Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-09-28 / 1443. szám

1946. szeptember 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az elképzelt "híd" (Vi.) Itt Amerikában a libe­rálisok, a New Dealisták állítot­ták' magukról, hogy ők képezik azt a hidat, mely a munkásokat és a munkáltatókat összeköti. Helyesebben a munkások törek­vései, követelései és a kapitalis­ta rendszer haszon biztosítása között való nagy ür áthidalását vállalták. Európában már ezt sokkal tovább fejlesztették. Ott már a munkáspártok, a szociál­demokraták vették át ezt a hid szerepét és ott már az igazi té­nyezők a szocializmus és a kapi­talizmus közötti harc is tisztán látható. Ámbár ott is átvették a Hearst lapok, a tőkés rendszert védő Írók azon téves harci kiál­tását, hogy a kelet és a nyugat közötti harc folyik, vagy hogy a kommunizmus és a demokrácia között folyik a harc, de alapjá­ban véve ők is az amerikai New Dealhez hasonló, a két ellenté­tes erők közötti békéltető szere­pet vállalták, vagy akarják le­játszani. Hogy az amerikai New Deal­isták, milyen kereszt tűz között pusztultak el, egyre-másra buk­tak el, azt mi itt láthattuk. Ma már csak két hírmondó van kö­zülük, azok is inkább a hid alatt bujkálnak, mint azon a hires összekötő hidon, melyen a ke­reszt tűzben pusztultak el. Itt is áll az az örök igazság, hogy “két urat nem lehet szolgálni”, de ugyan akkor két rendszert sem. Nem lehet a kecskét jólla­katni úgy, hogy a káposzta is megmaradjon. Ez lett volna a hivatása úgy a New Dealnek, mint a langymeleg munkás és szociálista pártoknak, kik azt képzelik el magukról, hogy ők azon hatalmas összekötő hidat alkotják, melyen keresztül a két ellenfél megvívja a csatáját. Most arról Írnak a tudósító­ink, hogy Magyarországon is nagy számban vannak a szociál­demokraták között, akik az ily két világ közötti összekötő hid szerepét akarják vállalni. És azok is, amint itten a Hearst és más szocialista eszme ellenségei is “Kelet és Nyugat” összekötő, vagy helyesebben mondva harc­terének, választó pontjának akarják magukat feltüntetni és mint összekötő hid szerepet ját­szani. Pedig sokkal inkább a1 nyugatnak fekvő Franciaország­ban még sokkal erősebb az a szociálista párt, amely önön ma­gának foglalta le ezt az össze­összekötő szerepet. De mind ezek dacára, az igazi hídfő Né­metországban és az igazi hidat a német szociáldemokraták ké­pezik. Ott fog eldőlni a harc, nem a kelet és nyugat között, vagy a kommunizmus és a de­mokrácia között, mint sokan té­vesen azt felakarják tüntetni, hanem a kapitalizmus és a szo­cialista gazdasági rendszer kö­zött. Mert a szocializmus éppen olyan német, francia, angol, ma­gyar, mint amilyen orosz. Ép­pen olyan nyugati, mint ami­lyen keleti, éppen olyan vagy még nagyobb demokrata mint a kapitalizmus, ezek a keleti, nyu­gati, demokrata vagy orosz cég­jegyeket csak megtévesztés ké­pen ragaszgatják rá és éppen a szociáldemokratáknak kelle­ne azt legjobban felismerni. Nem kell nagyon bölcsnek len­ni, hogy azt meglássuk, hogy az igazi harc nem kelet és nyugat között, hanem a szocializmus és a kapitalizmus között folyik és ez a végső harc, ahol az össze­kötő hidakon állókat, mindkét részről pusztítani fogják. Most képzeljük el ezt magyar vonatkozásban. A Duna keleti részén állnak a szocialista'gaz­dasági rendszer csapatai, a nyu­gati részen a kapitalista rend­szer hadsereg és a mi kedves szociáldemokrata pártunk képe­zi a hidat, melyen keresztül mindkét fél szeretne átvonulni. Nem-e látták a mi kedves hid szerepre vállalkozó vezéreink, hogy az ilyen hidakat mindkét részről lőni szokták és ha nem bírják megkaparintani, akkor felrobbantják? Hát nem-e őrült­ség volna az ilyen összekötő hi­don állni és mindkét félnek in­tegetni ? Mert még az sem ment­hető dolog, hogy hivó, vagy visszaparancsolók azok az inte­getések. Nagyon is utbaesőnek fogják az ilyen hidon állókat tartani és mindkét részről lőni fogják őket. Az ily kétlaki sze­repben, háború esetén bele­pusztulnak a szereplők. Éppen a magyar szociálde­mokratáknak nem volna szabad ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között ^scmrai^ közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. , .......... E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség serelmenek tekinti. _ . E maradi jelszó helyett:“Tisztesseges napibert. tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjak a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” , \ munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrend­szert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor | a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel „j társadalom • szerkezetét építjük % régi társadalom keretein belül. ezt a hid szerepet vállalni, rész­ben nem odavalók, nem elég erő­sek megállni ezt a szerepet. Nem volna szabad a magyar föl­det harctérré változtatni mert a front már jó messze tolódott on­nan és bűn volna azt oda vissza vinni. Ne képzeljék el magukat olyan hatalmasnak, hogy képe­sek ezt az összekötő hidat felál­lítani, megtartani. Hogy két urat, két rendszert tudnak szol­gálni és azokat kielégíteni. Men­tői messzebb állitják fel ezt az összekötő hidat, ezt a harcme­zőt Magyarországtól, annál jobb lesz a magyar népnek. Annál biztosabb a békéje, haladása és jóléte. Ezt a harcot a két gaz­dasági rendszer között, nem tudják megakadályozni, kibéki- teni, sokkal hatalmasabb pártok és erők próbálták már sikerte­lenül. így akár tetszik, akár nem, állást kell foglalni, szint kell vallani, nem lehet lesz ne­kik kétfelé kacsingatni, elkép­zelni, hogy ők alkotják az átme­neti hidat, a kerítést, ahonnan mindkét félnek szolgálatot lehet tenni. Most még ezt békessége- sen megtehetik és nagyban hoz­zájárulhatnak, hogy a harc nem a magyar földön, nem az ő tes­tükön keresztül, melyet hidnak képzelnek, fog keresztül vonul­ni, hanem messze onnan, esetleg a német földön, vagy Ázsiában és a szele sem lesz olyan erős, hogy őket érje. De ha a német, francia mun­kásság sem vállalkozna erre az összekötő hid szerepre, harcme­ző felállítására, a két gazdasági rendszer között, hanem bátran állástfoglal a haladó és biztos győzelemre indult szocialista gazdasági rendszer mellett, ak­kor Európát nem fogják tudni harcmezővé változtatni, a két rendszer közötti élet-halál harc­ban. Ha a balszárnyi pártok, a szocialisták, kommunisták egye­sülni bírnak, akkor nagy több­séget alkotnak, igy nem össze­kötő, vagy ütköző hídfővé fog­ják országaikat alakítani, ha­nem onnan is messze fogják azt a harcteret tolni, ami nem csak öntudatos munkásoknak, hanem még hazafiassági szempontból is minden szocialistának köte­lessége volna és elég okosnak kellene már nekik, vagy lega­lább is vezéreiknek lenni ezt fel­ismerni. Sőt ilyen egyesült mun­káserővel szemben a kapitalista osztály még fel is adná a harcot vagy legalább is annyira gyenge volna, hogy még esetleg megin-. ditott harc is csak rövid és ke­vésbé romboló lenni. Az ilyen egyesüjés, megegyezés, jó ha­tással volna még a kommunista pártra is, hiszen már nem mondható bolsevikinek, most sem gyakorolja a pártdiktatu- rát az európai országokban és az egyesülés esetén mindjobban a megértés, közös kormányzás, nagyobb demokrácia alapján áll­na és meg engedhetné a szólás sajtószabadságot még nagyobb mértékben, mert nem volna oly nagy veszélyben, mintha min­den országban a szociáldemok­raták alkotnák a “hidfőt” ahon­nan a kapitalisták támadhatnák őket. Vi. Szabadság híd Irta: KŐVARI MIHÁLY a Bérmunkás budapesti tudósítója Budapest körülzárása és ost­roma alatt a germán fasiszták a magyar nyilas banditákkal egyetemben felrobbantották a Dunán a főváros összes hídjait. Evvel, a katonailag semmivel sem indokolható cselekedetükkel fővárosunk büszkeségei — öt gyönyörű hidünk — megsemmi­sült s ezáltal Buda és Pest el lett vágva egymástól. A fasiszta barbárok beváltot­ták vezérük szavát: “Ha elve­szítjük a háborút becsukjuk magunk mögött Európa kapu­ját.” így is történt! Amerre át- kos ütjük elhaladt üszők, rom és legyilkolt milliók tetemei ma­radtak . . . így maradt a germán és a magyar fasiszták után Magyar- ország és Budapest is romok­ban, kifosztottan és a nép meg- sanyargatottan. így kellett a megalakuló magyar demokráci­ának átvennie az uralmat és kellett a romokból, a Dunában heverő hidromokból újat alkot­nia. Ennek a magyar munkás­ság — minden terhével a nya­kában — száz percentig eleget is tett! Hiába volt hideg és fagy, hiába volt éhség, a ma­gyar munkás rohamra indult — uj életet teremteni! Áldozatos munkája ' eredménnyel is járt, mert előbb a Kossuth hid, most pedig a Szabadság hid (volt Fe- rencz József hid) pontosan ki­szabott időre elkészült. A hídépítésben a szakmunká­sok és katonai alakulatok mel­lett az önkéntes (fizetés nélkü­li) munkások szájai vettek részt, hogy áldozatos munká­jukkal szolgálják a magyar de­mokráciát. Augusztus 20-án megtörtént a várva várt esemény. Az újjá­épült Szabadság hidat, amely újra összeköti Budát Pesttel, át­adták a forgalomnak, hogy hir­desse örökre a fiatal magyar de­mokratikus köztársaság alkotó erejét és a magyar népnek min­den áron való élni akarását. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.né, Hollywood 12.00 Helen Bercsa, L. Angeles 1.00 Deák J.-né, Akron ........... 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .... 7.00 Farkas J.-né, Akron ....... 7 00 Mrs. M. Fay, Akron .......... 9.00 Feczkó J.-né, New York 12.00 Fodor J.-né, Cuyah. Falls 12.00 Gáncs. L.-né, Carolina ......12.00 Suzan Hering, Buffalo ....12.00 Kanehar J.-né, Bay City 12.00 Kern P.-né, Akron ........... 7.00 Kucher A.-né, Pittsburgh 12.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 12.00 Mary Mayer, Phila ....... 9.00.. Molnár A.-né, Cleveland 12.00 Udvarnoky Károlyné Flint 12.00 Mrs. Vizi J.-né, Akron .„.12.00 Zára J.-né, Chicago ..........12.00

Next

/
Thumbnails
Contents