kérni a más ipari munkások cselekvé­Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. ÚTMUTATÓ A GYÁVÁKNAK Az elmúlt hét ismét bővelke­dett a szenzációkban. A Centra- lia-i (111.) bányaszerencsétlen­séget követő egy heti “országos bányász gyász’’ nem ért véget az egy hét leteltével, hanem a legtöbb bányában tovább tart, amig az összes bányák gyakor­latba léptetik a szükséges biz­tonsági intézkedéseket. A legfi- gyelemre méltóbb azonban az országos telefon operátorok sztrájkja, amely ugyan az egész országra kiterjed, de nem ál­talános, mert több városban a telefonok üzemben vannak, mi­vel az operátorok más szerveze­tek tagjai. Már azt hittük, hogy az ame­rikai munkások annyira meg­ijedtek a szövetségi kongresz- szus munkásfaló. tevékenységé­től, hogy lemondtak a sztrájk­jogról. Ha a két nagy munkás­szervezet — az American Fede­ration of Labor és a Congress of Industrial Organization — meghunyászkodó magatartásu­kat nézzük, ez a feltevés jogos volt, mert amióta a 80-ik kong­resszus összeült s a szervezetek, sztrájk és általában munkásel­lenes törvényjavaslatokat tár­gyalja, a két nagy szervezet ve­zérei a folyamatban levő akció­kat lefújták és a kongresszus bi­zottságait igyekeztek meggyőz­ni, hogy a törvényjavaslatok nem lesznek jók. Amint a dol­gok kinéznek, feltételezhető, hogy ajánlatot tettek a vezérek, hogy ha elvetik a törvényjavas­latokat, a munkások hálából nem fognak sztrájkolni. Erre val az a tény, hogy az acéliparban, ahol a CIO szerző­dése még februárban lejárt, semmi sem történik annak meg­újítására. Az autó iparban szin­tén lejárt a szerződés több nagy vállalattal — melyek egyike a General Motors Corp. — azon­sát, hanem mint belső szerveze­ti kötelesség volna és “egynek a sérelme, valamennyinek a sé­relmét jelenti” alapján nem egy órára vagy egy napra volna ál­talános sztrájk, hanem addig, mig a munkások jogos követelé­seit nem teljesítenék. Ilyen har­ci erővel szemben aztán a köve­telés teljesítése volna gyorsüte- mü nem a sztrájktiltó törvény- hozás. Az ilyesmi aztán nem vol­na törvényellenes, mert az egy­séges ipari harci fegyverrel ren­delkező munkások azt üzen­nék a törvényhozó basáknak, hozzatok törvényt, hogy az iparbáró uraknak ne legyen jo­guk profitot harácsolni. Amed­dig nekik joguk van a profit­hoz, nekünk jogunk van a sztrájkhoz és a sztrájk által ki­vívott életszínvonalhoz. Mert akárhogyan nézzük is a dolgot, a sztrájk az élethez való jog­alap, lázadás a tőkések profit­rabló kizsákmányolása ellen. Ezért minden sztrájk osztály­harc, melyben a sztrájkoló mun­kások bárhol és bármelyik ipar­ban az osztályharcos munkások támogatására számíthatnak. ban onnan sem hallunk semmi akcióról. A villamossági ipar­ban is elhalasztották a döntés idejét, bár a szerződés március­ban lejárt. És ezeket látva már azt hittük, hogy a telefon tár­saság alkalmazottai is ezt a pél­dát fogják követni és tovább is alkudozni fognak eredménytele­nül. Az a tény azonban, hogy a telefon munkások nem tartoz­nak a “nagy” szervezetek szö­vetségébe és igy nem volt a nagy vezéreknek alkalmuk azt megakadályozni, valószínűleg hozzájárult, hogy a telefon munkások megindították a lavi­nát és utat mutatnak a gyávák­nak, hogy direkt akcióval töb­bet lehet kivívni a munkásság­nak, mint kilincseléssel a végte­lenségig. A TELEFON SZTRÁJK FEJLEMÉNYEI Akik ismerni vélték a telefon ipar összetételét és ez iparban működő szervezeteket, az utol­só órákig kételkedtek abban, hogy az ott alkalmazott mun­kásokat lehetséges a munkabe­szüntetésre bírni. Az ott műkö­dő szervezetek eredetileg mind a telefon vállalat kezdeménye­zésére alakultak abból a célból, hogy a “külső” szervezeteket távoltartsák az ipartól. Minden városban és az ipar minden ágában más és más szer­vezet működött úgy, hogy se szeri, se száma nem volt a szer­vezeteknek, de a vállalat igaz­gatóságának a keze mindegyik­ben ott volt. Amikor azonban a “Wagner Labor Act” törvényerőre emel­kedett, amelynek egyik kitétele törvénytelennek minősítette a “company unionokat” a Tele­phone Co. kénytelen volt a di­rekt kontrolt feladni és inkább a “megbízható” embereiken ke­resztül indirekt próbálták a ré­gi “jóviszonyt” fentartani a vál­lalat és a munkások szervezetei között. De mivel a fejlődést megállítani nem lehet, a telefon hálózatok alkalmazottai is kezd­ték felismerni, hogy az a “közös érdekről” szóló prédikáció, amit úgy a munkahelyen, mint a “szervezetben” gyakoroltak, va­lahogy nem stimmel a gyakor­latban. Mert amig az ő türelmük folytán a vállalat évről-évre na­gyobb és több profitot zsebelt be, addig a munkásoknak min­dig szűkösebben telt élelemre, ruházkodásra és általában a szükségleti cikkek beszerzésére. Ezen első lépés felismerése után a munkások több érdeklő­dést tanúsítottak a szervezetek iránt és arra is rájöttek, hogy a munkászervezetek sokkal ered­ményesebben működhetnek ha nincs a foglalkozási ágak és vá­rosok szerint széttagolva, ha­nem az egész iparban, az egész országra kiterjedő egy szerve­zetben tömörülnek. Ezen felis­merés eredményeként számos ily független szervezet össze­vontak a “National Federation of Telephone Workers” szövet­ségbe és igy valósulhatott meg az egész országra kiterjedő munkabeszüntetés, amely a je­lenben folyamatban van. A sztrájk országos méretű ugyan, de nem általános, mert az iparban még mindig vannak “független” szervezetek, ame­lyek nem vállaltak szolidaritást az országos szövetséggel. így pl. Chicagóban a telefon opera­torok ily “független” szervezet tagjai és annak vezetői alkut kötöttek a vállalattal, hogy a munkabeszüntetés idejét kitol­ják április 30-ig és dacára az összes telefon központok előtt feállitott sztrájkőrvonalaknak, a chicagói telefon operátorok tovább is kezelik a központi kap­csolókat. Valószínű, hogy ha­sonló esetek máshol is előfor­dulnak, ami direct hátbatáma­dása a gigászi harcnak. A legjobb értesülés szerint a hosszutávlatu vonalak (long distance) levannak zárva az egész országban és csak rendkí­vüli hívásokat eszközölnek, me­lyet a felvigyázók és osztályfő­nökök végeznek, kik a munkán maradtak. A sztrájkban részt- vesznek a telefon operátorokon kívül a szerelők, javítók, irodai alkalmazottak és részben a tele­fon készítő gyárakban alkalma­zott munkások úgy, hogy a sztrájkolok száma megközelíti a 300 ezret. A VÁLLALAT PROVOKÁLTA A SZTRÁJKOT A munkabeszüntetést mege­lőzőleg a telefon kompánia he­teken át minden nap egész olda­las hirdetéseket helyezett el a napi sajtóba, melyek arról igye­keztek informálni a közönséget, hogy a vállalat “minden lehetőt elkövetett”, hogy a sztrájkot el­kerülje és azért a felelőség nem a vállalatot, hanem a uniont ter­heli. -■ Ezzel szemben a Chicago és kerületi sztrájkbizottság elnöke azt mondja, hogy “Tagadjuk, hogy a vállalat minden lehetőt elkövetett a sztrájk megakadá­lyozására. Állítjuk, hogy a vál­lalat — azáltal, hogy megtagad­ta a jóhiszemű tárgyalást a uni- onnal — direkt provokálta a sztrájkot.” “A vállalat igazgatósága egy­etlen elfogadható ellen-ajánla­tot sem tett az utóbbi 60 nap alatt, amióta a követeléseket benyújtottuk. A vállalat elfo­gadta a pártatlan választott bi- | zottság közbenjárását, de annak | döntését csakis a bérkövetelé- | sekre korlátozta, ugyan akkor, "amikor a sztrájkban résztvevő minden egyes szervezetnek lega­lább 25 más követelése is van a munkaviszonyok javítását ille­tőleg. “A vállalat a bérkövetelések­re vonatkozó döntését is csak a saját feltételei alapján volt haj­landó a párttatlan bizottságra bízni. És nem volt hajlandó a bi­zottság döntését elfogadni egy meghatározott dátum érvényes­ségére. Továbbá a vállalat ah­hoz is ragaszkodott, hogy a bi­zottság hivatása csakis abban merüljön ki, hogy megvizsgálja, hogy a telefon vállalat által fi­zetett bérek arányban vannak-e a más vállalatok által, hasonló foglalkozásért fizetett bérekkel egy bizonyos körzetben. “A vállalat hosszú évek óta az ily természetű tárgyalásokat (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents