Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-19 / 1446. szám

1946. október 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az orosz államférfiak Irta: HAROLD J. LASKI Mik azok a gyöngék, melyek­kel az oroszok a külföldi politi­kát kezelik? Angol vendég sze­meivel nézve Moszkvát, azt gon­dolom könnyen fölsorolhatjuk. Nem történt Moszkvában ar­ra nézve semilyen igazi próbál­kozás, hogy a vita tárgyát képe­ző kérdések fölött közvélemény nyilvánulást engedjenek meg. Amit megengednek nem más, mint ami a lapok részére van előkészítve. A hivatalos és formális mér­tékeken kívül nagyon is kevés Oroszországban a nép, idege­nekkel való érintkezése, kivéve csupán a társaságbeli formákat., A közönséges orosz intellektuel a maga részére nem érzi megen­gedhetőnek, hogy vendéget fo­gadjon, vagy látogatóba men­jen azon célból, hogy vitákat rendezzen, amelyek a nyugati államokban valóságos közhely- szerüek. Nagyon sok orosz részére ezen utolsó háború képét nem csak, hogy eltorzították, — ter­mészetesen propaganda szem­pontból — hanem nagyon is ke­veset tudnak azon kicsiny orszá­gokról, amelyekkel maga a Po­litbüro is jóviszonyba kíván len­ni. A gondolat és szabad véle­mény nyilvánítások nagyban korlátozva vannak Oroszország­ban, pedig teljesítményei oly na­gyok és szemmeláthatóan von­zóak, hogy a korlátozások csak ártalmára vannak. , Nem sok szükség van például arra sem, hogy vigyázni kelljen milyen hatással lesz a külügyi hivatalra az, ha valaki azon ré­gi barátját akarja fölkeresni, aki már kiesett a politbüró ke­gyeiből. Vagy fordítva: nagyon kevés orosz látná természetes­nek, hogy egy külföldi látogatót meglepjen és vele politikai kér­désekben elcsevegjen, vagy esz­mecserét folytasson. Mindezek kifelé — úgy érzem — bizonyos gyöngeségekkel vannak kapcsolatban, amelyek az orosz nép, széleskörű, idege­nekkel való mindennapi érintke­zésénél, mindjárt föltűnik, nem kevésbé hivatalos méretekben is. Szerintem, ezek annál inkább is a legsajnálatra méltóbb ese-1 mények, mert nem spontán je­lenségek, hanem szervezett gyöngeségek. És mindezek fö­lött, a közönséges orosz a legba­rátságosabb egyéniség, aki sze­reti a beszélgetést, akit elragad, szinte büvöltté tesz a vitatko­zás, aki szinte éhes, hogy más népekről halljon valamit. Minden orosz alakulat szoro­san távoltartja magát külföldön azoktól, akikkel máskülönben szabadon kellene érintkeznie, akár állandó testület, mint ke­reskedelmi követségi küldött­ség, vagy ideiglenes összetételű, mint valamely konferencia kül- ; döttségi csoport. Azt a benyo­mást kelti, mint egy merev ka­tonai alakulat, nagyon is tuda­tosan, mint Inpartibus infideli- um (A hitetlenek tartománya) (Oly katholikus püpökök cime, akiknek egyház megyéjük nin­csen, hanem oly tartományról nyerik címüket, amely a hitet­lenek kezén van) méltóságukra nézve ostobaság, tökéletesen képtelenek arra, hogy mint cso­port kritikát viseljenek el. No­ha éles az oroszok humor érzé­ke ezen magatartásuk közepet­te a legártatlanabb viccet is sér­tésnek veszik és nevetségesen szigorúan ragaszkodnak az elő- irott illemszabályokhoz. Persze vannak egyes esetek, amelyekre a fönti* meghatározás nem áll. Legkevésbé áll például Litvinovra vagy Maiskyra, akik­kel éppen úgy ellehet beszélget­ni, mint bármely más emberi lénnyel. De nagyon sok azon kollegáik száma, akik azt a be­nyomást keltik, mintha automa­tákkal állnánk szembe, akik nem mondhatnak egyebet, mint amit Moszkvában gramafon le­mezre nyomtak. Azt hiszem jobban világosab­bá válik ez külföldi konferenciá­kon, ahol olyan sokat adnak méltóságukra, annyira félnek, hogy figyelmen kívül hagyják őket, hogy nagyon gyakran azon benyomást keltik, mintha műveletlenek volnának és szük­ségtelenül azt adják nyelvünk­re, hogy majdnem gyermekiesen önhittek. Ha támadnak a leg­messzebbmenő és a legsértőbb szavakat hajlandók használni, de hevesen bosszúállók, ha ve­lük szemben alkalmazzák. Rop­pant súlyt helyeznek a szőrszál hasogatásra. Mintha apró diplo­máciai érintkezésekben venné­nek részt. Úgy látszik, nem ve­szik észre, hogy ezekkel nem érnek el mást, csak kárt okoz­nak a személyes egyetértések­nek, amelyek a megegyezés le­hetőséget siettetnék. Ezekhez kell adnom, azon sze­mélyes benyomásomat, hogy az összes orosz delegációk túlsá­gosan papi jellegűek és hogy a vezéreik még inkább egy Victo- ria-beli főpapi páter famillies sértődöttségének benyomását keltik, akik a fáradt és csüggedt családot leckéztetik, akik tud­ják milyen súlyos következmé­nyekkel jár a visszabeszélés. Talán kissé illetlen, hogy pél­dával szolgálok, de igazán elke­rülhetetlen, hogy ami a számon van egyszerűen ki ne mondjam. Molotov kelti bennem ezen be­nyomást, minden egyes esetben, amikor működésben látom. Nem különben Gromyko, Gusev is, amikor Londonban orosz nagy­követ volt. A mozdulatlan arc, a botor szemmeresztés, az egy­hangú egymásutánjai a roppan­tul parancsoló aprólékosságok­nak, az a feltűnően aggodalmas- ság, hogy semmi tovább ne ke­rüljön, amit a jövőben ellene idézhetnének és az újonnan ala­pított méltóságán a Szovjet Unionnak csorbát ejthetne. Azok, akik a nemzetközi konfe­renciákat San Francisco óta hallgatták, kik nem vették eze­ket észre? Kit nem bosszant az a. föltevés, hogy a támadó dip­lomácia jobb eredményekkel jár, mint az észszerű vitákon alapuló megegyezés? Lehet, különösen Gromykot az bántja legjobban, hogy az önhitt Sir Alexander Cadogant nem lehet kihozni sodrából, ezt nem tudom. De tudom azt, hogy még azok is, kik a legmegbocsá- tóbbak Gromykoval szemben, úgy látják viselkedését, mint egy uj tagét az egyesületben, aki minden igyekezetét arra használja, hogy figyelembe ve­gyék és ezen okból egyidőben két széken ül. Továbbá tudom A pittsburghi villanyfejlesztő munkások bérharcában, amely­re az egész ország munkássága felfigyelt, eddig lényeges válto­zás nem történt. A villamos kocsivezetők, aki­ket a vezérek kétszer is szavaz­tattak, nem voltak hajlandók a piketvonal átlépésére, igv Pitts­burgh és környéke több mint két hete villmamos szolgálat nélkül van. A tárgyalások a munka újból való felvételére még eddig nem hoztak eredményt, a kormány­közegek közreműködésével sem, mert a Duquesne Light Com­pany még mindég a régi takti­kát folytatja és nem hajlandó a munkások legelemibb követe­léseit sem teljesiteni. Most sike­rült nekik egy néhány lágyfejü segítségével kierőszakolni azt, hogy szavazást rendelt el az NLRB a Duquesne Light Com­pany Production munkásai ré- ! szére, hogy akarnak-e szerve­zethez tartozni vagy nem. azt, ha Churchill némely beszé­dét úgy is kell tekintenünk, mint százszázalékosan otromba táma­dást Oroszország ellen, de utó­végre saját felelősége állt csak mögötte, mig Molotov ugyan olyan erős, otromba támadásai mögött teljes súllyal állt a Szov­jet kormány. Kénytelen vagyok Stalint föl­hozni, milyen könnyedén, mi­lyen fürgén és jóhumorral tud fontos kérdések fölött vitázni, mig, Molotov egészen lényegte­len kérdések fölött is merev en- gedhetetlen szigorral vitatko- ziok. Határozottan Stalint he­lyezem előnybe, mert jóakara­tot, megértést és békés meg­egyezést vált ki, mig az utóbbi rosszakaratot, ingerültség e t. Amellett krízis elé állítja az egyezkedést, amely leviseli az idegeneket annyira, hogy ami­dőn a viták összegezésének elő­adására kerül a sor, egy elha­markodott egyezségbe torkoló- dik, mint aki egy percei tizen­kettőig húzta az időt, amely az­tán föltorlódott zagyvaiékos bajokat hagy maga után. Néhány okból kifolyólag az összes fönti dolgokra súlyt he­lyezek. Először: mert nagyon fontosak; a helyes viselkedés mindig nagyon fontos. Másod­szor: mint ahogy kellene, még súlyosabbá teszik a legjobb szovjet barátok részére a dolgo­kat. Harmadszor: szükségtele­nek, mert semmi eredményt nem hoznak. Negyedszer: nem is orosz sajátosság, amit Visin- sky élénk gyors vitája is elárul, vagy a kevert akrobata humoru Manuilszky. De az a gyanúm, hogy ezen okok sokkal mélyeb­ben fekszenek. A jelen orosz re- zismmel kell vonatkozásba hoz­ni. Föltételezem, hogy ezek az orosz történelmi folyamatok utolsó 25 évének az eredményei. Tehát olyan társadalmi rend­szerből eredő viszonylatok, ahol szabatos szigorúsággal korlátoz­zák a gondolkozást, amelyben a vitatkozás jogával és ezekkel já­ró következményekkel eleve tisztába kell lenni. . . . tudja Pál fordítása Ez ellen természetesen az it­teni szakszervezetek egysége­sen tiltakoztak, ennek ellenére azonban a politikusoknak sike­rült éket verni a harcias munká­sok soraiba, úgy vélik, hogy ez­zel megtudják törni a villany­fejlesztő munkások harcát, ami pedig nem sikerült. A szavazás kedden, október 15-én lesz és a szavazó ivén 4 különböző szer­vezet szerepel. Az itteni szervezett munkás­ság figyelemmel kiséri az ese­ményeket, tudja, hogy kik irá­nyítják ezt a sztrájktörő mun­kát és nem hagyja magát félre­vezetni az ilyen csúnya taktika által. Egy igen időszerű követelést nyújtottak be a városi admi­nisztrációhoz az itteni szerveze­tek. Követelik, hogy a város fog­lalja le a Duquesne Light Com­pany villanytelepeit. Minden esetre a válasz az adminisztrá­ciótól az volt, hogy ők ilyen ak­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé); nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található n dolgozd emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kövesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a? egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­sűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel «7 uj társadalom szerkezetét építjük u végi társadalom keretein belül. Villamos nélkül Pittsburgh városa — Saját tudósítónk jelentése —

Next

/
Thumbnails
Contents