Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-05 / 1444. szám

1946. október 5.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

Cseh-magyar közeledés előtt

KEDVEZŐ FORDULATOT VÁRHATUNK 200,000 CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÜGYÉBEN

Ha jól emlékszem, rövid kitérésben már megemlítettem az oroszok külpolitikai álláspont- • ját Magyarországgal szemben, aminek magyarázatát abban leltem, hogy a választások alkalmával a magyar nép kevésbé helyezkedett a változott európai viszonyok támogatására, mint a körülötte levő jobban orosz barát nemzetek.

Amig a kommunista párt a harmadik helyet kapta a magyar választások alkalmával, addig Csehszlovákiában az első helyre került. Hogy ebben aztán mennyi szerepe volt a római egyháznak és ezeken keresztül a nyugati reakciós kormányhivatalok propagandájának, azt egy lélegzetre megállapítani lehetetlen, de minden esetre tekintélyes szerepet töltött be, amit mind nyíltabban állapíthatunk meg.

A Chicago Sun és a P.M. nevű liberális lapokban, vezető helyen közli Alexander KencMch tudósítását Párisból, akitől ezen kérdésekkel kapcsolatban Magyarországra nézve több érdekességeket tudunk meg.

Tudjuk, hogy az Egyesült Államok Oroszországgal szemben mind erősebb és gorombább politikát folytat. Elérkezettnek látta most már, hogy ezen úgymond “tough” (kemény) politikáját kipróbálja. Erre vonatkozólag Magyarország területét szemelte ki. Ezen okból Amerika a múlt héten jegyzékben adta tudtára Oroszországnak azt, hogy Magyarország gazdasági helyreállításának érdekében három nagyhatalmi tervezetben kíván foglalkozni. Erre vonatkozólag az amerikai delegáció már harcot is kezdett a párisi békekonferencián, melyek a kö- cetkező föltételeket foglalják magukban:

“Azon területekért, amiket a Csehszlovákok a békekonferencián pozsonyi-hidfő név alatt kaptak Magyarország területéből, kárpótlást kapjanak másutt a magyarok.

“Határozatlan ideig halasz- tassék el a 200.000 magyar kicserélése a tót vidékeken. Látszólag humánus, de ténylegesen gazdasági okokból.

“Kísérletet kell tenni az állítólagos jogtalan Szovjet befo- j ásnak megvizsgálására azáltal, hogy alaposan kihallgassuk a magyar delegációt az ország pénzügyi helyzetére vonatkozólag.”

Határozottan magyar szempontból kedvezően hangzik a három pont. Sőt ha olyan hatalmas állam külügyi politikája játszik benne szerepet, mint az Egyesült Államok, lehet is reményeket fűzni hozzá. Csak az bökkenő, hogy nem a méltányosság szempontjából kezelik a kérdést, «hanem a hatalmi politika szempontjából, ami pedig a magyarokra vonatkozóan nem mindegy, mert káros következményei kiszámíthatatlanok a magyar dolgozók részére.

Hogy a State Departmentünk sötét orosz ellenes politikája játszik a dologban az bizonyos. Az amerikai liberálisokat nem is téveszti meg az ügy, mert Kend- drich mindjárt szemére veti az Egyesült Államoknak, hogy azt a Magyarországot támogatja, amelyik a háború előtt Európa legfeudálisabb országa volt és több területet hóditett. el, mint a másik támadó nemzetek, kivéve Németországot.

Ezt azzal támasztja alá, hogy Walter Bedell Smith generális moszkvai követ a brit gyarmati delegátussal folytatott tárgyalásokat, amelyek során a következőket mondta:

“Miután Magyarországon a harmadik helyen áll a kommunista párt és Csehszlovákiában pedig első helyen, ezért vagyunk inkább a magyarok oldalán.”

Másnap már Ausztrália ki jött a javaslattal, amelyen mindenki észrevette az amerikai sasmadarat.

Ezen Smith-féle magyar barátságban — elég helyesen — Kendrich nem azt a szivbeli “magyarok barátját” iátja mint például a Szabadság napilapunk, hanem a következőket:

“Ezen nyílt amerikai udvarlásból világosan lehet kivenni és megállapítani, hogy jóelőre az oroszok közép európai kivonulása előtt, elárulták a nyugati reakciós tőkések, hogy Magyar- ország alkalmasabb vadászterület, mint a bolgár vagy a román.”

Egy kissé több liberális meglátás kellene a Szabadság napilapnál, hogy ne mindjárt a legelső reakciós politikai tökfilkót “magyarok barátjának” tekintsék. Avagy zöld szemüvegen keresztül nézve az árpa szalma is csalamádé ?

Nehéz letagadni Kendrichnek egy másik megállapítását, hogy “ámbár Magyarországot azóta, hogy a háborúnak vége lett, némileg demokratizálták, de társadalmi és gazdasági változás terén messze lemaradt a vele szomszédos államoktól. ’

Miután a fölrajzi és gazdasági szükségesség, ha nem örömest is, de rákényszeríti a magyarokat közelebbi összekötte- I tések keresésére, a veie szomszédságban élő szlávokkal, —

mondja Kendrich — Éppen ezen a héten kötöttek a jugosziávok- kal egyezményt a kisebbségek kicserélése ügyében és megnyitották a tárgyalásokat a dunai árvizek szabályozására vonatkozólag, melyek magukkal hozhatják szélesebb dunai problémák elintézését és kiterjedhet az összes Dunamenti államokra és Oroszországra is.

Határozottan sokkal fontosabb kérdések ezek, mint azon ugratások, amelyeket Amerika penget, hogy a pozsonyi hídfőnél elveszett öt község helyébe másutt kapjon ehez megfelelő területi kárpótlást. Az amerikai liberálisok ismerik a magyar fölfogást és nem lepődtem meg, amidőn a fontiekre vonatkozó- lag az amerikai külügyi hivatallal kapcsolatban azt írják: “hogy az amerikai tőkések számítottak az átlag magyar — anexation minden magyar’s — érzéseire és ennek az érzésnek akarnak udvarolni a fonti kicsinységekkel.”

Bizonyos az, hogy a magyarokat ezen a téren könnyű ugratni. Józan bírálatra a politikai helyzet tökéletes ismerésére van szüksége annak a magyar kormánynak, amely képes lesz visz- szautasitani az orosz ellenes amerikai és angol propagandát.

Persze, hogy nem helyesek a párisi békekonferencia ál t a 1 meghatározott határok. De melyik politikai határok voltak a helyesek ? Van-e helyes politikai határ ?

Mi, Amerikában élő magyarok legtöbbje “Egész Magyarország Mennyország”-gából jöttünk ki ugyanolyan idegen légkörbe, mint a tótokat a ruténeket láttam a magyar grófi uradalmakban dolgozni. Láttam amint keserűt nyelt a tót, amikor az uradalmi pallérok, büszke magyar pallérok, vastag gle- décia bottal verték végig a tótokat koplalás közben, hogy gyorsabban dolgozzanak.

Soha nem hallottam egyetlen tiltakozó magyar szót ezek ellen, bár a lakosság lebtöbbje tudott ezekről. Ellenben hallottam azt, hadd üssék, minek jöttek ide. Különben úgy sem emberek, csak tótok.

Persze, szerették volna, ha az utolsó huszonöt év alatt elfelejtik a tótok, a rutének, hogy nem emberek, de nem felejtették el. Lehet, hogy a “krumpli nem étel, a tót nem ember” logikát, most verik ki a tótok a magyarokból.

. . . tudja Pál . . .

HAZAHOZZÁK A FOGLYOKAT

Az Oroszországban fogva tartott magyar hadifoglyok hazaszállítását már megkezdték. Az első hadifoglyokat szállító vonat augusztus 11-én futott be a debreceni pályaudvarra. A hadifoglyokat Dr. Molnár Erik népjóléti miniszter üdvözölte. Sara- nov szovjet főhadnagy, a hadifogoly vonat parancsnoka bejelentette, hogy a Szovjet kormány határozata értelmében még 1946-ban haza fogják szállítani az összes magyar hadifoglyokat.

STATEMENT OF THE OWNERSHIP, MANAGEMENT, CIRCULATION, ETC., REQUIRED BY THE ACTS OF CONGRESS OF AUGUST 24, 1912 AND MARCH 3, 1933.

Of Bérmunkás, published weekly, at Cleveland, Ohio for Oct. 1, 1946.

State of Ohio, County of Cuyahoga.

Before me, a Notary Public in and for the State and county aforesaid, personally appeared Louis Lefkovits. yho, having been duly sworn according to law, deposes and says that he is the Business manager of the Bérmunkás and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the ownership, management (and if a daily paper, the circulation, etc. of the aforesaid publication for the date shown in the above caption, required by the Act of August 24, 1912, as amended by the Act of March 3, 1933 embodied in section 537, Postal Laws and Regulations, printed on the reverse of this form, to wit:

1. That the names and addresses

of the publisher, editor, and business managers are: Publisher Bérmunkás Press Committee, 8618 Buckeye Road, Cleveland, O- Editor Joseph Gereb, 8618 Buckeye Road., Cleve, land, Ohio, Managing Editor Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd. Business Manager Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd.

2. That the owner is: (if owned

member must be given.)

Bérmunkqs Press Committee, 8618 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Louis Lefkovits sec'y.-Treas., 8618 Buckeye Road, Cleveland, O.

3. That the known bondholders, mortgagees, and other security holders owning or holding 1 per cent or more of total amount of bonds, mortgages, or other securities are: (If there are none, so state.) None.

4. That the two paragraps next above, giving names of the owners, stock holders, and security holders, if any, contain not only the list of stockholders and security holders as they appear upon the books of the company but also, in cases where the stockholders or security holder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting, is given; also that the said two paragraphs contain statements embracing affiant’s full knowledge and belief as to the circumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than that of a bona fide owner; and this affiant has no reason to believe that any other person, association, or corporation has any interest direct or indirect in the said stock, bonds, or other securities than as so stated by him.

sztrájktörő ügynökségeket és “ipari kémeket” a munkásmozgalom szétrombolására.

Egy ilyen újabb vizsgálat kiderítené, hogy a National Association of Manufacturers (NAM) nevű kutyaszövetség millió dol- lárai finanszírozzák ezt a jelenlegi vörösfaló propagandát is, amelyek célja veszekedést kelteni a munkások gazdasági szervezeteiben. Azt igen jól tudják még a múltból, hogy a belső veszekedések teszik tönkre a munkásszervezeteket. Elég gyalázat a munkásságra, de tény az, hogy az ilyen romboló munkára egy kis judás pénzért elegen akadnak még ma is.

Az öntudatos szervezett munkások azonban tudni fogják, hogy miként bánjanak el az ilyen rombolókkal.

by a corporation, its name and address must be stated and also immediately thereunder the names and addresses of stockholders owning or holding one per cent or more of total amount of stock. If not owned by a corporation, the names and addresses of the individual owners must be given. If owned by a firm, company, or other unincorporated I concern, its name and address, as well as those of each individual

5. That the average number of copies of each issue of this publication sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid subscribers during the twelve months pre- ciding the date shown above is 2,100.

Louis Lefkovits, business manager.

Sworn to and subscribed before me this 30th, day of Sept. 1946.

(My commission expires Feb. 23, 1948.)

David Lowy