Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-07-13 / 1432. szám

Visszaütnek az oroszok SZOVJET OROSZORSZÁG MEGELÉGELTE A MAGYAR, LEN­GYEL ÉS AZ OSZTRÁK FASISZTÁK TÁMADÁSAIT. — VÉ­GET AKAR VETNI AZ OROSZ KATONÁK LEGYILKOLÁSÁ- NAK. — ULTIMÁTUM MAGYARORSZÁGNAK. BUDAPEST — A Szovjet Union már megelégelte a magyar reakció támadásait, amelyeknek már sok orosz katona esett ál­dozatul és azért S. P. Sviridov, a megszálló hadsereg parancsno­ka, aki egyben feje az egyesült katonai kormányzatnak is, 5 pontból álló ultimátumot nyújtott be a.magyar kormányhoz. Az ultimatum hangjából kive­hető, hogy a katonai kormány­zat a mai magyar kormányt nem tartja elég erélyesnek a közrend fentartására, sőt egye­nesen azzal vádolja a kormány legnagyobb pártját, a Kisgazda Pártot, hogy palástolja a bűnö­söket. Lehet, hogy az ultimá­tum következtében Nagy Fe­renc miniszterelnök le fog mon­dani és akkor a kormányban a baloldali pártok nagyobb szere­pet kapnak. Az ultimátum pont­jai a következők: 1. Azonnal fel kell oszlatni a Levente és a katholikus ifjak szervezeteit, amelyek a fasiz­mus melegágyai. 2. Meg kell rendszabályozni az egyházat, amelynek vezetői, — a hercegprímástól és kardi­nálistól lefelé, mindannyian re­akciósok és demokrácia ellene­sek. 3. Véget kell vetni annak, hogy a katholikus mozgalmak­kal összeköttetésben álló isme­retlen egyének orosz katonákat gyilkolnak le. 4. Ki kell zárni és elhallgat­tatni a Kisgazda Párt két szer­kesztőjét, Parragi Györgyöt és gróf Desseffyt, akik állandó népellenes aktivitást fejtenek ki. 5. Fel kell függeszteni Fillér László és Gyulay László képvi­selők mentelmi jogait, akiket felelősségre kell vonni azon vád alapján, hogy összeesküvéseket szerveznek a diákok között, aki­ket a baloldali vezetők legyilko- lására buzdítanak. Ilyen me­rényletet terveztek már Rákosi Mátyás ellen is. Abban az esetben, ha Nagy Ferenc lemond a miniszterel­nökségről, a Kisgazda Párt tag­jai azzal fenyegetőznek, hogy kivonulnak a kormányból és el­lenzéket fognak alkotni. BÜNTETIK AZ OSZTRÁK REAKCIÓT IS BÉCS — Az orosz katonai kormányzat elrendelte, hogy pár nap alatt el kell hagyni az országot annak az 54,000 egyén­nek, akik Németországból tele­pültek át Ausztriába a német megszállás ideje alatt. Leopold Figgle osztrák kan­cellár kijelentése szerint ez a rendelet óriási csapást jelent Ausztriára, mert olyan munkás­hiányt okoz, hogy az agrár ter­mést nem tudják majd betaka­rítani. A kancellár szerint ez a rendelet nyomás akar lenni ar­ra, hogy az osztrákok Írják alá azt a gazdasági szerződést, mely a Szovjet Uniont az osztrák ipa­rok társtulajdonosává tenné. Más hírek szerint az oroszok drasztikus intézkedése itt is vá­lasz az osztrák reakcióra, ame­lyet a katholikus politikai párt irányit. Maga Figgle kancellár is ennek a reakciós pártnak a tagja és oroszellenes érzelmei­nek gyakran ad kifejezést. Leg- ! utóbb például bejárta a világ- i sajtót ez a szellemeskedése: “Ausztriában minden jól lesz, ha a felszabadítóinktól is fel­szabadítják.” Az oroszok már régebben is hangoztatták, hogy az osztrák kormányban igen sok a náci ba­rát s a kimondottan antidemok­ratikus elem. Egész természe­tes, hogy a Szovjet Union nem fogja megtűrni, hogy a környe­ző országokból megint “komin- tern ellenes”, valójában pedig oroszellenes gyűrűt faragjanak. Ha Amerika hasonló helyzetbe kerülne, szintén nem tűrne el ilyesmit, dacára annak, hogy az amerikai oroszellenes sajtó eli­téli a Szovjet ezen intézkedését. GYILKOLNAK A LENGYELEK IS WARSO — A Kiele városban rendezett pogrom hullámai, amelyben a reakciós Anders ge­nerális egyik tisztje által veze­tett csőcselék 40 embert meg­ölt és 60-at megsebesített, még el sem simultak és máris újabb gyilkosságokról ad hirt a len­gyel külügyminisztérium. Ezen hir szerint a lengyel reakciós “Nemzeti Hadsereg” tagjai 19 orosz katonát gyilkoltak le, akik útban voltak Ausztriából vissza Oroszországba. A külügyminiszter jelentése szerint az orosz katonákat kö­zel az orosz határhoz tőrbe csal­ták és egyenként legyilkolták őket. A külügyminiszteri kijelentés­sel egyidőben Wladyslaw Go- mulka, szocialista helyettes mi­ÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) . . . Egy egész évi osztozkodás, “ez az enyém ez a tied” végre a nagy külügyminiszterek meg­egyeztek Párisban a győztes nemzetek békekonferenc i á j á- ban. Ha csak valami újabb vál­tozás nem történik az osztásnál, akkor 20 vagy 21 nemzet julius 29-én összeül a tanácskozásra. Kina jelenléte még mindig vita tárgyát képezi. Akik figyelem­mel kisérték a nagyfejüek ta­nácskozásait, meggyőződhettek arról, hogy vannak nagyon okos diplomaták is. De ezek közé nem sorolhatók a külügyminisz­ter urak, hanem inkább azok, akik a külügyminiszterek ta­nácskozásait elrendelték. Mert képzeljük csak el, ha a régi divat szerint közvetlenül a háború befejezése után, a győz­tes nemzetek megtartják a bé­kekonferenciát, vagy rögtön hajba kaptak volna és melegé­ben tovább folytatták volna az öldöklést, vagy pedig megegyez­tek volna abban, hogy ki amit elfoglalt az az övé. Hogy aztán ez egy későbbi háborúnak a na­gyon gyorsan növő magvát hin­tette volna el, ez más lapra tar­tozik. Tény az marad, hogy okos dolog volt a külügyminisz­terek előzetes tanácskozása és ha ők megegyezni tudnak a koncon, ott már a békekonfe­rencia csak lényegtelen változá­sokat fog eszközölni. Hogy aztán ezzel sikerült e egy újabb háborút kiküszöbölni, vagy hogy meddig sikerült, ez nagy kérdés marad és a jövőben vár feleletre. Ha azonban a múl­tak divatját vesszük iránytű­nek, ahol az elfoglalt területek újabb háborúra figyelmeztet­tek, úgy ennek jelét láthatjuk most is, legfeljebb csak a divat- lapi megrajzolás más, de a for­ma ugyanaz. Ha pedig a háború lényege megmaradt, mennyivel jobb yolna, ha a békekonferen­cia az országhatárok megrajzo­lása után, nyomban meghatá­rozná, hogy mikor és hol fog niszterelnök azt a vádat emelte a másik helyettes miniszterel­nök, Stanislaw Mikolajczyk, pa­rasztpárti vezér ellen, hogy az a reakciós lengyel Nemzeti Had­sereg segítségével polgárhábo­rút akar indítani Lengyelor­szágban. A Lengyel Nemzeti Tanács elnöke bejelentette, hogy a jövő hónapban megszerkesztik az uj választási törvényeket és annak alapján valószinülek általános választásokat fognak tartani Novemberben. kezdődni a világháború harma­dik fölvonása. Mondhatják sokan, hogy na­gyon könnyű dolog ilyen megál­lapításokat tenni, különösen olyanoknak, akiknek semmi be­leszólásuk nincs a dolgok mene­tébe. Ezek azonban nem látják azt, hogy már is nagyban foly­nak az előkészületek az uj há­borúra és a mostani béke csak ideiglenes villámhárító lesz. Le­hetséges, sőt biztosra vehető az, hogy egyideig sőt talán jó hosz- szu ideig nem lesz uj háború, de ahol az ellentétes érdekeket csak oly nagy vajúdással tud­ják elsimítani, mint a külügy­miniszteri tanácskozások vol­tak, ott nem sok remény lehet a tartós békére, még azoknál sem, akik elképzelik, hogy a ka­pitalista társadalmi rendszer­ben lehet örök béke. Mi, a munkásosztály öntuda­tos harcosai, jól tudjuk, hogy a kapitalista rendszer magában hordja a háborúk magvát, ez­ért próbáljuk minden erőnkből a világ munkásaival megértetni, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, nekünk nincsennek el­lentétes gazdasági érdekeink, mert mindannyian a kizsákmá­nyolok táborába tartozunk, bár­mely nemzet határainak kereté­ben élünk a NEMZETKÖZISÉG testvéries megértése az, mely még az atombombák erejénél is hatalmasabb a háborúk meg­akadályozására. Hogy embersé­gesebb azt nem szándékozna senkisem vitatni. A békekonferencia nem fogja megoldani a békét, de alkalmat ad arra, hogy a munkásosztály felkészüljön az igazi világbéke megvalósítására. Erre nem adott volna alkalmat a náci-fa­sizmus győzelme és ha ők győz­tek volna nem lenne semmiféle tanácskozás, a fasizmus véres csizmái alatt nyögne az egész világ és bizonyos nemzetek ré­szére, az égető kemencék füstje jelentené a békét. Mi mindig hangoztattuk a háború folya­mata alatt, hogy elsősorban az­ért kell pusztuljon a munkás- mozgalmat irtó nácizmus, hogy a munkásosztály alkalmat kap­jon történelmi hivatásának a végrehajtására. Mellékes hát, hogy a békekonferencia, hogy fogja megrajzolni az országha- tárőkat, a fő dolog az, hogy a munkásosztály időt kap saját erejével fölépített igazi világbé­ke megalkotására. így lesz le­hetséges az átmeneti béke az örök béke felé vezető útirány. * Már többször föltettem ma­HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio, under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM DLEVELAND. 194(1 JTTT.V IS NUMBER 1432 SZÁM HETI KRÓNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents