Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-11 / 1458. szám
1947. január 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ■ (gb) ROVATA A MUNKÁHOZ VALÓ JOG A Bérmunkásban már sokszor irtunk arról, hogy a munkáltatók szolgálatában álló politikusok, nemzetgazdászok, újságírók, rádiószónokok, papok és egyéb “közvélemény-gyártók” állandóan a “munkához való jog” nevében követelik a szervezet munkások elleni törvényeket. Állandóan azt hangoztatják, hogy a unionok “elveszik a szervezetlen munkásnak a munkához való jogát”, vagyis a megélhetési lehetőségét s azért ennek a szegény, ártatlan, szenvedő szervezetlen munkásnak az érdekeiért harcolnak. Az ily hamis okoskodásra támaszkodva már több államban képesek voltak a szervezkedés szabadságát korlátozó törvények keresztülvitelére. Ily törvényeket hoztak már Florida, Arkansas, Nebraska és South Dacota államokban, de hasonló törvényjavaslatok tárgyalására készülnek más államok törvényhozó testületéiben is. Éppen azért újból meg újból foglalkoznunk kell azzal a hamis érveléssel, amivel ezen törvényeket alátámasztják. Ezen állami törvények, ha a szövegezésben különböznek is valamit, a lényegükben mindig azonosk. Nézzünk tehát egyet, például azt, amit Arkansas államban fogadtak él. Ezen törvény legfontosabb szakasza igy szól: “Egyetlen munkástól sem szabad megtagadni a munkát azért, mert nem tagja valamely unionnak, nem lép be abba, avagy kilépett a tagok sorából; egyetlen korporáció, egyesület avagy magán munkáltató sem köthet olyan szerződést, sem Írásban, sem szóbelileg, amely a munkaalkalomból kizárna akár a unionok tagjait, akár azokat, akik nem tagjai a munkásszervezeteknek, kiléptek abból, vagy nem akarnak belépni; tilos azonkívül bárkit is arra kényszeríteni, hogy a munkásszervezet tagsági diját fizesse, mert máskülönben nem kaphat munkát, vagy nem tarthatná meg munkáját.” istái nem lesznek képesek megakadályozni, mert ehhez nagyon sokkal hatásosabb lépésekre lesz szükség és ezeket a lépéseket már most kell megtenni. Mivel a munkásosztálynak a legbiztosabb és leghatásosabb védőeszköze a saját szervezett ereje, ezt a szervezett erőt kell szembeállítani a kizsákmányoló osztály törekvéseivel. A szóbeli fenyegetések ideje lejárt. Cselekedni kell. A létező munkásszervezeteknek, minden taktikai és szervezeti, tényleges és vélt ellentétet félre kell tenni és a legmagasabb fokú szolidaritást kell tanúsítani, mert ma már csak ez az egyetlen erő, amely előtt a kizsákmányoló osztály és azok lakájai meghátrálnak. RAVASZ FOGALMAZVÁNYOK Nyilvánvaló, hogy az üy törvények rendkívül ravasz fogalmazványok, amelyek, ha gyakorlatban érvényesíteni tudják azokat, nem a munkások, hanem a munkáltatók érdekeit védik. A “munkához Való jog” hangoztatása hamis és csak félrevezetésre szolgál, mert a műhelyek megszervezésénél az egyetlen s igazán fontos kérdés nem az, hogy ki dolgozzon és ki nem, hanem inkább az, hogy minden ott dolgozó munkás magasabb bérekért és jobb munka- viszonyok között dolgozzon. Világos, hogy még ha a legtudatlanabb munkásnak is igy, a tényeknek megfelelőleg adnánk fel a kérdést: Haragszol-e azért, hogy csak magasabb bérekért és jobb munkaviszonyok mellett engedünk dolgozni? — akkor a felelet nem volna kétséges. Ellenben ugyanerre a kérdésre a munkáltatók már egészen másképpen felelnek, éppen azért ők forszírozzák a hamis címke alá fogott, de valójában az összmnukásság java ellen irányuló törvényeket. Ősidők óta megszokott dolog, hogy az ember mindig panaszkodik a közcélokra fizetett adózás miatt. Azonban minden értelmes és tisztességes ember elismeri, hogy olyan közcélok fen- tartására, mint például az iskoláztatás, közlekedés, közegészség, stb. stb. adót kell fizetnünk, máskülönben a mai, komplikált élet megakadna. Nos, éppen ilyen közösséget képez egy gyártelep is. Ott is számtalan közös ügyük van a munkásoknak. Ilyenek a bérskála emelésé- nak és színvonalának fentartá- sán kívül a munkaviszonyok javítása. Száz és száz olyan dolog fordul elő a gyárban, amit az individuális munkás nem végezhet el, vagy legalább is nem előnyösen végezné el, ha individuálisan menne utána. ÉLŐSDIEK Az ilyen ügyek intézésére hivatott a union, amelynek működése hasznot hajtó a gyártelep összes munkásaira. Nem-e joggal követelheti tehát az a szervezet, hogy éppen úgy, mint ahogyan a városi vagy az állami közösségekben mindenki hozzájárul a közügyek terhéhez, úgy a gyárban is minden munkás vegye ki a részét ne csak a szervezet által elért haszonból, hanem viselje a költségeknek a ráeső részét is. Milyen jellemű ember lehet az, aki hajlandó elfogadni a union által kiverekedett összes előnyöket, — bizony, bizony, igen sokszor véres harcokkal kell kiverekedni, — de nem akar hozzájárulni az ily előnyök ki- harcloásához sem anyagilag, sem erkölcsileg. Hiszen az ilyen megvetni való gyalázatos egyén! Ezeknek a “munkához való jogát” kell tehát törvényekkel védeni?! Mi már vagyunk olyan jó emberismerők, hogy az ilyen gazokért nem lelkesedünk, mert azok NEM AKARNAK DOLGOZNI. Az olyan ember, aki INGYEN AKAR MINDENT, CSAK MÁSOKKAL AKAR DOLGOZTATNI, MÁSOKON AKAR ÉLÖSKÖDNI. Ezek méltó társai azon munkáltatóknak, akikkel szövetkezni akarnak a szervezkedési jogok letiprására. Hiszen mnidkét csoport csak az élősdiek osztályába tartozik. Az ily munkásellenes törvényeket az ipari munkát nem ismerő középosztály és a farmerok támogatják, akiket félrevezethetnek a “munkához való jog” hamis jelszavával. Ma már ezeknek a többsége is elismeri a szervezkedés szükségességét, azonban bebeszélik nekik, hogy a kizsákmányolásuknak oka a “unionok túlkapásai”, azokat kell tehát megnyirbálni. Azt azonban nem látják, hogy a “munkához való jog” jelszó alatt nem megnyirbálni, hanem megsemmisíteni akarják a munkásszervezeteket. A munkás unionok nem fosztanak meg senkit a munkához való jogtól azzal, hogy jobb munkaviszonyokat és magasabb béreket harcolnak ki a számukra. Sőt, amint ez áll az egyes műhelyekre, iparokra, úgy alkalmazhatjuk az egész munkás- osztályra is. A unionok emelték az egész munkásosztály életszínvonalát. Ezt ma már egyetlen tisztességes ember sem meri tagadni. De akkor azt is méltányos lenne elismerni, hogy a unionok fentartásához minden munkásnak hozzá kellene járulni. HARCOLNAK SAJÁT ÉRDEKEIK ELLEN Sőt feltehetnénk azt a kérdést is, hogy mennyivel mesz- szebb tartana ma már a munkásság, ha a unionokat az össz- munkásság támogatta volna? A munkásság egy része azonban csak élvezte a szervezetek által kiharcolt előnyöket, de csak élősdi módra, mert nem járult hozzá a szervezetek fentartásához. Sőt voltak sokan olyan munkások is, akiket annyira elhódítottak, hogy egyenesen harcbaszálltak a szervezetekkel a saját érdekeik ellen. Ezek már nem csak mint élősdiek szerepelnek a munkásosztályon, hanem inkább mint valami káros férgek. A tudatlanságuk nem mentség ebben a kérdésben. A csak valamennyire is értelmes munkást azonban ma már nem vezethetnek félre az ilyen “munkára való jog” hazug érveléssel. Éppen azért valószínű, hogy az ilyen állami törvények nem fogják megúszni az országos közvéleményt és elbuknak még akkor is, ha esetleg a U.S. Supreme Court az alkotmánynyal összeegyeztethetőnek nyilvánítaná azokat, amire szintén nem sok kilátásuk van. Szerintünk azonban úgy ebben, mint minden hasonló egyéb kérdésekben is a legfontosabb a munkásság osztálytudatos szolidaritása, amelyen a munkáltatóknak minden munkásellenes törekvése megtör, bármily ravasz jelszavak alatt indítják is azokat. Pesti Humor Manapság uton-utfélen hallunk durva kifejezéseket, pedig ugyanazon dolgokat a szavak helyes megválaszátsával finoman is ki lehetne mondani. Bemutatunk itt pár példát, amelyek utánzásával az olvasó kevés gyakorlattal nagymértékben finomíthatja erősebb kifejezéseit. Nézzük például ezt a gyakran hallott népszerű kifejezést: “Menjen a fészkes nyavalyába, maga hülye!” Vegyük sorba a kifejezés összes szavait és nézzük miként lehetne ezt finomabban mondani. Menjen . . . Szalonképes szó ugyan, de udvariasabban hangzik, ha igy mondjuk: Szíveskedjék távozni. j A . . . Egyszerű névelő, amelyet mindenkor használhatunk. Fészkes . . . Fészek a madár otthona, fészkes tehát a madár otthonnal rendelkező egyén. Nyavalya . . . Ismert betegség, másnéven rángatógörcs, tudományos néven “vitus cele- bricus”. Maga . . . Mutatónévmás. Ez is szalonképes mindenkor. Hülye ... Az akinek agybeli képességei minimálisak, de orvosi ápolásra nem szorul. Most mint a mennyiségtani egyenletekben szokás, helyettesítsük az egyenlő értékeket és akkor a fenti erős kifejezés finoman mondva igy hangzik: Szíveskedjék eltávozni a madár otthonával rendelkező vitus ce- lebricusba, maga orvosi ápolásra nem szoruló szerény agymü- ködésü! Vagy nézzük például ezt a kifejezést: Maga rothadt, piszkos csirkefogó. Maga . . . Maga, használható szó ugyan, de előkelő körökben, vagy a parlamenti vitákban is inkább az “ön” szócskát használjuk. Rothadt . . . Rothadás a szerves anyagok kémiai felbomlása; rothadt tehát az a valami, ami magánviseli a sejtek és szövetek vegyi felbomlásának tüneteit. Piszkos . . . Piszkos az, ami a használat következtében elvesztette tisztaságát, tehát tisztításra szorul. Csirkefogó . . . Összetett szó, két részből áll: 1) Csirke, az az szárnyas baromfi. 2) Fogó vagy, is aki valamit fog, valamit tart a kezében. Az összetett szó tehát szárnyas baromfit kezében tartó valakire vagy valamire céloz. Világos tehát, hogy a fenti népies kifejezést udvarias formában igy kell mondanunk: ön a sejtek és szövetek vegyi felbomlásának következményeit magánviselő, tisztításra szoruló, szárnyas baromfit kezében tartó egyén!” (Ludas Matyi) Az autókereskedők a múlt évben 800 százalékos haszonra dolgoztak, jelentik a kormány- hivatalból és az autó áraknak 25 százaléka az ilyen kereskedőknek megy haszonképpen. De még ezzel sincsenek megelégedve, csak az fáj nekik nagyon, hogy a munkások magasabb béreket követelnek.
