Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-23 / 1416. szám
1946. március 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az ébredő India Az angol világbirodalom “amely fölött sohasem nyugszik le a nap”, mint égetett- mészkő amely vizet kapott, foszladozik széjjel. Nap-nap után jönnek a hírek, hogy most Egyiptomban lázadozik a diákság ellenük, majd Palesztinában robbantja föl az elégedetlen nép a brit hatóságok épületeit, azután meg Indiában lázad, most már nem csak a civil lakosság, hanem a hindu katonaság is. Különösen godolkodóba kell, hogy ejtse ezen legutóbbi katonai lázadás az angol hivatalos köröket. Nos és mit látunk? Nem a kérdés gyökeres és békés megoldását keresik, habár kötve hiszem, hogy imperialista alapon van békés megoldás, hanem az ismert módszerhez folyamodnak; ezúttal az angol katonasághoz a hindu katonák ellen. A napirenden levő zavargásokat idáig a hindu rendőrség vagy katonasággal intéz- tették el. Ezt már nem lehet csinálni többé. Ma, az angolok elleni gyűlölettől nemcsak az indiai nemzeti mozgalmak égnek, hanem a fegyverbe szólított két és fél millió katonaság is, amelyről a háború folyamán a legkedvezőbb loyalitással nyilatkoztak az angolok. Igaz, kitüntette magát az indiai hadsereg Burmában, Afrikában, Olaszországban, de ez nem jelentette azt, hogy most már behódoltak a brit rahzsá- nak. Harcoltak, mint minden katona harcolt az eszeveszett vérzivatarban, habár hiába kérdezték volna meg tőlük, hogy miért harcolnak, nem tudtak volna rá felelni, mert nem értették meg a kérdést; de saját népük ellen már nem harcolnak, mert ma először végre megértették a kérdést. Megértették, mert 30 ezer tiszt közülök, a nép fiaiból került ki, akiket hadnagyi, főhadnagyi és ritkán kapitányi rangnál magasabbra nem engedték emelkedni az angolok. Azok, akik Indiában jártak és ismerik az indiai hadsereg szervezetét azt állítják, hogy őrnagyi ranggal hindu tiszt egy sincsen. Amellett az angol tisztek lenézték a hindu tiszteket. Az étkező helyeken nem besszéltek velük. Ebből kifolyólag nagyobb a gyűlölet az angolok ellen a hindu tisztek között, mint a legénység között. Ezek a politikailag öntudatra ébredt tisztek iskoláztatták állandóan a hindu legénységet. Tessék most ezen politikailag öntudatra ébredt hindu katonaságot a sztrájkoló proletár testvérei ellen vívni?! Persze, hogy megpróbálták. És az eredmény? Föllázadt nem csak a katonaság, hanem a tengerész legénység is. Vagyis ez a provokálás, kihozta nem csak a népből, hanem a katonákból is bajaik számonkérését. Nem tudom, az angol “munkáskormány” tagjai mennyire értik meg az indiai helyzetet, de tudom, hogy az imperialisták, akik az állami hivatalokban mind helyükön maradtak, nem értik meg. Különöse« nem értik meg az Indiában levő reakciós tökfej üek. Azt hiszik, hogy ez is csak amolyan periodikus nemzeti föllángolás, mint ami a múltban szokott lenni és amidőn kitombolta magát, szélcsend lett, elült minden. Nem veszik észre, hogy az első világháború után Indiában megváltozott minden. Nem látják, hogy olyan hatalmas ipart építettek Indiában, amely ezen háború alatt önellátóvá tette az indiai hadsereget nagyon sok tekintetben. Mindenek fölött hatalmas vasipara van ma Indiának, nem is szólva szövő iparáról. Nem látják, hogy mig az első világháború után az indiai hadsereg fölött kontrolt tudtak gyakorolni, addig ezen háború befejeztével elvesztették a kontrolt fölöttük. Vannak a furfangos tory urak között okosak, akik meglátták az indiai kérdés veszedelmét és elküldték a ravasz minden hájjal megkent vezérüket “az angol világbirodalom likvidálásán elnökölni nem akaró” a háborúra uszító vén, hazug urat, hogy ha lehet birja rá az amerikai reakciósokat egy szövetségre; birja rá a baptista elnököt megteremteni a reakciós egységet, a katholi- kus egyházzal szövetkezett kapitalista együttest, melynek az éle Oroszország felé lenne fordítva, amely mögött a kapitalista imperializmus atombom- bás szövetsége húzódna meg. Ezen szövetséget természetesen föl lehetne használni a jármát lerázni törekvő népek ellen is mint Egyiptom, Palesztina és a többi helyeken. Láttuk Churchill urat kormányozása idején már fasizta tógában. Jól ismerjük nem csak a Sávolya királyi házzal történt uadortkeltő flörtölését, hanem Franco vérebbel kötött barátságát is. Ezért menesztette őt az angol nép, aki helyett, eben gubát cserélt. Láttuk milyen gyilkolások árán segítette vissza hatalmába a görög reakciót, az olasz reakciót és az amerikai kormánnyal együtt hogyan egyengetik az útját Németországban a .reakciónak. Láttuk, hogy barátjáért Fran- coért minden emberit és istenit megtett, hogy hatalmon maradjon. Tudja, hogy a könnyen befolyásolható elnököt ravasz fondorlatokkal megtévesztheti és a tory tervekhöz megnyerheti. Tehát idejött szőni a terveket, csatasorba hivni a reakciót Oroszország ellen. Megkötni a szentszövetséget, amely közé könnyűszerrel belophatná az ügyes bűvész a szakadozó im- périum megmentését. Láttuk, hogy azon országok, amelyek eltudták kerülni az angol reakciós tory urak külpolitikáját, rögtön népkormányt alakítottak. Fölosztották az urak földjeit a szegény nép között és a szomszéd államokkal békés kapcsolatokat teremetettek. Ez az intézkedés az, ami nem megy a katholikus papok fejébe. Hogyan is? Több százezer hold' veszett el részükre csak Magyarországon. Ezek az intézkedések annyira szálkák Churchill ur szemében is, hogy egyenesen az orosz kommunista berendezkedésnek tekinti s mint ilyenért Oroszországot teszi felelőssé. Mintha Európa népei sohasem iparkodtak volna meszabadulni nép- nyuzó uraiktól, mintha először jutott volna eszébe a parasztnak földet osztani? Vegye fejébe Chuchill ur, hogy nemsokára kifogja osztani a hindu nép is a maharadzsák és a velük szövetkezett angol tory urak földjeit is. A feudalista kizsákmányolásnak már lőttek az összes európai államokban, Franco Spanyolországát kivéve. A megindult társadalmi forradalom szárba kapott, amit nem tud visszatolni Churchill ur meg az amerikai reakciós barátai sem. Most Ázsia következik. Azután Afrika és igy tovább a vonalon. Először népszerűek voltak az amerikai katonák Indiában, mert azt hitte a nép, hogy az amerikai hadsereg Roosevelt “four freedem”-ját vitte oda. De miután belátták, hogy az amerikaiak csak az angoloknak segitenek együtt tartani ázsiai közös hódításaikat, kezdték gyűlölni az elnyomó idegent, az amerikai katonákban is. Több mint valószínű azért vesztette el az indiai kommunista párt is az indus nép előtt a bizalmat, mert az angolok mellé állt a háború megnyerése érdekében. Vagyis a japán és a német imperializmus elleni háborút szorgalmazta, ami furcsán hangzott egy olyan államban, ahol egy indus katonatisztnek igaza volt egy kanadai tiszttel szemben, aki az angol atrocitások és elnyomások beismerése után azzal felelt: “hogy akármilyen gonosz is az angol, nem lehet egy osztályba sorozni a nácizmussal az indus nép angolok általi üldözését nem lehet vonatkozásba hozni a belseni gázkamrákkal” amelyre azzal felelt a hindu tiszt: “hogy mi a különbség? Nem-e három millió hindut ítéltek az angolok Bengáliában borzalmas éhhalálra? Jobban tették volna az angolok ha a lassú éhhalálra Ítélt szerencsétlenekkel gázkamrákban gyorsan végeztek volna.” Szó se róla, ezen vitát nehéz eldönteni európai vagyis nyugati ítélőképességgel. Hogyan is férhetne a mi kaukázusi fejünkbe, hogy a hinduk nem “barmok”? Ezt mondják fiaink is, akik Indiában voltak. “Állati életet élnek a hinduk, piszkosak, műveletlenek tehát pusztuljanak.” Ámde ugyan ezen logikával azt mondták a Németországból hazatért fiaink, hogy a németek tisztábbak és műveltebbek mint a más európai népek, mert azoknak ülésre berendezett illemhelyeik is vannak, tehát azoknak joguk volt más népeken gyalázatot elkövetni. Bámilyen konzekvenciát von le az olvasó azon küzdelemből, amely négyszáz milliós népet mozgat, annyi bizonyos, hogy Churchill mester bűvészkedése nem fogja megmenteni a tory urak menyországát a pusztulástól akkor sem, ha sikerülne neki a harmadik világháborút kiprovokálni az oroszok ellen. Egész Európában utálják a tory urak churchilli erőszakoskodását. Fiaink pedig hallani sem akarnak arról, hogy Európába visszamenjenek, ahonnan alig várták, hogy hazajöjjenek. Egy rögtöni háború atombomba nélkül is éhhalállal irtaná ki Európa és Ázsia népeit. Egy rögtöni háború még a gazdag és erős Amerikát is katasztrófába döntené. Ezt az amerikai tőkések is tudják, tehát megszóllaltatták reakciós politikai vezérüket mindjárt, amint Churchill ur megkezdte háborús uszítását az angol birodalom együtt tartásának érdekében. India válaszút előtt áll. India fölébredt évezredes álmából, megdörzsölte szemeit és eldobta az “erőszak nélküli ellenálláp” ostoba öngyilkos politikáját és föltápászkodott. Még nem dobban egységesen a 400 millió szív, de már csak idő kérdése, hogy megszabadítsa magát az idegen elnyomóitól. Ha egyszer az idegen igát lerázta magáról, egész biztosan végezni fog Maharadzsáival is, akik évszázadokon át hü szövetségesei voltak az idegen elnyomóknak. . . . tudja Pál . . . VÉGÉTÉRT A GENERAL MOTORS SZTRÁJK A General Motors alkalmazottainak 114 napig tartó bérharca végétért. A management és a szervezet vezetői 17 és fél órai megszakítás nélkül tartott tárgyalás után minden pontban megegyeztek. Az egyezség szerint a munkások elfogadták a 18 és fél cent általános órabér javítást, de a hiányzó egy centet több másféle engedményekkel helyettesítették. így például nagyon emelték a túlóra díjazást és egyben kivívták azt is, hogy azonos munkáért nők és férfiak egyforma fizetést húznék. Ugyancsak elfogadta a management az union álláspontját az áthelyezésekre, szenioritás- ra és az előléptetésekre vonatkozólag. Mindezeket figyelembe véve az union tisztviselők úgy tartják, hogy a General Motors sztrájk a munkások győzelmével végződött. A General Motors sztrájkkal egyidőben befejezést nyertek a General Electrick, a Westinghouse és egyéb olyan gyárak bérharcai, amelyekben villamos felszereléseket gyártanak. Általában az egész vonalon az óránkénti 18 és fél cent béremelést vívták ki. így a múlt hét folyamán körülbelül 350,- 000 sztrájkoló munkás vette fel a munkát. Ezzel ez a sztrájkhullám egyenlőre elsimult. Azonban a bányászok most kezdték meg a bányabárókkal a tárgyalásokat, valamint a vasutasok és számos más kisebb iparvállalat munkásainak bérkövetelése fölött is most kezdtek tanácskozni, igy nem lehetetlen, hogy a közeljövőben egy újabb sztrájkhullám vonul végig az országon. OROSZ BÚZA FRANCIAORSZÁGNAK PÁRIS — A francia külügyminiszter nyilatkozata szerint a Szovjet Union fél millió tonna gabona-magvakat ad Franciaországnak. A gabonát, — amelyből 400,000 tonna búza, 100,000 tonna pedig kukorica, a Fekete Tenger mentén fekvő raktárakból szállítják. A gabona szállítást Maurice Thorez, a francia kommunisták egyik vezére eszközölte ki. Ausztráliából 11 millió nyu- lat visznek az éhező angoloknak.
