Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-07-20 / 1433. szám

1946. julius 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal ; Az elhódított német ifjúság Saul K. Padover egyetemi tanár, aki a háború alatt a Fede­ral Communication Commission, majd az Office of Strategic Ser­vice részére végzett szolgálatot s akinek a munkája a német civil lakosság kikérdezéséből állott, továbbá vizsgálatot folytatott az Amerikai Katonai Kormányzat részére is, az alábbi szerfelett ér­dekes cikkben számol be a P.M. újság hasábjain arról, hogy mi­ként mérgezték el a náci eszmék a német ifjúságot. Padover a War Department kérésére ez év tavaszán újból visszatért Né­metországba, az amerikai katonák és a német nép közötti viszony tanulmányozására. így az alábbi dolgok a jelenlegi viszonyokat tükrözik vissza. — Szerk. SEMMIT SEM TANULTAK A német ifjúság nem tanult semmit sem a háborúból. A leg­többjük még ma is szilárdan hi­szi, hogy Németországnak ab­szolút igazsága volt a háború megkezdésével. Ha vádolnak is valakit, az nem Hitler, nem a nácik, hanem a lengyelek, az angolok, az oroszok és minde­nek felett a Versailles Béke. Az ő szemükben Németország tel­jesen ártatlan. Az érvelésük pontosan követi az előirt mintát, ami meglepően ugyanaz akár Berlinben, Frank­furtban, Münchenben vagy Achenben halljuk is. Hogy mi­lyen széleskörű és alapos pro­pagandát végzett a náci gépe­zet a német fijuság körében, azt misem bizonyitja jobban, mint amikor az ország minden részé­ben kérdőre vont ifjaktól egy­öntetűen halljuk ezt az érve­lést: “Minden bajnak az erede­ti oka az infámis Versailles Bé­ke, amely elzárta Németorszá­got a megélhetés lehetőségé­től. A kirobbanás közvetlen oka természetesen Lengyelorsz á g volt, mert nem teljesítette béké­sen Németország követeléseit. Ha Lengyelország teljesítette volna ezen követeléseket, nem tört volna ki a háború. így ne minket, hanem őket okozzátok a háborúért.” A német ifjúság nagyon büszke a “Wermacht” háborús teljesítményeire. Arrogáns a n hangoztatják, hogy Hitler had­seregét nem verték meg. Erős­ködnek azon, hogy a német ka­tona a világ legkitűnőbb harco­sa, de minden esetre sokkal fe­lette áll az oroszoknak. Soha sem találkoztam még olyan né­mettel, aki beismerte volna azt, hogy a Wermacht-ot az egyesült seregek leverték. Azt az állí­tást pedig egyenesen inzultus­nak veszik, hogy az oroszoktól is vereséget kapott a német haderő. Teuton büszgeségük fel­lázad arra gondolatra, hogy a szlávokat is bevegyék a harcra- termett nemzetek közé. “ÁRULÁST” EMLEGETNEK Szerintük az oroszok nem igazi katonák, hanem csak az emberiségüktől megfosztott ro­botok, akikből hiányzik úgy a bátorság, mint a harci képes­ség. (Az egyik német generális is csak annyit ismert el, hogy az orosz hadseregnek jó veze­tői vannak). “A vörösök”, — mondották nekem újból meg új­ból, — “nem úgy harcolnak, mint az emberek, hanem mint az állatok. Nem is lehet őket összehasonlítani a lovagias, gá­láns német harcosokkal”. Megkérdeztem aztán a német lovagokat: “Hogy történt még­is, hogy az egyesültek ezen al- sóbrendü csoportjától kikapta­tok?” A válaszokból azt lehet érteni, hogy megint valami “hátbaszurásról”, “árulásról” beszélnek. Nem igazságos utón, hanem valami csalafintasággal rabolták meg őket a győzelem­től. Hogy kik árulták el őket? Az attól függ, hogy kivel beszé­lünk. A Wermacht legénysége azt hangoztatja, hogy a generá­lisok adták el őket, mert ami­kor rájöttek, hogy nem tudják leverni az egész világot, akkor elhatározták, hogy elárulják a Führert és igy mentik meg a saját bőreiket. Mások szerint a Junkerek szúrták hátba Hitlert, akit mindig gyűlöltek. Vannak aztán akik éppen az ellenkezőjét állítják. Ezek azt mondják, hogy Hitler rontott el mindent, mert beleavatkozott a hadműveletekbe, amihez nem értett. “Hitler nagy államférfi volt”, — mondják, — “de a ka­tonai dolgokhoz nem értett. A háború a professzionális kato­nák dolga, civileknek abba nem szabad beleavatkozni.” ’’MASSE UND MATERIAL” Azonban tekintet nélkül arra, hogy melyik oldalra húznak, abban mindannyian egyetérte­nek, hogy a német haderőt az egyesültek nem a militarista tu­dásukkal, igazságos katonai te­vékenységgel, hanem az ember­ben és anyagban elért túlsú­lyúkkal verték meg. “Masse und Material”, — hangoztatják ál­landóan, — az orosz tömegek és amerikai anyagok voltak a dön­tők. Olyanformán mondják ezt, mintha az egyesülteknek szé­gyenleni kellene magukat azért, hogy ily túlzó tömeggel és fel­szereléssel támadták a szegény németeket. A lényeg az, amit ki akarok hangsúlyozni, hogy a német ifjúság éppen úgy nem tartja magát legyőzőttnek, mint nem tartotta az első világháború után. És mint ahogyan akkor nem ismerték el a háborúért a felelőséget, úgy ma is elhárít­ják még az atrocitásokért járó felelőséget is. A legtöbbjük te­teti, hogy semmit sem tud arról a szörnydolgokról, amiket a né­metek a védtelen civil lakosság­gal európaszerte elkövettek. Csak a vállaikon rántanak egyet, ha felhívjuk rá a figyel­müket és csodálkozva kérdik: “Mi közünk van nekünk ahoz?” Nem tettetet, hanem őszinte csodálkozással veszik tudomá­sul, amikor bünrészességgel vá­doljuk őket, mert a náci ideoló­giában felnevelt német ifjúnak nincs felelőség érzete. A vak en- gedelmessére nevelték és igy nem érti, hogy terhelheti őt fe­lelőség azért, hogy valamilyen parancsot végrehajtott. “A pa­rancs, az parancs!” — mond­ják. És ha a saját szüleik meg­gyilkolására kapnak parancsot, azt is végrehajtják minden to­vábbi kérdezgetés nélkül. Más­képpen hogyan lehetne fentar- tani az erős államot? Avagy mi­lyen lenne a hadsereg fegyelem nélkül? — kérdezik. A VEZETŐK DOLGA A német ifjú szerint szörnyű hallatlanság, hogy valakit er­kölcsi felelősségre vonjanak az­ért, hogy kötelességét teljesí­tette még akkor is, ha ez a kö­telesség tömeggyilko Iá s b ó 1, vagy borzalmas kínzásokból ál­lott. Azt mondják, hogy ez nem az ő, hanem a vezetők dolga. De azonkívül azt sem értik, hogy miért csináljuk mi ezt a nagy hü-hót egyáltalán? Hiszen akiket leöltek és megkinoztak nem németek voltak?! És nem tény-e, hogy a német nép Fel- sőbbrendü? Miért kell oly nagy lármát csapni, hogy egy csomó lengyel, zsidó, orosz vagy fran­cia elveszett? Hiszen azok mind elsóbbrendüek, jobban jártak, hogy meghaltak és azonkívül helyetcsináltak a magasabb ren­dű embereknek. De ha az egye­sültek túlságosan szentimentáli­sak az ilyen dolgokban, akkor büntessék meg Hitlert, vagy Himlert, de hagyjanak békét az egyszerű, szegény, ártatlan né­meteknek ! A náci méreggel fertőzött né­met ifjú végrehajtotta a legbor­zalmasabb tömeggyilkosságot anélkül, hogy gondolt volna is KÁNIKULÁS Tulokos: Szörnyű meleg van ma, régen nem izzadtam igy. (Zsebkendőjével törülgeti ar­cát.) Kiváncsi: Ezt én is elisme­rem, de azonkívül mi újság? Tulokos: Hiszen tudja, olvas­ta az újságban, vagy hallotta a j parkban is: megszüntették az árszabályozást, megölték az OPA-t. Kiváncsi: Hát aztán? Legfel­jebb az élelmiszerek árai men­nek fel egy kicsit s igy a farme­rok is keresnek valamit. Már pedig ha a farmerok jól keres­nek, akkor sokat költhetnek ipari cikkekre is. Tulokos: Ezt ugyan jól tudja! Hát nem hallotta, amikor az el­nök mondotta, hogy most már a farmer 225 dollárral többet fizet az automobilért, ugyan­annyival többet ad a traktorért és hasonlóan magasabb árakat fog fizetni minden ipari termel- vényért. Hát hogyan fog akkor a farmer többet keresni? Kiváncsi: Hát az bizony elég baj. A farmerokon szerettem volna segíteni. Tulokos: Jobb lesz, ha maga­magán segít! Hát nem tudja, hogy ha az élelmiszerek árai fel­mennek, akkor a munkások új­ból sztrájkolnak magasabb bé­rekért. És ha fizetés javítást kapnak, akkor megint feljebb megy az ára mindennek. Még a gyárosok is nagyobb profitot akarnak. Kiváncsi: Akkor úgy néz ki a dolog, hogy mindenkinek árt az árszabályozás megszüntetése, arra, hogy azzal bűncselek­ményt követ el. Kiöltek belőle minden társadalmi lelkiismere­tet. Szilárdan ragaszkodnak ahoz, hogy nem követtek el semmi erkölcstelenséget. Ké­szek nekimenni annak, aki bű­nösnek mondja őket. A KÖVETENDŐ PROGRAM Ez a mai német ifjúság! Ve­szedelmes Európa és igy a világ békéjére. Mese az, hogy ez a generáció valamikor is átnevel­hető a demokráciára. Csak ön­magát ámítja az, aki azt hiszi, hogy a német ifjúság jó leckét kapott a leveréssel. Szilárd meggyőződésem az, hogy ha ennek a generációnak a kezébe adjuk Németországot, akkor elvesztettük a második világháborút, mert ezek talál­nak majd egy másik vezért, egy másik Hitlert és újból kezdik az egészet. Nem azért mert életta- nilag rosszak, hanem azért, mert igy nevelték őket, nincs érzékük a jobb iránt. Véleményem szerint a jelen­legi katonai kormányzat nem a helyes utón jár. A Németor­szágra vonatkozó programnak ezt a három alapelvet kellene felölelni: 1. A katonai admi­nisztráció helyett polgári admi­nisztrációt kellene bevezetni. 2. Bátorítani kell a Németország­ban található kisszámú valóban demokratikus elemeket s nem kellene a náciknak oly gyorsan visszaadni a szavazati jogot. 3. Az idegen katonaságot ott kell tartani legalább negyedszázad­ig, amig uj generáció nő fel. PÁRBESZÉD csak éppen a bankároknak használ. Tulokos: Hát olyanformán néz ki. Kiváncsi: Hát akkor ki ölte meg az OPA-t? Tulokos: Truman elnök ölte meg, mert megvétózta a Taft 1 szenátor javaslatát. Kiváncsi: Én úgy hallottam, hogy Taft szenátor azért adta be azt a javaslatot, hogy kivé­gezze az árszabályozást, amit nagyon ellenzett. Tulokos: Persze, hogy elle­nezte, éppen azért akarta meg­hosszabbítani. Kiváncsi: Ezt már nem ér­tem. Taft ellenezte az árszabá­lyozást, tehát meg akarta hosz- szabbitani, Truman elnök ellen­ben követelte a meghosszabbí­tást, tehát megölte. Tulokos: Furcsán hangzik ugy-e? De látja, a kongresszus is éppen igy csinálta. Kiváncsi: Hogy-hogy éppen így? Tulokos: Hát nem olvasta az újságokban? Helybenhagyta az elnöki vétót, amivel véglegesen megölte a szegény OPA-t, de nyomban hozzáfogott az újabb javaslathoz, amivel újból életre akarja kelteni. Kiváncsi: Csak nem akarja mondani, hogy a képviselők csak azért végezték ki ezt az OPA-t, hogy továbbra is meg­hosszabbítsák az életét? Tulokos: No hallja, ha még az ily egyszerű dolgot sem látja meg, akkor magának nem érde­mes magyarázatot adni.

Next

/
Thumbnails
Contents