Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-09 / 1449. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 NOV. 9 NO. 1449 SZÁM Bezárják az árszabályozó irodákat HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . PÁR HÉTEN BELÜL BESZÜNTETIK CSAKNEM AZ ÖSSZES ÁRSZABÁLYOZÁST. — BEZÁRNAK 8,000 HELYI IRODÁT. — AZ ÁRAK MÉG MINDIG EMELKEDNEK. WASHINGTON — Az Office of Price Administration bejelen­tette, hogy rövidesen bezárják az összes árszabályozó irodákat. Paul A. Porter, az OPA direkto­ra már november elsejére fel­oszlatott 1,642 helyi irodát, amit a többi is nyomon fog kö­vetni, amig az ország összes számszerint körülbelül 8,000 lo­kális irodáját be nem zárják. Miután á legtöbb árucikket már feloldották az árszabályo­zás alól, a még megmaradt dol­gokat a kerületi irodák fogják intézni. Azonban pár hónapon belül a kerületi irodákat is fel fogják oszlatni. Az OPA felosz­latásával 8,613 állandó foglal­kozású, 10,701 csak részes ide­jű, de fizetett alkalmazott és körülbelül 130,000 “önkéntes” bizottsági tag és segitő fog fel­szabadulni. Ez utóbbi csoport­nak csak a kiadásait fedezte az iroda. Annyi bizonyos, hogy amily mértékben veszik le az egyes árucikkeket az árszabályozás­ról, oly mértékben emelkedik a drágaság is, mert minden ilyen árunak azonnal felmegy az ára. A gyárosok és a kereskedők ugyan azt hangoztatják, hogy ez az áremelkedés csak ideigle­nes, amely megszűnik, illetőleg “elterül”, amint a ‘szóbanforgó árucikkből .több lesz a piacon. Azonban úgy a gyárosok, mint a kereskedők igen jól értik az árucikkek oly visszatartását, hogy az oly nagyon várt többlet nem mutatkozik. EGYRE EMELKEDIK A DRÁGASÁG A munkásszervezetek állitása szerint junius 30-ika óta, ami­kor rövid időre az árszabályozás teljesen megszűnt, az élelmisze­rek árai legalább ötven százalé­kos áremelkedést mutatnak. Most ehez hozzá kell venni még a ruházati cikkek árainak állan­dó emelkedését is. Legújabban a lábbeli cikkek árai mutatnak nagy emelkedést, miután a nyersbőrről is levették az ársza­bályozást. Az egyre magasabbra törő árakat csak a vásárlók “sztrájk­ja” tartja valamennyire vissza. Ez a “sztrájk” nem szervezett, még csak nem is tudatos, ha­nem inkább csak abból áll, hogy a munkásság nagy tömegei nem képesek megfizetni a magas árakat és csak azt vásárolnak, amire már elkerülhetetlenül szükségük van. Az árak mesterséges fentar- tását mutatja az is, hogy dacá­ra a nyers gyapot árak nagy esésének, ezt a szövő áruk nem mutatják. Ingeket s általában alsónemüt ma is csak olyan drá­gán lehet kapni, mint akkor, amikor a nyers gyapot ára a legmagasabb volt. LINCSELÉSRE KÉSZÜLNEK GEORGIÁBAN ATLANTA — Az utóbbi idő­ben úgy Atlanta városban, mint az egész Georgia államban egy­re nagyobb mérvet ölt a négerek elleni gyülöletszitás. Atlanta vá­rosban “Columbians” név alatt titkos társulat alakult, legin­kább suhancokból, akiknek be­vallott célja a “progresszív fe­hér társadalom védelme”. Ezen társaság tagjai rendőri hatal­mat adnak önmaguknak s fegy­veresen portyáznak az utcán, hogy a négereket megrémítsék. A rendőrség őrizetbe vett egy 17 éves suhancot, James R. Chil­ders nevűt, aki összevert egy né­gert, mert az nem elég gyorsan tért ki az utjából. A rendőrség­re ment vele Homer Loomis ne­vű barátja is, aki azt mondot­ta a detektiveknek, hogy New Yorkban volt, ahol “megtanul­ta a négereket meg a zsidókat gyűlölni”. Valószínű, hogy ezen éretlen suhancok idézték elő azt a dinamitrobbanást is, amely ha nem is ölt ki emberéletet, de na­gyon megrongálta egy szegény néger munkásasszony házát. HAZAFIAS SZTRÁJK CHICAGO — Circuit Judge Harry Fisher úgy döntött, hogy a Montgomery Ward & Co. cég 1500 alkalmazottja, akik 1944- ben sztrájkoltak, jogosak a munkanélküli segélyre, amit ak­kor megtagadtak tőlük. Fisher biró úgy találta, hogy a munká­sok azért mentek sztrájkba, mert a Montgomery Ward cég nem teljesítette a War Labor Board rendeletét, vagyis nem engedelmeskedett a törvények­nek. így a munkások elősegítet­ték a törvények végrehajtását, ami minden polgárnak a haza­fias kötelessége. Ennélfogva a sztrájkoló munkások jogosak a nekik kijárói 60.00 dollárra. Már második hét is elmúlt amióta az Egyesült Nemzetek újabb tanácskozásra ültek ösz- sze a flushingi auditóriumban, melynek átalakítási munkálata­it gyors ütemben készítették el, hogy készen álljon a gyűlés ki­tűzött idejére. Jó néhány millió dollárba került az átalakítási munka és arról pedig van elég bizonyíték, hogy mindent elkö­vettek, hogy a delegátusok ré­szére minden kényelem meg le­gyen. 54 nemzet több mint 500 delegátusa részére a kényelmes gyüléstermeken kívül, gyönyö­rűen berendezett pihenő és szó­rakozó szobák állnak a rendel­kezésűkre, melyeknek ablakai az emberszeretet gyöngéd, bé­kés érzelmeinek szimboliumát jelentő, virágos kertekbe nyíl­nak. A kétheti tanácskozás azon­ban egy pillanatra sem tükrözi vissza a békés, virágos érzelme­ket a delegátusok részéről és a nagy diplomaták mosolygós kéz­fogása inkább a csalán és kak­tusz növények tulajdonságaira emlékeztet. Habár a nagyhatal­mak nagyvezéreinek mindegyi­ke a békéről mondott hangzatos szólamokat, amidőn a tárgyaló asztalhoz ültek ezek harci tüzzé alakultak és minden ügynél, úgy dobálták egymás ellen a szavakat, mintha csak puskago­lyókat lövöldöztek volna. A vé­tó jognak a kérdése idézte elő az első nagy harci tüzet és a többi kérdések is mindjárt kez­detben heves vitákat idéztek elő. Mintha csak a N.N. Econo­mic Council hetekig tartó rágó- dásának lenne a folytatása a U. N. General Assembly. Mert ott nem tudtak meg­egyezni olyan aránylag kis ka­liberű kérdésben, hogy mi le­gyen azzal a néhányszázezer em­berrel, akik még mindig az európai internáló táborokban várják, hogy valahol uj hazát kerítenek a részükre. Anglia nem engedi őket Palesztinába, ott már vannak elegen, nincs hely a részükre, Oroszország elég nagy, de ott sem kémek be­lőlük, Amerika befogadna né­hány ezret belőlük, de olyan föl­tételekkel, hogy mire ide érné­nek, a mostani gyerekek, már alkalriiasak volnának katonai szolgálatra. Amikor már né­hány hétig ezen vitatkoztak, az­tán a költségek fölött indult meg a vita, melynek eredménye­képpen azt az évi 258 milliót amibe ezeknek az embereknek az etetése kerül, levágták 155 mülióra. Végül is az egész ügyet ismét átutalták a most gyülése- ző General Assembly elé. Elképzelhetjük, hogy milyen ellentétes hangulatnak leszünk a szematnui majd akkor, ha a másik bizottság határozatairól lesz szó, mely sokkal fontosabb. Az Atomic Energy Commision- ra gondolunk, mert tulajdonkép­pen ezen fordul meg a jövő “bé­ke vagy háború”,sorsa. Siettek is minden oldalról a megfutamo­dott ellentéteket nyeregbe fog­ni, ezért ültette le maga Stalin is, Wallace kereskedelmi mi­nisztert, aki alapos adatokkal fölszerelt beszédben azt bizonyí­totta, hogy a mostani atom po­litika rohamosan egy uj hábo­rú felé vezet és erről a kormány­körökben komolyan beszélnek. Truman elnök nyomban ki is tette Wallacet és légből kapott hazugságnak minősítette a há­borús veszélyről beszélni. Stalin pedig rányomta Truman elnök intézkedésére a bélyegzőt és né­hány nappal később sietett meg­erősíteni, hogy nincs háborús veszély. Az Egyesült Nemzetek ta­nácskozásának a kezdete, nem ad a világ népei részére ilyen bi­zalmat és ha reményt is kelt, hogy ideiglenesen megoldják az egymás közti ellentétek kérdé­sét, az csak fölszini intézkedés és a háborús veszély ott lap­pang alatta, amire a legjobb bi­zonyíték a militarizmus felé va­ló erőteljes orientálódás a nagy­hatalmak országaiban. Sokak­nak minden reménye az Egye­sült Nemzetek intézményében van, ahol a tárgyaló asztalnál igyekeznek elsimítani az ellenté­teket és a gazdasági érdekekért előbb hajba kapnak, mielőtt a fegyveres háború használatát igénybe vennék. Ha azonban tudjuk, hogy legalább ötven el­lentétes ügy van a U.N. tanács­kozási asztalán, melyeknek nagyrészét már az albizottsá­gok utalták vissza, mert nem tudtak megegyezni, akkor gon­dolhatjuk, hogy milyen hosszú tanácskozási idő keliene ahhoz, hogy azokat elintézzék. Hogy várnak e ilyen sokáig, az nagy kérdés marad. December 7-ig számítanak most gyülésezni és egész biztos, hogy az ellentétes ügyek nagy­részét ismét átutalják majd az albizottságokhoz. És igy megy tovább a játék, közben persze a gazdasági érdekek ellentétei jobban élesednek, mig végre a szuronyok hegyére kerülnek. Az volna a hivatása az Egyesült (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents