Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-09 / 1449. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 7. TÁRCA Körutazás korunk körül Irta: ZORD TIHAMÉR Lent az alvilág mélyén a fehér szent teremben a Halál bankettet rendezett a Gyilkosság tiszteletére. Az ünnepségen megjelentek a Halál régi kipróbált munkatársai: a Pestis, a Kolera, az Éhínség, a Gyűlölet, az Uszítás, a Demagógia és még sokan mások a Halál birodalmának vezető funkcionáriusai közül. Feltűnést keltett és különböző találgatásokra adott alkalmat, hogy a Halál legrégibb munkatársa, az Aggkori Végelgyengülés, nem vett részt a banketten. Pontban öt órakor zugó tapsvihar és szűnni nem akaró éljenzés közepette emelkedett szólásra a Halál és kezében kopo- nyalaku serleggel hozzáfogott, hogy elmondja nagy érdeklődéssel várt pohárköszöntőjét. Beszédét történelmi visszapillantással kezdte. Megemlékezett a kezdet kezdetéről, azokról a már ködbevesző időkről, amikor még csak egyetlen munkatársa volt: az Aggkori Végelgyengülés. — Ebben az időben — mondotta'— hatvan, hetven, gyakran nyolcvan évig is kellett várnom egy-egy emberre. Ezt nem tűrhettem! Megüzentem az Életnek: az én türelmemnek is van határa! A többit tudjátok. Az Élet még csak válaszra sem méltatta üzenetemet. Ilyen körülmények között nem tehettem mást: cselekednem kellett. A Halál ezután nagy vonásokban vázolta, hogy mint nyerte meg munkatársának a Betegséget, a Járványt és ezek az ő parancsára milyen körülmények között lépték át a Föld határát és támadták meg az embereket. — Az emberek azonban — folytatta — sajnálatoskép nem ismerték fel, nem akarták vagy nem tudták felismerni, az most egyremegy — hogy én nem ellenük harcolok, hanem az Élet ellen s az emberek ellen csak any- nyiban, amennyiben ragaszkodnak az élethez és kitartanak mellette. A többit tudjátok! Az Élet és az Életösztön által félrevezetett emberek ellenséges érzelemmel fogadták a Betegséget, a Járványt — és orvosokat meg mindenféle gyógyítókat vonultattak fel ellenünk. Fellázadtak az akaratom ellen! Ezt nem tűrhettem szótlanul! Cselekednem kellett! A Halál itt, beszédének eme részénél tért rá a Gyilkosság történelmi szerepének méltatására : o — Amikor láttam, hogy az Aggkori Végelgyengülés továbbá a Betegség és a Járvány egy- magukban nem képesek megbirkózni az Élettel, parancsot adtam a Gyilkosságnak, hogy jelenjen meg a Földön és a maga részéről is kövessen el mindent, ami csak módjában áll és erejéből telik. A többit tudjátok! A Gyilkosság megérkezett a Földre, az emberek azonban ahelyett, hogy megértéssel fogadták volna, törvényeket hoztak, börtönöket építettek és általában a legféktelenebb terrorral üldözték a Föld lakói közül azokat, akik magukévá tették a Gyükosság eszmekörét és gondolatvilágát. És itt hangsúlyoznom kell — emelte fel hangját a Halál —, hogy ekkor is, épp úgy mint később, mint mindig ott állt mögöttük az örök felbujtó, az Életösztön, amely nemszünt meg lázitani és gyűlöletre izgatni a Gyükosság ellen. Ezt nem nézhettem tétlenül. Cselekednem kellett! Egyetlen ut kínálkozott : a törvények és egyezmények kijátszása és én habozás nélkül erre az útra léptem. Megbíztam a Szemforgatást, az Ürügyet, a Képmutatást, az Álcázást, hogy haladéktalanul vonuljanak föl a Földre és lépjenek érintkezésbe a Gyilkossággal. A Halál azután megemlékezett arról a bizalmas tanácskozásról, amelyet egyrészt az Ürügy, másrészt a Gyilkosság folytatott egymással, majd rátért a tanácskozás gyakorlati eredményeinek ismertetésére: — Ettől kezdve rohamosan emelkedett a halottak száma. Sokan, egyre többen haltak meg időelőtt, de még mindig nem elegen. Később, mint tudjátok, jelentős javulás következett be ezen a téren. A memorandumra gondolok, amelyet a Demagógia szerkesztett és nyújtott át nekem. Nem elég a Gyükosság tevékenysége, nem elég az Erőszak, fejtette ki memorandumában, a lelkeket is meg kell nyerni. Kívánatossá kell tenni a Halált. Meg kell magyarázni az embereknek, hogy a Halálban van valami szép és felemelő. Népszerűsíteni kell a Halált, másrészt mindent elkövetnünk, hogy az Életet népszerűtlenné tegyük. Helyénvaló ebben a vonatkozásban az életuntakra hivatkozni, másrészt nyomatékosan rámutatni arra, hogy a Halált még nem unta meg senki. De még ez sem elég! Az emberek nagy többségükben élni akarnak, tehát örök életet kell ígérni nekik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak a Halál biztosit számukra örök életet. Aki meghal —, örökké él. Mindazonáltal az Életet kedvezőtlen színben kell feltüntetni és hirdetni kell, hogy az Élet minden rossznak a kut- forrása és csak bajt, meg szenvedést hoz az emberekre. A Halál a memorandum ismertetése után a költők és a művészek ártalmas tevékenységét ostorozta. Ezek az emberek — úgymond — versekben, festményekben. szobrokban, muzsikában az Élet szépségeit zengik, a Halált pedig, mint valami nem kívánatos dolgot tüntetik fel igy a többi között riasztó formában, csontváz alakjában ábrázolják. Meg-megujuló tetszésnyilvánítástól kisért pohárköszöntőjét azzal fejezte be, hogy az Élet még nem adta meg magát. Sőt! Csatlósai és bérencei: a tudósok, a szociológiusok, a higieni- kusok az emberi életkor meghosszabbításán fáradoznak és ezzel a tevékenységükkel őt, a Halált megrövidítik. Mert minél hosszabb ideig élőlény egy ember, annál rövidebb ideig halott. Tagadhatatlan, hogy sikerült is némi eredményt elérniök, különösen újabban, a huszadik században, amikor is a Tudomány és Felvilágosítás átlagban tiztizenöt évvel meghosszabbította az emberi életet . . . szerencsére azonban a Gyűlölet és az Uszítás harminc-negyven évvel megrövidítette. — Így hát — emelte meg poharát — semmi okunk a kishitűségre, a csüggedésre. Ellenkezőleg! A jelen pillanatban a dolgok oly kedvezően állnak, hogy módomban volt az Aggkori Végelgyengülést szabadságra küldeni. És ha az ügyek tovább is ilyen kedvező mederben folynak, előbb-utóbb végkép lemondhatok szolgálatairól és nyugalomba küldhetem. A pohárköszöntő elhangzása után újra felzugott a taps és a bankett résztvevői perceken át ütemesen harsogták: — Halál az Életre! Éljen a Halál! (A nyilas terror áldozataként elpusztult Zord Tihamér hátrahagyott Írásából.) JEGYEZD MEG----------------------------Ajánlja: St. Visi.--------------------------“Aki megtér az üdvözül” — állítja a biblia. Most nagy örömmel hirdették az amerikai lapok, hogy Vishinsky és társai elmentek a Szent Patrick római katholikus templomba, ahol még McIntyre püspök is kezetfogott velük. Most már majdnem biztosra veszik a békét. Churchill egyetlen fiát küldi Amerikába az emberiséget megmenteni a szocializmus veszedelmétől. Randolph urfi minden fasisztának, de leginkább Fran- conak igen nagy barátja még a mai napig is. Talán éppen az lesz a legsürgősebb mentési akciója, mert nagyon meleg Franco talpa alatt a talaj. A boldogító angol uralmat legjobban bizonyítja az a hir, hogy az indiai Bombay városban 300.000-en kint alusznak a járdákon, mert nincs otthonuk. Amerikában vannak még padok és újságpapír takarózni, de nem tudjuk, hogy a hindu szegények mit húznak magukra ha fáznak. A járdát nem igen tudják magukra venni. Az állítólagos Szent Földön patakokban folyik a vér. Most legújabban a jeruzsálemi állomást röpítették a menyekbe, állítólag csak 6 halálozás történt. A detroiti liberális lengyelek, tiltakoztak az ellen, hogy amig General Bor szabadon járt kelt és beszélt, uszított az oroszok és a mostani lengyel kormány ellen, akkor a mostani lengyel kormánynak a tagját, aki mint, delegátus jött ide, a szláv kongresszusra, nem engedték beszélni, amig mint külföldi kormány ügynöke nem regisztráltatja magát. így tanulnak úgy a lengyel liberálisok, mint más nemzetbeli középen állók, hogy még nekik sem szabad hangosan gondolkodni, vagy pláne beszélni. Amikor sokan követelték, kérték, hogy Argentínából hozzanak be húst, amikor az amerikai hús iparbárók zsabotázsoltak, a politikusok azt válaszolták, hogy ottan “száj és lábfájás van’’. Hát bizony jó volna ha a mi politikusainknak is volna ilyen betegségük, legalább is a választások idején.. HA VAN MÉG ÖNNÉL POS- TAKÄRTYA a Bérmunkás naptár rendelésére, avagy a költségekhez való hozzájárulásra, ne halogassa a beküldését, mert a naptár nyomását rövidesen megkezdjük. Küldje be a naptár rendelést még a héten! HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) Nemzetek intézményének, hogy ilyen eshetőséget minden áron kikerüljenek. Ilyen irányban azonban csak beszélnek a nagyvezérek, de cselekvéseik viszont éppen az ellenkező irányba haladnak. A kapitalista imperialista hatalmak képviselői mosolygós arccal tekintenek az oroszok felé, közben persze elkövetnek mindent, hogy az oroszok terjeszkedését minden áron megakadályozzák. Az oroszok szintén mosolyognak, közben igyekeznek bázisokat nyerni, nehogy úgy járjanak mint a Hitlerék háborúja idején, hogy oly borzalmas áldozatokat hoztak. így tehát a kétfajta imperializmus komoly ellentéte egymásnak aminek aztán hü tükre a U.N. gyűlésein a nyelvöltögetés. Az egész biztos, hogy a nagy diplomaták közül többen hazudnak, mert vagy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy egy újabb háborús veszély fenyeget bennünket, vagy pedig azoknak, akik azt állítják, hogy egyáltalán nincs háborús veszély. A munkásosztály ismét magára van hagyatva és habár részben ellopták tőle a nemzetköziség eszméjét, melyet dísznek használnak az Egyesült nemzeteknél, az igazi lényege továbbra is a munkásosztály részére maradt, mely a világ ösz- szes elnyomott osztályainak nemzetközi fölszabadulásában rejlik. Olyasmit azonban nem várhatunk az ellentétes imperialista érdekekből összetákolt Egyesült Nemzeteknél, hogy ily irányú cselekvés terére lépnek. Ez a forradalmi útirány a munkásosztály hivatása. Ne várjunk tehát semmi mást az Egyesült Nemzetektől, csak annyit, hogy tanácskoznak, erre kitünően kivannak képezve amúgy is a nagy diplomaták. A tanácskozási idejüket azonban a munkás- osztály használja ki a nemzetközi fölszabadulás érdekében való cselekvésre. Még pedig nagyon gyors cselekvésre. Mert ha a nemzetköziség testvéri eszméjét megérti a világ munkásosztálya, hatalmasabb lesz, mint minden más hatalom. És nem lesz többé háború, még atom háború sem.
