Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-20 / 1433. szám
6 oldal B É R M U N K Á S 1946. julius 20. Miért a sok panasz? (a.l.) Mi már nagyon megszoktuk és bizony igen sokszor figyelmeztettük a munkásokat, hogy saját nemtörődömségük okozója minden bajaiknak. Hiszen csak természetes is, hogy akik saját létüket másokra bizzák, azok nem is várhatnak javulást. A kapitalista társadalmi rendszer nem a humanizmusra épült, azért annak minden igyekezete odairányul, hogy a vagyon halmozódást mindig kevesebb és kevesebb kezekben összpontosítsa. Furcsa, de igy van, az átlagos ember mindig elhiszi, ha valaki szép szóval mindent megígér, hogy már egész biztosan teljesülni is fog. Azután ha minden marad a régiben, megint csak uj reményeket fűznek az újabb Ígérgetőkhöz. És igy forog nekik állandóan az élet kereke, hol előre, hol pedig hátra. Éppen mostan olyan időket élünk, amikor a napnál fényesebben beigazolást nyer az a tény, hogy a mai rendszer ténylegesen a szabad rablásra van alapozva. És még amellett az úgynevezett népképviselők nyíltan kimutatják a foguk fehérét, amikor kizárólag a profithajhászók malmára hajtják a vizet. Hiszen nem újság, hanem mindennapi valóság, hogy az élelmiszerek és minden más szükségleti áruk árai még a törvényes árszabályozás ideje alatt is rohamosan emelkedtek. A népek tömegei állandóan panaszkodtak, de különösen a bérért dolgozó munkásokat érintette legjobban az árak napi emelkedése. A szervezett munkások a sztrájk fegyveréhez nyúltak, hogy valamennyire lépést tartsanak az árak emelkedésével. A kapitalista osztály pedig igen jó ürügyet talált arra vonatkozóan, hogy mivel a munkabérek emelkedtek, igy jogosan emelhetik az áruk árait is. Hogy ezt azután minden ellentmondás nélkül megtehessék, elsősorban azokat a törvényeket kell megsemmisíteni, amelyek talán bármiképpen útjába állnak a szabad rablásnak. A honatyák nagy buzgalommal hozzá is láttak úgy megnyirbálni az árszabályokat, hogy egyenesen a kapitalisták profitéhes vágyát elégítsék ki. Azok a honatyák, akik a többség akaratát kellene, hogy szolgálják, most világosan megmutatták, kizárólag a profitrendszer még jobban való megerősítése érdekében döntöttek. Hogyan is hangzik az a nagyszerű frázis amit itten “demokráciának” neveznek. “Népkormányzat a népekért”. Amikor kizárólag egy osztály érdekét képviselik. A honatyák nem törődnek azzal, hogy ha a népek akár 90 százaléka is tüntet az árszabályozás mellett, akkor is csak a profitharácsoló osztály érdekében hozzák a törvényeket mert tudják, hogy a népek csak eleinte zúgolódnak és tiltakoznak a magas árak ellen, de aztán csak marad a régi nóta. Ha minden drágább lesz, kevesebbet veszünk. Magtakaritjuk az evésen, a ruházaton és az esetleges kevés szórakozást egészen nélkülözni fogjuk. így aztán a kapitalista rendszer tovább haladhat a rabló hadjáratán. Milyen egyszerű volna, ha a munkások tényleg megértenék, amit már annyiszor hangoztattunk, hogy addig amig a magántulajdon rendszerére épült kapitalista társadalomban élünk, minden képviseltetés az ő érdekeikben történik. A jámbor néptömegek, akik mindig a hiszékenyek csoportjához tartoznak, most megint fellélegzenek. Az ősszel lesznek a választások és akkor megint csak kizárólag a “jó politikusokra” fogunk szavazni. így forog a kerék föl és le. Az Egyesült Államok polgárai hányszor szavaztak már? És még mindig ott tartunk, a kezdet kezdetén. És ha igy van, hát miért a sok panasz? Ha a termelő munkások megértenék, hogy az összes termelt javak őke tilletik meg, egészen bizonyosan nem panaszkodnának, hanem utat-módot keresnének a társadalmi bajok orvoslására. De nem úgy mint ma teszik, hogy a kapitalizmus hivatalos ügynökeit választják be, hogy képviseljék őket. Mikor fogja megérteni a munkások nagy tömege, hogy nem a gazdagok osztálya, a munkáltató osztály teremli az élet javait, ők csak a termelő munkások által termelt javak kisajátítói. A kisajátítás nem az országházban történik, hanem a termelés színterén, ott ahol az alacsony értékű nyersanyagból a dolgozó munkások értékes árucikkeket termelnek, amit a munkáltatók kisajátítanak és nagy profit ellenében értékesítenek. Azért a munkásosztálynak sohasem a parlamenti képviseltetés ellen kell harcolni, hanem kizárólag ott, ahol munkaerejétől megrabolják. A siránkozók rendesen rossz helyen tapogatóznak. Nem tudják azt, hogy a gazdaságilag megszervezett munkásságnak van csak igazi ereje arra, hogy a kizsákmányolást megszüntesse tényleges, eredeti forrássánál. Erre jó alkalom lenne most, amikor mindenki, de különösen a munkások oly sokat panaszkodnak a drágaság miatt. Azonban a panaszkodásra nem sokat ad a kapitalizmus, hanem, ha egy jól megszervezett forradalmi gazdasági szervezetbe tartozó munkások elhatároznák, hogy a profitot egészen megakarják szüntetni és általános sztrájkkal beszüntetnek a termelést, félelembe ejthetnék az egész profit hajhászó rendszert. Ha a drágaság emelkedésére általános sztrájkkal felelnének, a kapitalista osztály utasítást adna washingtoni ügynökeinek, hogy vissza az árakkal, mert az egész rendszer létezése forog kockán. Ez volna a legjobb cselekvés a munkások részéről a profithajhászók megfékezésére. A még nem is olyan régen elhunyt Franciska Cabrini apácát a pápa szentté avatja, mert az illető nagyszerű telekspekulációkkal nagyban emelte a katho- likus egyház vagyonát. De ha a telekspekuláció jó ajánlólevél a szentté avatáshoz, akkor a bányarészvény spekuláció is megfelelhet. Azért teljes tisztelettel ajánljuk a Szentatya figyelmébe kitűnő volt elnökünket, Mr. Hoovert is. (Kikérjük magunknak ezt a gyanúsítást, Himler Marcira egyáltalán nem gondoltunk!) JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi.--------------------------Ma csak józan ész, de évekkel ezelőtt nagymérvű bátorság is kellett ahoz, hogy valakit radikálisnak, szocialistának tartsanak. Mr. John Dulles, a Wall street félhivatalos külügyminisztere, a Szakszervezeti Világ Kongresz- szusáról azt állítja, hogy az oroszok eszköze, mert az orosz szakszervezetek is beletartoznak. Eszerint akkor az “Egyesült Nemzetek” is az oroszok eszköze, hiszen abba is beletartoznak. A kis nemzetek és a négy szabadság, “Four Freedom” bajnokai azt követelték Oroszországtól, hogy a Dunát tegyék szabad folyóvá, vagyis, hogy az angolamerikai hajók is szabadon közlekedhessenek rajta. Mindezt a Duna völgyében lakó hat nemzet megkérdezése nélkül akarták elintézni. Azon nemzetek minden folyómenti városában szabadon járhattak-kelhettek volna az angol-amerikai kémek is. A kínaiak a békét jelképező olajfa ágat, jó vastagra növesztették és most bunkósbot helyett használják. Azt sugdossák, hogy abból a hires csodaszerből, mely meghosszabbítja az emberi életet nagy mennyiséget szállítottak Nürenbergbe, hogy az ott vádlottak padján ülő náciknak az életét meghosszabbíthassák, ne hogy a tárgyalások közepette haljanak meg, amelyek olyan hosszúra kinyúltak. Az amerikaiak kezében levő Shanghai Evening Post lapban azt jelentik, hogy a nácik ottani vagyonát, melyet befagyasztottak, már el is tüntették és a nácikat szabadon engedték. Más jelentések szerint a Chiang hadseregébe fogadták fel őket, mint szaktanács adókat. Hát ilyen az a béke, melyet naponta kötnek Kínában. A nagyhatalmak egy újabb “Danzig”-et (a korridorjával együtt) teremtettek Triestnél. Akik ismerik ezen vidék földrajzi fekvését, azok tudják, hogy ott egy újabb puskaporos hordó van elásva. Várják a felrobbanását. Hogy mennyire célszerűbb a csere mint a pénzforgalom, legjobban bizonyítja most a Csehszlovák és Iceland kormányai között megkötött kereskedelmi szerződés, mely szerint fagyasztott halat, olajat, gyapjút, amiből sok van Icelandban, kicserélik ipari árucikkekért és harmonikáért melyekből viszont ban. De Anglia és Amerika nem sokat gyártanak Csehszlovákiá- venné át ezen dolgokat Iceland- tól, mert nekik is sok olyasmi van. Detroitban, de azt hiszem minden nagy városban volt ily | eset: 45 dollárról 90 dollárra ! emelték a házbérét olyan munkásoknak, akiknek heti keresetük csak 45 dollár. Hogyan fog az ilyen család megélni ? Az már az ő bajuk, mondják az uzsorások. Az amerikai adófizetőknek, naponta két millió dollárba kerül a kínai polgárháborubani állásfoglalás Chiang mellett. Másszóval az, hogy ottan az angol-amerikai tőkések befektetéseit védik, amig védeni lehet. De minden jel arra mutat, hogy már azt sem sokáig lehet. A visszafojtott polgárháború tüze még gyorsabban fogja azt is elpusztítani. George Sokolsky, a fehérorosz áruló nagyon retteg, hogy a Szovjetek olyan gyorsan terjeszkednek, hogy még őt is utolérhetik és elszámoltatják. Mihaj lovics ellen legfontosabb bizonyíték az a titkos angol jelentés, mely bizonyítja, hogy úgy az angolok, mint az amerikaik, nagyobb ellenségnek tartották Titot és partizánjait, mint a nácikat és ezen értelemben utasították Mihajlovics működését. Ezt a titkos jelentést, Drew Pearson is ismertette az amerikai lapokban. A Wood-Rankin (azelőtt Dies) bizottság nyilatkozott, hogy az újjáéledt Ku-Klux Klan tettei nem érdekli a bizottságot. — Egyik kutya nem harapja a másikat. H. G. Wells angol iró úgy vélt hogy az angol királyi ház pénzzel támogatta az angol fasisztákat s azért az angol királyi családot is a Savoya ház után kellene küldeni. — Dehát mit csinálna akkor “His Majesty Labor” kormánya?” A zsidóüldözések újra kiújultak Középeurópában. — De az uszítást valószínűleg Rómából intézik. A fajgyűlöletet hirdető Bilbo szenátort újból jelölték Mississippi államban, miután a négereket eltiltották a szavazástól. Miután Mississippi lakóinak felét négerek alkotják, igy ezeknek az érdekeit a négergyülölő Bilbo fogja képviselni az Egyesült Államok szenátusában. Szegény négerek! Ezek is megemlegetik ezt a képviseletet! Az international Labor Organization közbenjárására elhatározták, hogy ezentúl minden 200 tonnánál nagyobb hajókon szakácsokat kell alkalmazni az élelmezés javítására. — No hát ezt jól kifőzték! Végre valahára a drágaság fordulópontjához érkéz tünk. Tegnap már 4 dollár és 99 centért mutogatták a kirakatokban azt az inget, amiért tegnapelőtt még öt dollárt fizettünk. Az amerikai politikusok amig szegények mindig a pártjaik érdekeit nézik tekintet nélkül a saját érdekeikre; amint meggazdagodnak, mindig a saját egyéni érdekeiket nézik tekintet nélkül a pártjaik érdekeire.
