Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-20 / 1433. szám
1946. julius 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal ; Az elhódított német ifjúság Saul K. Padover egyetemi tanár, aki a háború alatt a Federal Communication Commission, majd az Office of Strategic Service részére végzett szolgálatot s akinek a munkája a német civil lakosság kikérdezéséből állott, továbbá vizsgálatot folytatott az Amerikai Katonai Kormányzat részére is, az alábbi szerfelett érdekes cikkben számol be a P.M. újság hasábjain arról, hogy miként mérgezték el a náci eszmék a német ifjúságot. Padover a War Department kérésére ez év tavaszán újból visszatért Németországba, az amerikai katonák és a német nép közötti viszony tanulmányozására. így az alábbi dolgok a jelenlegi viszonyokat tükrözik vissza. — Szerk. SEMMIT SEM TANULTAK A német ifjúság nem tanult semmit sem a háborúból. A legtöbbjük még ma is szilárdan hiszi, hogy Németországnak abszolút igazsága volt a háború megkezdésével. Ha vádolnak is valakit, az nem Hitler, nem a nácik, hanem a lengyelek, az angolok, az oroszok és mindenek felett a Versailles Béke. Az ő szemükben Németország teljesen ártatlan. Az érvelésük pontosan követi az előirt mintát, ami meglepően ugyanaz akár Berlinben, Frankfurtban, Münchenben vagy Achenben halljuk is. Hogy milyen széleskörű és alapos propagandát végzett a náci gépezet a német fijuság körében, azt misem bizonyitja jobban, mint amikor az ország minden részében kérdőre vont ifjaktól egyöntetűen halljuk ezt az érvelést: “Minden bajnak az eredeti oka az infámis Versailles Béke, amely elzárta Németországot a megélhetés lehetőségétől. A kirobbanás közvetlen oka természetesen Lengyelorsz á g volt, mert nem teljesítette békésen Németország követeléseit. Ha Lengyelország teljesítette volna ezen követeléseket, nem tört volna ki a háború. így ne minket, hanem őket okozzátok a háborúért.” A német ifjúság nagyon büszke a “Wermacht” háborús teljesítményeire. Arrogáns a n hangoztatják, hogy Hitler hadseregét nem verték meg. Erősködnek azon, hogy a német katona a világ legkitűnőbb harcosa, de minden esetre sokkal felette áll az oroszoknak. Soha sem találkoztam még olyan némettel, aki beismerte volna azt, hogy a Wermacht-ot az egyesült seregek leverték. Azt az állítást pedig egyenesen inzultusnak veszik, hogy az oroszoktól is vereséget kapott a német haderő. Teuton büszgeségük fellázad arra gondolatra, hogy a szlávokat is bevegyék a harcra- termett nemzetek közé. “ÁRULÁST” EMLEGETNEK Szerintük az oroszok nem igazi katonák, hanem csak az emberiségüktől megfosztott robotok, akikből hiányzik úgy a bátorság, mint a harci képesség. (Az egyik német generális is csak annyit ismert el, hogy az orosz hadseregnek jó vezetői vannak). “A vörösök”, — mondották nekem újból meg újból, — “nem úgy harcolnak, mint az emberek, hanem mint az állatok. Nem is lehet őket összehasonlítani a lovagias, gáláns német harcosokkal”. Megkérdeztem aztán a német lovagokat: “Hogy történt mégis, hogy az egyesültek ezen al- sóbrendü csoportjától kikaptatok?” A válaszokból azt lehet érteni, hogy megint valami “hátbaszurásról”, “árulásról” beszélnek. Nem igazságos utón, hanem valami csalafintasággal rabolták meg őket a győzelemtől. Hogy kik árulták el őket? Az attól függ, hogy kivel beszélünk. A Wermacht legénysége azt hangoztatja, hogy a generálisok adták el őket, mert amikor rájöttek, hogy nem tudják leverni az egész világot, akkor elhatározták, hogy elárulják a Führert és igy mentik meg a saját bőreiket. Mások szerint a Junkerek szúrták hátba Hitlert, akit mindig gyűlöltek. Vannak aztán akik éppen az ellenkezőjét állítják. Ezek azt mondják, hogy Hitler rontott el mindent, mert beleavatkozott a hadműveletekbe, amihez nem értett. “Hitler nagy államférfi volt”, — mondják, — “de a katonai dolgokhoz nem értett. A háború a professzionális katonák dolga, civileknek abba nem szabad beleavatkozni.” ’’MASSE UND MATERIAL” Azonban tekintet nélkül arra, hogy melyik oldalra húznak, abban mindannyian egyetértenek, hogy a német haderőt az egyesültek nem a militarista tudásukkal, igazságos katonai tevékenységgel, hanem az emberben és anyagban elért túlsúlyúkkal verték meg. “Masse und Material”, — hangoztatják állandóan, — az orosz tömegek és amerikai anyagok voltak a döntők. Olyanformán mondják ezt, mintha az egyesülteknek szégyenleni kellene magukat azért, hogy ily túlzó tömeggel és felszereléssel támadták a szegény németeket. A lényeg az, amit ki akarok hangsúlyozni, hogy a német ifjúság éppen úgy nem tartja magát legyőzőttnek, mint nem tartotta az első világháború után. És mint ahogyan akkor nem ismerték el a háborúért a felelőséget, úgy ma is elhárítják még az atrocitásokért járó felelőséget is. A legtöbbjük teteti, hogy semmit sem tud arról a szörnydolgokról, amiket a németek a védtelen civil lakossággal európaszerte elkövettek. Csak a vállaikon rántanak egyet, ha felhívjuk rá a figyelmüket és csodálkozva kérdik: “Mi közünk van nekünk ahoz?” Nem tettetet, hanem őszinte csodálkozással veszik tudomásul, amikor bünrészességgel vádoljuk őket, mert a náci ideológiában felnevelt német ifjúnak nincs felelőség érzete. A vak en- gedelmessére nevelték és igy nem érti, hogy terhelheti őt felelőség azért, hogy valamilyen parancsot végrehajtott. “A parancs, az parancs!” — mondják. És ha a saját szüleik meggyilkolására kapnak parancsot, azt is végrehajtják minden további kérdezgetés nélkül. Másképpen hogyan lehetne fentar- tani az erős államot? Avagy milyen lenne a hadsereg fegyelem nélkül? — kérdezik. A VEZETŐK DOLGA A német ifjú szerint szörnyű hallatlanság, hogy valakit erkölcsi felelősségre vonjanak azért, hogy kötelességét teljesítette még akkor is, ha ez a kötelesség tömeggyilko Iá s b ó 1, vagy borzalmas kínzásokból állott. Azt mondják, hogy ez nem az ő, hanem a vezetők dolga. De azonkívül azt sem értik, hogy miért csináljuk mi ezt a nagy hü-hót egyáltalán? Hiszen akiket leöltek és megkinoztak nem németek voltak?! És nem tény-e, hogy a német nép Fel- sőbbrendü? Miért kell oly nagy lármát csapni, hogy egy csomó lengyel, zsidó, orosz vagy francia elveszett? Hiszen azok mind elsóbbrendüek, jobban jártak, hogy meghaltak és azonkívül helyetcsináltak a magasabb rendű embereknek. De ha az egyesültek túlságosan szentimentálisak az ilyen dolgokban, akkor büntessék meg Hitlert, vagy Himlert, de hagyjanak békét az egyszerű, szegény, ártatlan németeknek ! A náci méreggel fertőzött német ifjú végrehajtotta a legborzalmasabb tömeggyilkosságot anélkül, hogy gondolt volna is KÁNIKULÁS Tulokos: Szörnyű meleg van ma, régen nem izzadtam igy. (Zsebkendőjével törülgeti arcát.) Kiváncsi: Ezt én is elismerem, de azonkívül mi újság? Tulokos: Hiszen tudja, olvasta az újságban, vagy hallotta a j parkban is: megszüntették az árszabályozást, megölték az OPA-t. Kiváncsi: Hát aztán? Legfeljebb az élelmiszerek árai mennek fel egy kicsit s igy a farmerok is keresnek valamit. Már pedig ha a farmerok jól keresnek, akkor sokat költhetnek ipari cikkekre is. Tulokos: Ezt ugyan jól tudja! Hát nem hallotta, amikor az elnök mondotta, hogy most már a farmer 225 dollárral többet fizet az automobilért, ugyanannyival többet ad a traktorért és hasonlóan magasabb árakat fog fizetni minden ipari termel- vényért. Hát hogyan fog akkor a farmer többet keresni? Kiváncsi: Hát az bizony elég baj. A farmerokon szerettem volna segíteni. Tulokos: Jobb lesz, ha magamagán segít! Hát nem tudja, hogy ha az élelmiszerek árai felmennek, akkor a munkások újból sztrájkolnak magasabb bérekért. És ha fizetés javítást kapnak, akkor megint feljebb megy az ára mindennek. Még a gyárosok is nagyobb profitot akarnak. Kiváncsi: Akkor úgy néz ki a dolog, hogy mindenkinek árt az árszabályozás megszüntetése, arra, hogy azzal bűncselekményt követ el. Kiöltek belőle minden társadalmi lelkiismeretet. Szilárdan ragaszkodnak ahoz, hogy nem követtek el semmi erkölcstelenséget. Készek nekimenni annak, aki bűnösnek mondja őket. A KÖVETENDŐ PROGRAM Ez a mai német ifjúság! Veszedelmes Európa és igy a világ békéjére. Mese az, hogy ez a generáció valamikor is átnevelhető a demokráciára. Csak önmagát ámítja az, aki azt hiszi, hogy a német ifjúság jó leckét kapott a leveréssel. Szilárd meggyőződésem az, hogy ha ennek a generációnak a kezébe adjuk Németországot, akkor elvesztettük a második világháborút, mert ezek találnak majd egy másik vezért, egy másik Hitlert és újból kezdik az egészet. Nem azért mert életta- nilag rosszak, hanem azért, mert igy nevelték őket, nincs érzékük a jobb iránt. Véleményem szerint a jelenlegi katonai kormányzat nem a helyes utón jár. A Németországra vonatkozó programnak ezt a három alapelvet kellene felölelni: 1. A katonai adminisztráció helyett polgári adminisztrációt kellene bevezetni. 2. Bátorítani kell a Németországban található kisszámú valóban demokratikus elemeket s nem kellene a náciknak oly gyorsan visszaadni a szavazati jogot. 3. Az idegen katonaságot ott kell tartani legalább negyedszázadig, amig uj generáció nő fel. PÁRBESZÉD csak éppen a bankároknak használ. Tulokos: Hát olyanformán néz ki. Kiváncsi: Hát akkor ki ölte meg az OPA-t? Tulokos: Truman elnök ölte meg, mert megvétózta a Taft 1 szenátor javaslatát. Kiváncsi: Én úgy hallottam, hogy Taft szenátor azért adta be azt a javaslatot, hogy kivégezze az árszabályozást, amit nagyon ellenzett. Tulokos: Persze, hogy ellenezte, éppen azért akarta meghosszabbítani. Kiváncsi: Ezt már nem értem. Taft ellenezte az árszabályozást, tehát meg akarta hosz- szabbitani, Truman elnök ellenben követelte a meghosszabbítást, tehát megölte. Tulokos: Furcsán hangzik ugy-e? De látja, a kongresszus is éppen igy csinálta. Kiváncsi: Hogy-hogy éppen így? Tulokos: Hát nem olvasta az újságokban? Helybenhagyta az elnöki vétót, amivel véglegesen megölte a szegény OPA-t, de nyomban hozzáfogott az újabb javaslathoz, amivel újból életre akarja kelteni. Kiváncsi: Csak nem akarja mondani, hogy a képviselők csak azért végezték ki ezt az OPA-t, hogy továbbra is meghosszabbítsák az életét? Tulokos: No hallja, ha még az ily egyszerű dolgot sem látja meg, akkor magának nem érdemes magyarázatot adni.
