Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-22 / 1429. szám
2 oldal BÉRMUNKA S 1946. junius 22. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 junius 16 — Az első orosz Szovjet Kongresszus megnyitása. 1793 junius 17 — Franciaországban megszüntették a hübér- rendszert1815 junius 18 — Napoleon seregeinek döntő veresége Waterloonál. 1893 junius 20 — Eugene Y. Debs megalakította az American Railway Uniont. 1802 junius 21 — Meghozták az első gyáripari törvényt Angliában. 1849 junius 21 — A magyar mágnások meghívására az oroszok bevonultak Magyarországba a jobbágyok leverésére. 1877 junius 21 — Pottsville és Mauchunk (Penna.) 13 bányászt felakasztottak azon vád alapján, hogy tagjai voltak a “Molly Maguires” terror egyesületnek. 1933 junius 21 — Britt Smith a Centráliában 40 évre Ítélt IWW-isták egyikét 14 évi rabság után szabadlábra helyezték. AZ INDIREKT AKCIÓ ÉS A MUNKÁSSÁG Az utóbbi években az amerikai munkásszervezetek — de különösen a CIO kötelékébe tartozók — tevékenységük nagyrészét a politikai (indirekt, vagy közvetett) akció terére vitték át abban a hiszemben, hogy ez a legbiztosabb és legrövidebb ut a munkásság érdekeinek előmozdítására. Ezen tevékenységüket több irányba óhajtják és remélik gyümölcsöztetni, amelyek a múlt tapasztalaiból szerzett véleményünk szerint nem csak meddő törekvések, de sok esetben nagyon károsak is lehetnek a munkásságra. Bár a CIO maga politikai pártot még ezidőszerint nem alakit, de van egy úgynevezett Political Action Committee-ja, amely tervezi és irányítja ezt a “politikai akciót” amely többek között abban domborodik ki, hogy a meglevő politikai pártok jelöltjei közül kiválasztja a munkásság támogatására érdemesnek vélt jelölteket és azok megválasztásának érdekében fejtenek ki tevékenységet. Egy másik tere tevékenységüknek, hogy Washingtonban tartanak egy csomó “lobbyistát” akik megkísérlik befolyásolni a képviselőket, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok mellett, vagy ellen foglaljanak állást, már amint a javaslatok szerintük a munkásság érdekei ellen vagy mellette vannak. Annak dokumentál á s á r a, hogy azok a lobbyisták a munkásság óhaját szugerálják a képviselőknek a különböző városokban működő PÁC csoportok állandóan jelen vannak a local és shop gyűléseken és ösztökélik a tagságot levelek, táviratok, vagy delegációk küldésére, hogy Olyan elszólásokat tett, amit csak hangzatos szólásgyöngyök takartak el, de csak egy pillanatra és az egész beszéde ellentmondások és hangulatot keltő elszólásokból állt. Erdély jogát Magyarországhoz arra az egyszerű természeti tényre alapozta, hogy a Maros és Szamos vize Magyarország felé folyik. Még a vasút is Erdélyből Magyarország felé vezet- Furcsa egy vasút lehet az, mely a folyóvizet egyfelé követi és a vágányon visszafelé megakad a mozdony. De ilyen jogon a Fekete tenger is Magyarországé, mert a Duna vize arrafelé folyik. Azt mondja, hogy Erdélyben már akkor érezték az Atlantic Charter eszméit, amikor még itt Amerikában az indiánok bölényekre vadásztak. Az Erdélyi falvakból eltűntek az összes férfiak, hol vannak ők, tisztelt hallgatóim? Szibériában, kiabálták a közönség soraiban. A zsidó testvéreink is eltűntek, fűzte hozzá halk hangon Father Benedek, de hogy azok hol vannak, azt nem kiabálta senkisem. Ezután következett Borshy Kerekes, aki már nyíltan kijött a színnel és egész beszédét irredenta hangulatra építette. Kaptak-e még egyetlen levelet is az amerikai magyarok, amiben a hozzátartozóik nem a rettegés hangján beszélnek? Nem! Volt a válasz. Mi amerikai polgárok azonban nem rettegünk, nem félünk és abban különbözünk óhazai testvéreinktől, hogy mi félelem nélkül élünk, ők pedig élelem nélkül félnek. Mi nem engedjük még egyszer a trianoni metélő kést működésbe hozni (inkább a Horthy her élő kést). Nem, nem soha! Kiabálták a sorokból. Vissza Erdélyt, vissza mindent. Ezt a gyűlést és demonstrációt nem most kezdtük és nem is most végezzük, de folytatjuk mindaddig, mig az elrabolt trianoni határok ismét Magyarországé lesznek- Utána még többen beszéltek, köztük Lányi György zsidó rabbi, aki már régebben ismeretes mint Horthy lakáj, a hortyizmus amerikai uszályhordozója. Mint ahogyan előzőleg megírtuk, az erdélyi zászlóbontás csak csalétek a magyar tömegek félrevezetésére és a reakció szolgálatába állítására, amiről ez a gyűlés fényes tanúbizonyságot adott. Az egész gyűlésen senki nem merte kiejteni a száján, hogy Éljen a Magyar Köztársaság, pedig mindegyik mint nagy magyar hazafi díszelgett a pódiumon. Gyűjtés is volt a Magyar Szövetség reakciós propagandájának javára, melyet egy vásári kikiáltó igyekezett fölhajtani. Egyébként erre a gyűlésre, valamint a volt magyar Horthy legények ténykedésére a Heti Krónikánk rovatában visz- sza fogunk térni. ! a képviselőkre ezáltal is nyo- ! mást gyakoroljanak. A helyi | PÁC tagjai természetesen a lo- i calok tisztviselői és aktívabb tagjai, akik az utóbbi időben már annyira vitték ezen tevékenységüket, hogy idejük nagyobb részét erre szentelik és elhanyagolják a fontosabb teendőket. Nem csodálkoznánk a CIO balgaságán, vagy optimizmusán, ha annak tagsága és különösen vezérelemei oly emberekből állnának, akiknek a munkásság évszázados harcának történetéről halvány fogalmuk sincs. De mert tudjuk, hogy vannak ott nagyszámmal, akik sok évtizedes munkásmozgalmi múltra tekintenek vissza és szemtanúi voltak, hogy az ily politikai manőverezések mire juttatták a munkásmozgalmakat és most mégis azt hiszik, hogy ők találták fel a “spanyolviaszkot” határozottan elítélésre méltók. Vagy azt hiszik, hogy ők jobban tudják csinálni, mint csinálták a németek, osztrákok, angolok, belgák, magyarok, vagy bármely más ország “munkás politikusai”? BESZÉLJENEK A TÉNYEK A munkásosztály az egész világon felmérhetetlen árat fizetett azért, hogy harcának irányítását átruházta a termelés színterétől távol levő politikusokra, akik a kritikus pillanatokban még eddig mindég cserben hagyták a munkásságot. Ez a megállapítás nem csak oly politikusokra vonatkozik, akikkel a CIO remél eredményeket elérni, hanem azokra is, akik direkt a munkás politikai pártok platformján nyerték hivatalukat, így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy a CIO által favorizált politikusok megszegték az adott szavukat. Ma a szövetségi kongresszusban számos olyan szenátor és kongresszman van, akik a CIO támogatásával nyerték el a pozíciójukat. Amint a hírhedt munkás ellenes Case törvényjavaslatnál kitűnt, ezek a CIO által pártfogolt politikusok megszegték az adott szavukat és szavazatukkal segítették a Case bilit törvényerőre emelni. Bár president Truman a vétó jogával élve megakadályozta, hogy az törvénnyé váljon ugyanakkor Trumannak egy másik hasonló célú javaslata van a kongresz- szus előtt, amely törvényesítenél a sztrájktörést és a CIO-t pártfogoló politikusok azt is támogatták. Erre a CIO azt mondja, hogy megáldjatok, majd a következő választásoknál — ami kettő vagy négy év múlva lessz —■ majd kibuktatunk benneteket és olyanokra szavazunk, akik ismét ígéretet adnak, amit később szintén megfognak szegni. A tény az, hogy a CIO-nak semmi kontrolja nincs a politikusok felett és a viszony közöttük tisztán csak Ígéreten alapszik. Hasonló kudarcot szenvedett a CIO az árszabályozást — az OPA-t — illetőleg. Mint ismeretes a kongresszus mindkét házában már hónapok óta folyik a harc, hogy az OPA-t hatályon kívül helyezzék. A CIO lobbyis- tái állandóan kérik a támogatóiMost Vasárnap! TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A Bérmunkás olvasóit és támogatóit fölkérjük, hogy JUNIUS 23-ÁN, VASÁRNAP jöjjenek el az Edenwald Erdőbe, a szokott régi helyre, ahol Családias Kirándulást tartunk a Bérmunkás javára. Lesz szalonasütés és jó innivalók, más ételeke tazonban mindenki hozzon magával- Útirány: A Lexington Ave. E. 180th subway a 180-ik utcáig és onnét átszálni a Dyre Ave. magasvasutra, a végállomásig ahonnét pár perc séta be az erdőbe. Tisztelettel, a Rendező Bizottság kát, hogy leveleket, táviratokat és delegációkat küldjenek a politikusokhoz — ami álladóan folyamatban van — de azért a politikusok mégis nagyrészben megcsonkították s csak idő kérdése, hogy teljesen megfojtsák az OPA-tEz természetes is. A National Association of Manufacturers elnöke — Robert R. Wason — kijelentése szerint közel 400 ezer dollárt költött arra, hogy az OPA-t megbuktassák és a politikusok előtt a NAM 400 ezer dollárjának nagyobb hordereje van, mint a munkások leveleinek, vagy táviratainak. Nyilvánvaló tehát, hogy a CIO tévútra került, amelyet már más országok munkásszervezetei is megjártak és azon ..haladva a kátyúba kerültek. A CIO a lefolyt tiz év alatt elismerésre méltó munkát végzett a szervezetlen munkások megszervezése terén. Az az öt-hat millió tag, amely a CIO kötelékébe tartozik nem csak a munkásság körében szerzett tekintélyt a CIO-nak, hanem a másik oldalon is, mert az oly erőt jelent, amely előtt meg kell hajolni még a hatalmas kizsákmányolóknak is. És ezt a tekintélyt teszi kockára a CIO, amikor a politika cselszövényes útjára téved. Mert az a hat millió szervezett munkás, erőt csak a termelés szinterén jelent, de ott aztán olyan erőt jelent, amelyhez hasonlót a munkáltató osztály nem tud felmutatni. Ez az erő ott a termelés szinterén alkalmazva sokkal érthetőbben adná tudtára a politikusoknak a munkásság óhaját, mint sok millió távirat, amelynek más eredménye nincs, mint hogy a táviró hivatalok egy néhány ezer dollárt bezsebelnek azok továbbításáért. Az amerikai munkásmozgalom már kinőtt a gyermek cipőből és éppen ideje, hogy megtanuljon a saját lábán járni és saját fejével gondolkozni. Hatalmas gazdasági szervezetei feljogosítják a munkásságot arra, hogy követeléseikért ne könyörögjenek, ne kilincseljenek, ne keressék a politikusok jóakaratát, hanem parancsoljanak és parancsukat szervezett erejükkel támasszák alá-
