Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-30 / 1452. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 30. a harcban mindig csak elöljámi a munkásmozgalom sziklás talaján, arra valóban csak kiváló egyének vannak képesítve. Közel 30 éve vagyok öszzenölve a Bérmunkással és az IWW mozgalommal s igy volt alkalmam látni a Lefkovits házaspár önzetlen s fáradhatatlan munkáját a mozgalomért. És ezért a munkáért nem csak hogy honorárium nem járt, de sokszor csak gánccsal fizettek s fizetnek egyesek talán még ma is. Szolgáljon azonban örömükre az a tény, hogy lapunk a Bérmunkás él s nevelő cikkeivel olyan olvasótábort sorakoztatott magaköré, amely minden áldozatra képes lapunk fentartá- sára és terjesztésére. Mi, Bérmunkás ' olvasók, nagyon büszkék vagyunk önökre Lefkovits munkástárs és munkástársnő, hogy a mozgalom hevében s nehéz harcaiban s szolgálják a jelenben. Ilyen colva építették a mozgalmat a múltban s szolgálnak a jelenben. Ilyen öntudatos munkával nem sok munkás dicsekedhetik. Ezt az elismerő, őszinte megállapításomat küldöm önöknek annak igazolására, hogy a munkásosztály nevelésében helyezett hitük s az érte folyó évtizedes harcuk nem volt eredmény nélküli munka. Az eredmény a Bérmunkás és annak gerinces, öntudatos olvasótábora. Úgy önöket, mint az ünnepségre megjelenteket a legőszintébben üdvözöljük Pataky János és családja Brooklyn, N. Y. Kedves Lefkovits Munkástárs és Munkástársnő: Fogadják szívből jövő üdvözletünket negyvenéves házassági évfordulójuk alkalmával. Szabados Gyula és neje Brooklyn, N. Y. Tisztelt Lefkovits Munkástársék: Negyven éves házassági évfordulójuk alkalmából engedjék meg, hogy én is csatlakozzam azon sok barát és munkástársakhoz, akik jókívánságaikat mondják el 40 hosszú év együttélésük alkalmából. Ezt a házassági évfordulót nem lehet elválasztani a munkásmozgalomban közös akarattal, szeretettel eltöltött több évtizedes munkálkodásuktól. Nagyon sok barátot szereztek azzal, hogy másoknak a nézeteit tiszteletben tartották. Csak az a cél vezette önöket, hogy a munkásosztály érdekeit előbbre vigyék. Reméljük, hogy ez a negyven éves évforduló csak egy állomás lesz azon még nagyon sok hosszú évek sorában, amit nemes munkájukat folytatva még közöttünk jóegészségben töltenek el. Farkas Imre és családja Akron, Ohio * _ Tisztelt Lefkovits Munkástárs és Munkástársnő: Házasságuk negyven éves évfordulója alkalmából szeretettel köszöntik önöket Pittsburgh és környéke IWW- istái és Bérmunkás olvasói. A soha nem lankadó, ragyogóan kimagasló munkájukért, amit a munkásmozgalom érdekében végeznek, fogadják legőszintébb elismerésünket. Kívánjuk, hogy ezt a hasznos munkát jőegészségben, erőben és boldogságban még sokáig folytathassák. Kucher András Pittsburgh, Pa. Kedves Lefkovits Munkástársék: Sajnálom, hogy személyesen nem lehetek jelen, hogy üdvözöljem önöket házasságuk negyvenedik évfordulója alkalmából, azért az áldozatkész munkáért, amit a munkásosztály érdekében kifejtettek. önök mindketten megértették, hogy a családalapítás mellett az embereknek más hivatásuk is van az olyan társadalmi rendszerben, mint a mai, amelyben a munkáscsaládok bizonytalan létkérdése minden öntudatos munkást arra kényszerít, hogy küzdjön a mainál sokkal igazságosabb gazdasági rendszerért. Az az áldozatkész munka, amit a munkás- osztály érdekében negyvenévi házaséletük alatt kifejtettek, igazi öntudatra vall. Fogadják tehát ez alkalommal igaz munkástársi üdvözletemet. Pika Pál Chicago, 111. Tisztelt Lefkovits Munkástársam: Nem találok kellő szavakat, hogy méltóan ecsetelni tudnám az ön önzetlen és áldozatkészséggel végzett munkáját, amit hosszú évek óta végez a munkásság érdekében s amely mindannyiunkat bámulatba ejt. Fogadja tehát ezért tőlem is, mint a többi munkás barátaitól, munkástársi szeretetemnek kifejezését. Stéh József Windcentre, Ontario, Canada Kedves Lefkovits Munkástársék: Harminckét esztendős amerikai tartózkodásom idejéből 31 és fél esztendő óta én is tagja vagyok annak a családnak, amelynek alapitői és nagyrészben fentartói önök voltak s amit mi, mint az IWW magyarajku mozgalmát említünk. Nehéz volna csak kis részletét is elmondani annak a harcnak és küzdelemnek, mellyel Lefkovitsék végigharcolták az elmúlt 40 esztendőt. Nem szépitgetés, de tény az, kétséges, hogy náluk nélkül az IWW magyar mozgalma ily szép erkölcsi erőre emelkedhetett volna. Mindig hangoztattuk, hogy a proletár családban megértés kell ahoz, hogy akár a férj, akár a feleség hathatós és értékes munkát folytathasson a munkásmozgalomban. Mondhatjuk, hogy Lefkovitsék erre gyönyörű példát szolgáltattak. Ezért elsősorban is Lefkovits munkástársnőt illeti a köszönet s ezért ennek a proletár asszonynak mindkét kezére küldjük a munkás-szeretet és tisztelet kézcsókját. Tudjuk jól, hogy a 40 évi odaadó munkáért nem lehet részükre értékesebb jutalom, mint az a tisztelet és szeretet, amivel munkástestvéreik körülveszik őket. Habár 600 mérföld- nyire vagyunk önöktől, gondolatban szivünk teljes melegével vagyunk részesei annak az ünneplő tábornak, amely Lefkovitsék negyven éves házassági évfordulóját ünnepli. Munkástársi üdvözlettel, A new yorki munkástársak nevében Fischbein László és neje New York, N. Y. SZEMÉLYES ÜDVÖZLETEK Én, mármint a “föceremónia mester”, úgy intéztem az itt közölt levelek felolvasását, hogy két levél között mindig a jelenlévő munkástársak és munkástársnők valamelyikét szólaltattam meg. így a levelek tartalmához hasonló üdvözleteket és jókívánságokat hallottunk Molnár, Engli, Szilágyi, Scherhau- fer, Buzay, Nehéz, Mogor, Varga, Székely, Gulyás és Kollár mtársaktól valamint Gulyás, Nehéz, Kish, Székely, Buzay, Kollár, Leiz, Koncz és Molnár munkástársnőktől is. Nem lévén gyorsírónk, nem hozhatjuk a szóban elmondott üdvözleteket, de azonkívül, úgyis csak megismétlése volna a levelek tartalmának. Legfeljebb Molnár munkástársnő “felszólalása” különbözött, aki az üdvözletét a két ünnepelt részére adott csókkal fejezte ki. (Igaz, hogy az egyik levélben is esik szó valami ilyesmiről.) A levelek felolvasása után az ajándék tárgyak bemutatására (bizonyára valami nyomdász mészetesen első sorban kell felemlítenünk azt a 40 vörös szek- füből álló gyönyörű csokrot, amelynek céduláján ezen NYOMATOTT sorok álltak “Mariskának, szeretettel Lajostól”, — bizonyára valami nyomdász küldte.) De más munkástársak is fejezték ki üdvözletüket ajándéktárgyakkal. így például John Fischer és családja egy gyönyörű asztali villanylámpat, Kucher munkástársék pedig egy szép tálcát küldtek, Weiss Ignátz és neje (Lefkovits nővére hasznos ruhaneművel, Deutsch Rudolf és neje pedig egy szép gyümölcsös tállal fejezték ki kívánságaikat. A lapbizottság “hivatalosan” szintén egy szép virágcsokorral intézte el a “foghúzást”. És most jól tudom, hogy nagyon sokan meg fognak rám haragudni, hogy őket miért nem értesítettem erről az évfordulóról. Beismerem, hogy ez a harag jogos és ezúton kérek nyilvános bocsánatot. Szolgáljon azonban mentségemül, hogy nagyon kevés idő állt a rendelkezésemre, másrészről ez valóban csak kisebb családi ünnepnek készült s az is marad, ha azt a pár levelet szét nem küldöm. Célzatosan utoljára hagytam Fodor munkástársnőnek azt a levelét, amelyben Írja, hogy a kórházban betegen fekvő Vizi munkástársunk már nem tudta megírni üdvözlő levelét s igy arra kért, hogy Lefkovitsék részére küldött jókívánságainak' én adjak kifejezést. Nagyon jól tudjuk, hogy Akron városból Vizi munkástárséktól jöttek volna a legjobb és a legőszintébb kívánságok az ünnepeltek részére, mert Lefkovitsék után talán Vizi munkástársat kellene felemlíteni azok között, akik évtizedeken át kitartó munkát végeztek az IWW mozgalom érdekében, tehát önzetlenül harcoltak a munkásosztályért. Éppen ezért, az ebéd résztvevői ezt a rövid levelet küldték Vizi munkástársnak : Kedves Vizi Munkástárs: Mi, akik ma Cleveland városban összejöttünk, hogy gratuláljunk és egyben jókívánságainkat fejezzük ki a Lefkovits házaspárnak házasságuk negyvenedik évfordulója alkalmával, egyben kifejezést akarunk adni az ön iránt érzett tiszteletünknek és szere- tetünknek is. őszinte és forró szívből eredő kívánságainkat küldjük önnek, hogy betegségéből felépülve, teljes jóegészségben minél előbb újból közöttünk I lehessen. A levél alatt felsoroltuk az összes jelenlévők neveit. így semmi kétség, hogy az igy egyesített jókívánságok hozzájárultak Vizi munkástársunk gyors felgyógyulásához és amikor vasárnap (nov. 24) meglátogattuk a lakásán, még ugyan ágyban, de a körülményekhez képest már jó hangulatban találtuk. Jól tudom én, hogy már hosz- szura nyúlik ez a beszámoló. Sőt azt is tudom, hogy Lefkovits panaszt fog emelni ellenem a lapbizottság legközelebbi gyűlésén azért a többlet kiadásért, amibe a levelek “extra” szedése kerül. De kérdem az olvasót, szabad lett volna-e kihagyni azokból a levelekből csak egyet is? (Nem kerül többe, mert mi meg az “extra” szedéssel járulunk hozzá a Lefkovits házaspár köszöntéséhez — a nyomda). De azonkívül, mint ilyenkor szokás a jelenlevők hozzá akartak járulni az ebéd tetemes költségeihez, Lefkovits munkástárs, amikor megköszönte az üdvözleteket, jókívánságokat és ajándékokat, egyben kijelentette, hogy nem csak az itt és a postán beküldött összegeket használjuk fel a Bérmunkás fentar- tására, hanem még ők is hozzájárulnak 20 dollárral. így ezen ebéd révén lapunk fentartására a következő összegeket vettem kézhez: Gulyásék 10, Nehézék 10, Szilágyi 5, Székelyék 10, Mo- gorő. Kollárék 10, Buzayék 8, Scherhaufer 7.50, Mrs Leiz 7.50, Mrs. Kish 1, Engli 5, Varga 5, Molnárék 15, Geréb 5, Lefkovitsék 20 és Koncz munkástársnő 5 dollárt adtak. Vidékről: Fisch- beinék 5, Heringék 5, Patakyék 15, Fodorék 10, Bercsáék 3, Gross 2, Kozsányék 10 dollárt küldtek, a virágcsokor árából visszamaradt 3 dollár, igy ösz- szesen 182 dollárt könyveltünk el a Bérmunkás fentartására. Tekintettel arra, hogy az adakozók között ott vannak az ösz- szes labpbizottsági tagok, igy rám, mint főceremónia mesterre maradt a “foghúzás”, illetőleg az adományok megköszönése. A NAGY SZOLGÁLAT Az itt elmondottakhoz már kevés hozzátenni valóm van. Megismétlem, hogy nem tartozunk a szentimentális emberek közé, a dicsérő szavak valóban nehezen jönnek ki belőlünk. A névnapokat, születésnapokat és általában az ilyen évfordulókat a család, vagy a szükebb baráti kör magánügyének tekintjük. Azonban vannak esetek, amikor kivételt teszünk, amikor kivételt kell tennünk, mert az ily évforduló egyben arra is emlékeztet bennünket, hogy az ünnepeltek, mint Lefkovits munkástársék, avagy a három héttel ezelőtt ünnepelt Székely munkástársék, — az évek hosz- szu sorai alatt milyen hasznos szolgálatot tettek a munkásmozgalomnak és ezáltal az egész munkásosztálynak. Azért pár szóval rá akarok mutatni egy bizonyos dologra, amit a Székely munkástárs 35 éves házassági évfordulójának ünneplésénél akartunk megtenni, de egy nagyon szerencsétlen körülmény folytán nem tehettünk. És ez az, hogy kimutassam, valóban milyen nagy értékű is az a szolgálat, amit a Lef- kovitsok, a Székelyek, a Vizi Józsefek és a többi hozzájuk hasonló egyszerű munkásemberek végeznek nem csak a mi mozgalmunknak, hanem VALÓBAN AZ EGÉSZ MUNKÁSOSZTÁLY ÉRDEKÉBEN. Csak mi, az idősebb emberek láthatjuk igazán tisztán az ily szolgálatok értékét, mert ha összehasonlítjuk a munkásság mai és a 35-40 évvel ezelőtti helyzetét, akkor láthatjuk az
