Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-07 / 1453. szám
1946. december 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA-------------------------szágban levő német hadifoglyokat mint “rabszolgákat” dolgoztatják a németek által lerombolt városok, utak, hidak, viz- erőgátak ujjáépitésénél, melyek mielőbbi felépítése életkérdés Oroszországban. Úgyszintén ellenszenvet igyekeztek kelteni Jugoszlávia ellen, mert állítólag ott nagyszámmal tartanak “amerikai polgárokat” internáló táborokban és mint “foglyokat” dolgoztatják ugyancsak a németek által lefombolt városok és utak ujjáépitésénél. Hallgatnak azonban arról, hogy ezideig már több mint háromszáz német mérnököt, tudóst és technikust szállítottak az Egyesült Államokba “rabszolga” munkára, persze szerintük “önkéntes” beleegyezéssel. Az is nyilvánvaló, hogy több mint ezer ilyen egyént kívánnak áttelepíteni az Egyesült Államokba, akiket a német ipar, kereskedelem és kémia vezetői közül választottak ki, hogy tudásukat és energiájukat ezután Amerika kapitalizmusa zsákmányolja ki, bár határozott bizonyíték nincs arra vonatkozólag, hogy mindezek “önként” jönnek az Egyesült Államokba. Annyi tény, hogy úgy az elutazásuk onnan, mint az idevaló megérkezésük a legnagyobb titokban történik, amire semmi ok nincsen, ha tényleg szabad elhatározásukból és kölcsönös megegyezés alapján történik a vándorlás. De mert ez ilyen nagy titokban történik, nagy a gyanú, hogy “valami bűzlik Dániában”. Ezt persze az amerikai kitartott sajtó egész természetesnek találja — még ha nem egészen “önelhatározásból” jönnek is — és nem fájlalják, hogy ezek a tudósok itt “kényszermunkások” lesznek. Pedig itt nem rombolták le a nácik a városokat, gyárakat, utakat és hidakat. Nem hihetetlen, sőt valószínű, hogy Oroszországba tényleg átszállítottak mérnököket és mechanikusokat. Mint ismeretes, sok gyártelepet átvittek Oroszországba és természetes, hogy az ott foglalkoztatott “kulcs” személyeket is vitték a telepekkel. Azt is beismerte Oroszország, hogy az ottlevő hadifoglyokat dolgoztatják, mert nagy szükség van munkaerejükre. Azt teszik az oroszok is, a leg- fiatalabbtól a legidősebbig, aki csak valamelyes munkát végezni tud, mindenki dolgozik és csak a rosszakarat tételezheti fel, hogy az ottlevő hadifoglyokat henyélni hagyják, amig az orosz munkásság semmit nem kiméivé igyekszik felépíteni a barbár nácik által lerombolt munkatelepeket és lakhelyeiket. Jugoszlávia is válaszolt a vádakra, melyben elismerik, hogy tényleg vannak ot nagy számmal az internáló táborokban olyanok, akik a nácikkal kooperáltak s akiket semmi körülmények között nem hajlandó szabadon engedni az országban, hogy ott garázdálkodjanak, de hajlandók ezeket az “amerikai polgárokat” kiadni az amerikai hatóságoknak, ha azokat azonnal kiszállítják az országból, erre azonban az amerikai hatóságok nem hajlandók, mert szerintük azok az “amerikai polgárok” már régen elvesztették itteni polgárjogaikat és ide nem I kívánják behozni őket, sem más-) KÜLFÖLDI MAGYAR INTÉZETEK Budapesti lapokból olvasom, hogy a magyar kormány a fon-, tosabb külföldi városokban, mint például London, Pár is, Róma, Leningrad, Washington, stb. “Magyar Intézeteket” készül felállítani, illetőleg már meg is kezdte azokat, mert a párisi tanácskozások alkalmával azt tapasztalták, hogy a külföldnek a magyarsággal kapcsolatos dolgokról csak nagyon hiányos fogalmuk van. Ezek a “Magyar Intézetek” tehát afféle “magyar propaganda” intézmények lesznek, amilyeneket már Horthyék is alkalmaztak s amilyenekt manapság minden ország használ, hogy magáról valamit hallasson a külfölddel.' Kétségkívül szükség van az ilyen kulturális ismeretek terjesztésére. Azonban mint a múltból láttuk, az ilyen külföldi információs irodák egyben a hazuságnak, a nép ellenes propagandának is terjesztői lehetnek. A Horthy rezsim által fen- tartott, vagy támogatott ily intézmények, vagy pedig a külföldre küldött “egyetemi tanárok” mind ilyen hazug, káros propaganda forrásaivá lettek. Ezt hamarosan észrevették a magamfajta emberek, akiknek időközönként az úgynevezett “reference” könyvekben kell egyet-mást megnézni. Tegyük fel, hogy valakinek az életrajzi adatait akarjuk tudni, máskor valamely történelmi esemény dátumát, vagy mondjuk valamely város lakóinak a számát, stb. keressük, minden ily esetben “reference” köny- vekhöz fordulunk. Néha aztán igen nagy meglepetés ér bennünket. így például a napokban is ke- zembevettem az 1943-ban kiadott “Webster’s Biographical Dictionary” cimü nagyon elterjedt reference könyvet, hogy megnézzem, mikor született és halt el az amerikai bányászok igazi szentje, Mother Jones, aki éppen száz évet élt és abból 80- at a bányászok szervezésével töltött el. A vaskos könyvet éppen a “H” betűnél találtam felnyitni s első pillantásom a Horthy névre esett. No, ugyan mit ir ez a könyv erről a bestiáról, — mondom magamnak s végig olvastam a rövid életrajzot. REMÉNYT PROFESSZOR HAZUGSÁGAI A dicséretekkel telitett pár soros irás utolsó mondatát ideirom angolul, nehogy azt mondhová elszállítani. Azt azonban követelik, hogy szabadon engedjék őket, hogy tovább végezhessék romboló munkájukat. Tény az, hogy Németország a “csáki szalmája” sorsra jutott és minden “győztes” ország igyekszik onnan kivenni a “hadikárpótlást” úgy, ahogy tudja és ebben az Egyesült Államok sem képez kivételt. De kétségkívül rosszakaratra vall az, hogy a “mások szemében a szálkát is meglátják, mig a sajátjukban a gerendát sem.” ' ják, hogy hamisan fordítom le: “After the World War (Horthy) returned to Hungary to combat Bolshevism; became comman- , der in chief (1919) of the national army in Hungary and led his troops in expulsion of Roumanian forces from the country and with severity put down local disorders.” így ni, kéremalásan. Horthy 1919-ben a nemzeti hadsereg élén kiverte a román hadsereget Magyarországból! Hát ugyebár, ilyet már Goebbels se mert volna hazudni? Kiváncsivá lettem, hogy ugyan ki lehet ez a merész hazugság-mester, aki még 1943- ban (mondjuk, hogy a munkát egy évvel előbb Írták) is igy merészelt hazudni Horthyról, a fasizmus igazi atyjáról? A könyv előszava felsorolja az ösz- szes szerkesztői konzultánsokat nemzetiségek szerint. így láthatjuk, hogy a MAGYAR szerkesztő, bizonyos Professzor Joseph Reményi, a Western Reserve University tanára. Hát ez az a fráter, aki még 1942-ben is igy mer hazudni a Horthy féle bestiákról?! Mert ha nem ő irta, akkor is ő a felelős érte, hiszen azért szerepel, mint magyar szakértő. Most már kiváncsivá lettem, hogy vájjon mit irhát ez a “magyar egyetemi tanár” mondjuk Dózsa Györgyről? íme a rövid pár szavas életrajz; “Dózsa György (—1514) Hungarian soldier of fortune and rebel; raised force from peasantry and rabble to fight Turks and remained as their leader, when they turned against nobles and government.” Sehol egy szó sem arról, hogy Dózsa a végtelenül elnyomott parasztokat vezette lázadásra, sőt ellenkezőleg, azt mondja, högy Dózsa csak egy kalandor (soldier of fortune) volt, aki a parasztság és a csőcselékből szedte katonáit. Hát kérem igy ir, vagy ilyesmit hagyott jóvá ez a Reményi professzor ur, aki időközönként egy-egy rossz magyar verssel terheli meg a magyar lapokat, holott inkább a lelkiismeretét kellene megterhelni az ilyen népellenes goebbelsi hazugságok miatt. A BRITANICA IS Látván a professzor ur ’’kulturális propagandáját”, kiváncsi lettem, mit találunk ugyanezen egyénekről más reference könyvekben. Hát bizony csaknem minden reference könyvben valami bántó hazugságra akadunk csaknem minden magyar vonatkozású írásban. így például az 1939-ben kiadott Encyclopaedia Britanica (Vol. 11, Page 774)) Horthyról megírja, hogy 1919-ben a népbiztosok elmenekülése után a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre, de csak “November 16th, after the withdrawal of the Romanian troops.” Ez tehát már elismeri, hogy Horthy csak akkor vonult be Budapestre, amikor a románok már visszavonták a csapataikat. Dehát Reményi professzor az ilyesmikről nem vett tudomást. Viszont az is igaz, hogy az Encyclopaedia Britanica cikke is egy Reményi-Goebbels hazugsággal végződik. Mert mi más ez a mondat: “Horthy, who invariably performed his duties (a regent) with contitutional correctness, had an easier task to fulfill.” Ugyan miben látta a Britanica írója Horthy alkotmányos korrektságát ? Talán abban, hogy a parlamentáris ellenzékének a vezérét Somogyi Bélát és egy másik ellenzéki képviselőt, Bacsó Bélát a legbrutálisabb módon gyilkoltatott le? Lehet, hogy a Reményi féle “magyar” professzoroknak ez alkotmányos korrektség, mi azonban azt mondjuk, hogy soha még ember jobban ki nem érdemelte a bitófát, mint ez a vén bestia, akinek propaganda ügynökei még ma is fertőzik a reference könyveket. A MAGYAR INTÉZETEK FELADATA Természetesen nem csak a fasisztákról, a nyilasokról és hasonló gazemberekről kapunk hamis információkat az ily reference könyvekben, hanem mindenféle más magyar vonatkozású ügyekben is. Gyakran nem tudatos az ily ferdítés, hanem csak a kívánt adatok hiánya okozza. így például egy magyar város lakosságára voltam kiváncsi és amint egy 1941-ben kiadott ilyen reference könyvben megnéztem, bámulva láttam ezt a zár jelközti megjegyzést: (1890-es cenzus). Tessék csak jól megérteni: ennek a könyvnek a kiadói 1941-ben még mindig az 1890-es cenzus alapján ismertetik a magyar városokat. Azt hiszem, nagyjából elmondottam, amit akartam s nem kell további példákat felsorolnom. Szerintem a kormány által felállított és még felállítandó külföldi magyar intézetek tárgykörét ki kell bővíteni azzal, hogy az ilyen reference könyvekben a hiányosságokat pótolják, a hazugságokat pedig korrigálják. Viszont, ha lesznek ilyen intézetek, akkor a külföldi magyarság kooperálhat velük abban, hogy felhívja a figyelmüket az ilyen reference könyvekben, színdarabokban, moziképekben, sőt még az újságcikkekben is megj elenő • valótlan Ságokra. Mert szerintem az újjászületett Magyarországnak a nemzeti sovinizmus hazug mázától mentes s csupán csak az igazságot tartalmazó propagandára van szüksége, — méghozzá igen nagy szüksége. NEM CENZÚRÁZNAK AZ OROSZOK BERLIN — A Sovjet Information Control Division vezetője, Koltypin alezredes bejelentette a berlini újság szerkesztőknek, hogy az orosz katonai hatóság is magáévá tette az amerikai katonai hatóságok azon intézkedését, hogy ezentúl nem kívánják megcenzurázni a lapokat megjelenésük előtt. Eddig az orosz zónában a ki- adóhivataloknak be kellett nyújtani a lap minden példányát a nyomatás előtt. Ezt a cenzúrát az oroszok a “biztonság” érdekében tartották fenn eddig, amire, mint Koltypin mondotta, tovább már nincs szükség.