Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-01 / 1426. szám

1946. junius 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal A háborús uszítok (Vi.) A harmadik világhábo­rú legvehemensebb uszító ja, a lengyel “Mihailovics” Bor-Ko- moroski generális, aki a nácik­tól sem félt annyira, mint a lengyel vörös partizánoktól, vagy az orosz felszabadító csa­patoktól, most itt járja Ameri­kát. A napokban Detroitban uszította a jámbor keresztény katholikus egyházak által fel­hajszolt tömeget az oroszok el­leni háborúra. Ugyancsak ez a lengyel ge­nerális, akit a super lengyel ha­zafiak, papok és a londoni re­akciós lengyel menekültek tá­mogatnak, elitélte' az amerikai kormányt, hogy a mostani len­gyel kormánynak segítséget és kölcsönt ad, hogy azt a szere­tett Lengyelországot felépít­hessék, az éhező munkásságot élelmezhessék. Ez az ultra hazafi, “BOR”- tól megitasult generális és a papok, akik mellé álltak, mind­annyian tudják és minden in­telligens embernek tudnia kell, hogy egy harmadik világhábo­rút megkezdenek, mely a mos­tani lengyel, magyar, jugosz­láv kormányt megdöntené és azokat támogató oroszokat le­győzné, leginkább azokban az országokban dúlna, rombolna, gyilkolna, pusztítana, melye­ket ezek az urak maguk részé­re akarnak visszaszerezni még akkor is, ha csak roncsokat hagynak meg azokban. Ez a “BOR” generális nem bánta, hogy Warsot és valami 118 000 lengyelt elpusztítottak amikor a londoni kormány parancsára az oroszok és a vörös lengyel partizánok ellenére megkezdte a warsoi felkelést, hogy a vá­rost elfoglalja az oroszok orra elől és ott felállíthassák a lon­doni kormányt, vissza szállít­hassák a negyed millió lengyel hadsereget, melynek legna­gyobb része vak gyűlölettel van, mivel vezéreik és papjaik beléjük nevelték az orosz elle­nességet. így .akarták az oro­szokat megállítani a Vistulánál és egész Európát a lengyel, amerikai .angol vezérség befo­lyás alatt megtartani. Ez a “Bor” még mindig nem forrta ki magát, még reméli, hogy az angol-amerikai segít­séggel — melyet nagyrészben megkap és azért lehetséges ne­ki Amerikán keresztül-kasul lázitani — még visszaszerezhe­ti azokat az ezer holdakat, me­lyeket a mostani lengyel kor­mány felosztott a szegény föld­munkások között, igy reméli, hogy azon borzasztó tűz mel­lett mely megint felégetné Warsót és egész Lengyelorszá­got, Bor megsüthetné saját és földesúri társainak pecsenyé­jét. Az természetes, hogy minden országban vannak egyének, akik a földosztás, valamint az uj népkormány kialakulása mi­att sokat veszítettek, hogy azo­kat újból vissza szerezhessék, a rejlő erőt és nemcsak biztosít­ják jogos követeléseik biztos győzelmét, de felmérhetetlen szolgálatot tesznek az egész munkásosztálynak. Le a kalap­pal a bányászok előtt! talajt, a földet, a jó politikai pozíciókat, most szeretnék fel­gyújtani, ha kell az egész vilá­got. Nekik már veszteni való­juk nincs, meg nem is nekik kell harcolni, pusztulni, majd ők csak az osztozkodásnál je­lentkeznek, ha sikerülne a mos­tani kormányokat és azoknak a földosztását visszacsinálni. De, hogy a felebaráti szerete- tet, testvériséget hirdető egy­házak és a földosztásban nyer­tes parasztság és azoknak ro­konai és a munkásosztály ide­menekült tagjai is csatlakoz­zanak ezen háborús őrült gene­rális uszításához, azt csak a butaság és vak gyűlölet mes­terséges fokozása révén voltak képesek elérni. Mert amig a papok, generálisok jól tudják, hogy milyen rémséges pusztí­tás árán volnának képesek a hatalomra visszakerülni, ez a tudatlan tömeg, melyet felhasz­A fenti címmel egy nagyon érdekes, de egyben különös kri­tika jelent meg lapunk május 11-iki számában. Csekély 13- szor állapítja meg lapunkról a kritika írója, hogy kitűnő, har­cias, megnem alkuvó, stb. De ugyanakkor minden megállapí­tás után hozzáfűzi, hogy még­sem jó, mert ez nem elég. A kri­tika írójának elgondolását ne­künk, egyszerű lapolvasóknak nagyon nehéz követni. Mert vagy jól szerkesztett lap a Bér­munkás és akkor miért Írja, hogy ez nem elég, vagy rosszul szerkesztett lap, de akkor meg miért dicséri minden szakasz be­kezdésénél? Ha azt irta volna, hogy lapunk hírszolgálata hiá­nyos, hogy rossz magyarsággal van írva, akkor minden gondol­kozás nélkül rámondtám volna az áment. Mint lapunk egyik nagyon ré­gi olvasója, mindig élénk figye­lemmel kisértem, hogy lapunk teljesiti-e hivatását úgy, aho­gyan azt az IWW elvinyilatko­zata előírja? Mert ez a hivatása, a munkások tanítása, nevelése és szervezése. Ha ezt a munkát nem képes mindenkit kielégítő módon teljesíteni, ez nem azon kevésszámú és agyondolgozott írógárdának a bűne, akiknek nem csak a lapot kell megírni, de dolgozni kell a lap előállításá­nak a költségeit is felhajtani. Az én nézetem az, hogy lapunk írógárdája eleget tesz a fenti hi­vatásának, állandóan végzi a ta­nítás és szervezés munkáját. Hogyha az eredmény nem na­gyobb mint amilyen, ez nem az ő bünük. Azt sem lehet rosszné­ven venni tőlük, hogy ha nem írnak olyan kitűnő irodalmi nyelven, mint a hivatásos irók. Nem szabad elfeledkeznünk ar­ról, hogy amikor a jó irók még iskolába jártak ,a lapunk irói már a munkapad mellett gör­nyedtek és igy vajmi kevés ide­jük, vagy alkalmuk volt akár az újságírás, vagy magasabb tudo­mányok elsajátítására. Felnőtt korukban, a kényszer adta ke­zükbe a tollat és ha nem is nálnak a sültgesztenyét kika­parni ezen világégésből, bizony nem igen bírja azt elképzelni sem és nem látja meg, hogy éppen azok a hozzátartozóik szenvednének legtöbbet, akik­nek ismét végig kellene élni egy ilyen világégést. Mert úgy Lengyel, mint Magyar. Román, Cseh és Jugoszláv országok, mint ütközők, első harcvonal­ban szerepelnének egy újabb világégésben. Csakugyan vadál- latias érzés, vagy őrültség kell ahoz, hogy még mindezen té­nyek ismerete után is a hábo­rút szorgalmazzák, támogassák azokat, akiknek az a mestersé­gük, hogy a népeket egymás ellen uszítsák. Ne feledje el egy lengyel vagy magyar munkás sem, hogy ha egy újabb hábo­rút megindítanak, hogy a föl­desurakat, az angol-amerikai tőkét újból hatalomra juttas­sák, akkor tizszerte nagyobb romboás, pusztítás lesz ezen üt­köző államokban és a mi mun­kástestvéreink isszák meg an­nak a levét. magas irodalmi nyelven, de munkásszellemben Írva, olyan lapot adnak ki, amely mellett el­törpül a sok jó iró által irt pa- pirtömeg. Ennél többet az Író­gárdától várni nem lehet. Hogy követnek el hibát, ez tény. De csak az téved, aki cse­lekszik. A semmit tevők bezzeg nem követnek el hibát, de meg­látják a mások hibáit. Hogy ha az a pár ezer szocialista, akik között akadnak jó toliforgatók is, a szégyen és bánat helyett tollat ragadnának (a kritika Író­ja is) és hetenként írnának la­punk részére jó cikkeket, én azt hiszem, hogy a jelenlegi írógár­da tagjainak munkáját is meg- könnyitenék. V. J. SZERSZÁM KÉSZÍTŐK SZTRÁJKJA A clevelandi Lamson and Ses­sion szerszám és die készítő cég­nek mintegy 1,200 embert fog­lalkoztató két gyárában már több mint hat hete sztrájkolnak a munkások, akik a United Automobil Workers (CIO) szer­vezethez tartoznak. A sztrájkot több hétig tartó eredménytelen tárgyalás és hu- za-vona előzte meg. Végre is a munkások április 17-én abba­hagyták a munkát a 18 és fél­cent órabér ja vitás, továbbá az union shop és a “check off” rendszerre vonatkozó követelé­seik kivivására. A sztrájk folyamata alatt négy ízben is kezdtek tárgyalá­sokat úgy a cég vezetőségével, valamint az Associated Indust­ries megbizottaival, de ered­mény nélkül. A legutóbbi tár­gyalásoknál valóságos ökölharc támadt az union képviselői és az Associated Industries ügyvé­de között. A munkások ennélfogva ki­mondották, hogy addig, amig a cég hajlandóságot nem mutat az említett követelések teljesítésé­re, többé tárgyalásokba nem bo- csájtkoznak. A két gyártelepet 24 órán át piketelik. A sztrájko­Barátságos bírálat a Bérmunkásról FIGYELEM CHIGACO! ELŐZETES JELENTÉS Az IWW chicagói csoport­jai nagyszabású SAJTÓ PIKNIKET tartanak 1946 junius 16-án vasárnap a Villa Garden gyönyörű kerthelyiségben, 6913 Milwaukee Ave. A jövedelem a Bérmunkás, az Industrial Worker és az Industrialist! lapok támoga­tására lesz fordítva. Tartsa e napot előjegyzés­ben és hívja meg ismerőseit is. lóknak pénzbírság terhe alatt jelentkezni kell a piket szolgá­latra. A két gyárban teljesen szüneteli minden munka. A sztrájkolok soraiban magyaraj- ku munkások is vannak. NÉPBIRÓSÁG ELÉ VELÜK BÉCS — Ries Imre magyar igazságügyminiszter a francia megszálló hatóságoktól József és Albrecht Habsburg főher­cegek kiadását kérte, akiket Magyarországon háborús bűnö­söknek tartanak és népbiróság elé akarják állítani őket­LOS ANGELESI LEVÉL Kedves Munkástársak: Mint a múlt levelemben jelez­tem, a los angelesi közúti mun­kások sztrájkba mentek, de csak az úgynevezett “sárga” kocsi­kon. Azonban a politikusok min­den erőlködése dacára május 23- án a “vörös” kocsik is megáll­tak és azóta nagy csend van eb­ben a gyors fejlődésnek indult gyönyörű metropolisban. De kinek gyönyörű? Csak a kövérre hízott uraknak, akik nem csoda, hogy most siránkoz­nak, hogy tönkre megy az or­szág. ők siránkozhatnak is, de nem a nincstelenek, akiknek most még annyi hely sem jut, ahová lehajthatnák fejeiket az éjjeli alvásra. Még a parkok­ban és a hidak alatt sem tűrik meg őket a város rendfentartói. Valóban fel kellene már is­mernie a legelfogultabb ember­nek is, hogy itt valami nincsen rendben. Hiszen a vasút és a szénbárók sem hederitenek sem­mit a munkásaik követeléseire, mert nekik van elég tejbe aprí­tani való, maradt bőségesen a háborús években zsarolt nagy profitból. • A los angelesi villamos közú­ti alkalmazottak is követelik az általános béremelést, de a város urai csak 16 centet ígértek és azt is csak úgy, ha a jelenlegi 7 centes viteldijat felemelik 10 centre. Ezért a városi népek kö­zül már sokan ingadoznak a tá­mogatásban. Mi azonban sziv- vel-lélekkel a sztrájkolok mel­lett vagyunk. G. Bakos A szerkesztő megjegyzése: Lapzártakor közzétett táviratok szerint sikeres egyeztető tár­gyalások folynak a közúti vál­lalatok és a sztrájkolók megbí­zottai között, igy ez a sztrájk a befejezés előtt áll.

Next

/
Thumbnails
Contents