Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-27 / 1434. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. julius 20. napja, hogy vajúdnak egy uj OPA megszületésénél, de eddig még mindig nem jött létre. Sokan azt mondják, hogy már nem is lesz OPA, viszont e sorok írója egész biztosra veszi, ha még egyelőre nem is lesz, de november előtt lesz uj OPA. Mert a politikai választásoknak kell egy érdekfeszitő alap, mellyel a választó polgárokat a szavazó urna elé tömegesen sorba tudják állítani. Mert itt még muszáj valami régifajta csalétket kitalálni szavazat fogásra. Mert mi, habár iparilag legfejlettebb ország vagyunk, a politika terén más országok után kullogunk. Ott van pl. Olaszország. Náluk már sokkal előrehaladottabb a szavazat fogdosás. A különféle politikai pártok állitólag úgy szerzik meg a tagjaikat, hogy a párt fizet tagsági dijat a tagnak. Van olyan politikai párt, amely ötezer lírát fizet évente a tagjainak. Egy-két pártba való tartozás már nem éppen megvetendő foglalkozást jelent ilyen díjazások mellett. Ha ez igaz, akkor egész nyugodtan rámondhatjuk, hogy ezek a szavazó polgárok biztosan tudják, hogy mire szavaznak. Mennyivel könnyebb dolguk volna a washingtoni képviselőinknek is, ha ahelyett, hogy szépen kicicomázva olyan nehezen kell dolgozniok az Ígéretek beadására, egyszerűen kiállnának a platformra és azt mondanák, száz dollár tagsági dijat fizetünk aki beáll sorainkba. Itt aztán nem kellene a fejüket törni még árszabályozó törvényről sem, mert a szavazó polgárok egyáltalán nem zúgolódnának a felszökő árak miatt. Nem is említve, hogy micsoda politikai prosperitás ütne belénk, mert mindenki szavazna. Mivel azonban még nem jutottunk el a politikai fejlődés ezen fokára ,igy meg kell maradjunk most az OPA ügyénél és aztán majd, más hasonló cselfogásnál. Mert közben az árak mennek fölfelé és habár a borítékra nem Írják rá, hogy fizetésünket pár hét alatt vagy 30 százalékkal levágták, de a valóságban igy történt, mert mindig kevesebbet és kevesebbet tudunk visszavásárolni a fizetési borítékba tett dollárokért. A munkásnép tehetetlen a helyzettel szemben, legfeljebb csak zúgolódik, amire Washingtonból üzenik, csak türelem, jön a választás. így megy a játszma évszázadok óta és a munkásosztály még mindig nem eszmélt rá ar-1 ra, hogy ipari téren kell erőt gyűjtenie, érdekeinek védelmére és jövőjének boldog megalapozására. A termelés terén kell egy szabályozó törvény a termelt javak egyenlő kiosztására és ezzel megoldva lenne, évszázadok fejtörése. Hogy ezzel aztán kiküszöbölnénk a profit- rendszer tovább létezését, hát ez természetes, de viszont ez volna a legnagyobb áldás az egész emberiségre. ÜZEN A SZERKESZTŐ Linkecs Tamás munkástárs- társnak, Toledo, O. — Értesítsenek bennünket, Gergely András munkástárs elhalálozásának körülményeiről. Egyről-Másról PT.MnWP.TA • J. Z.............., ____ TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 julius 21 — Az IWW 12 magyar tagját elfogták háború ellenes meggyőződésükért és Fort Oglethorpe, valamint Fort Do- uglas-ba internálták, ahol közel két évig tartották elzárva. 1916 julius 22 — A san franciscoi “Preparedness Parade” napja. A lakosság tízezrei vett részt a felvonulásban, amikor bérencek bombát dobtak a tömeg közé, amely tizet megölt és számosat megsebesített. Tom Mooney és Warren Billings-t elfogták azzal vádolva, hogy ők voltak a merénylet szerzői. HARMINC ÉV TÁVLATÁBÓL Az első világháború által felkorbácsolt őrület lángja magasan lobogott nem csak Európában; hanem itt az Egyesült Államokban is és a profit éhes ká- pitalizmus alkalmasnak látta az időt egy csapásra két legyet ütni: a háborúba való belépéssel határtalan profithoz jutni és a háborús őrület hatása alatt végezni a munkásmozgalommal, amely nagyon érzékenyen döngette a kapitalista rendszer dü- ledező falait. A demokrácia akkor is “nagy veszélyben” volt, de a veszély nem csak a tengeren túlról fenyegette, hanem sokkal nagyobb volt a veszély itt az országban és az osztálytudatos munkások tömegei ezt a veszélyt igyekeztek elhárítani elsősorban. Mivel a munkásság tisztában volt azzal, hogy a háborúba való belépés rendkívüli állapotokat teremt, amelyek orvé alatt rendkívüli törvények hozására nyílik alkalom, természetesen minden eszközzel harcolt a háborúba belépés ellen. A kapitalizmus azonban már akkor túlságosan volt érdekelve a háborúban és a profitot a veszély két oldalról fenyegette: kívülről az ellenséges buvárha- jók naponta sülyesztették el a szövetségesek részére árut szállító hajókat, belülről pedig a munkásság harcias magatartása a háborúval szemben gyors akcióra késztette a kapitalizmust. A háborút ellenzőket német kémeknek minősítették és ily alapon kezdték meg a razziákat szerte az országban. Mivel a háborút ellenzők élén az IWW állt és lévén az egyetlen testület amelynek szervezett tömeg állt a hátamögött, az irtóhadjárat az IWW ellen irányult legsúlyosabban. E harcban az erőmegoszlás egyenlőtlen volt. Bár a szervezett munkásság számban már akkor is jelentékeny volt, de mint minden más országban, úgy itt is a konzervatív szak- szervezetek a háborús uszitók- hoz szegődtek és az alig egy évtizedes múlttal rendelkező forradalmi szervezet — az IWW — egyedül állt. A másik oldalon azonban az ország minden intézményét felsorakoztatták a háború mellett. A túlerővel szembe természetesen az IWW érzékeny veszteségeket szenvedett. Helyiségeit szerte az országban megtámadták a kapitalisták által felbérelt csőcselékek és legtöbjét lerombolták. Lapjai szállítását a kormány által kontrolált posta pedig megtagadta. Tagjainak ezreit elfogták, bebörtönözték, internálták és számosat meglincseltek. Ezreket tartottak hónapokig vizsgálati fogságban, melyet hosszú hetek, sőt hónapokig tartó tárgyalások követtek és bár egyetlen esetben se tudta a vád bizonyítani, hogy bármi módon összeköttetésbe lett volna a szervezet az “ellenség- jgel”, mégis évtizedekre terjedő büntetést mértek a vádlottakra. És mindez a “demokrácia védelme” égisze alatt ment végbe három évtizeddel ezelőtt. A KÁLVÁRIA KEZDETE A történelmi feljegyzések szerint e hét folyamán két emlékezetes eseménynek van évfordulója, melyek nagyon is közelről érintik az osztálytudatos munkásságot. Az IWW 12 magyar tagjának a letartóztatása és internálása csak egy mozzanata volt annak az általános üldözésnek, amelyről fentebb emlékeztünk meg. Bár az üldözés legélesebben az IWW felé irányult és ahoz, hogy valaki a “törvénnyel ösz- szeütközésbe kerüljön” elég volt ha az ülető IWW tagsági könyvvel rendelkezett, azonban a kapitalizmus nem volt válogatós. Az alkalom meg volt és a kapitalizmus igyekezett azt kihasználni, amig a lehetőség tartott. így lett Tom Mooney és Warren K. Billings is célpontja az üldözésnek. Az “Arany Kapu” városában San Franciscóban az 1910-es években a munkáltatók vérszemet kaptak a Los Angeles-i társaik által elért győzelmektől az unionok felett és ők is elhatározták, hogy “losangelesitik” San Franciscot — vagyis kiirtják onnan az unionizmust. Bár a szakszervezetek általában nagyon meghunyászkodók voltak és könnyen lekeny érezhetők, San Franciscóban azonban volt egy radikális csoport, amelynek legismertebb és legaktívabb tagja Tom'Mooney volt. Mooney foglalkozásra vasöntő volt, de tevékenysége nem csak az öntödékre terjedt ki, hanem ahol alkalom nyílott, mindenhol igyekezett a kizsák- mányoltakat szervezni. • Ily aktivitásával kérlelhetetlen ellenségévé tette a San Francisco-i villanytársaságot és az emlékezetes “preparedness parade” alkalmával pedig a villamos vasúti alkalmazottakat szervezte, igy a város két leghatalmasabb kapitalista érdekeltsége esküdött bosszút ellene. A preparadness felvonulásnak kimondottan két fő célja volt: az egyik a lakosságot elhódítani a hazafiság mámorával, a másik pedig “megmutatni a ‘fattyú kölyöknek’ (son- of- a bitches) — a radikálisoknak, hogy hová menjenek”. Most Vasárnap! NEW YORK FIGYELEM! Mint már előbb jeleztük ezen a nyáron többször akarunk találkozni a Bérmunkás olvasóival és támogatóival, igy elhatároztuk, hogy a második TÁRSAS KIRÁNDULÁST julius 28-án, vasárnap fogjuk megtartani az Edenwald erdőben a szokott helyen. Most számításba van véve, hogy ennivaló is lesz, de innivalóról jótállás mellett gondoskodunk. A tiszta jövedelem a Bérmunkás javát szolgálja. Útirány: Az East 180th St. vagy White Plains Rd. Lexington Ave. subway a 180 utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig. Onnét néhány perc be az erdőbe. Tisztelettel, A Rendező Bizottság. Mert ezen felvonulás rendezői a San Francisco Chamber of Commerce volt és a munkászer- vezetek kivétleével — minden hazafias, üzleti, militari és testvér testületek hivatalosak voltak. A felvonulók tömege jellemző volt annak céljához. Annak élén természetesen a kormányzó és a város polgármestere meneteltek és a különböző militarista egyesületek tagjai tarka uniformisai követték. A menet 2 óra 6 perckor ért a Market és Stewart utcák keresztezéséhez amikor egy ház tövében egy kézitáskában elhelyezett dinamit bomba felrobbant és hat személyt megölt és több mint negyvenet megsebesített, akik közül négy pár napon belül szintén meghalt. Alig fér kétség ahoz, hogy az incidens megrendelésre történt, mert ennél jobb alkalmat keresve sem találhattak volna a san franciscoi kizsákmányolok. Öt nappal a robbanás után Tom Mooneyt és feleségét, valamint Billingset, Israel Weinberg és Edward D. Nollant, akik szoros összeköttetésben álltak Mooney- val letartóztatták, őket vádolva a bomba elhelyezésével. A tárgyalásra nagy előkészületeket tettek a kizsákmányolok. Hatalmas összegeket áldoztak hamis tanuk megvásárlására, amiből nem is volt hiány. A védelem előtt minden utat eltorlaszoltak, ami rendkívül megnehezítette a vádlottak ártatlanságának bizonyítását. Elsőnek Biliings került tárgyalásra és természetesen a tervezet szerint az “esküdtszék bűnösnek” találta, de fiatal korára való tekintettel — 22 éves volt akkor — nem halálra, hanem életfogytiglani börtönre Ítélték. Mooney tárgyalása már nagyobb gondot okozott a vádlóknak, mert az hat hónappal az események után kezdődött és ekkorra már alkalma volt a védelemnek némi bizonyítékot szerezni, melyek között a legfontosabb volt egy fénykép, melyen Mooney és felesége egy épület tetején volt lefényképezve, egy mile távolságban a robbanás színhelyétől. Ugyan ezen a ké-
