Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-19 / 1446. szám
1946. október 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az orosz államférfiak Irta: HAROLD J. LASKI Mik azok a gyöngék, melyekkel az oroszok a külföldi politikát kezelik? Angol vendég szemeivel nézve Moszkvát, azt gondolom könnyen fölsorolhatjuk. Nem történt Moszkvában arra nézve semilyen igazi próbálkozás, hogy a vita tárgyát képező kérdések fölött közvélemény nyilvánulást engedjenek meg. Amit megengednek nem más, mint ami a lapok részére van előkészítve. A hivatalos és formális mértékeken kívül nagyon is kevés Oroszországban a nép, idegenekkel való érintkezése, kivéve csupán a társaságbeli formákat., A közönséges orosz intellektuel a maga részére nem érzi megengedhetőnek, hogy vendéget fogadjon, vagy látogatóba menjen azon célból, hogy vitákat rendezzen, amelyek a nyugati államokban valóságos közhely- szerüek. Nagyon sok orosz részére ezen utolsó háború képét nem csak, hogy eltorzították, — természetesen propaganda szempontból — hanem nagyon is keveset tudnak azon kicsiny országokról, amelyekkel maga a Politbüro is jóviszonyba kíván lenni. A gondolat és szabad vélemény nyilvánítások nagyban korlátozva vannak Oroszországban, pedig teljesítményei oly nagyok és szemmeláthatóan vonzóak, hogy a korlátozások csak ártalmára vannak. , Nem sok szükség van például arra sem, hogy vigyázni kelljen milyen hatással lesz a külügyi hivatalra az, ha valaki azon régi barátját akarja fölkeresni, aki már kiesett a politbüró kegyeiből. Vagy fordítva: nagyon kevés orosz látná természetesnek, hogy egy külföldi látogatót meglepjen és vele politikai kérdésekben elcsevegjen, vagy eszmecserét folytasson. Mindezek kifelé — úgy érzem — bizonyos gyöngeségekkel vannak kapcsolatban, amelyek az orosz nép, széleskörű, idegenekkel való mindennapi érintkezésénél, mindjárt föltűnik, nem kevésbé hivatalos méretekben is. Szerintem, ezek annál inkább is a legsajnálatra méltóbb ese-1 mények, mert nem spontán jelenségek, hanem szervezett gyöngeségek. És mindezek fölött, a közönséges orosz a legbarátságosabb egyéniség, aki szereti a beszélgetést, akit elragad, szinte büvöltté tesz a vitatkozás, aki szinte éhes, hogy más népekről halljon valamit. Minden orosz alakulat szorosan távoltartja magát külföldön azoktól, akikkel máskülönben szabadon kellene érintkeznie, akár állandó testület, mint kereskedelmi követségi küldöttség, vagy ideiglenes összetételű, mint valamely konferencia kül- ; döttségi csoport. Azt a benyomást kelti, mint egy merev katonai alakulat, nagyon is tudatosan, mint Inpartibus infideli- um (A hitetlenek tartománya) (Oly katholikus püpökök cime, akiknek egyház megyéjük nincsen, hanem oly tartományról nyerik címüket, amely a hitetlenek kezén van) méltóságukra nézve ostobaság, tökéletesen képtelenek arra, hogy mint csoport kritikát viseljenek el. Noha éles az oroszok humor érzéke ezen magatartásuk közepette a legártatlanabb viccet is sértésnek veszik és nevetségesen szigorúan ragaszkodnak az elő- irott illemszabályokhoz. Persze vannak egyes esetek, amelyekre a fönti* meghatározás nem áll. Legkevésbé áll például Litvinovra vagy Maiskyra, akikkel éppen úgy ellehet beszélgetni, mint bármely más emberi lénnyel. De nagyon sok azon kollegáik száma, akik azt a benyomást keltik, mintha automatákkal állnánk szembe, akik nem mondhatnak egyebet, mint amit Moszkvában gramafon lemezre nyomtak. Azt hiszem jobban világosabbá válik ez külföldi konferenciákon, ahol olyan sokat adnak méltóságukra, annyira félnek, hogy figyelmen kívül hagyják őket, hogy nagyon gyakran azon benyomást keltik, mintha műveletlenek volnának és szükségtelenül azt adják nyelvünkre, hogy majdnem gyermekiesen önhittek. Ha támadnak a legmesszebbmenő és a legsértőbb szavakat hajlandók használni, de hevesen bosszúállók, ha velük szemben alkalmazzák. Roppant súlyt helyeznek a szőrszál hasogatásra. Mintha apró diplomáciai érintkezésekben vennének részt. Úgy látszik, nem veszik észre, hogy ezekkel nem érnek el mást, csak kárt okoznak a személyes egyetértéseknek, amelyek a megegyezés lehetőséget siettetnék. Ezekhez kell adnom, azon személyes benyomásomat, hogy az összes orosz delegációk túlságosan papi jellegűek és hogy a vezéreik még inkább egy Victo- ria-beli főpapi páter famillies sértődöttségének benyomását keltik, akik a fáradt és csüggedt családot leckéztetik, akik tudják milyen súlyos következményekkel jár a visszabeszélés. Talán kissé illetlen, hogy példával szolgálok, de igazán elkerülhetetlen, hogy ami a számon van egyszerűen ki ne mondjam. Molotov kelti bennem ezen benyomást, minden egyes esetben, amikor működésben látom. Nem különben Gromyko, Gusev is, amikor Londonban orosz nagykövet volt. A mozdulatlan arc, a botor szemmeresztés, az egyhangú egymásutánjai a roppantul parancsoló aprólékosságoknak, az a feltűnően aggodalmas- ság, hogy semmi tovább ne kerüljön, amit a jövőben ellene idézhetnének és az újonnan alapított méltóságán a Szovjet Unionnak csorbát ejthetne. Azok, akik a nemzetközi konferenciákat San Francisco óta hallgatták, kik nem vették ezeket észre? Kit nem bosszant az a. föltevés, hogy a támadó diplomácia jobb eredményekkel jár, mint az észszerű vitákon alapuló megegyezés? Lehet, különösen Gromykot az bántja legjobban, hogy az önhitt Sir Alexander Cadogant nem lehet kihozni sodrából, ezt nem tudom. De tudom azt, hogy még azok is, kik a legmegbocsá- tóbbak Gromykoval szemben, úgy látják viselkedését, mint egy uj tagét az egyesületben, aki minden igyekezetét arra használja, hogy figyelembe vegyék és ezen okból egyidőben két széken ül. Továbbá tudom A pittsburghi villanyfejlesztő munkások bérharcában, amelyre az egész ország munkássága felfigyelt, eddig lényeges változás nem történt. A villamos kocsivezetők, akiket a vezérek kétszer is szavaztattak, nem voltak hajlandók a piketvonal átlépésére, igv Pittsburgh és környéke több mint két hete villmamos szolgálat nélkül van. A tárgyalások a munka újból való felvételére még eddig nem hoztak eredményt, a kormányközegek közreműködésével sem, mert a Duquesne Light Company még mindég a régi taktikát folytatja és nem hajlandó a munkások legelemibb követeléseit sem teljesiteni. Most sikerült nekik egy néhány lágyfejü segítségével kierőszakolni azt, hogy szavazást rendelt el az NLRB a Duquesne Light Company Production munkásai ré- ! szére, hogy akarnak-e szervezethez tartozni vagy nem. azt, ha Churchill némely beszédét úgy is kell tekintenünk, mint százszázalékosan otromba támadást Oroszország ellen, de utóvégre saját felelősége állt csak mögötte, mig Molotov ugyan olyan erős, otromba támadásai mögött teljes súllyal állt a Szovjet kormány. Kénytelen vagyok Stalint fölhozni, milyen könnyedén, milyen fürgén és jóhumorral tud fontos kérdések fölött vitázni, mig, Molotov egészen lényegtelen kérdések fölött is merev en- gedhetetlen szigorral vitatko- ziok. Határozottan Stalint helyezem előnybe, mert jóakaratot, megértést és békés megegyezést vált ki, mig az utóbbi rosszakaratot, ingerültség e t. Amellett krízis elé állítja az egyezkedést, amely leviseli az idegeneket annyira, hogy amidőn a viták összegezésének előadására kerül a sor, egy elhamarkodott egyezségbe torkoló- dik, mint aki egy percei tizenkettőig húzta az időt, amely aztán föltorlódott zagyvaiékos bajokat hagy maga után. Néhány okból kifolyólag az összes fönti dolgokra súlyt helyezek. Először: mert nagyon fontosak; a helyes viselkedés mindig nagyon fontos. Másodszor: mint ahogy kellene, még súlyosabbá teszik a legjobb szovjet barátok részére a dolgokat. Harmadszor: szükségtelenek, mert semmi eredményt nem hoznak. Negyedszer: nem is orosz sajátosság, amit Visin- sky élénk gyors vitája is elárul, vagy a kevert akrobata humoru Manuilszky. De az a gyanúm, hogy ezen okok sokkal mélyebben fekszenek. A jelen orosz re- zismmel kell vonatkozásba hozni. Föltételezem, hogy ezek az orosz történelmi folyamatok utolsó 25 évének az eredményei. Tehát olyan társadalmi rendszerből eredő viszonylatok, ahol szabatos szigorúsággal korlátozzák a gondolkozást, amelyben a vitatkozás jogával és ezekkel járó következményekkel eleve tisztába kell lenni. . . . tudja Pál fordítása Ez ellen természetesen az itteni szakszervezetek egységesen tiltakoztak, ennek ellenére azonban a politikusoknak sikerült éket verni a harcias munkások soraiba, úgy vélik, hogy ezzel megtudják törni a villanyfejlesztő munkások harcát, ami pedig nem sikerült. A szavazás kedden, október 15-én lesz és a szavazó ivén 4 különböző szervezet szerepel. Az itteni szervezett munkásság figyelemmel kiséri az eseményeket, tudja, hogy kik irányítják ezt a sztrájktörő munkát és nem hagyja magát félrevezetni az ilyen csúnya taktika által. Egy igen időszerű követelést nyújtottak be a városi adminisztrációhoz az itteni szervezetek. Követelik, hogy a város foglalja le a Duquesne Light Company villanytelepeit. Minden esetre a válasz az adminisztrációtól az volt, hogy ők ilyen akELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé); nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található n dolgozd emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kövesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a? egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai besűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel «7 uj társadalom szerkezetét építjük u végi társadalom keretein belül. Villamos nélkül Pittsburgh városa — Saját tudósítónk jelentése —
