Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-08 / 1427. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .............. $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-Hg&*42 A sztrájkok okai Lapunk más hasábjain közöljük James E. Murray szenátor­nak az Egyesült Államok szenátusában május 26-án tartott be­szédét, illetőleg a nagyon terjedelmes beszéd lényegesebb pont­jait, amelyben a montanai szenátor felsorakoztatja a sztrájkok okait- ................. Murray szenátor szerint a jelenlegi nagy sztrájkmozgalmak okai a következők: Először is a nagy drágaság, amellyel nem tar­tott lépést a munkabérek emelkedése, holott ugyanakkor a nagy korporációk profitjai állandó emelkedést mutatnak. A nagy kor­porációk olyan monopóliumokkal (kiváltságokkal) bírnak, ame­lyek segítségével a vagyont mind kevesebb kezekbe koncentrál­ják. Az ily nagy gazdasági erővel bíró korporációk hatalmukba kerítik a politikai pártokat is és a törvényhozók monopóliumokat védő és munkásellenes törvényeket hoznak. A munkásellenes törvényhozást segíti a reakciós sajtó is, — mondja továbbá Murray szenátor. — Az igy felhangolt törvény­hozók ellenzik a népjóléti intézkedéseket. Azért megakadályozták a munkanélküli és aggkori segélyzések felemelését és kiterjeszté­sét. Éppen igy sikeresen útját állják az egészségügyi biztosítás­nak; nem tesznek semmit a rettenetes lakáshiány enyhítésére, stb. Murray szenátor a fenti állításait számadatokkal támogatta. Valószínű, hogy még ellenfeleinek is be kellett ismerni, hogy iga­zat mondott. És mindezek dacára ez a szenátor igy végezte a be­szédét. ...........—. Nem tartozom azok közé, akik a tőkés termelési rendszer­ben már elvesztették hitüket. Hiszek abban, hogy ezt a ter­melési rendszert Amerikában életképessé tudjuk tenni- De erre határozottságra és bátorságra van szükségünk. Bátor­ságra, hogy azt az irányt válasszuk, amely a kiterjesztett emberi jogok utján az összmunkásság alkalmazásához és a teljes termeléshez vezet. Murray azzal kezdte a beszédét, hogy “brutálisan” őszinte lesz. És valóban sok olyasmiket mondott, amiket aligha hallottak még az Egyesült Államok szenátusában. így ha az őszinteségét elfogadjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy még mindig nem ta­nulmányozta eléggé a mai termelési rendszert. Mert ha azt tette volna, akkor látná, hogy még ő is csak a szimptomákat sorolta fel és nem az eredeti okot. Mert a sztrájkok eredeti oka maga a TŐ­KÉS TERMELÉSI RENDSZER. Hiszen a montanai szenátor is a profitot okolja. Azonban a profit a tőkés termelési rendszer lényege. Ha a termelésből kikü­szöböljük a profitot, akkor már meg is semmisítettük magát a tőkés termelési rendszert. És miután mi ezt már régen felismer­tük, nem úgy teszünk, mint a montanai szenátor, hogy ostorozzuk a profitot, de térdet hajtunk a profiton nyugvó tőkés termelési rendszer előtt, hanem bátran kijelentjük, hogy az egész tőkés ter­melési rendszer megváltoztatását kívánjuk. És végre, ha Murray valóban “brutálisan őszinte” akart vol­na lenni, akkor meg kellett volna mondania, hogy a szenátorok legtöbbjének van valami köze a monpóliumokhoz; direktorok bankoknál, iparvállalatoknál, vagy legalább is részvények tulaj­donosai- így tehát egyéni gazdasági érdekeik is megkívánják, hogy munkásellenesek legyenek. Ezért nem csodálkozunk azon, hogy még az olyan beszédek, mint a montanai szenátor mondott is a szenátusban, nem érnek többet a felrahányt borsónál. A BÉRMUNKÁS BUDAPESTI TUDÓSÍTÓJA MARTÍR HALÁLT HALT. Lapzártakor megrázó tartalmú levél érkezett Budapestről, selője, FEKECS SÁNDOR’a fasizmus és a háború elleni küzde- amelyben tudatják velünk, hogy lapunk volt budapesti képvi- lem áldozatául esett. Négy napon át kínozták, borzalmasan ösz- szeverték, börtönbevetették, ahonnan valószínűleg gázkamrába szállotatták, — Írják Budapestről. Figyelje jövőheti számunkban ezt a tudósítást. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról) rik”. A mai világban már a leg­több ember azt sem tudja, hogy kút létezik és ha már a kúthoz kellene járni a vízért, hát vas, aluminium vagy plastic korsót vinne, ami bizony nem törne össze oly könnyen. A Bérmunkás esetében aztán még azt is kell, hogy tudjuk, ha mi saját magunk mondjuk, hogy jó újság, még akkor sem magunkat dicsérjük- A Bérmun­kásnak 12 esztendeje nincsen fi­zetett szerkesztője vagy fizeté­ses hivatalnoka, minden munkát önkéntesen végeznek a nagy írók és a nagy adminisztrátorok, a napi fárasztó bérmunka elvég­zése után. A Bérmunkást bér­munkások írják bérmunkások­nak. A kritikusok által fölsorolt hibák mellett aztán van még egy valóban súlyos nagy hiba a Bér­munkásnál, még pedig az, hogy az amerikai magyarság köréből még tiz és százezrek nem olvas­sák. És ezt a hibát, a legképzet­tebb magyar írók cikkeivel sem lehetne orvosolni. Ehhez kelle­nének a huszas éveket taposó ifjak, akik harci tűzzel fölsze­relve élesztenék a harci tüzet az irju magyar munkások tömegei között. De mivel ilyesmi Ameri­kában nincs többé, igy a kritika is csak ábrándozásnak marad meg a részünkre. Még igy is köszönet érte. * * * Már vagy két hónapja utaz­gat Hoover volt elnök ur, a világ éhínségét tanulmányozni és már eddig 35 ezer mértföldet uta­zott. Egy kis lélegzetvételre visszarepült Washingtonba és innen aztán útra kelt Délame- rika országaiba. Hoover ur, aki a Roosevelt adminisztráció alatt erkölcsi hulla volt, politikailag balzsamozva polcra volt téve, most aztán úgy repülget a világ minden tájára, mintha csak egy tényleges másvilági mentőan­gyal szállt volna le a földre. Ez a vén kópé akinek a számottevő vagyonához, a japán és kínai kulik kizsákmányolt vére tapad, aki a legkegyetlenebb éhbérek mellett éviekéit föl az amerikai tőkések leggazdagabb emberei közé, most aztán úgy pózol, mintha valóban a világ éhezőin csakis az ő ajánlata szerint le­hetne segíteni­Washingtoni jelentéséből az­tán kiderült, hogy rideg üzleti ut Hoover részéről az éhínség tanulmányozása és leginkább csak azt kutatja a különböző or­szágokban, hogy hol tudnának mint jól kamatozó kölcsönt, élel­miszert vásárolni. Nagyon, de nagyon sántikált Hoovert jelen­tése, amire nem mi, de az UNR- RA feje, La Guardia húzta rá a vizes lepedőt. A Hoover féle segítést milliók fogják megé­hezni, százezerek fognak éhen- halni, amit maga Hoover jelen­tett be. Persze ő aztán nem sa­ját magát és a Wall Street-i ba­rátait okolja ezért, hanem a bá­nyászokat, akik sztrájkba lép­tek és néhány hajó már is visz- sza lett tartva. Azt a világért se merte volna Hoover kiejteni a száján, hogy a bányászok részé­re meg kellene azonnal adni minden követelést, hogy a bá­nyászok ne legyenek rákénysze- szeritve a sztrájkra. Ilyesmit nem lehet egy Hoovertől elvár­ni, aki maga is bányarészvénye­sek sorába tartozik. A profit az szent és sérthetetlen, akár van éhség, akár éhenhal néhány százezer ember. A legszomorubb a dologban az, hogy ilyen alakok, akiknek élettörténete kizárólag az, egyé­ni vagyongyűjtés terén ért el érdemeket, kiállhat a világ elé, mintha az emberiség megmen- tője volna. A néptömegek azért szenvednek és pusztulnak, mert alkalmat adnak, hogy az emberi önzés beképzelt alakjai mint irá­nyítók lépjenek föl a társadal­mi életben. Aimlyen a helyzet az élelmiszer kérdésben, éppen olyan minden más ügyben. Min­dig csak az ámítás és népbolon- ditással találjuk szembe magun­kat és mindig akikét ámítanak és bolonditanak, azok tapsolnak legjobban. Sajnáljuk azokat a szeren­csétlen milliókat, akik a kapita­lista rendszer “jóvoltából” éhez­nek és az éhhalálnak néznek elé­be. De azokat sajnáljuk legjob­ban, akiken a Hover féle tanul­mányút fog segíteni. Ha a munkásság a kapitalista rendszer megváltoztatására ma még képtelen, legalább sürgősen cselekedne olyan népbolonditás lehetetlenné tételére, mint ami­lyen az éhség enyhítésének leple alatt lappangó Hoover féle üzér­kedés. AZ A BÜROKRÁCIA Wisconsin állam iparügyi bi­zottsága, panaszos levelet ka­pott egy özvegy asszonytól, aki­nek férje ipari baleset áldozata lett, hogy a férje utáni kárpót­lást dacára a sok utánjárásnak, még mindig nem kapta meg. “Ebben az ügyben egyik irodá­tól a másikba küldenek s már annyit szaladoztam”, — Írja az özvegy, — “hogy sokszor már arra is gondolok, talán jobb lett volna ha a férjemet nem is érte volna baleset.” SZÁZ BILLIÓ PENGŐ BUDAPEST — A magyar pénz értéke újból esett. A jelen­legi tiz billiók pengő, aminek nyomását csak nemrégen kezd­ték, most már csak 20 centet ér. A háború előtt ennek értéke 200 millió dollárt tett volna ki. A kormány most már száz billiós pengő pénzjegy kiadását terve­zi. VIGYÁZNAK A SZÁZÉVE­SEKRE LONDON — A moszkvai rá­dió leadása szerint Alexander A. Bogomolets neves orvostanárt áthelyezték a moszkvai egye­temhez, ahol a hosszú élet tit­kát fogja kutatni. Ezért a szov­jet kormány a 100 évet elért egyéneket Dr. Bogomolets gon­dozása alá fogja helyezni azon célból, hogy meddig lehet az ily idős egyének életét meghosz- szabbitani.

Next

/
Thumbnails
Contents