Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-25 / 1425. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 25. Egyről-Másról------ELMONDJ A : J. Z. ------TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1906 Május 19 — Általános Sztrájk volt Nagykanizsán. 1795 Május 20 — A magyar “Jakobinusok” lefejezése. 1926 Május 20 — Coolidge elnök aláírta a “Railway Labor Act” törvényjavaslatot, amely hasonló a Wagner Labor Act-hez; Az előbbi a vasúti szállító munkásokra, mig az utóbbi a gyári üzemekben alkalmazott munkásokra vonatkozik. 1924 május 21 — A Ruhr vidéki iparok több mint egy millió munkást kizártak. 1863 május 22 — Megalakult a Német Munkásszövetség Lassalle Ferdinand ilyirányu munkálkodása eredményeként. VÁLASZ EGY KRITIKÁRA A Bérmunkás május 11-iki számában egy kritika jelent meg a lapról és írógárdáról, amely “barátságos” vagy “jó- akaratu” volta mellett is nagymennyiségű valótlanságot, vagy túlzott állításokat tartalmaz. Nem tételekezék fel rosszakaratot az írójától, de úgy vélem, hogy a buzgalom túlságosan elragadta és ily buzgalmában elfelejtett számolni az óhaj és lehetőség közötti külömbözettel. Ha az óhaj teljesülne, a Bérmunkás olyan lap lenne, amilyen nincs a világon és kétséges, hogy ez esetben teljesit- hetné-e azt a hivatást, amely tulajdonképpen reá háramlik. Nem szabad szemelől téveszteni, hogy a Bérmunkás hivatása nem az, hogy a képzett szocialistáknak élvezetes olvasmányt nyújtson, hanem, hogy tanítsa azokat a bérmunkásokat, akiknek nagy szükségük van a Bérmunkás tanítására, akikre viszont nagy szüksége van a munkásmozgalomnak. Félő, hogy ha egy olyan lapot adnánk az osztálytudatlan munkások kezébe, amilyennek a kritikus szeretné látni a Bérmunkást, nem teljesítené hiva-' tását, mert az olvasók nagyobb százaléka nem értené meg és nem olvasná azt. Már pedig a Bérmunkás hivatása az, hogy felébressze a munkásokban az osztályharc szükségességének tudatát és megtanítsa azokat az osztályharc á-b-c-jére. Amikor ezen átestek és a tudás után szomjaznak, megtalálják annak forrását az ezt a célt szolgáló tudományos könyvekben. A kritikus szerint a “Bérmunkás tisztességes lap” de “tehetségesen szerkesztett” lapnak is kéne lennie. Azt hiszem itt egy kis fogalom zavar van, mert szerintem a “tisztesség” és “tehetség” két különböző fogalom- Lehet tisztességes egy tehetségtelenül szerkesztett lap is és viszont a tehetségesen szerkesztett lap is lehet tisztességtelen. De ha a kritikus ezalatt azt érti, hogy a “szerkesztőnek” jobban meg kellene fésülni a lapba kerülő cikkeket, annak két gyakorlati akadálya van. Az egyik: hogy a szerkesztőnek erre nincs ideje, a másik: az irók úgy vélekednének, hogy fölösleges az írással időt vesztegetni, ha azt teljesen át kell írni a szerkesztőnek. “A Bérmunkás elvhü lap” de a kritikus szerint az irói állandóan ismételgetik egymást. Azzal valószínű tisztában van a kritikus, hogy a Bérmunkás nem úgy Íródik, hogy a “fő- szerkesztő” kiadja a bel-munka társaknak, hogy te ezt, te meg azt dolgozd fel, hanem azok száz és ezer mértföldekre vannak egymástól és bizony megtörténik, hogy ugyan azzal a témával többen is foglalkoznak. De ebben nem látok lényeges hátrányt, mert valami újat mindenik felvet az ismétlések mellett. ide vagy oda, akár nagy, vagy kicsi IWW taglétszám, mégis az ipari társadalmi rendszer felé megyünk. A szakszervezetek jelenlegi dicshimnuszához csak annyi kis hangot akarunk hozzáfűzni, hogy volt idő, amikor az IWW propagandáját dual unionizmusnak nevezték el és kíméletlenül harcoltak ellene. Mig most, mindkét szakszervezet, az AFL és a CIO egyszerre indít kampányt a déli államok munkásainak a megszervezésére. A CIO egy millió dollárral és kétszáz szervezővel megy le a hóditó útra és az AFL sem igen akar az ilyen számon alul maradni. Ahogyan a konvenciókon beszéltek a szakszervezeti üzlet ma elég jó virágzásnak néz elébe, mert egy millió dollár szervezési befektetés egy év alatt, két milliót hoz be uj tagsági dijakban. Lehetnek sokan, akik a szak- szervezeti erőt ilyen alapon bírálják el, mi azonban nem ezek közé tartozunk. Mellékes az, hogy hány tagja és hány millió dollárjaik vannak a szakszervezeteknek, mégis csődben vannak, mert azt képzelik el és hitetik el tagjaikkal, hogy a tőkés és munkás érdekeik azonosak. Csődben vannak, mert a munkásokat nem a tőkés társadalmi rendszer megdöntésére, szervezik és nevelik, hanem annak támogatására. Csődben vannak mert nem ismerték föl a fejlett ipari társadalmi rendszer összetételét és a munkásokat a szakmai és kerületi válaszfalak által szétszervezik. A szakszervezeti virágzás ne tévesszen meg hát senkit, mert csak tiszavirágot jelent a munkásosztályra. A dolgozók reménye ma is az, ami negyven év előtt volt, a termelési eszközök lefoglalása és köztulajdonba helyezése és egy olyan társadalmi rendszer megalkotása ahol minden munkás megkapja munkájának a teljes gyümölcsét. Az ipari fejlődés egy ilyen rendszer felé mutat, melynek előkészítésén az IWW kisebb vagy nagyobb eredménynyel 40 év óta munkálkodik. “A Bérmunkás harcos lap, de a cikkírók sokszor egymás ellen lövöldöznek. Megtörténik az is, hogy a Bérmunkás irói — minden rosszakarattól mentesen — olyan állítást tesznek, amivel mások nem egyeznek meg és mivel bennünket semmiféle “fegyelem” nem köt osztálytudatunkon kívül. bátran megírhatjuk nyilvánosan a lap hasábjain is ellenvéleményünket. “A Bérmunkás következetes lap ... de jó lapnak is kéne lennie, amire izgalmas kíváncsisággal várnak az olvasók.” Ezen állításra az olvasóktól várunk választ. Valószínű vannak akik közömbösen várják, de vannak nagyobb számmal, akik izgalmasan. Vannak sokan, akik ha nem kapják meg a lapot a szokott időre, bizony türelmetlenek, dacára annak, hogy tudják előre, hogy “egy elvinyilatkozatot és egy tucat vezércikket” találnak benne. Azt bizonyára a kritikus is tudja, hogy a Bérmunkás nem “hírlap” és a célja nem hírekkel szolgálni, hanem a megtörtént eseményeket kommentálni és a munkásság érdekeinek szemszögéből megvilágítani. És ha nem ezt ; mit óhajtana a kritikus a Bérmunkásban látni ? Bár mindennel ami történik nem foglalkozhatunk, mert he- tenkét csak egyszer jelenik a lap meg, de igyekszünk a fontosabb; a munkásságot legközelebbről érintő eseményeket a helyes világításban bemutatni; már amint azt mi helyesnek látjuk. “A Bérmunkás megnemalku- vó lap elvi kérdésben“ de a kritikus szerint a saját tábora “gyengeségével sem szabad volna megalkudnia.” Kifogásolja, hogy a Bérmunkás időnként megemlékezik, hogy “ki, kivel vacsorázott, vendégeskedett, vakációzott, vagy jótékonykodott.” Nem tagadjuk és nem is szé- gyeljük, hogy a Bérmunkás kizárólag olvasó táborának áldozatkészségéből jelenik meg- Bevételi forrása kizárólag innen ered és semmi sérelem sem származhat abból a lapnak, ha munkástársaink összejönnek valamelyes szórakozásra és akkor sem feledkeznek meg lapjukról. Ezért elismeréssel adózni a lapban nem tartjuk lealá- zónak. “A Bérmunkás bátor lap. Százados előítéletekkel, a tömegekbe bele nevelt bárgyuságok- kal mindig felveszi a harcot . . nem kéne félni saját táborától se! . . . tévedésekre, botlásokra, a kellő tudás, vagy gyakorlat hijján elkövetett hibákra kímélet nélkül rá kéne mutatni.” Elismerem, hogy a Bérmunkás irói néha annyira belemelegednek a mondanivalójukba, hogy elfelejtik alkalmazni a nyelvtani szabályokat, de ugyan e hibába beleesnek egy- szer-másszor olyanok is ,akik “tudnak Írni”. Bizony régen kikerültünk az iskolából és egyrészről a megélhetésért, másrészről a munkásosztály felszabadításáért folytatott küzdelem lefoglalta energiánkat és időnket és mivel nem foglalkoztunk állandóan az írással ezek a szigorú nyelvtani szabályok, egy kicsit megrozsdásodtak az emlékezetünkben- Erre a kritikus azt mondja, hogy “aki nem tud írni, az ne írjon”. Ez lehet helyes elméletben, de nem válik be a gyakorlatban. Képzelem milyen véleményt váltana ki az olvasókból ha (f.), . . a . . 1, . . . cs - . ő, Vi., . . . tudja Pál .'. . vagy Z.j. hasábjai üresen jelennének meg és azt Írna oda a szerkesztő, hogy ezek most írni tanulnak. Vagy talán olyanok töltenék meg a hasábokat, akik “tudnak írni”? Nem látjuk, hogy nagyon tolakodnának, mert ez a munka nem jelent anyagi előnyöket, hanem a szellemi áldozat mellett még anyagi áldozatot is követel. “A Bérmunks nem ‘politikai’ újság és ezt állandóan úgy hangsúlyozza ki, mintha a politikával való foglalkozás valami szörnyű bűn volna-” A Bérmunkás elismeri és vallja, hogy minden harc, amely a munkások nagy tömegeit akcióra készteti, politikai harc. Ez áll, még a kizárólagos bérharcokra is. De elitéli a politikai pártok építésére fecsérelt törekvést, mert azokat a munkásság félrevezetésére felépített intézményeknek tartjuk. Ezen felfogásunkat alátámasztják az összes szociálista és kommunista pártok úgy Európában, mint itt. Ellenben csak egyetlen példa — a bányász sztrájk — is elegendő annak bizonyítására, hogy a munkásság vgazdaságilag szervezett ereje képes még az Egyesült Államok elnökét is könyörgésre kényszeríteni. “A Bérmunkás nem tiszteli a tenkintélyeket.” Ez téves állítás. A Bérmunkás mindenkinek megadja a megillető elismerést aki arra rászolgált, de senkiből sem csinál “istent”, hogy azt bálványozza. Kifogásolja a kritikus, hogy a Bérmunkás cikkei névaláírásokkal jelennek meg- Hogy ez emeli-e, vagy rontja a lap értékét egy ember véleményéből nehéz volna megállapítani. Egy bizonyos, hogy az olvasók többsége kiváncsi, hogy kik Írnak a Bérmunkásban. Ha egy- egy uj jelzéssel jelenik meg cikk a lapban, az érdeklődés nem csak a cikk iránt, de az írója iránt is előtérbe kerül. Eddig már legalább két tucat kérdést intéztek hozzám ,hogy ki rejtőzik az 188674 jelzés mögött. És mitagadás, én magam is nagyobb érdeklődéssel olvasom a cikkeket, ha tudom, hogy ki irta. Amikor a lapot a kezembe veszem, az első, hogy átnézem a cikkek címeit és az aláírásokat és csak aztán kezdem olvasni. Azt is kifogásolja a kritikus, hogy a Bérmunkás foglalkozik a papokkal és helyesnek látná, ha hagynánk a “butaság vámszedőit” a fenébe. Nem szabad elfelejteni, hogy nekünk ugyanazokkal a munkásokkal van dolgunk, akik a butaság vámszedőitől nyerik szellemi táplálékukat. Azokkal dolgozunk, azokkal jövünk össze és azokat kell megnyerni az eszmének. Hogyan kerülhetnénk tehát ki a papokkal való foglalkozást, amikor uton-utfélen azokat az érveket használják velünk szemben, amiket a papok nyújtanak az ilyen munkásoknak. Amig az ilyen munkásoknak a hitét meg nem renditjük a papjuk iránt, azáltal, hogy kimutatjuk azok hazugságait, addig
