Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-23 / 1451. szám
1946. november 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN _________________(gb) ROVATA-------------------------A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS (Könyvszemle) “Ezt a könyvet el kellene olvasni mindenkinek, aki a világbékét őszintén kivánja; kellene, hogy kötelező olvasmánya legyen minden amerikai és angol államférfinak, —vagy még helyesebben, ezen két ország minden polgárának,” — Írja Claude Pepper, floridai U.S. szenátor, abban a rövid előszóban, amivel bevezeti a Michael Sayers és Albert E. Kahn társ-szerzők által irt “The Great Conspiracy against Russia” cimü angol nyelvű munkáját. Ismerve szenátor Pepper állásfoglalását, mosolyogtam, mikor ezen bevezető sorokat olvastam. Azonban amikor a könyvet végigolvastam, magamévá tettem a szenátor fenti szavait teljes egészében, minden megszorítás vagy feltétel nélkül. Legfeljebb még annyit tehetek hozzá, hogy különösen most, amikor olyan nagyszabású és az egész világra kiterjedő agitáció folyik Oroszország ellen, valóban szükséges volna, hogy ezt a könyvet mindenki olvassa. Persze, aki ezt a könyvet olvassa el fog mosolyogni azon állításomon, hogy különösen most folyik olyan nagyszabású és az egész világra kiterjedő propaganda Oroszország ellen, mert mint a szerzők kimutatják, ez a propaganda megindult az egész világot behálózó útjára még 1917-ben, mindjárt a bolshevik forradalom után és azóta lankadatlanul folyik. Még a második világháború hevében sem csökkent, mert az Oroszországban bevezetett uj rendszer ellenségei minden erejükkel arra törekedtek, hogy a fasizmus ellen folyó háborút Oroszország ellen irányítsák. És most is arra törekednek, hogy az Egyesült Nemzetek szervezete az oroszok ellen irányuljon. MINDENT BIZONYÍTANAK Sayers és Kahn ezzel a nyilatkozattal kezdik munkájukat: “Ebben a munkában nincs semmi, amit a szerzők találtak volna ki, amennyiben minden adatot, még a párbeszédeket is dokumentumokból idézünk, amelyeket részben a szövegben, részben a könyv végén adott bili- ografiában ismertetünk.” Ez az autentitás a könyvnek a legnagyobb érdeine. És dacára annak, hogy minden adatot dokumentumokkal igazolnak, a könyv szerzői mégis olyan élénk módon tárják fel mondanivalójukat, hogy ez a mü olyanformán hangzik, mint egy regény. És még hozzá milyen regény! Az irodalomtörténet nem ismer oly nagy fantáziájú irót, aki munkájában, avagy azok összességében is annyi intrikust és any- nyi cselszövényt talált volna ki, mint amennyit ebben a könyvben felsorakoztatva találunk. A hasonlat csak abban sántít, hogy amig a regényírók kitalálják az intrikákat és képzeletük szüli az intrikusokat is, Sayers és Kahn csak a jelen és a közelmúlt történelméből ismertetnek valóban megtörtént eseményeket és mutatják be az azokban szereplő egyéneket. Lényegében azt tudjuk meg ebből a műből, hogy az orosz forradalom óta minden képzeletet meghaladó propaganda folyik Oroszország ellen. Ezen propagandát azok pénzelik, akik politikai és gazdasági hatalmukat vesztették az orosz forradalom révén. Másrészről az oroszok elleni ármánykodás jó pénzforrásul szolgál a professzionális propagandisták részére, akik a rágalmak és cselszövények özönét találták ki és hozzák felszínre még ma is. Az elfogulatlan olvasó természetesen ezt mondhatja: “Mint ahogyan nagyon sok könyvet Írtak már Oroszország ellen, úgy a Sayers és Kahn munkája sem egyéb, mint -a másik oldalról, vagyis az Oroszország mellett irt munkák' egyike”. Nos, tegyük fel, hogy igy áll a dolog. Ennek a munkának a legnagyobb érdeme az adatok dokumentálásában áll. A szerzők nem tagadják a céljukat; le akarják leplezni az Oroszország ellen irányuló nagy összeesküvést. Céljuk elérésére a kiváló törvényszéki ügyész módszerét követik. Maguk az olvasók képezik az esküdtszéket. Aztán felteszik a vádat: ekkor meg ekkor, a megnevezettek ezt és ezt kísérelték meg a Szovjet Union megbuktatására. AZ INTRIKUSOK Mert eddig, mint tudjuk, minden ilyen kísérlet megbukott s csak kísérlet maradt. De ezeknek a száma aztán légió. Egymásután vonulnak fel az olvasó előtt az ily összeesküvések vi- lánjai (intrikusai). A cári Oroszorzág fehér tisztjei: Kornilov, Ataman Kaledin, Denikin, Kolchak, Yudenitch, Peltura, Wrangell, Ungern és a többiek mellett ott látjuk az angol Sidney Reilly, a “master-kém”-et; Winston Churchült, aki mint hadügyminiszter már 1919-ben szőtte a hálót Oroszország ellen, az amerikai David Francist, aki orosz nagykövet volt 1917- ben, majd folytatta az általa elkezdett aknamunkát Herbert Hoover, akit az orosz forradalom elütött számos aranybánya válalattól. Ugyancsak ott szerepelnek már az első években a francia Foch és Petain marshalok, akik közül az utóbbi ma mint francia hazaáruló ül a börtönben. Aztán ugyancsak felvonulnak az olvasók előtt a baloldali ösz- szeesküvők, akiket nagyjából a “trotzkyista” névvel jelölhetünk.. A dokumentumok egész tömegével bizonyítják a szerzők, hogy Trotskyék nem csak összeköttetésben voltak a német és japán kormánnyal, de a német kormánytól éveken át negyed- millió márkát kaptak propaganda célra. Az összeesküvők soraiban a Bukharin, Radek, Smirnov, Kamenev, Tomsky, Zinoi- vev és hasonló nevek mellett ott találjuk az Alfred Rosenberg, Rudolph Hess, Ernst Roehm, Goebbels, Heinrich Himmler, továbbá Max Eastman, Doriot, Grant Dunne, Martin Dies, Oswald Mosley, Antonescu, Horthy Miklós, a norvég Quisling és másokat, akiknek neveit egész oldalon sem lehetne felsorolni. KAPCSOLAT VAN KÖZÖTTÜK Ismétlem, hogy ennek a könyvnek a főérdeme abban áll, hogy dokumentumokkal bizonyítja az összeesküvést, hogy ezen hírhedt egyének között kapcsolat állt fenn. Sőt még ma is fenáll a kapcsolat az orosz gyűlölők között. Megengedem ugyan, hogy ez a kapcsolat némely esetben nem tényleges, hanem csak annyiból áll, hogy az egyik továbbítja a másik által kitalált hazugságot. Ily módon terjedt el csak nem az egész világon a “Protocol of Zion” nevű ocsmányság, amit még a cári uralom alatt az Ochrana készített és pogromok rendezésére használt fel. Ezt a nyilvánvaló hamisítványt, amellyel bizonyítani akarják az antiszemiták a zsidókra ráfogott rituális gyilkosságokat, az amerikai titkos rendőrség költségén fordították le angolra és terjesztették el az egész világon. Ugyancsak megtaláljuk ebben a munkában az Eugene Lyons, Jan Valtin (Krebs), George Silvester Viereck, Mervin K. Hart, William L. White, Victor Kravchenko és számos más kisebb kaliberű “féreg-fasisztának” az életrajzi adatait is. Látjuk, hogy miként veszi át egyik a másiknak a hazugságait, nagyit rajta és adja tovább azokat. Befejezésül megismé 11 e m, amit a rovat elején mondottam. Mindazok, akik az orosz kérdésben a mindkét oldalról jövő képet akarják látni, kell, hogy elolvassák ezt a munkát. De különösen elengedhetetlen azok részére, akik az orosz kérdésben állást foglalnak és másokat is ily állásfoglalásra akarnak rávenni. Ezt a könyvet most a kiadói, a new yorki Boni and Gear cég olcsó kiadásban, 1 dollárért árulja és minden könyvkereskedésben kapható. Megmondom nyíltan, aki én velem ezentúl az orosz “problémáról” beszél, egyszerűen megkérdezem: Olvastad-e már Sayers és Kahn “The Great Conspiracy against Russia” cimü munkáját? És ha tagadó választ ád, oda vágom neki: Akkor fogd be a szádat! Az alkohol rabjai Amerikában A napokban a WQXR rádió állomáson igen érdekes vitát folytattak az amerikai nép iszá- kosságáról. A vita egyik résztvevője, Dr. Elvin M. Jellinek azt állítja, hogy legalább 50 millió amerikai számítható- rendszeres alkohol fogyasztónak s ezek között mentegy 3 millió az iszákosok, vagy krónikus részegesek száma. Dr. Jellinek a Yale egyetem physiológiai osztályának a vezetője s az alkoholizmus problémáját régebb idő óta tanulmányozza. A vitának egyik legfontosabb pontját annak eldöntése képezte, hogy mikor nevezhetünk valakit alkoholistának (részegesnek) ? A vitázók abban mind megegyeztek, hogy az alkohol túlságos élvezete káros, amennyiben hatással van úgy az egyes szervekre, mint magára az agyra is. Gyengíti az önfegyelmet, megzavarja a szervek fizikai működését s tompítja az erkölcsi érzetet. így közvetve az alkohol elősegíti a bűntények szaporodását, a betegségek terjedését s a szegénység fokozását. Mrs. D. Leigh Colvin, a Women’s Temperance Union (alkohol ellenes egyesület) elnöke állítása szerint az Egyesült Államokban az utolsó évtizedben az iszákosság nagymértékben emelkedett, amit mutat a szövetségi kormány azon statisztikai adatai is, hogy ezen idő alatt az alkohol fogyasztás 112 százalékosan emelkedett, vagyis az alkohol fogyasztás emelkedése csaknem tízszeresen nagyobb a lakosság számának emelkedésénél. NAGY PROFITOT HÚZNAK Az alkohol fogyasztás ily hatalmas emelkedéséért Mrs. Colvin az alkohol érdekeltségeket vádolja, akik évente több mint 100 millió dollárt költenek hirdetésekre. Ezen hirdetések teszik nagyon általánossá az ivást amelyből természetesen a likőr gyárosok és kereskedők igen nagy hasznot húznak. Mrs. Colvin a hirdetéseknek tudja be azt is, hogy az utóbbi években az ivás egyre “divatosabb” lesz a nők körében is. / Dr. Louis Sharp, a Bellevue kórház egyik orvosa, aki szintén résztvett a vitában, azt magyarázta, hogy az alkoholista valójában beteg ember, vagyis a részegeskedés betegség, amit ily módon is kell kezelni. Ez a betegség, nem egyszerre tör ki a betegen, hanem az alkoholnak bizonyos időn át való használata után, amikor már teljesen rabja lesz az iszákosságnak. A betegség ilyen kitöréséhez, — amit közönségesen lezüllésnek neveznek, — átlagosan 10 év kell. A “beteg” rendesen a 20-as éveiben kezdi el az ivást és a 30- as éveiben jut el a teljes lezül- léshez. Dr. Jellinek statisztikai adatai szerint az Egyesült Államokban ezidő szerint legalább is 50 millió ember állandó támogatója az alkohol iparnak. Ezek közül három millióra tehető azoknak a száma, akik túlsókat isznak, vagyis részegeseknek nevezhetők. Ebből két mülió már a nagy “betegek” közé tartozik s ezek között 750,000-re tehető azoknak a száma, akik már teljesen lezüllöttek és nem lehet őket kigyógyitani. Az angol hadügyminisztérium jelentése szerint a második világháborúban az angol hadseregben 40,000 ló, 120,00 szamár (négylábú) és öszvér, 6,000 teve, Í6,000 kutya és 15,000 galamb teljesített szolgálatot.
