Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-07 / 1440. szám
1946. szeptember 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hurokra került fehér banditák fejeztek ki és amely segélyével a Szovjet Union negyedszázad alatt pótolta évszázadok mulasztásait az ipari fejlődés terén. Ezzel a rendszerrel képesek voltak a termelést annyira fokozni, hogy megállíthatták & sokkal fejlettebb Németország katonai hatalmának előretörését, mert jól tudjuk, hogy a második világháború már nem any- nyira katonai, mint inkább ipari mérkőzés volt. Az orosz termelési rendszer részleteiről már kevesebbet tudunk dacára a sok szemtanú leírásainak. Tény az, hogy az ily szemtanuk legtöbbje már az Oroszországba való utazás előtt megírja a könyvét és a látogatásnak a célja csak az, hogy az illető mint nagyobb autoritás szerepeljen. Minket, ipari unio- nistákat például az ilyen kérdések érdekelnek elsősorban: Ki veszi fel és ki küldi el az orosz gyárakban a munkásokat? Ki szabja meg a fizetéseket és a munkaviszonyokat? Ki szabja meg, hogy mennyit kell termelni ? Kik és hogyan orvosolják az egyes munkások sérelmeit? Milyen szerepük van a unionoknak a munkaviszonyok megszabásában? Kik és hogyan választják a union tisztviselőit? BÜROKRÁCIÁT NEVELT A Szovjet Union által kiadott hivatalos és félhivatalos Írásokból megtudtuk, hogy a termelés irányítása Oroszországban‘nem került a munkásság kezébe, hanem az intellektuelek soraiból alakult uj, bürokrata osztályéba. Tudomásunk szerint viszont ezt a bürokrata osztályt teljesen a hierarchia alapon működő kommunista párt uralja. így szerintünk a Szovjet Union még messze van az IPARI DEMOKRÁCIÁTÓL. Erre viszont azt a választ kaptuk, hogy az orosz munkásság túlságosan el volt maradva arra, hogy az iparok irányítását közvetlen a kezeibe lehetett volna helyezni. De az a tény, hogy a Szovjet rendszer kiközösítette a magántőke profitlehetőségét, maga ellen ingerelte a világ minden részében lakó haszonélvezőket, akik nem csak a világ egyhato- dán estek el a kizsákmányolás lehetőségétől, de akiket megrémít az a gondolat, hogy a szovjet rendszer mindikább nagyobb és nagyobb területre terjed ki. Ezek és bérenceik olyan gyalá- zó hadjáratot indítottak a Szovjet ellen, aminőhöz hasonlót a világtörténelem még nem mutatott. És azt látjuk, ezt a propagandát sokszor kritika nélkül fogadják, nagyítják és továbbítják olyanok is, akik csalódottnak érzik magukat, mert a Szovjet Union fejlődésében nem követte az általuk előre elképzelt “ideális” utat. De tekintet nélkül arra, hogy a Szovjet Union mennyire közelítette meg az ipari demokráciát, letagadhatatlan tény, hogy a világ szemében a szovjet rendszer képezi a szocializmus gyakorlati kifejezését. Ennek megfelelőig az ellene felsorakozott tábor magában egyesíti a munkásosztály legádázabb ellenségeit. Az oroszok mellett és ellenük felsorakozók közötti különbség nagyon éles. Jogos, vagy nem jogos ez a felsorako- zás, az nem fontos, mert nem (változtat azon a tényen, hogy a világ a Szovjet. Uniont a nemzetközi munkásmozgalom részesének veszi. Mi, a Bérmunkás irói és a lapbizottságának tagjai számoltunk ezzel a ténnyel és habár a jogos kritika jogáról nem mondottunk le, de a reakció által a közhiedelembe dobott “bolsevik mumussal” való ijesztgetést nemcsak visszautasítjuk, hanem kellő módon leleplezzük. Ezt kívánja a munkásegységnek az a szemelőtt tartása, amiről már előbb szóltunk. Különösen szükség van erre a leleplezésre most, amikor a Szovjet szféra kiterjedése folytán a “vörösfalás” újult erővel folyik az egész világon. AZ EGYHÁZAK A reakció táborát nagyon megerősítette a katholikus egyház nyílt szintvallása. A Szovjet befolyás által uralt területeken a katholikus egyház elvesztette rablott földbirtokainak nagy részét, amelyért a Szovjet Uniont okolja és annak megfelelőig valóságos keresztes hadjáratot hirdet a Szovjet Union ellen. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanaz a reakció egyben munkásellenes is a saját országaikban. És vegyük még hozzá, hogy a Szovjet rendszerrel együtthaladó felvilágosító nevelés egyformán veszélyezteti az összes bóditó vallásokat, azért az egyházak csaknem minden kivétel nélkül részesei ennek az egész világra kiterjedő “bolsevik ellenes” propagandának. Oly méretű ez a propaganda, hogy gyakran még munkáslapok is bedülnek neki és csatlakoznak az emberiség legreak- ciósabb táborához. Ennek megfelelőig az egyházak aknamunkáját is ismertetni igyekeztünk lapunkban. Az is tény, hogy az emberekbe évszázadokon át belenevelt nemzeti sovinizmus még a vallási bigottságnál is jobban elva- kitja őket. Az emberiség legnagyobb átka a hazafiság mezzébe bujtatott sovinizmus, amelynek segélyével mindenkor egymásnak uszíthatják a munkásokat. A nemzeti sovinizmus uralja a Párisi Békekonferenciát is és egy szóval sem említik a népek kooperációját, amely a békéhez vezethetne. A nemzeti sovinizmus elleni harcot tartjuk a munkásmozgalom egyik legfontosabb problémájának. Az itt elmondott irányelveket szemelőtt tartva ismertettük olvasóinkkal a világ eseményeit, segítettük leleplezni a reakció megnyilvánulásának minden fázisát és neveltük olvasóinkat az ipari demokrácia megismerésére és annak megalkotására. Geréb József A BENVÁNDORLÁS A Department of Justice jelentése szerint ez év első hat hónapjában 21,130 emigrált érkezett az Egyesült Államokba. A quotán kívüliek száma 61,796 volt, amely magában foglalja a látogatókat is. A múlt évben 38,119 quota emigrált érkezett az országba. MOSZKVA — A szovjet katonai bíróság megkezdte a Mandzsúriában elfogott orosz fehér gárdisták, volt cári tisztek és ellenforradalmárok bűnügyének a tárgyalását. A vádlottak között legismertebb Gregori Semenov generális, aki 1920-ban Kolcak generális, aki 1920-ban Kolcsak nak bukása után ő lett az ellen- forradalmi fehérgárdisták feje. A bíróság előtt vétkesnek mondotta magát és készséggel mondotta el, hogy miként szervezett 50,000 főnyi hadsereget a japánok financiális segítségével és hogy miként pusztított el számos falut Trans-Baikalban és miként lövette agyon azokat, akiket a bolshevikiekkel való ro- konszenvvel gyanúsítottak. Elmondotta továbbá azt is, hogy még a Kerensky kormány idején, 1917-ben, amikor Leninék már erőhöz jutottak Petrograd- ban (Leningrad), a hadügyminisztérium miként szőtt összeesküvést Lenin és társainak a legyilkolására, amit azonban nem tudtak keresztülvinni. AZ UTOLSÓ TÖMEGGYILKOS FEHÉRGÁRDISTÁK Egy harminc éves titkos bol- seviki ellenes összeesküvés részleteiről számolt be zsúfolt terem előtt az őszbeborult magasran- gu volt cári tiszt, aki távol keleten Japán segítségével _szándékozott visszaszerezni a bolsevi- kiek kezéből a hatalmat, akit közönségesen az utolsó huszonöt év alatt Oroszország-szerte úgy ismertek, mint “Szibéria notórius fehér banditája.” Gregori Szemenov generális volt cári tiszt, kozák ellenforradalmi vezér, saj át bevallása szerint Lenin élete ellen is tervezett összeesküvést. A tárgyaláson, ahol vele hét másik tiszttársa vádolva van, részleteiben fedte föl, hogyan vezette a fegyveres küzdelmet a Szovjet Union ellen. A tárgyalást a katonai főiskola legfelső bírósága tartja. A hét vádlott egyike Ulcstonszky, cári herceg. TÖMEGGYILKOSSÁGOKRÓL SZÁMOL BE Vaszily V. Lirics vezérezredes, a tárgyalás elnöke, aki az 1936 évi moszkvai tárgyalást is vezette, érzéktelenül hallgatta amint kormányának főellensége sikamlósán vallja be a tömeggyilkosságokat, a nagy pénzadományokat a japánoktól és a kémkedések titkos részleteit távolt keleten. Közel három évtizede várta az orosz kormány az alkalmat, hogy hurokra kerüljön az az ember, aki Kolcsak admirális helyét vette át, halála után. Mint a szibériai fehérgárdisták vezére, Kolcsak volt az, aki vezérőrnaggyá avatta. Amidőn Kolcsak elesett Szemenov lett a lagmagasabb rangú tiszt a fehérgárdisták élén. Elmondotta a törvényszék előtt a volt kozák vezér, hogy a japánok beleegyeztek, ha az összeesküvés sikerül, ő legyen a báb-kormány feje az országnak, Szibériát is beleértve. KARDDAL A SZTRÁJKOLOK ELLEN Elmondta a bozontos fejű, kopott bajuszu tuskó emberke az első találkozását a bolsevikiek- kel, ami még az első világháború előtt történt, amidőn mint kozáktiszt vezette a lovasságot a sztrájkoló munkások- ellen, akikből sokat saját kardjával vágott le. Elmondta továbbá még, miközben "Kolcsak a bolsevikiekkel verekedett, a japánok nyolc hadosztályt terveztek küldeni Szibérián keresztül egészen az Uraiig. A japán diplomáciai kiküldött mondotta el neki annak idején, akinek Kató volt a neve. Azt is elmondta Szemanov, hogy a japánok észak Sakhalint is annektálni akarták. Csatlós állam fölállítása volt a céljuk, amely egész Szibériát magába foglalta volna. Megkérdezte Szemanovot az ügyész, hogy miután hadseregét szétverték, beszüntette-e a küzdelmet a Szovjet Union ellen? TOVÁBB FOLYTATTA A KÜZDELMET “Semmi esetre” — válaszolta Szemanov — “volt kilátásom, hogy fölujitsam a küzdelmet a Szovjet ellen.” Kilátásai — mondotta Szemanov — a japánok segítése volt. Kezébe vette Mandzsúriában 1934-ben egy fehérgárdista központ megszervezését, az emigránsok ügyeinek intézésére és a Szovjet ellenes munkák további folytatására, úgy mint kémkedésre is. Mandzsúriában fogta el Szemanov és társait a vörös hadsereg, miközben a japánokat kiverte onnan. Teljesen szószerint adom az “Internationale News Service” jelentését, annál is inkább, mert kevés komentár fér hozzá azok részére, akik még nem felejtették el Kolcsak admirális és Szemenov kozák vezér tömeges mészárlásait, amit a főbandita ve- zár most a tárgyaláson “sikamlósán” beszél el. Megszoktuk már a kegyetlenségek leírását. Különösen Hitler uralma bővelkedett cifrább és kegyetlenebb gaztettekkel, mégis megemlítek egyet a sok közül, amelyet egyik munkás és sorstársaim élt végig Oroszországban és beszélte el, aki velem együtt küzdött a magyar vörös hadseregben. AZ AKASZTÓFA ÁRNYÉKÁBAN Rajtaütöttek Kolcsakék egy bányász városkán. Miközben a város népét ölték, néhány vörös zászlóalj sietett a város fölszabadítására. Kolcsakék nem merték fölvenni a harcot a vörösökkel, hanem nagyszámú foglyaikkal visszahúzódtak a főhadiszállásukra, amely messze az erdő mélyén feküdt. Maga a főhadiszállás egy tisztáson állt, hatalmas tátongó nyitott tömegsírokkal szegélyezve, amit a már benne rothadó áldozatok ástak meg, amely fölött ott ékeskedtek az akasztó-
