Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-25 / 1425. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................¥2.00 One Year .......... ¥2.00 Félévre ..._....................... 1-00 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .............. 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Sztrájktiltó törvények Dacára a bányászok sztrájkjában kötött “fegyversziinet”- nek, a kongresszus mindkét házában sztrájktiltó törvények hozása felett tárgyalnak a honatyák- Az alsóházban könnyen ke- resztiilmennek az ily törvények, a szenátusban azonban Pepper, Taylor és Murray szenátorok nagyon ellenezték az ily javaslatokat. Pepper, floridai szenátor, bejelentette, hogy ez a csoport minden erejét látba vetve fogja megakadályozni az ilyen törvények megszavazását. “A John Lewis ellen keltett hangulat hatása alatt igyekeznek megfosztani a munkásságot szabadságjogaiktól,” — mondotta Pepper szenátor, — “hogy aztán az emberi méltóságától megfosztott munkás könyörögjön azért, hogy munkája gyümölcséből részesedést kapjon.” John D. Small, Civilian Production Administrator pedig egyenest azt ajánlotta, hogy a sztrájkszavazás utáni jelenlegi 30 napos várakozási időt legalább is hat hónapra kell kiterjeszteni. Mások viszont büntetés kiszabását kérik azokra, akik a munkáltatóktól jólét-alap felállitását követelnek. Ismét mások olyan törvényeket követelnek, amelyek börtönbüntetést szabnak ki mindenkire, akik sztrájkok utján megakasztják a közszolgálatok bármelyikét isNem az első eset ez, hogy a honatyák sztrájk eltiltó törvények felett tárgyaltak. A sok beszéd és fenyegetés után azonban a végén mindig meghátráltak és elfelejtették az egészet, hogy a legközelebbi sztrájkhullám idején újból elővegyék. Velószinü, hogy most is ezt az utat fogják választani. Nem azért, mert akadt köztük néhány munkásbarát is, mert hiszen azoknak a száma igen kicsi, hanem azért, mert félnek attól, hogy a sztrájkot eltiltó törvényeket nem tudják végrehajtani. Már pedig semmiféle uralmi csoportra nem képzelhető el veszedelmesebb dolog, mint az, hogy ha kiderül, hogy törvényeit nem képes végrehajtani. Mert azt már a honatyák is látják, hogy a politikai téren egymással még harcoló amerikai munkások gazdasági harcaik mezején dicséretes szolidaritást mutatnak. Hiszen láthattuk, hogy az egész országra kiterjedő, óriási bérharcokban a szolidaritás oly tökéletes volt, hogy sehol sztrájktörőkre nem akadtak és az ipartelepek ezreit le kellett zárni- Nem hisszük, hogy ezt a bámulatos szép szolidaritást törvényekkel meg lehetne törni. És ha nem lehet megtörni, akkor a jelen esetben nem lesz szén, hiába Írják ki a hat hónapos “lehűtő” időszakot. És nem lesz szén az iparok hajtására akkor sem, ha John L. Lewist esetleg börtönbe teszik. Sőt nem lesz szén, ha az összes bányászokat a börtönbe tennék, — még ha az lehetséges volna is, mert a fogházba vetett bányászok még annyi szenet sem termelnek, ameny^ nyivel a börtönök gépeit mozgásban lehetne tartani. — Szóval erőszakkal nem lehet senkit sem munkára kényszeriteni. De azonkívül a sztrájkot eltiltó törvények megfosztanák az amerikai munkásokat az alkotmány nyújtotta legelemibb szabadság jogaiktól, mert egyes néprétegeket MÁSOKAT KISZOLGÁLÓ MUNKÁRA KÉNYSZERÍTENÉNEK. A legelemibb szabadságjog értelmében, csak a szabad akaratból vállalt munkát végezzük el. Vagyis nem kényszerithetnek olyan munka végzésére, amit nem vállalunk. Mert az ilyen munka valójában KÉNYSZERMUNKA, RABSZOLGA MUNKA lenne, ami ellen minden amerikai munkás az utolsó csepp véréig küzdene. Küzdene pedig annál is inkább, mert tudja, hogy a munkára nem a közjó érdekében kényszerítik, hanem azért, hogy a munkáltatók nagy profitot zsebelhessenek be. Mert a jelen esetben a a bányászok kövteléseit könnyen ki lehetne elégíteni a bányabárók profitjának csökkentésével- A honatyák azonban inkább az amerikai nép szabadságjogait, mint a munkáltatók szent profitját korlátozzák. Esztelenek Valamelyik régi görög vagy talán római közmondás szerint akit az istenek meg akarnak verni, annak előbb elveszik az eszét. önkéntelenül ez jut eszünkbe ,midőn látjuk azt a rettenes nagy müfelháborodást, amit az álhazafias amerikai magyar berkekben végeznek azért, mert a Párisban tanácskozó külügyminiszterek úgy határoztak, hogy a majd összehívandó békekonferenciának azt fogják ajánlani, hogy Erdélyt egészen Romániához csatolják. Szó sincs róla, mi is szerencsétlen és helytelen dolognak tartjuk ezt a határozatot, mert szétszakítja a Duna-Tisza mentén elhelyezkedett 10-12 millió magyarság kulturális egységét. Azonban a régi, Horthy féle irredenta mozgalom újbóli felélesztése nem csak megerősítené a külügyminiszterek határozatát, hanem félő, HOGY MAGYARORSZÁG TELJES FELDARABOLÁSÁHOZ VEZETHET. Az amerikai reakciós magyar vezérek, akik egy szóval sem tiltakoztak a Hitler befolyás ellen, most uj életre akarják kelteni a már jobblétre szenderült Amerikai Magyar Szövetséget. Gyűléseket akarnak egybehívni mindenütt, hogy TILTAKOZZANAK a külügyminiszteri határozat ellen, hogy PÉNZT SZEREZZENEK AZ UJ IRREDENTA MOZGALOMRA. Mint mindig, most is a PÉNZGYÜJTÉS A LEGFŐBB VÁGYUK. Ezt ilyen leplezetlenül mondják meg a “Jó Pásztor” cimü katholikus lapban: “A romboló merénylet ellen, amely tönkretenné Magyarországot, tiltakoznunk kell nekünk, amerikai magyaroknak . - . Ezt a mi nevünkben csak az Amerikai Magyar Szövetség teheti. A nagy munkához azonban költség kell és ez nincs. Most kell megmutatniuk nagy egyleteinknek, mint a Verhovay, a Református, a Rákóczi és a Bridgeporti, hogy konvenció nélkül is képesek komoly, értékes cselekedetekre. Most kell odaadniuk a szükséges összeget a mentő munkára, mert hiszen átkozott lenne az a magyar, aki ezt az áldozatot kifogásolná- És most kell előállni a tervezett országos akcióval, amely felrázná az egész amerikai magyarságot, hogy ne jajgassunk tétlenül, csüggedten, hanem cselekedjünk, ha azt akarjuk, hogy a magyar haza ott maradjon továbbra is a térképen. Talpra amerikai magyar! A Munkás Betegsegélyző Szövetség konvencióján Újlaki református pap, az Amerikai Magyar Szövetség vezető szelleme, Erdély ügyéről beszélve felháborodva kiáltotta: “Hát ezért vásároltunk mi war bondokot?” amivel természetesen elárulta, hogy nem a halálgyárakkal dolgozó nácik és nyilasok leverését akarta segíteni. De a többi dupla hazafias magyar vezérek is hasonlóan izgatnak. Ismételjük, hogy ezek az emberek vakságukban most már az eszüket is elvesztették. Hiszen tudniok kellene, hogy Erdélyt azért ítélték Romániának, mert gyöngíteni akarják azt a náci-! barát reakciót, amit éppen ők képviselnek. Egészen természetes, még a gyerek is beláthatja, hogy minél nagyobb hatalomra tesznek szert Magyarországon a letűnt kárhozatos Horthy uralom hívei, annál nagyobb ellenszenvet váltnak ki úgy az utó-államokból, mint a Szovjet Unionból is. És ha túlságosan erőszakos- ltodnak, akkor a környező államok tiszta önvédelemből követelni fogják Magyarország teljes feldarabolását. Ebből következik, hogy Magyarország függtelenségét csakis a környező államokkal és a Szovjet Unionnal barátságban élő, velük kooperáló kormány tudja fentartani. Sőt az is világos, hogy csakis ilyen, a szomszédokkal kooperáló kormánynak vannak némi eshetőségei arra, hogy az utó-államoktól valamilyen területet visszakapjon- Ne hagyja magát senki félrevezetni a pénzszagot érző álhazafias reakciós amerikai magyar vezérektől! Akinek van pénze a magyar nép támogatására, azt ne olyan célra adja, amely éppen az ellenkező eredményhez vezet, hanem támogassa a most oly nagy Ínségben szenvedő magyar népet. óva intjük az amerikai magyarságot, hogy hangzatos hazafias frázisokkal ne hagyják magukat félrevezetni. A volt merikai Horthy ügynökök uj, erőszakos irredenta mozgalma nemhogy hasznos, de esetleg végzetes lehet Magyar- országra. Ezt gondolja meg mindenki, mielőtt bármily támogatást is adna ennek a kétszínű, de mindenkor pénzéhes, hazafias frázisokat hangoztató, máskülönben népellenes, reakciós vezéreknekELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak, E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL^ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. A 7 ipari szervezkedéssel az ni társadalom szerkezetét éoitiük •„ régi társadalom keretein heliil
