Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-28 / 1443. szám
1946. szeptember 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal bérrendszert. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ez uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.” HELYREIGAZÍTÁS Országos Értekezletünk jegyzőkönyvében, nevemmel kapcsolatban oly inditvány van megemlítve, amellyel személyes véleményem ellenkezik. Bár helyesen van az megjegyezve, hogy felhoztam a magyarországi újságírók ügyét, de előre bocsátottam, hogy nem az én véleményem, hanem egy áldozatkész olvasónkét tolmácsolom, aki nem lehet jelen. A saját véleményem ezzel kapcsolatban a következő: Elismerem, hogy a magyarországi újságírók “hihetetlen éhínséggel küzdenek”, de ugyanakkor néhány millió munkás is. Magyarországon mindenki nélkülözéssel küzd, aki nem kizsákmányoló, feketéző, vagy nagy földbirtokos. így semmi okát nem látom annak, hogy kivételt tegyünk az újságírókkal, akiket részben felelőssé teszek azért, ami Magyarországon az utóbbi 28 évben történt és amelynek a jelenlegi állapotok a következményei. Vagy nem az újság és más irók voltak a magyar fehér terror, nyilas rendszer és később a náci rend szellemi irányitói? Az ő hozzájárulásuk nélkül az a dögletes, gyilkos rendszer nem erősödhetett volna meg annyira, hogy még ma is annak átka sújtja a magyarországi testvéreinket. Igaz, rajtuk kívül sokan támogatták, vagy megtűrték azt de még azokat sem terheli a felelősség oly mértékben, mint az irók és újságírókat. Kivételt csak azok érdemelnek, akik életük kockáztatása árán is küzdöttek azon rend és annak fentar- tói ellen és valószínűnek tartom, hogy sokan vannak azok között az újságírók között, akik ma segélyért esdekelnek, akik segítettek a másvilágra küldeni sokakat a fehér, nyilas és náci áldozatok közül. Nem általánosítom ezen véleményemet az összes újságírókra, mert van kivétel azok között is, de igy nem óhajtom a segélyzést sem általánosítani, hanem csak azok nyerjenek tőlünk támogatást, akik cselekvéseikkel arra rászolgáltak. Mivel az én véleményem ez és ez ellenkező a jegyző munkástársam által nekem tulajdonított “ismertetéssel” szükségesnek tartottam ezt helyerigazi- tani. Zára J. Ugyancsak helyreigazításul szolgál, hogy New Yorkból nem Margit, de Mary Feczkó mun- kástácsnő volt jelen, aki a 440- es clevelandi csoportjának megszervezése idején, a duluthi munkás egyetem elvégzése után hazatérőben már járt Clevelan- don. A szakszervezkedés idejét múlta (a.l.) Amióta a kézmü ipart a gyári tömegtermelés váltotta fel, azóta az összes iparok olyan szoros viszonyban állnak egymással, hogy munkásmozgalmi szempontból vizsgálva az ipari helyzetet, azt kell megállapítanunk, hogy a munkásoknak szakmánkénti szervezete egyáltalában nem az ipari szolidaritás alapján áll, hanem ténylegesen szétforgácsolja a munkások gazdasági erejét. A kapitalista osztálynak az egész világon egy célja van. Megtartani a kizsákmányolásra alapozott bérrendszert. Osztályharcos munkásszervezetnek nem lehet más végcélja, mint gazdasági rendszer változás. Azért a szakmailag szervezett munkások soha sem alkothatnak egységet. Még akkor sem, ha a szak- szervezeteken kívül külön politikai pártot tartanak főn, amelyről azt állítják, hogy a munkásosztály forradalmi élcsapata. Fejlettebb ipari államokban például a központosított tőkével szemben a szakszervezetek csak sztrájktörésre alkalmasak. Vegyünk például egy amerikai automobil gyárat, ahol talán tízezer munkás van alkalmazva, akik mind egy fedél alatt dolgoznak és mindegyik munkája egyformán fontos az automobil elkészítéséhez. Ha most a fent nevezett gyár munkásait külön, külön szakmánként szervezzük meg, minden szakmának meg van a saját szerződése külön, külön, hogyan tudná valaki csak elképzelni, hogy az ott dolgozó munkások egy győzelmes ipari harcot tudnának vívni. Végeredményben azt látnánk, hogy amig egy szakma munkásai bérharcot vívnának, addig más szakmához tartozók, ha a munkán maradnának, minden esetre a sztrájktörés aljas szerepét töltenék be. Vagy más esetben, ha például egy központi áramfejlesztő munkásai állnak bérharcban és akadna néhány sztrájktörő, az összes más gyárakban dolgozók, akik a sztrájtörők által kifejtett áramot használnak, tényleges sztrájktörő munkát végeznének. Ma, amikor gépkorszakban élünk, amikor egyik iparvállalat a másik nélkül képtelen létezni, azt jelenti részünkre is, hogy .maguknak a munkásoknak is egy ilyen egységet kell, hogy képezzenek. Természetesen ezt az egységet a munkások csak úgy érhetik el, ha az ipari fejlődéssel párhuzamosan haladva, félredobják a kézműiparnak a munkásokra vonatkozó maradványát, a szakmánkénti ósdi szervezkedést. Előharcosai a munkásosztály felszabadításának belátták, hogy a szakszervezetek már idejét múlták, mert valójában még csak kisebb bérharcok megvívására sem alkalmasak, akkor hogyan volnának képesek a társadalom újjáépítésére. A munkásosztály gazdasági szervezeteinek nagyon fontos szerepe kell, hogy legyen a társadalmi átalakulásnál. Nem csak, hogy a szervezett munkásoknak készen kell lenniök, nem csak az iparok átvételére, hanem a termelés tovább folytatására és a vele járó szétosztás elvégzésére, is. Az ipari szervezkedés felismerése és annak építése szükséges tényezője az uj társadalomnak. Akik a forradalmi ipari szervezkedés eszméjét és annak fontosságát felismerték, azok már előre hosszú időn keresztül tanulmányozták a szakszervezetek helytelen szervezési formáját, egy fejlettebb ipari rendszerben. Maguk a szakszervezetek a kezdetleges kézműipar szüleményei. Azért abban az időben, amikor egyes szakmáknak nagy fontosságuk vol taz iparban, a szakszervezetek máról holnapra előnyöket tudtak biztosítani tagjaik részére. Ma azonban már fejlett ipari rendszerben élünk és a feltörekvő proletariátusnak nem csak esetleges bér javítás vagy emberségesebb bánásmód a célja, hanem a kizsákmányolás végleges megszüntetése. Ha a munkásosztály erre törekszik, akkor fel kell, hogy ismerje azt a tényt, hogy a nagy társadalmi harcok idején, feltétlen egységes ipari szolidaritásra van szüksége. Egységes ipari szolidaritásra pedig a szakszervezetek teljesen képtelenek, összetételük folytán. Amikor a forradalmi ipari unionisták előharcosai arra a megállapításra jutottak, hogy a munkásosztálynak feltétlen szüksége van egy forradalmi ipari szervezetre, tették ezt azon célból, hogy a munkásosztály gazdasági erejét teljesen az ipari szolidaritás jegyében egyesítsék. Sokan, akik felületesen gondolkoznak és megrögződve ragaszkodnak a régi szakszervezeti formákhoz, azt mondják, hogy minek van szüksége a munkásoknak egy másik szervezetre? azok rendesen már jól elhelyezkedtek a szervezetek vezetőségében és elfelejtették, hogy valaha ők kizsákmányolt proletárok voltak. Amig a termelésben résztvevőknek nagyon fontos a rabszolgaság megszüntetése, addig a munkásvezéreknek legfontosabb a saját pozíciójuk megtartása. Mások pedig azt állítják, hogy a munkásosztály gazdasági szervezetein keresztül nem képes a társadalmi forradalom megvívására. Azért van szüksége egy külön politikai pártra. Azt kérdezem az illetőktől, hogy hol van a tényleges erő ? a politikai hivatalokban, vagy magában a politikusokban? Mi, akik határozottan tudjuk, hogy a munkásosztálynak a tényleges ereje, csak kizárólag a megszervezett munkaerő, ezt a munkaerőt a szakszervezeti alapon sohasem lehet elérni. Azért azt állítjuk, hogy a szakszervezkedés idejét múlta. Minden ország munkásainak be kell látnia, hogy a fejlett kapitalista rendszer megdöntésére az elavult szakszervezetek képtelenek. A munkásosztályt tényleg Egy Általános Nagy szervezetbe kell tömöríteni, minden szakmai különbözet nélkül, mert csak úgy tudja megvívni a tényleges felszabadulás végső harcát az Ipari Demokráciáért. MINDSZENTHY HERCEGPRÍMÁS A magyarországi Népbiróság előtt folyó tárgyalások a náci és nyilasok tömegeket gyilkoló bűnök felderítésénél számos ka- tholikus pap áll a vádlottak padján, akiknek az érdekébe szállt síkra a hercegprímás a szószékről, valamint a reakciós sajtón keresztül. Göndör Ferenc lapjában elitélő cikk jelent meg a hercegprímás ilyen törekvéséért, mert neki kellett volna az elsők között lenni, aki felemelje szavát a 600,000 magyar állampolgár le- gyilkolásáért. Ezt az írást használta fel egy I amerikai Katholikus Liga Göndör Ferenc aljas modorú támadására. Göndör Ferenc lapjának szeptember 21-iki számában a Nép- birósági tárgyalások jegyzőkönyveiből mutatja ki az eseteket, amikor felszentelt katholikus papok vezényletére, utasítására, gyikolták a zsidókat és a gyilkosságoknak nem tapsoló keresztényeket, ami ellen egyetlen szava nem volt a hercegprímásnak. A felsorakoztatott esetek nem csak arról győzik meg az olvasót, hogy a történtekért bűnös az egyház is, de fényes bizonyítékai annak is, hogy az egyház és itt nem tehetünk kivételt, mert valamennyi vallás intézménye nem az ország népe javát, érdekét szolgálta és szolgálja, hanem a gazdagokét, az uralkodó osztályét. Az egyházak sohasem békülnek meg azzal a gondolattal, hogy az ország, a föld, az intéző jog a népé, a dolgozóké legyen. A Bérmunkás minden sora azt a célt szolgálja, hogy az egyházak szerepét is minél több magyar munkás felismerje, akikre azután hatástalan lesz a Katholikus Liga aljas üvöltése. ÉPITŐGÁRD A 1945-46 ÉVRE: Alakszay S., Hollywood 12.00 J. Bercsa, Los Angeles ....12.00 J. Buzay, Cleveland...........12.00 L. Decsi, Akron _____.. .12,00 J. Engli, Cleveland ......... 6.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 J. Farkas, Akron ...... 12.00 L. Fishbein, New York ....12.00 L. Gáncs, Carolina ..........12.00 J. Geréb, Cleveland ...... 6.00 J. Gulyás, Cleveland ....... 1.00 P. Hering, Buffalo ...........12.00 J. Kanchar, Bay City.......12.00 J Kollár, Cleveland ....... 1.00 É. Kovách, Cleveland ..... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh ....12,00 A. Lelkó, Pittsburgh .......12.00 L. Lefkovits, Cleveland ....12.00 J. Mácsay, Detroit ............12.00 A. Molnár, Cleveland ....... 8.00 J. Mogor, Cleveland ......... 6.00 J. Pataky, Brooklyn .......10.00 L. Pall, Ambridge _____12.00 A. Patchy, Montrovia .......12.00 P. Pika, Chicago ................12.00 J. Policsányi, Elmgrove ....12,00 J. Reppman, Detroit ........12.00 A. Székely, Cleveland ....... 8.00 J. Szilágyi, Cleveland . 1.00 St. Visi, Lincoln Park ....... 8.00 J. Vizi, Akron ...................12.00 G. Wiener, Oceanville........12.00 J. Zára, Chicago .............12.00
