Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-28 / 1456. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 28. Az »urnépek" nyomai Lengyelországban Elég gyakran botiok jobb gondolkozásra képes munkásokra, akiknek agyuk oly mélyen van fertőzve, hogy még most is képesek arról vitatkozni, hogy a német nép rendkívüli müveit nép, amellyel semelyik más népet vagy népeket összemérni nem lehet. Nos, ezúttal nem célom velük ezen tárgyról vitatkozni. Azon elégtelen magyarázataikat is figyelmen kivül hagyom, hogy az összes vadállati kegyetlenségeiket, amiket a szlávokon, de különösen a zsidó népen követtek el, csupán a “kapitalizmus bűne”. Az üyen egyének annyira elvannak fásulva vagy vakulva az emberi szenvedések iránt, hogy azt kell hinnem, hogy a sok hihetetlennek hangzó rémtetteket ilyen egyének vagy legalább is ilyen kaliberű egyének művelték az általuk nevezett német, vagy általános kapitalizmus dicsőségére. Az alábbiakban néhány rövid történetet irok le, amiket Mira Zlotowska mondott el, miután nem nagyon régen jött vissza Lenegyelországból, ahol a lengyel nép gazdasági és politikai problémáit tanulmányozta. Te- letáska statisztikai adatokat gyűjtött az iparokról, földreformról, államosítási tervekről. Vaskos jegyzet füzetei vannak miniszterek, parlamenti tagok és újság szerkesztőkkel folytatott beszélgetésekről Ezeket könyv alakjában szándékszik megírni. Néhány lapot meg is irt, de úgymond ezen néhány rövid történet többet mond a lengyel nép életéből, mint az egész kötet, amit írni szándékszik. Mondja továbbá, hogy maga is olvasott hosszú magyarázatu cikkeket Lengyelországról mielőtt átutazott, de kevésbé járult hozzá, hogy egy nép életét olyan jól értsük meg, mint ezen néhány történetből, amit az alábbiakban elmond. Nekem kettős jelentőséggel bírnak ezen történetek, mert nem csak szenvedésteli életét kapom meg belőlük egy népnek, hanem arra is választ kapok, hogy tényleg “fölényes civilizációval” rendelkezik-e egy nép, amely az alábbi eseteket végezte egy másik nép fölött: A VANDÁLOK NYOMÁN Egy kis fiú Lengyelországban furcsa abnormális lélektani esetet árul el. A korai háborús évek alatt, zsidó szülei lány ruhába öltöztették és úgynevezett “árja” barátaik gondjaira bízták. A szülők Hitler gázkamráiban pusztultak el, mig a kis fiú életben maradt. Most nem lehet rábírni, hogy újból fiú ruhát öltsön magára. A MEGBÉLYEGZETTEK A varsói külügyminisztérium egyik hivatalában négy titkárnő dolgozik az Írógépen. Mivel nyár volt, könnyű ruhát hordtak, rövid ujjal és igy az alsó karjaik elárulták, hogy a koncentrációs táborok lakói voltak, mert mindegyik alsó karján láthatók voltak a tetovált számok, amiket a náci bestiák vertek rájuk. Az ablakon nagy, ügyetlen betűkkel egy tábla lógott, amelyen ezek voltak olvashatók: “Ezen teremben nem óhajtják a hölgyek, hogy kézcsókkal tiszteljék őket.” EGY IGAZI HŐS Varsóban, három gyermeke van egy fiatal asszonynak, akik közül a legidősebb 14 éves, a második 10 éves, mig a harmadik hathónapos. Az asszony csak 26 éves. Mindenki csodálkozott fölötte, hogy lehet egy 26 éves anyának 14 éves gyermeke. Hogy kíváncsiságunk ne evezzen messze vizekre, elárulta, hogy a két idősebbet a náci halálvonatról lopta le, 1942-ben. A SZOKÁS TÖRVÉNYE Egy nagy lengyel napilap szerkesztője, aki a földalatti mozgalomban tevékenykedett és soha nem sikerült letartóztatni a náciknak egész idáig nem birt megszabadulni azon náci-rendelet betartásától, hogy csak a hátsó ajtón hagyhatja el a villamost. Nagy erőlködéssel gyomrolja át magát a kocsi elejéből a hátsó felébe. Csak miután megkérdezték tőle, hogy mi okból a nagy erőlködés, állt meg és gondolkozni kezdett, majd gyermekes nevetéssel ennyit mondott: “Látjátok ez egy régi szokásom, mert az első aj tőn csupán csak a németeknek volt szabad elhagyni a villamost. A JŐ NEVELÉSŰ HONVÉD Alsó-Sziléziában, a honvédség tiszti egyenruhájába öltözve, egy idős ember, minden erejét latba vetve próbál megnyugtatni egy parasztot, aki négy mérföld távolságról jött kocsin panaszt emelni, hogy egy nyilvánosan ismert náci, aki a megszállás utolsó hónapjai alatt számos lengyelt személyesen kötött föl, még mindig szabadlábon jár és a csapszékben méri a bort, sört, pálinkát. Szóval tekintélyes foglalkozást üz. — Irtunk már Varsóba —- magyarázza az öreg honvéd — és várjuk a választ. — De a magas egekért, miért nem tartóztatják le rögtön? Zúgolódott a paraszt. — Hiszen mindenki tudja milyen gyalázatosságokat követett el rajtunk! — Azért, — vágta vissza mérgesen a jónevelésü öreg tiszt, — mert mi nem háborús — bűnös nemzet vagyunk! A KATOLIKUS VALLÁS NEVELTJEI Egy hevenyében összetákolt kunyhó lépcsőjén kuporog három öreg asszony, éhes kinézésű verebek és galambokkal körülvéve. Az ölükből morzsákkal etetik a madarakat és gyöngéden a nevükről becézik a falánk szárnyasokat. Jancsi! Gyuri! Jöjjetek ide kicsikéim. Ne féljetek drágáim! De ha éhes, elhagyott szülőtlen csavargó gyermekek közeledtek, mérgesén elzavarták őket. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének A BÁTOR PROFESSZOR Mielőtt a város ellenség kezére került, az összes könyvtárakat és laboratórium berendezéseket kifosztotta Breslau egyetemén a csőcselék. Csupán a klinika maradt meg, fényes műszerei és könyvtárával. Ezt egy lengyel professzor mentette meg. Az orosz és lengyel hadak közeledtével ott bujt meg. Hogy a csőcseléket távoltartsa, a lépcsőházat kézigránátokkal robbantotta föl. A NEM KÍVÁNATOS SZAPPAN tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?^ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedessel az uj társadalom szerkezetét épitjük u régi társadalom keretein belül Ha a lengyel asszonyok szappant vásárolnak, agyon vizsgálják védjegyeiket, amely a szappannak tetejére van nyomva. Azért ezen elővigyázatosság, mert gyakran találkoznak egy sötét-barna mosószappa n n a 1, amelynek a minősége bár kitűnő, de a védjegyén e három betű olvasható: “R.I.F.”, ami any- nyit jelent, hogy “Ruhe in Frieden” — Béke poraira. Ezt a szappant Danzigban, emberhús és csontokból gyártották, a németek. A TISZTELETBEN TARTOTT FALAK Azok a falak, amelyek nem nagyon régen még nyilvános kivégző helyekül szolgáltak a német “urnépek” dicsőítésére, most a legszebb vasárnapi ruhába öltözött azon halvány mosolygó arcú fiatal emberek fényképeivel vannak díszítve, akik az életüket otthagyták. Ha az emberek ezen helyek előtt haladnak el, megemelik a kalapjukat. a • • tudja Pal a a a MILITARISTA JÓSZÍVŰSÉG TOKYO — A japán háborús bűnösök tárgyalásánál számos tanú vallomása szerint a japánok Singapore város elfoglalása után ezerszámra ölték le a fegyvertelen polgárságot. Az Alexandra kórház 322 betege közül 230-at agyonlőttek, vagy bajo- nettal végezték ki. Amikor a kegyetlenségek miatt az elfogott Fredrick G. Gal- laghan angol generális tiltakozott, azt mondották neki, hogy a kivégzést Tokyoból rendelték el és a helyi parancsnokság csak a fővárosból adott rendeleteket hajtja végre. A mészárlásokat megelőzőleg, 1942 február 17-én egy magasrangu japán katonatiszt látogatta meg a kórházat, aki a japán katonaság jószívűségéről beszélt és azt mondotta a betegeknek, hogy nincs mitől tartaniok, mert a győztesek kegyesen fognak velük bánni. Másnap megkezdték a borzalmas embermészárlásokat. ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre Birtalan L., Cleveland .... 3.00 Buzay J. Cleveland........... 4.00 Farkas J., Akron ............. 1.00 Feczkó J., New York ....... 2.00 Fodor J., Cuy. Falls ......... 2.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland......„... 6.00 Hering P., Buffalo ............ 4.00 Kollár J., Cleveland........... 2.00 Kucher A., Pittsburgh .... 4.00 Kovách E., Cleveland....... 2.00 Lelkó A„ Pittsburgh ....... 3.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 4.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Mácsai J., Detroit ........... 1.00 Molnár A., Cleveland....... 3.00 Mogor J., Cleveland .......... 1.00 Munczi J., Cleveland ....... 2.00 Pika P., Chicago ............ 3.00 Páll L., Ambridge ........... 6.00 Székely A., Cleveland .. ___ 1.00 Szigeti E., New York ........ 2.00 St. Visi, Detroit ............... 2.00 Vizi J., Akron ................... 2.00 Zára J., Chicago ................ 4.00
