Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-14 / 1454. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year —'-------- $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ---------------- 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c_____ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás ftivatalos felfogásával. _____________________________ Published Weekly by the i BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE > -<£g~42 Az ipari erő Oakland, Cal. városban a munkásság újból demonstrálta azt a tényt, hogy a munkásság csak a munka szinterén tudja éreztetni a szervezett erejét. Újból bizonyítékát láttuk annak, hogy a munkásság gazdasági hatalma sokkal könnyebben hoz^ politikai vívmányokat, mint a politikai hatalom gazdasági eredményeket. Oakland város két nagy üzletében sztrájkba mentek az AFL kötelékébe tartozó munkások. A Kahn’s Department Store és a Hastings Men’s Clothing üzletek tulajdonosainak bizonyára erős politikai befolyásuk, vagyis hatalmuk lehetett, mert a rendőrségtől nagymérvű támogatást kaptak a sztrájk letörésére. Ez a két cég rendőri védelem alatt professzionális sztrájktörőket hozatott be, akiket ugyancsak rendőri védelem alatt az üzletek helyiségeiben kvártélyozták el. Az oaklandi munkásság természetesen tiltakozott a politikai hatalomnak ily felhasználása ellen. A tiltakozásnak azonban semmi foganatja sem lett, mire az AFL városi tanácsa általános sztrájkra hívta az AFL-hez tartozó összes munkásokat. A CIO munkások aktuálisan ugyan nem csatlakoztak a sztrájkhoz, de annyiban szolidaritást vállaltak a sztrájkolókkal, hogy nem mentek keresztül piketvonalon. A sztrájk kimondása után háromnegyed millió lakost számláló kerületben csaknem minden munka megállt. A gazdasági élet ily beszüntetését csak három napig bírta a város politikai vezetősége. Három nap múltán John F. Hassler, City Manager, — aki itt a polgármesteri állásnak megfelelő tisztséget tölti be, — ígéretet tett arra, hogy ezentúl a RENDŐRSÉGET NEM HASZNÁLJÁK FEL PROFESSZIONÁLIS SZTRÁJKTÖRŐK VÉDELMÉRE. Hassler Ígérete után az általános sztrájk végétért, miután a munkások elérték céljukat, — GAZDASÁGI EREJÜKKEL MEGHÁTRÁLÁSRA KÉNYSZERITETTÉK AZ ELLENÜK TÁMADÓ POLITIKAI HATALMAT. Elérték ezt a célt dacára annak, hogy egyes AFL központi tisztviselők, mint például a végtelenül reakciós Dániel J. Tobin, a Teamsters’ Union elnöke, hátbatámadta őket. Már a sztrájk második napján kijelentette, hogy a gépkocsi- hajtókat visszarendeli a munkába. Az oaklandi munkások valójában csak megismételték azt a dolgot, amit pár hónappal ezelőtt Pittsburghban láttunk. Ott is a városi politikai hatalom szembekerült a munkások gazdasági erejével és az összecsapásból a munkások gazdasági hatalma került ki győztesen. Mi, az Industrial Workers of the World tagjai már négy évtizede hangoztatjuk, hogy a munkások igazi hatalma a gazdasági erejükben rejlik. Reméljük, hogy a pittsburghi meg az oaklandi példák elég bizonyítékot szolgáltattak és Amerika munkássága mind nagyobb mértékben támaszkodik majd erre a hatalomra már csak azért is, mert küátás van arra, hogy a politikai hatalmat már nem is helyi, hanem hamarosan országos méretekben fogják kirendelni a szervezett munkásság letörésére. Ártatlan bárányok A National Association of Manufacturers (NAM) név alatt ismert amerikai munkáltatók szövetsége most tartotta New York városban az évi közgyűlését, amelyen 9 pontból álló programban szabta meg jövő évi működését. Az igen ravaszul szövegezett program szerint a munkáltatók szövetsége békiilékeny kezet nyújt a munkásság felé. Közismert dolog, hogy ez a szövetség, szinte korlátlanul rendelkezik az amerikai kereskedelmi sajtóval és az összes rádió állomásokkal. így természetes, hogy ennek a nagygyűlésnek és a kutyaszövetség programjának nagy szelet csapnak úgy a lapok, mint a rádió. De az is közismert dolog, hogy ez a szövetség az utóbbi pár évben nagyon sok millió dollárt költött munkásellenes agitációra és ennek a propagandának tudható be az a nagy vehemencia, amivel a kongresszus egyes tagjai most a Wagner törvények megsemmisítésére törekszenek. Már napokkal a NAM közgyűlése előtt olvashattuk, hogy ebben a végtelenül reakciós szervezetben bizonyos változás állt be; a vezetés kevésbé reakciós elemek kezeibe került. Most pedig rámutatnak a program egyes kitételeire bizonyítékul arra, hogy a NAM vezetősége már csupa ártatlan báránykákból és szelíd lelkű galambokból áll. Különösen kihangsúlyozzák a program azon pontját, amelyben azt a kijelentést teszik, hogy a NAM nem kívánja megsemmisíteni a labor unionokat, hanem csupán arra törekszik, hogy védje a szervezetlen munkások jogait is. Szóról-szóra idézve ez a pont igy szól: Törvényekkel kell védeni a munkásnak azt a jogát, hogy csatlakozzon, vagy NE csatlákozzon a unionhoz, amint kedve tartja. És az a törvény, amely jogot ad a munkásoknak a szervezkedésre, kell hogy védje a munkáltató jogait is ... . A kollektív egyezkedést meg kell szabadítani mindazon szélsőségektől, amelyek az általa elért előnyöket szétrombolják. Egyáltalán nem uj fordulat az, hogy a NAM a szervezkedni nem akaró munkás jogainak a védelmét sürgeti, hiszen a szervezkedés elleni propagandának már évek óta ez a magja. A ki- zsámányolók már évtizedek óta azt hirdetik, hogy ők a munkások “egyéni szabadságát’’ védik, amikor megtagadják a szervezetek elismerését és a kollektív egyezkedést. A kizsákmányolok szerint nagy zsarnokság az, hogy az uni- onok bizonyos minimális munkabért követelnek és megakadályozzák azt, hogy a munkások azon minimális béren alul dolgozzanak. Szerintük a munkás egyéni szabadságához tartozik, hogy éhbérért dolgozzon, ha akar. Persze azt nem mondják, hogy a munkás soha sem akar éhbérért dolgozni, hanem csak azért dolgozik, mert rákényszerítik. így egyetlen munkás sem kíván olyan jogokat, amelyek az életszínvonalát leejtik, amelyek a kizsákmányolás fokát nagyobbitják. Már pedig ez a lényege annak az “egyéni szabadságnak”, amit a NAM tagjai követelnek a munkások részére. Éppen olyan ravasz az az okoskodás is, hogy a szervezkedést védő törvényeknek a munkáltatókat is védeni kell. A szervezkedés lényege az, hogy a munkások védjék magukat a munkáltatók kizsákmányolása ellen. A munkás és a munkáltatók osztályai között évszázadok óta folyik a harc a kizsákmányolás kissebbitésére, majd pedig a végleges megszüntetésére. Ebben a harcban az úgynevezett jóléti törvények az elnyomottakat, a kizsákmányoltakat védték az elnyomók ellen. A NAM vezetői most egyszerre azt követelik, hogy ugyanezen törvények védjék a ldzsákmányolókat is, tehát erősbitsék a kizsákmányolást. Ez éppen olyan, mintha a rablók ellen olyan törvényeket hoznának, amelyek egyben védenék és törvényesítenék a rablást is. Aki az ilyen ravasz okoskodásnak bedől, hasonlítható ahoz a bolondhoz, aki amikor valami pörös ügye támad, azzal az utasítással fogadja fel ügyvédét, hogy az az ellenfél érdekeit is védje. A NAM uj politikai iránya egyáltalán nem uj s nem látjuk be, hogy a vezetés most abban a szervezetben ártatlan bárányok kezeibe került volna. Megmarad ez a szervezet továbbra is annak, ami volt, amit osztályhelyzete és osztályérdeke diktál, — a munkásosztály ellenségének. Éppen azért, ha barátságra is nyújtja a jobbkezét, a hátradugott balkézben készentartjá a munkásság gúzsbakötésére szánt szerszámokat. A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR PÉLDÁJA Balassagyarmatról k ö z 1 i k, hogy a salgótarjáni üveggyár munkásai, feláldozva vasárnapi pihenőjüket, testvérvárosukban: Balassagyarmaton ingyen munkával beüvegezték a polgári iskola, a városi óvoda és a bölcsőde ablakait. MUNKÁSSZINHÁZ GYŐRÖTT Győrött munkásszinház létesült. A győri szinház igazgatója, Horváth Gyula, az országban egyedüálló kezdeményezésként megnyitotta a dolgozók kamaraszínházát, ahol minimális helyárak mellett a munkásság részére mutatják be a színi irodalom kiváló alkotásait. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé "teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A rrr. RENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az nj társadalom szerkezetét építjük u végi társadalom kereteim belül
