Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-24 / 1438. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 24. "A béke bajnokai" (a.l.) Nem tudom, hogy másoknak is, de nekem nagyon furcsán hangzanak a béketárgyalás hírei. Úgy a rádió, mint a napi sajtó, folyton az orosz képviseletet okolják a megfeneklett tárgyalásokért. Mi például előre tudatában voltunk annak, hogy a béketárgyalások nem fognak olyan simán menni. Nem pedig azért, mert különböző társadalmi rendszerek képviselői állnak egymással szemben. Hogy ezek nem tudnak megegyezni az már csak természetes. Az a nagyon előre beharangozott “demokrácia” valahogyan nem tud eléggé kibontakozni. Nem pedig azért, mert a nyugat képviselői valóságban a magántulajdon rendszerére alapozott rendszert tartják az igazi “demokráciának” még akkor is, ha rendszerük a népek valóságos elnyomatásán és kizsákmányolásán alapszik. Hisznek ugyan a népek választójogában, de ha úgy látják, hogy a baloldali elemek kerülnének többségbe, akkor olyan állapotokat teremtenek, amilyen Görögországban megtörtént. Az amerikai lapok sohasem beszélnek arról, hogy például az amerikai, angol vagy franciák által megszállott területeken Németországban sokkal rosszabb az átlagos nép helyzete, mint az oroszok által megszállt területen. Hanem azon siránkoznak állandóan, hogy az oroszok által megszállt területen a nagy földbirtokokat szétosztották a földművesek között, a gyárakat pedig a munkások által tartják üzemben orosz felügyelet alatt. Ilyen és ehez hasonló állapotok természetesen nem találnak nagy pártolásra a nyugati kapitalizmust képviselő államok küldötteinél. Természetesen az oroszok a jelen esetben igen nehéz diónak bizonyultak. Nem hajlandók fejbólintással mindent elfogadni úgy, ahogy a nagytőke képviselői a saját gazdasági rendszerük szempontjából akarnak irányítani. Furcsa, de igy van, az átlagos emberek szinte felháborodnak az oroszok ellentállásán. Mindenki “békét” akar és azt gondolják, hogy az oroszok a jelenben gátlói a gyors és tartós békének. Azt azonban elfelejtik megjegyezni, hogy az összes eddigi háborúknak okai a magántulajdon rendszerére épült társadalmi intézmények voltak. És állandó békéről addig nem is lehet beszélni, amig a magánvagyon harácsolása fogja képezni az emberi társadalom alapját. Mert kizárólag ez teszi az embereket önzővé és kazsivá. Amint a béketárgyalásokról érkező egyoldalú hírek ide jönnek, valójában úgy lehet értelmezni, hogy a mostan folyamatban levő tárgyalások nem is a béke alapját vannak hivatva lerakni, hanem egy újabb háború előkészítését tárgyalják. Amint minden jel arra mutat a reakciót képviselő kapitalizmusnak egyáltalában nem érdeke a fasizmus végleges kiirtása. Náluk a legfontosabb mindennél a magántulajdonra épült kapitalista rendszer megtartása az orosz rendszerrel szemben, még azon esetben is, ha megrögzött fasisztákat is kell támogatniok a kommunizmusért harcoló elemekkel szemben. Ez a helyzet áll fen a Jugoszlávia és az olasz helyzettel kapcsolatban is. Szívesebben támogatják a fasiszta burkolatba létező olasz követeléseket, mint Jugoszláviáét. Még akkor is, ha esetleg a népszámlálás és szavazás révén az ottani népek Trieszt városát Jugoszláviához akarnák csatolni. Már azért is, mert Jugoszlávia hátterében Oroszország áll. Ha igy fognak folyni a tárgyalások, akkor soha sem fognak végére érni. Vagyis a kelet és nyugat sohasem fognak megegyezni. Természetesen ilyen és minden más multbani “béketárgyalások” soha sem a népek érdekeit és akaratát volt hivatva szolgálni, hanem a fennálló rend további megtartása és annak terjeszkedése a cél. A béketárgyalásokkal kapcsolatban felmerül a vallási kérdés. A múltban nagyon sokszor hangoztattuk, hogy a vallás magánügy. A jelen esetben pedig a tulvilági életet hirdetők nyíltan a földi vagyont harácsolok táborához szegődtek, a köznép érdekei ellen. Tehát nyíltan a társadalmi kérdések irányításába is beleszólást követelnek és magának a béketárgyalásoknak is fő irányitói képpen akarnak szerepelni. Az emberi társadalom szellemi mérgezői a földi vagyonok és élvezetekért nyílt harcba léptek. Nagyon sokszor bizonyítottuk, hogy addig amig kapitalizmus létezni fog, addig lesznek háborúk is. Mint a múltban tették a vallási képmutatók, hogy külön-külön megáldották a különböző országok katonáinak fegyvereit a győzelemért. Most pedig, amikor a béketárgyalások folynak Páris- ban, addig Londonban 15 ország keresztes vitézei “szent” háborút készítenek elő a kommunizmus leverésére. Szóval a béketárgyalások hátterében a felkent szent atyák vérengzést hirdetnek, mert úgy látják, hogy esetleg a kommunizmus vagy szocializmus győzelme esetén a népmilliók fölszabadulnak a vallási hipokraták mérges karmai alól. Úgy látszik, hogy a jelen béketárgyalások még több ellenvetést fognak szülni az emberek millió között, mint a múltban volt. Az éhező millióktól nem kérdezik meg milyen békét akarnak. Az országok határait védik minden ország kapitalistái, azt akarják, hogy mennél nagyobb földterület felett rendelkezzenek és mennél több dolgozó munkást raboljanak meg termelő erejétől. Addig amig a kapitalizmus létezni fog és a népeket országhatárok kiszélesítéséért háborúba lehet vinni, addig sohasem lehet állandó béke. A béke bajnokai akárhogyan fognak vitatkozni, addig egészen biztosan nem fognak maradandó békét létrehozni, amig az eddigi háborúk összes okozatait meg nem szüntetik. Ez pedig semmi más, mint a magántulajdonra épült kapitalizmus. JEGYEZD MEG------------------------Ajánlja: St. Visi.----------------------------Már nem csak az IWW hanem még olyan hires katonai tekintély, mint Gen. Marshall is azt mondja, hogy “nem lehet béke”. Egyenlőre ezt csak Kínára vonatkoztatja. De mi ha nem is vagyunk hires generálisok, tudjuk, hogy bizony más országokban, világrészekben se lehet béke, amig éhség és nélkülözés, kizsákmányolás van az emberiség között. Sőt még itthon a béke és demokrácia minta országában sincs meg a béke, nem is lehet. Iránban már megint bajok vannak, illetve tovább folytatódik a harc. Most azon ürüggyel, hogy az' irániai munkásság sztrájkja miatt az angol hajóknak nem szállítják az olajat, angol csapatokat akarnak odakül- deni, hogy a sztrájkot megtörjék. Erre az a rémhír terjedt el, hogy az oroszok is csapatokat vonnak össze, hogy ellensúlyozzák az angol sakkhuzást. Valószínűleg az oroszok a sztrájkolok megvédése címén, fognak be- vonúlni, mig az angolok meg a sztrájkolok ellen akarnak odamenni. Az Egyesült Nemzetekhez legújabban jelentkezők között vannak Albánia és Mongólia is, amelyeket azzal vádolnak, hogy az oroszoknak barátai, vagy csatlósaik és azért nem akarják őket felvenni. Ugyanakkor jelentkezett Trans Jordan, az angol bábország és más országok, amelyek ellen meg az oroszoknak van kifogásuk. Ha az uj tagság körül is ilyen vehemens harc alakul ki, mit várhatunk az ennél fontosabb döntéseknél? Szenátor Bilbo beismerte azt, hogy igenis tagja a Ku Klux Klánnak, ami eddig csak viselkedéséből tűnt ki. Ugylátszik, sokkal becsületesebb, mint sok más déli politikus, akik szintén tagjai annak a terror szervezetnek, de tagadják, vagy ha nem is tagjai, de azon szellemben nevelkedtek és viselkednek. Ezek közé tartozik Connelly, 0‘Dani- el és mások, sőt talán külügyminiszterünk, Byrnes is. Mentői kisebb a kakas, annál harcosabb. Ez áll a nemzetekre is. Most Görögország legharcosabb az összes nemzetek között. Nem csak saját népei ellen, hanem az albán, bulgár, jugoszláv népek ellen is nagyon akarnak harcolni. Sőt még az oroszok ellen is legádázabb harcot hirdetik. Az olajban utazó és még a “Free Enterprise” cselédei kö- között is hitelét vesztett Edward Pauley, most visszatért világkörüli útjáról, melyről azt jelenti, hogy mindent s minden országban elraboltak az oroszok. Semmit, de semmit sem hagytak az amerikaiaknak, ahová azok bementek. Mi úgy hallottuk, hogy legtöbb országban nem vitték ki a gyárakat, hanem odaadták a népnek, vagy a kormányoknak kellett átvenni, hogy a gyártást megindítsák. De az Mr. Pauley előtt éppen olyan nagy bűn, mintha elrabolták volna azokat. Jó volna ha William Bullittból “bullet” golyó lenne és mentői hamarább az oroszokra lőnék ki. De ő az amerikai ifjúságot akarja a csatatérre, az orosz fegyverek ellen küldeni, hogy a “Playboy Bullett” és milliomos társainak az érdekeit megvédjék a szocializmus terjedő eszméje ellen. A régi barbár korszakban a “felnégyelés” gyakori büntetés volt. Most az angol munkás kormány ugyan azt teszi Palesztinával, négy részre akarja vágni, hogy uralmát igy biztosítani tudja. Ugyanakkor az arabokat is sok kis porciókra osztja. Irán, Iraq, Sued Arabia, Lebanon, hogy ezeket néha néha egymás ellen is felhasználhassa, nehogy egyesülés folytán veszélyt jelentsen a számára. Az amerikai tőkés lapok, mostan nagy hadjáratot kezdtek és megpróbálják Chiang Khai She- ket az amerikai néppel megszerettetni. Azt állítják róla, hogy csak is Chiang lenne képes Kínában demokráciát teremteni. Ez olyan mint a patent medicinák hirdetései: mindenre jó, de semmire sem használ. Chiang mennél jobban dicsérik, annál jobban bűzlik, nem csak a kínai nép, hanem az egész világ előtt is. MEGHALT H. G. WELLS LONDON —H. G. Wells, az angol irodalom egyik legkiválóbb képviselője, 79 éves korában elhunyt Wells már régebben szenvedett cukorbetegségben, amely most végzett vele. H. G. Wells szociálistának vallotta magát és a nagyközönség is annak tartotta, noha semmiféle politikai pártnak nem volt tagja, azonban George Bernard Shawval és a Webb házaspárral együtt egyideig ő is beletartozott az úgynevezett “Fabian” társaságba, amely mérsékelt utón, fokozatosan — tehát forradalom nélkül, — akarta megteremteni a szociálista társadalmat. Wells azonban később kilépett a Fabian társaságból is s a maga módja szerint mindenkit kritizálva, önálló irányt követett. Hírnevét azonban nem a szociális tárgyú írásaival, hanem fantasztikus regényeivel szerezte. Ezen regények hátterét valamilyen tudományos feltevés képezi, amelynek alapján nagyon sok olyan dolgot jósolt meg, amik később bekövetkeztek. így például az 1914-ben irt “The World Set Free” cimü regényében megjósolta az atombombát is. Csak pár héttel ezelőtt tett ama nyilatkozata, hogy meg kellene vizsgálni, vájjon az angol királyi ház támogatta-e anyagiakkal az angol fasisztákat, nagy szenzációt keltett.
