Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-24 / 1438. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 24. BÉRMUNKÁS (JVAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2.00 Félévre .............................. 1-00 Egyes szám ára ............ 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ....... $2.00 Six Months ___________ 1.00 Single Copy ___________ 5c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A szervezkedés biztosítása Az amerikai munkáltatók csak nem akarnak belenyugodni abba, hogy az amerikai munkások szabadon szervezkedhetnek. A munkáltatókat képviselő National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetség újabb meg újabb támadásokat intéz a szervezkedés jogát biztositó Wagner törvények ellen. Ez az óriási vagyonnal rendelkező szövetség hihetetlen nagy összegeket költ munkásellenes propagandára, minden alkalmat megragad, hogy a Wagner törvények ellen újabb meg újabb támadást indítson. A legújabb támadási hullámra a National Labor Relation Board Gerald D. Reilly nevii tagjának a lemondása adott okot. Mint ismeretes, ennek a hivatalnak a hatáskörébe tartozik a Wagner törvények betartása feletti őrködés. A Board tagjai egyenlő arányszámban képviselik a munkásokat, a munkáltatókat és a nagyközönséget. Mr. Reilly a közönség (püblic) képviselője volt azonban állandóan annyira munkásellenes állást foglalt el, hogy végre úgy a CIO mint az AFL követelték a lemondását. A NAM szolgálatában álló kereskedelmi sajtó most egyszerre nemzeti hőst csinál ebből a Reilly urból, akinek a nyilatkozatait nem csak prominensen közük, hanem vezércikkeznek róla, valószínűleg a NAM utasítására. Mr. Reilly igazságtalannak tartja a Wagner törvényeket, mert csak egy osztályt, — a munkásokat védik. Azt hirdeti tehát, hogy módosítani kell ezen törvényeket úgy, hogy ne csak a munkásokat, hanem a munkáltatókat is védjék. És ez az, aminek a kereskedelmi sajtó annyira tapsol. Mr. Reilly természetesen részletes információt is nyújt. Megmagyarázza, hogy mennyire igazságtalan az, hogy a munkáltató nem szólhat bele, hogy a munkásai melyik szervezethez csatlakozzanak. Ajánlja tehát, hogy a törvény módosítással adjanak jogot a munkáltatóknak is, hogy munkásai közt agitálhasson, hogy melyik unionhoz csatlakozzanak. A furfangosan megszerkesztett mondat természetesen azt jelenti, hogy a munkáltaxók kényszerit- hessék alkalmazottaikat kompánia unionok alakítására. De azonkívül ellenzi ez a Reilly a foremanok szervezkedését is. Szerinte a foremanok a “management” részét képezik és azoknak nincs joguk szervezkedni. És végre Mr. Reilly úgy véli, hogy ne csak a munkások, hanem a munkáltató is kérhessen szavazást arra, hogy a munkások akarják-e a szervezetet, vagy sem. A Reilly és a hozzáhasonlók által a “méltányosság”, az “igazság” nevében leadott szellemi csalás túlságosan világos arra, hogy az amerikai nép bedülne nekik. Hiszen jól tudják, hogy a Wagner törvényeket éppen azért hozták, hogy a MUNKASOKAT MEGVÉDJÉK A MUNKÁLTATÓK ELNYOMÁSÁTÓL. A Reilly követelése tehát valójában azt jelenti, hogy a rablók ellen hozott törvényeknek olyanoknak kellene lenni, hogy nem csak az áldozatokat, hanem a rablókat is egyformán védjék. A Wagner törvényekkel fegyvert akartak adni a munkásságnak, amivel védekezhetnek a munkáltató túlságos kizsákmányolása ellen. Reilly szerint az lenne az igazságos, hogy ha ezt a fegyvert a munkáltatók, — vagyis a kizsákmányolok is használhatnák a kizsákmányoltak ellen. Hogy a Reilly féle okoskodás nem fogja félrevezetni az amerikai munkásokat, az bizonyos. Azonban félrevezetheti a NAM szolgálatában álló törvényhozókat, akik SZERETNÉK MAGUKAT ILY MÓDON FÉLREVEZETTETNI, hogy aztán a Wagner törvényeket megsemmisítsék. így az amerikai munkások soha sem tudják, hogy máról-holnapra nem-e vesztik majd el a Wagner, törvényekben biztosított szervezkedési jogaikat. Nyilvánvaló tehTt, ezen jogok állandóságát nem biztosítják a Wagner törvények. De igen is biztosítják AZ ERŐS MUNKÄSSZERVEZETEK. Az amerikai munkásság végzetes hibát követne el, ha a jövőjére annyira fontos szervezkedés szabadság fölötti őrködést a törvényekre, avagy hatóságokra bízná. A Reilly esete mutatja, hogy ebben a tekintetben csak a saját erejére támaszkodhatik. Mert ime, ez a Reilly, akit a “public” képviseletére küldtek ki, feltette magának a kérdést, hogy hát ki is az a “public”? Ugylátszik, hogy a közönséget a munkáltató osztályban találta meg, azért döntött mindig annak az érdekében és azért agitál most is a Wagner törvények módosításáért. A National Labor Relation Board tagjait az elnök nevezi ki. Reillyt még Roosevelt jelölte ki erre az állásra, bizonyára tanácsadói ajánlatára. De ha már Roosevelt alatt is bekerülhetett ebbe az intézménybe egy ilyen munkásellenes gondolkodású egyén, mint a “public” képviselője, vagyis a munkások és a munkáltatók közötti semleges tisztviselő, akkor mennyivel több alkalom lesz arra a jövő adminisztrációkban? Már pedig mindenféle törvények, — ami által a Wagner törvények sem képeznek kivételt, — csak annyit érnek, amint végrehajtják azokat. Vagyis a törvények értéke a végrehajtó közegektől függ. Ha a NAM befolyására a National Labor Relation Board tagjainak többsége Reillyhez hasonló munkásellenes egyénekből fog áüni, — amire igen nagy az eshetőség, — akkor a munkások szervezkedési jogait védő Wagner törvényeket úgy fogják végrehajtani, hogy azon törvények kimagyarázásával fogják megakadályozni a szervezkedést. Nem az első eset lesz ez, amikor bizonyos törvényeket éppen a ellenkező cél érdekében használták fel, mire eredetileg hozták. Komoly dolgok ezek, amiről az amerikai munkásságnak nem szabad megfeledkeznie. Ne bízza rá szabadságát, jövőjét törvényekre, amelyek végrehajtása könnyen az ellenségei kezébe kerülhet. A szervezkedés szabadságát és általában a munkásság jövőjét csak az erős, harcias munkásszervezetek biztosíthatják. Konvencióra készülünk A forradalmi ipari unionizmus magyarajku hivei, akik itt, Amerikában a Bérmunkás körül csoportosulnak, szeptember elsején évi konvencióra gyűlnek össze Cleveland városban, hogy megbeszéljék, miként szolgálhatják tovább is leghatásosabban eszméjüket, az eszmét gyakorlatilag kifejező Industrial Workers of the World szervezetüket és általában a munkásosztályt. Immár teljes éve a második világháború hivatalos befejezésének a békéhez azonban még mindig nem jutottunk el. Sőt azt sem tudjuk biztosan, hogy vájjon a jelenleg Párisban összeült Békekonferencia a béke felett tanácskozik-e, avagy a minden eddigi háborúknál is borzalmasabb harmadik világháborút készíti elő? Az egész világra kiterjedő nagy nyugtalanság nagyon hasonlóvá teszi a mai viszonyokat az első világháborút követő idők viszonyaihoz. Éppen azért le kell vonmmk a két világháború tanulságait, amelynek alapján kell kiszabnunk a jövőben alkalmazott taktikai irányt. Tekintettel arra, hogy a gazolin adagolás már megszűnt, reméljük, hogy a kocsival rendelkező munkástársaink tömegesen jönnél el erre a fontos konvencióra, amely a taktikai irány megszabásán kivül hivatva van arra, hogy lapunk, a Bérmunkás további fentartását is biztosítsa. Akik azonban semmi körülmények között sem jöhetnek el személyesen a konvencióra, azokat kérjük, hogy észrevételeiket, indítványaikat levélben küldjék be a konvencióhoz és igy járuljanak hozzá a Bérmunkás ez évi naggyülésének sikeréhez. A Bérmunkás Lapbizottsága LECKE AMERIKAI DEMOKRÁCIÁRÓL TOKYO, — Pár héttel ezelőtt az amerikai katonai kormányzat ráparancsolt a “bal irányzatot” követő Yomiury újságra, hogy ezúttal “konzervatív” módra Írjon. Az újság azon munkatársait, akik ezért tiltakoztak, letartóztatták. Ugyancsak letartóztatták a most alakulóban levő Japán Industrial Union két vezető tagját. Amerikai újságírók szerint ez a japán munkásszervezet nagyjából hasonlít az amerikai CIO-hoz, azért érdeklődtek, hogy miért tartóztatták le ezen szervezet két vezető emberét. Kérdésükre azt a választ kapták, hogy az illetőket nem tartóztatták le, hanem csak fogva tartják”. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé* nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a fó'ldet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ®, ,marat*' jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjak a zászlónkra: “LE \ RER RENDSZERREL^ * A A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel av aj társadalom szerkezetét éoitjük <4 régi társadalom keretein belül
