Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-07-27 / 1434. szám

1946. julius 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Őszinte szavak Csak köszönetét kapnak Az éhező magyar nép segélyezését megköszönő beszédé­ben, Dr. Borsody István washingtoni magyar követségi ta­nácsos, julius 4-én, meglepően őszinte szavakkal sorolta fel azon tényeket, amelyek a magyarságot mai szerencsétlensé­gébe döntötték. Az álhazafiság romantikáját még mindig művelők figyelmébe ajánljuk Dr. Borsody beszédének alábbi szakaszait. — Szerk. HARC A DEMOKRATIKUS JOGOKÉRT Amit 170 évvel ezelőtt Ameri­kában kihirdettek és azóta meg- valósitottak, az sok helyütt még ma is kihirdetésre és megvaló­sításra vár. A legújabb kor tör­ténetét és különösen a két világ­háború utolsó negyedszázadát nem ok nélkül nevezik a társa­dalmi szabadságért dúló forra­dalmak korának. Ezt a korsza­kot a demokratikus jogokért ví­vott harc jellemzi, s ez a törté­nelmi folyamat addig nem ér­het véget, amig a föld minden népe, minden -embere számára nem biztosítják azokat az úgy­nevezett elidegeníthetetlen jo­gokat, melyekről a függetlensé­gi nyilatkozat tesz említést, vagyis az élethez, a szabadság­hoz és a boldogsághoz való jo­got. Ezekért a jogokért azóta sok helyütt és sokan harcoltak és harcolnak ma is. A második vi­lágháború is ezekért a jogokért folyt. A függetlenségi nyilatko­zat elveit Írták az Egyesült Nemzetek is harci lobogójukra és a függetlenségi nyilatkozat elveit fejezte ki modern formá­ban Roosevelt elnök amikor ki­hirdette a négy szabadságot, amelyet biztosítani kell minden­ki számára ezen a földön. LEMARADTUNK Mi magyarok, sajnos, lema­radtunk az emberiség szabadsá­gáért vívott nagy történelmi küzdelemben. Száz évvel ezelőtt még a keleteurópai népek élén haladtunk és a világ úgy tisz­telt bennünket, mint a szabad­ság bajnokait. Itt, amerikai föl­dön, Kossuth Lajost még úgy ünnepelték, mint a szabadság- harcos nemzet forradalmi kö­vetét. Azóta, sajnos, hírünk a világban fájdalmas csorbát szenvedett. Magyarország rossz útra tért és ahelyett, hogy a szabadságharcos nemzetek so­rába maradt volna, a világsza­badság törekvéseivel szembehe- lyezkedők táborába került. Magyarországot nem sikerült idejében bevezetni a demokrati­kus népek közösségébe. Ma­gyarország a társadalmi elma­radottság kátyújába jutott, a magyar népet megfosztották & demokratikus társadalmi fejlő­dés előnyeitől s ez szörnyű ka­tasztrófák okozója lett. MIÉRT HAGYTAK EL MAGYARORSZÁGOT A magyar társadalmi viszo­nyok elmaradottsága kényszeri- tette többnyire önöket is, hogy elhagyják régi hazájukat, mert odahaza nem kapták meg az ér­vényesülés, a boldogulás lehető­ségeit. Önök itt találták meg azt a hazát, amelyett otthon kellett volna megtalálniok, ha Magyar- ország is olyan elvek szerint élt volna, amilyeneket itt Amerika földjén vallottak a függetlensé­gi nyilatkozat hirdetői és annak 170 év óta követői. De bár­mennyire fájdalmas és tragikus, hogy a magyar nemzet százez­rei Amerika földjére vetődtek, ma mégis biztat és vigasztal, ha azt látjuk, hogy az amerikai magyarság támasza és segítője egyik erőforrása a mélyre süly- lyedt magyar nemzetnek. Az amerikai magyarok bebi­zonyították, hogy mire képes a magyar, ha demokratikus lehe- ! tőségek közt élhet. Az amerikai magyarság életformája biztató példa arra, milyen eredménye­ket érhet el a demokrácia a ma­gyarok közt. S erre a példára ma sokan szegezik tekintetüket, éppen ma, amikor végre Ma­gyarországon is megnyílt a le­hetősége a demokratikus társa­dalmi átalakulásnak. Dr. Borsody István FÉLNEK A SPANYOL FASIZ- TÁK MADRID — Az idén elma­radt a spanyol fallangistáknak az eddig mindig nagy parádék­kal ünnepelt julius 17-iki ünnep­ségük. holott most éppen a tíz­éves évfordulóhoz érkeztek el. A spanyol fasizták minden év­ben hivatalosan ünnepelték meg a polgárháború kitörésének nap­ját, most azonban csak kisebb családi összejöveteleket tartot­tak. Még Franco diktátor szo­kott beszéde is elmaradt, aki a mostani évfordulón meglátogat­ta Brunete nevű falucskát, me­lyet annakidején leromboltak, de azóta újból felépítettek. Franco most ezen kis falu felé­pítését mint valami nagy falan- gista teljesítményt mutatta be. PARIS — A Párisban időző Jose Giral, a menekült spanyol köztársasági kormány feje rá­dió utján szózatot intézett a spanyol néphez, hogy kergesse el a Franco kormányt. LONDON — Százhárom an­gol képviselő aláírásával ellátót kérvényt nyújtottak be az an­gol kormányhoz, hogy szakítsa meg diplomáciai összekötteté­sét Franco kormányával és is­merje el a Giral által vezetett kormányt. A kérvényt 99 laborpárti, 2 konzervatív, egy liberális és egy független pártállásu képviselő irta alá. Magyarországon kiadták az 1 quadrilliós bankjegyet. (Az 1 után 15 zérót kell tenni. Itt nem tudjuk kiírni, mert nincs annyi nulla a szedőgépünkben). Ez vi­lágrekordot jelent, mert ilyen nagy számot még soha sem Ír­tak egy darab bankjegyre. És az értéke? Arról jobb lesz nem beszélni. — Úgy hallottuk, Al­bert Einstein Magyarországra készül menni, hogy számtani tudományát kibővitse. Pár héttel ezelőtt körlevelet küldtünk olvasóinkhoz, amely­ben nyílt őszinteséggel megmondtuk, hogy a jelenlegi magas árak miatt a két dollár évi előfizetési dij nem fedezi lapunk előállítási költségeit. És miután a Bérmunkás semmiféle hirdetéseket sem fogad el, ezt a lapot már a múltban is az olvasók táborának az adományai, felülfizetései tartották el. Az ily adományok és felül- fizetések legnagyobb részét a minden évben megejtett országos sorsolás, mulatságok, továbbá a gyűlések és háziagitáció révén hoztuk össze. Az utóbbi években azonban a viszonyok nagyon megváltoz­tak, részben a háború, részben pedig az amerikai magyarság el­öregedése folytán. A gyűlések, mulatságok és egyébb összejöve­telek mind ritkábbá válnak. így úgyszólván csaknem összes tá­mogatóink helyeslésével találkozott az a kérelmünk, hogy a la­punk számára szánt támogatást küldjék hozzánk közvetlenül ne várjanak sorsolási vagy mulatsági alkalmakra. A körlevelek egy részét már visszakaptuk és tudjuk jól, hogy a Bérmunkás hívei közül, aki csak teheti, válaszolni fog a kérel­münkre tehetsége szerint. Hisszük és tudjuk, hogy akiknek a ne­vei még nem szerepeltek a kimutatásban, ott lesznek a jövő szá­mok valamelyikében. És noha az ily támogatásért kijár a köszönet, jelen sorokkal azonban mégis inkább a körlevélben adott kérelmünk másik ré­széről akarunk valamit mondani. Mint olvasóink emlékeznek, ab­ban a körlevélben arra is kértük őket, hogy támogatásaikkal egy­idősen küldjék be azon ismerőseik címeit, akiknek lapunkat meg- indihatjuk és akiket, amikor már lapunkat alkalmuk volt megis­merni, felszólíthatunk az előfizetésre. A Bérmunkás olvasói na­gyon jól tudják, hogy az anyagi támogatáson kívül a lapoknak szükségük van a terjeszkedésre is. De különösen nagy szükségét látjuk az olyan lap további ter­jeszkedésének, mint a Bérmunkás, amely egy uj, jobb, tökélete­sebb társadalmi rendszernek a propaganda lapja. Azt is jól tud­juk, hogy a Bérmunkás minden olvasója SZERETNÉ TERJESZ­TENI lapunkat, de valahogyan nem vesznek rá maguknak elég időt, nem fordítanak rá elég energiát. Pedig saját tapasztalata­ikból megítélhetik, hogy lapunkat bátran kezébe adhatják min­den amerikai magyar munkásnak (sőt ami azt illeti, minden ma­gyar munkásnak, lakjon bár a világ bármely részén is). ..Tudjuk jók lesznek olyanok is. akiknek nem tetszik lapunk, különösen azok között, akiket a vallás vagy az álhazafias eszmék túlságosan elvakitottak. Azonban az egészséges gondolkodású munkásemberektől olyan vylaszt kapunk, mint ez a levél: Igen tisztelt Munkástárs:— Mellékelten küldöm az előfizetésemet, amelyben benn van a naptár ára is. Úgy a naptárral, mint a lappal meg va­gyok elégedve, holott nem is tudom, hogy ki rendelte meg a számomra, de azért köszönetét mondok a fáradtságáért. Most már alig várom, hogy kézhez kapjam és olvassam á lapot, mert az az egyedüli kiút, amit önök hirdetnek. Üdvözlettel, , John Pfeiffer, Akron, O. . , ..{™e ez a level eléggé bizonyítja, hogy azok, akik ily címek Dekuldese utján terjesztik a Bérmunkást, nem csak mitőlíink, ha­nem az uj olvasótól is köszönetét kapnak. De ami a legfontosabb, önmaguknak is nagy örömet szerez­nek, ha egy-egy uj előfizetővel nem csak lapunknak, de eszménk­nek, mozgalmunknak is egy uj katonát szereztek. Mihájlovich generálist kivégezték BELGRAD — Draja Mihajlo-1 vitch generális és nyolc társa | életükkel fizettek azért, mert fontosabbnak tartották a parti­zánok elleni harcot a németek kiverésénél. A jugoszláv népbi- róság több héten át tartó tár­gyalás után golyó általi halálra ítélte Mihajlovitchot és nyolc segítőjét, másokat pedig 2 év­től 20 évig tartó börtönbünte­tésre. A halálos ítéleteket 48 órán belül végrehajtották. Mihajlovitch és társainak a kivégzése a már három éve fo­lyó és az egész világ közvélemé­nye által figyelemmel kisért dráma utolsó jelenetére gördí­tette le a függönyt. Röviddel az­után, hogy a németek és az ola­szok megszállták Jugoszláviát, Mihajlovitch alatt szervezkedni kezdett a földalatti ellenálló se­reg, akiket “chetnik” néven em­lítettek. Mihajlovitch chetnikjei a Nagy-Szerbiát hirdető ultra­hazafias szerbekből kerültek ki, akik hamarosan ellentétbe ke­rültek a horvátok, szlovének és j más nemzetiségű náci ellenes erőkkel. Sőt az is nyilvánvalóvá lett, hogy a chetnikek hazafisága a régi, fél-feudális szerb uralko­dóosztály iránti hűséggel volt azonos és mint ilyen paraszt és munkásellenes politikát foly­tattak. A parasztok és a mun­kások soraiból alakult partizá­nok viszont a németekkel egy­ben a régi elnyomóiktól is meg akartak szabadulni. Mihajlo­vitch és követői végre fonto­sabbnak látták a partizánok el­leni harcot a nácik kiverésénél, sőt annyira sülyedtek, hogy sok esetben úgy az olaszokkal, mint a németekkel koopreáltak a partizánok kiirtására. Ezen vádak a tárgyaláson oly beigazolást nyertek, hogy több esetben magának Mihajlovitch- nak is be kellett ismerni, hogy alantasai összejátszottak az el­lenseggel. Csupán azt tagadta, hogy arról neki tudomása volt. A saját levelei és a tanuk egész sora azonban ennek az ellenke­zőjét bizonyította.

Next

/
Thumbnails
Contents