Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-05 / 1444. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 OCT. 5 NO. 1444 SZÁM A gazdasági hatalom erőpróbája Pittsburgh városban sztrájkba mentek a villanyáramot fej­lesztő munkások, minek következtében részben elsötétült a város, megálltak a villamosok és lezártak igen sok gyárat is. A sztrájk harmadik napján a megyei hatóság bírói utón eltiltotta a sztráj­kot. Egyszerűen ráparancsolt a sztrájkoló union elnökre, George L. Muellerre, hogy azonnal rendelje vissza a munkásokat. És ami­kor nem követte ezt a rendeletet, azonnal börtönbe vetették. A sztrájk azonban nem ért véget. Sőt ellenkezőleg, mind több és több munkás jelentette be a csatlakozását. Mueller bebörtönzé­se és általában a sztrájkra kimondott bírói “injunction’’ (tilalom) óriási felháborodást váltott ki Pittsburgh és vidékének szervezett munkásaiból. Több szervezet azonnal elrendelte az injunction elleni 24 órás sztrájkot, mások a közös ekció megindítását sürgették. Rövidesen nyüvánvalóvá lett, hogy Pittsburghban a bíróság által kifejezésre juttatott politikai hatalom és a szervezett munkások gazdasági hatalma mérkőznek meg egymással. Ez a mérkőzés csak két napig tartott. A második nap eltelté­vel, amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy Pittsburgh és vidékén megáll minden munka, a politikai hatalom meghátrált, a bíróság visszavonta a tiltó rendeletet, amely automatikuson magában fog­lalta Mueller szabadonbocsájtását is. Ez volt az első eset Amerikában, amikor a munkások gazda­sági szervezeteinek hatalma ily megfutásra kényszeritette az elle­nük fellépő politikai hatalmat. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) A clevelandi IWW sztrájk Az Industrial Workers of the World szervezethez tartozó Me­tal and Machinery Workers In­dustrial Union 440 clevelandi osztálya által vezetett sztrájk továbbra is csendben tartja a Shirmer-Dornbirer Pump Com­pany gyárát. A cégnek a szerve­zet ellen indított 25,000 dolláros kártéritási perében sem történt még semmi érdemleges lépés. A piketek naponként elfoglalják helyeiket a gyár előtt s a gyár­ban minden munka szünetel. A clevelandi Police Depart­ment Labor Relation osztálya, amelynek célja sztrájkok ese­tén a munkáltató és a sztrájko­lok közötti egyezkedés elősegí­tése, felajánlotta szolgálatát, úgyszintén a United State Con­A hajózási ipar munkásainak sztrájkjával kapcsolatban az Industrial Workers of the World szervezethez tartozó Ma­rine Transport Workers Union 510, amelynek tagjai szintén ki­vették részüket a sztrájkból, az alábbi határozatot hozták: A hajózási iparban kiütött sztrájk világosan mutatja, hogy a munkásság milyen eredménye­ket tud elérni, ha Egy Nagy Unionban szervezkedik. Azon­ban a szakszervezeteknek a ta­gok feletti marakodása már ve­szélyezteti azt a szolidaritást, amit a sztrájk kezdetén mutat­cilliation Service is, amelyeknek a sztrájkolok benyújtották kö­veteléseiket. Jellemző a cég rosszakaratá­ra, hogy hajlandónak mutatko­zik a munkásokkal való tanács­kozásra, ha nem ragaszkodnak a szervezethez, avagy ha kom­pánia uniót alakítanak. Az IWW szervezettel, amelyet a munká­sok egyhangú szavazással tet­tek magukévá, a cégtulajdono­sok nem akarnak szóbaállni. A munkások azonban kitarta­nak összes követeléseik mellett, amelynek első pontja a szerve­zetük elismerése. Követelik to­vábbá az óránkénti 1 dollár kez­dő fizetést s fokozatosan növek­vő bérskálát a szaktudásnak és a cégnél eltöltött munkaidőnak megfelelőleg. tak. És miután a szakszerveze­teknek ily egymásközötti ellen­téte gyengíti a hajózási ipar munkásainak a magasabb bérek­ért és jobb munkaviszonyokért folyó harcát. Azért mi, az IWW-hoz tarto­zó Marine Transport Workers Industrial Union No. 510 tagjai, akik Houston, Texas városban konferenciára gyűltünk, egybe kijelentjük, hogy továbbra is ragaszkodunk az IWW azon ha­gyományos felfogásához, hogy támogatjuk az összes munká­soknak a munkáltatóik elleni küzdelmét. Ennélfogva elité­Hiába reméltük, hogy a ma­gyar helyzet szanálása után le­galább egy kissé alábbhagynak az amerikai magyar berkekben az esztelen kiabálással a ma­gyar népkormány ellen nem hogy csökkent volna a zaj, ha­nem még nagyobb. Ugylátszik, hogy az itteni elkábult magya­rok, akik az Amerikai Magyar Népszava és a Jó Pásztor féle újságok ópiumpiruláit mint ál­dozó ostyát vették nyelvük he­gyére, olyan gyorsütemü kere- pelésbe vágódtak, hogy bizony őket egyhamar megállítani nem lehet. Hogy teljesen megvannak szédülve, arról nem kell na­gyobb bizonyíték, mint hogy a tervbevett százezér dolláros gyűjtésűket, amire hála a jó ég­nek nagyon gyéren gyűlik a do­hány, most már egy félmillió dollárra emelték fel. Úgy van­nak ezek a pénzért áhítozó ma­gyar urak, hogy legalább ha kí­vánnak maguknak valamit, hát legyen annak teteje. A mostani gyűjtésűk Erdély visszaállítására és a magyar népnek az oroszoktól való föl­szabadítására folyik, de nehogy azt gondoljuk, hogy talán ezek­nek az uraknak a gyűjtési oko­zatok fölkutatása nagyobb gon­dot okozna. Mi mint régi ameri- kások nagyon jól ismerjük eze- kat a gyűjtő madarakat a múlt­ból, amikor kétszer gyűjtöttek a new yorki Kossuth szoborra, az elsőt elfujta a szél az össze­gyűjtött dollárokkal együtt. Őnekik a 35 esztendős múltjuk, csupa olyan gyűjtésekből állt amelyért mint disztagok kerül­nének be a budapesti gyüjtőfog- ház udvarára. És mivel látják, hogy nyilas barátaik erre a sorsra kerültek, ezért van a fü- lettépő üvöltés és a nagy hazát- mentő gyűjtési akció. Mentik a hazát a saját részükre. “Nem lesz ott rend uram” mondotta az egyik bedült hívük, amig új­ra király nem lesz Magyaror­szágon. Lógni fognak még azok, akik a több mint ezeréves ma­gyar királyságból, köztársasá­got faragtak, mondotta tovább ez az amerikai gyászmagyar, akinek a nevét bizonyára ott láthatjuk az Amerikai Magyar Szövetség legelső adakozóinak a sorában. Jó ^néhányszor mutattunk rá arra a zavaros gyűjtésre, mely­ben a horthy-legények és kom­bink mindenkit, aki bármily mó­don is gyengíti a munkáltatók elleni harcokat. MI NEM LÉ­PÜNK ÁT PIKEVONALAT! munisták egyesültek és azt is tudjuk, hogy milyen botrányba fulladt az egész akció. De azon­ban valami mégis jutott ebből a gyűjtésből éhségben szenvedő magyar dolgozó nép részére is. A Magyar Szövetség mostani gyűjtése azonban a legcsufo- sabb arcuícsapása á magyar éhező népnek. Propagandára gyűjtenek azok, akiknek több mint 40 magyar újság áll ren­delkezésükre itt Amerikában. Hát ha már minden áron Erdély visszaszerzésére és a királyság visszaállítására akarnak propa­gandát, hát írják tele szemét lapjaikat. Hogy azonban erre még százezreket akarnak kizse­belni az amerikai magyaroktól, hát ez a legaljasabb csalás és emellett minden eddigi gyászos viselkedésük eltörpül. Ne hogy valaki is azt higyje, hogy talán mi sajnáljuk ezektől a léha élős- diktől a dollárokat. A világért sem, hiszen az egész kapitalista társadalmi rend nyüzsög tőlük. Azokat azonban nagyon de na­gyon sajnáljuk, akik ezen társa­ság részére még mindig adakoz­nak. Mert azok, akik a szellemi szegénység bizonyítványát sa­ját maguk írják alá, valóban sajnálatra méltók. És nehogy bárki is föltételez­ze rólam, hogy részrehajló va­gyok, amikor a propaganda és gyűjtés témáját választottam az e heti beszélgetésem alapjá­ul, igy rá kell mutassak a másik oldalon levő propagandára és gyűjtésre is. Arra, amelyet a Magyar Jövő és akörül csopor­tosult kommunisták folytatnak. Egész biztos, hogy lesznek olya­nok, akik azt mondják, na ez már megint kezdi a veszekedést. Pedig nem akarok kezdeni sem­mit, mert a meggyőződésem az, hogy a munkásmozgalmi nyelv- öltögetés nem használ semmit egyik félnek sem, sőt még magára az olvasóközönségre sem. Hogy ennek minden oldalon részesei voltunk, annak egyet­len oka, minden oldalon folyta­tott helytelen taktika. A kom­munisták például a szocialistá­kat egyszerűen szocdemeknek nevezték a múltban és nagyobb ellenségnek tartották, mint ma­gukat a kapitalistákat. Most azonban mint a legjobb testvé­rek megférnek egymás mellett. És igy van ez jól és nem egy­másnak a marása. Ez aztán nem zárhatja ki az egymásról meg­látott kritikának az elmondását. Ilyesmit akarok elmondani a múlt vasárnap tartott new vor­Szó lidaritás

Next

/
Thumbnails
Contents