Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-15 / 1428. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year _____:............$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Két dollár Dacára annak, hogy az amerikai pénz értéke nem esett olyan niagarafalsi eséssel, mint például a magyar pengő, mégis minden­ki tudja, hogy két dollárral ma sokkal kevesebbet vásárolhatunk, mint vásárolhattunk például három és fél évtizeddel ezelőtt. Van­nak, akik csak a dollár nagyobb vásárló erejére gondolnak, ami­kor a régmúltról beszélve visszakivánják a “régi jó időket”. Ter­mészetesen azoknak arra is kell gondolni, hogy habár olcsóbb volt minden, de sokkal kisebb volt a kereset is. így például 1912-ben heti két dollárért igen szép szobát lehe­tett kapni. Ma, valami rendes szép szobáért képesek naponta elkérni ezt az összeget. Két dollár 1912-ben, ha szűkösen is, de elég volt egész heti kosztra. Ma minden napra kell ennyi. Miért éppen a két dollárt és miért éppen 1912-őt hozzuk fel példának? — kérdezhetik olvasóink, akik úgyis jól tudják, hogy két dollárért ma sokkal kevesebb értéket lehet vásárolni, mint ak­kor. Azonban mint minden szabály alól, igy ebben az esetben is van kivétel. Ez a kivétel maga a BÉRMUNKÁS, amelyet 1912- ben, amikor megindítottuk, éppen úgy évi két dollár előfizetésért adtuk, mint ma. “Üzleti” szemüvegen át nézve ezt a dolgot mondhatnánk, hogy a pénz értékének esését a portéka minőségének leszállításá­val is lehet ellensúlyozni. Azonban önök, a Bérmunkás olvasói, tudják legjobban, hogy a Bérmunkás ma sokkal jobb, értékesebb lap, mint bármikor is volt- Az “üzleti szabályok” értelmében la­punkat ily körülmények között már régen meg kellett volna szün­tetni, mert a két dollár előfizetés nem fedezi az előállítási költsé­geket. Igen ám, de a Bérmunkás NEM ÜZLET! Nem lehet “üzlet­nek” nevezni azt a lapvállalatot, amelynél a szerkesztő, az ügyve­zető, a munkatársak, a lapbizottság tagjai és általában mindenki, akinek a laphoz valami köze is van, fizetés nélkül végzik munká­jukat. így a lap kiadásával járó egyéb költségek fedezésére. De De az évi két dollár még igy is kevés a nyomda, a papír, a házbér, a posta és a lap kiadásával járó egyéb költségek fedezésére. De hát akkor miért nem emeljük az előfizetést? — kérdezhetnék. A Bérmunkás évi naggyülései valamint a legutóbbi kerületi konvenció is úgy tartotta, hogy a két dolláros előfizetési dijat továbbra is megtartjuk és ezzel lehetővé tesszük a már elörege­dett avagy más oknál fogva kiskeresetű munkástársainknak, hogy lapunknak továbbra is előfizetői maradjanak. A Bérmunkás ol­vasótábora ezt igen jól tudja s évről-évre összadta a hiányzó ösz- szeget, amelyet mulatságokon, gyűléseken, összejöveteleken vagy sorsolások révén szedett össze. A háború és az amerikai magyar­ság elöregedése következtében a mulatságok, gyűlések, összejö­vetelek mind ritkábbak lesznek. Éppen azért a sorsolásokat is feladtuk. Ennek megfelelőleg, most körlevél utján kérjük olvasóinkat, hogy a lap fentartására szóló adományaikat DRÁGASÁGI PÓT­LÉK címén juttassák el hozzánk. A héten kimentek a körlevelek, amelyekben bővebb magyarázatot adunk. Tudjuk, hogy olvasó­ink, mint a múltban, úgy most is teljesíteni fogják kérésünket, hiszen nem rajtunk segítenek, hanem csak SAJÁT LAPJUK TO­VÁBBI FENTARTÁSÁT BIZTOSÍTJÁK­Pár héttel ezelőtt lapunk egyik barátja éleshangu kritikát irt a Bérmunkásról. Az Írógárda tagjai közül már többen válaszoltak is rá, de reméljük, hogy sok olvasónk szintén megírja a kritikára vonatkozó véleményét. De azt is tudjuk, hogy az olvasók nagy tömege nem szeret Írni. A kritikára azonban most azok is vála­szolhatnak. Mert a visszaérkező gyüjtőivek egyben választ adnak arra a kérdésre, hogy a Bérmunkás olvasói mennyire kedvelik lapjukat.?! Akció és reakció Évtizedekkel ezelőtt, amikor még szokásban volt a munkás- mozgalmi frakciók közötti szőrszálhasogató vitatkozás, sokszor hallottuk, hogy minden akciónak meg van a maga reakciója. Most azonban ezt minden vitatkozás nélkül gyakorlatilag is láthattuk az amerikai nagyarányú sztrájkokkal kapcsolatban. Azonban azt is láthattuk, hogy ez a reakció nem mindig az, amit az akció előidézői várnak. így például Truman elnök és ta­nácsadói azt hitték, hogy a vasutasok sztrájkjával kapcsolatban tett azon ijesztgetéssel, hogy a sztrájkolókat besorozzák katonák­nak és úgy kényszerítik a munkára, az amerikai munkásságot meg fogják félemliteni. Úgy vélték ezen jó urak, hogy a munká­sok meghunyászkodva fognak bocsánatért esdekelni és mélyen el­ítélik azon munkásvezéreket, akik, — mint ők mondották, — az ország népét krízis elé állították. A Truman elnök által kért törvényjavaslat azonban egészen ellenkező visszahatást váltott ki az amerikai munkásokból. Az ed­dig számos, egymással mitsem törődő, gyakran egymás ellen har­coló csoportokra oszlott amerikai munkásság egységes választ adott a Truman fenyegetésére. És ez a válasz az volt, hogy SZO­LIDARITÁST VÁLLLALNAK A SZTRÁJKOLÓKKAL­A vasutasok sztrájkja után most a hajózási ipar munkásai­nak bérkövetelései nyomultak előtérbe. Ebben az iparban úgy a CIO mint az AFL-nek nagy szervezetei vannak. Először a CIO szervezetek nyújtották be a magasabb bérekre és a rövidebb mun­kaidőre vonatkozó követeléseiket, amelyek érdekében természete­sen készen álltak a sztrájkra. Ezért Truman elnök még a tárgya­lások folyamata alatt kijelentette, hogy ha a CIO hajós-szerveze­tek sztrájkba mennek, akkor a hajókat a haditengerészet (Navy) segélyével tartják majd üzemben. A CIO szervezetek joggal vádolhatták Trumant, hogy ezzel a kijelentésével a hajóstársulatok mellé állott, mert értésükre adta, hogy nem kell félniük a sztrájktól. Azonban az igazi választ még sem a CIO, hanem az AFL hajós szervezetek adták meg, akik a hajókról levonulva gyűléseket tartottak és mindenütt egyhangú szavazással, nagy lelkesedéssel jelentették be, hogy abban az eset­ben, ha a CIO szervezetek sztrájkját a kormány a navy segélyével kísérli megtörni, akkor az AFL hajós szervezetek tagjai is mind sztrájkba mennek. íme, ilyen volt az akció és a reakció. Trumanék a munkásság megfélemlítésére számítottak és ahelyett annyira egyesítették az amerikai munkásságot, aminőhöz hasonlót még eddig az ame­rikai munkásmozgalom történetében nem láttunk. Az AFL szer­vezetekről köztudomású dolog volt, hogy más szervezetek bérhar­cait nem ismerték el és nagyon sokszor törték le más szervezetek sztrájkjait. Maga az AFL igy született, a Knights of Labor szer­vezet bérharcainak letörésével lett naggyá. És ime, most mégis azt látjuk, hogy a jelenlegi bérharcokban még az AFL tagjai isi szolidaritást vállalnak a más szervezethez tartozó munkásokkal. Ha ez tovább is igy megy, akkor az amerikai munkások való­ban nagy köszönettel fognak tartozni Harry Trumannak azért, hogy reakciós intézkedéseivel ha még nem is az egyesülésre, de legalább is a szolidaritás kimondására készteti Amerika munkás­ságát­A VATICANI KÖVET VISSZA­HÍVÁSÁT KÉRIK WASHINGTON — Az ameri­kai protestáns egyházak egye­sületeinek képviselői arra kér­ték Truman elnököt, hogy hívja vissza Rómából Myron C. Tay­lor rendkívüli követet- Taylort még Roosevelt nevezte ki, hogy őt a pápai államnál képviselje. Miután az amerikai alkot­mány kimondja az állam és a vallás teljes szétválasztását, igy Taylor kinevezésében sokan az alkotmány sértését látták. Sőt maga Roosevelt is beismerte, hogy a Vatikan államhoz nem nevezhet ki követet és azért azt mondotta, hogy Taylor nem rén- des követ, hanem csak az ő sze­mélyes képviselője. Truman ugyancsak ilyen minőségben küldte vissza Taylort a pápai udvarhoz. A küldöttség vezetői azt állít­ják, hogy Truman megígérte ne­kik, hogy Taylort rövidesen vissza fogja hívni, de semmi esetre sem tartják fenn a vati­káni megbízatást a békekötés után. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály' érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BER­RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a* bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az qj társadalom« szerkezetét építjük u régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents