Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-11 / 1423. szám

1946. május 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hunanban agyag a rizspótlék Hunanban újból tavasz van. Abban a Hunanban, amely a legtovább, a legelkeseredetteb- ben harcolt a betolakodó japán hóditók ellen. Abban a Hunan: ban, amelyben a japán imperi­alisták mérges gázzal és bakté­rium csirák akalmazásával tud­tak csak boldogulni a makacsul védekező kinai nép ellen, amely nép a japán imperialisták ke­gyetlen bosszúja elől százezer számra menekültek télviz ide­jén a tőle nyugatra eső tarto­mányokba. Hogy mennyivel ke­vesebb azok száma, akik meg­érték e tavaszt, azt nehéz meg­állapítani. De, hogy az éhhalál éppen olyan borzalmasan szedi áldozatait mint annak idején a japán baktérium és mérges gáz, az kitűnik az alábbiakból, amit a Time levelzője William Gray táviratozott lapjának Hu- nanról, Kina éléskamrájáról. Azonnali látásra az éhséget nem igen lehet észrevenni, mert a kinai éhezők puffadt hasát és aszott karjait eltakar­ják az egymásra halmozott fe­kete rongyok. Azonban a me­leg idő, amely a vándorral is eldobatja a fölösleges kabátot, leszedi az éhező nép testéről is a rongyokat, fölfedi a szörnyű­ségeket, teljes valójában. Chi-Ho község vájogfalu há­zaiban, tizenkét mérföldre He- gyangtól látszik meg nagyon az éhség. Két hónappal ezelőtt, amikor még volt rizs. Csi-ho- nak volt 140 lakosa. Most már csak 80. A többiek vagy meg­haltak, vagy a városba mentek koldulni. FÖLHALMOZOTT ANYAGOK Késő .délután érkeztünk meg, amidőn a parasztasszonyok va­csorát készítettek férjeiknek — ha volt miből. Három kifejezés­telen, maszatos képű éhező fi­úval találkoztam. Egyiknek ha­sa alul annyira ki volt puff ad­va, hogy rongyos ruhácskája nem állt meg rajta, de halvány meztelen, átlátszó bőre alól kék erecskéi, mint kék hálózat lát­szottak ki. Két csontváz, sovány, szomo­rú nézésű asszony készítette a vékony vizes kását, amelynek tartalma zöld gaz és szálkás kemény rizspolyva volt. Hozták is a kinai újságok, hogy a hunaniak sárt és agya­got esznek. Megkérdeztük a tolmácstól, hogy igaz-e? “Jöj­jenek velem, megfogják mutat­ni” — felelte az. Kihozott az asszony egy másik tepsire való gazt és rizspolyvát, aminek fi­nom fehéres por volt az alján. A por agyag volt, egy távoli bányából — magyarázta a tol­mács — amely súlyt és tartal­mat ad a zagyva, könnyű keve­réknek. Hitetlenkedtünk. Látni akar­tuk az agyagot, amelyből a por készült. Akkor egy kiaszott asszony előtermett egy másik konyhából, féltucat nagyobb darab agyaggal, ami Összesen nyomhatott vagy 7-8 fontot, miközben a többi csak bámul­ta, hogy ennek milyen sok van és valamit mondott az asszony a tolmácsnak, aki felénk for­dulva mondotta el ámulatos okát, annak amiért hamarább föl nem tárta az agyagok föl­hámozott voltát. Ugyanis a töb­bi elől dugta el a kincsét. GAZDAGOK NEM ÉHEZNEK Itt a szántás ideje. Mután a japán hadsereg fölette az iga­vonó bivalyokat, az emberek­nek kell vontatni az ekét. Ám­de Csi-Ho falu éhes parasztjai fáradtan cipelik haza meggyö­tört testüket az ekehuzástól a rizstelen vacsorához és úgy történik, hogy egyik reggelen nem bir kimenni a mezőre. El­marad a munka, elmarad a ter­més- És az éhség még tovább kihúzódik. Ezen vérlázitó embertelenség akkor válik még jobban fölhá- boritóvá, ha tudjuk, hogy még van élelmiszer Hunanban. Kol­dus gyerekek sorai kóborolják üres bögrével Hengyang utcá­it, vagy éhségtől kimerülve fekszenek a szenycsatornákban, akkor amidőn a város étkezői­ben tizfogásos ebédet szolgál­nak föl azok részére, akik meg- birják fizetni. Mint vendégei a helybeli újságíróknak, egyik es­te mi is ettünk egy ilyen luku- lusi vacsorát, amelynek fan­tasztikus előjátéka képpen be< mutattuk a magunkkal hozott gondosan becsomagolt mintá­ját az agyag, rizspolyva és gaz­nak, amelyeken asztalunktól nem nagyon távol, az emberek tengődnek és éhenhalnak. Érhe.tetlen a föntebb leirt éhség, ha a város piacán ,a bambusznád dézsákat figyel­jük, amelyek telve vannak ri­zsával és mellette a még na­gyobb kádak szintén teletöm­ve eladásra szánt rizsával. De a rizsa árak olyan horribilis magasra szöktek, hogy csak a fekete piaci árkát fizetni tudó kevesek nem éheznek. Még bosszantóbb az, hogy azon lapban kell olvasnom azt, hogy a politikus vezetők kezé­ben van az éhező tömegek ete­tése, akik állandóan Chung Kai Shekket és rezsimjét dicső­ítik a kinai lázadó kommunis­tákkal szemben és szemtelenül vallják be, hogy ami kevés se­gítség érkezik a politikus bó- szok kezeiből kapják. így játszák politikai trükk- jeiket az éhhalálon a reakciós politikus urak, akiknek hü szó­szólójuk ez a mocskos sajtóter­mék is, amely most véletlenül elszólta magát és mint leple­zést tekintem lapunk a Bér- i munkás szempontjából a fönti cikkét, amit különben is nem lett volna szabad elmondani ar­ról a rezsimről, amelyet a Time állandóan szorgalmazott. . . - tudja Pál . . . A ROMÁNIAI HÁBORÚS BŰNÖSÖK BUCHAREST — A hét^ fo­lyamán a romániai népbiróság meg fogja kezdeni a romániai* háborús bűnösök pőrének a tár­gyalását. Ezek között első he­lyen szerepelnek lion Antones- cu. Mihal Antonescu, Ion Pan- tazi, Eugen Critescu, — mind­annyian az Antonescu minisz­térium tagjai, továbbá Ion Al- lesseanu, erdélyi kormányzó és Radu Lecca, a zsidó törvények végrehajtója. JEGYEZD MEG­------------------------Ajánlja: St. Visi__________ A wisconsini politikus vezér, La Follette családról többeken megállapították, hogy csak ál­liberálisok. “Phony Liberals”. Most meg La Follette állítja Stassenről, hogy az is csak ál­liberális és — mindkettőjüknek igaza van. Franco barátjai azt állítják, hogy Franco sokáig nem csap­hatja be a spanyol népet. Per­sze, hogy nem, hiszen azok na­gyon is jól tudják, hogy milyen zsarnok, de azt is tudják, hogy milyen erősen fel van fegyver­kezve az angol-amerikai és élőbbén meg a náci segítséggel. Manchuriában a vörös csapa­tok, melyek leginkább az otta­ni munkásokból kerülnek ki és akik már a japánok ellen is harcoltak mint partizánok, oly erősek, hogy Chiang Kai Shek hívei is beismerik, hogy Man- churianak kilenctized részét ők tartják a kezeik között és már hónapokon keresztül megállí­tották Chiang csapatait, akiket az amerikaiak is mindenben tá­mogattak. Tokio és Berlin utcáin egy- egy félmillió munkás tüntetett május elsején. Tokióban először az utóbbi tizenöt évben. Ezen tüntető munkások százezrei nem ellenségeink, hanem bará­taink. Még inkább, mint azok az amerikai szervezett munká­sok, akik még ezt az igazi mun­kásnapot sem merik megünne­pelni dacára, hogy ezek indítvá­nyára fogadta el a nemzetközi munkásság Május Elsejét nem­zetközi munkásnapnak, mely napon az egész világon meg kellene azt ünnepelni. Csehszlovákiában egy kerüle­ti választásoknál, a kommunis­ták 16,000, a szociáldemokraták 6.000, a nemzeti szocialisták 4.000, a katholikus párt 700 szavazatot kapott. Ezen válasz­tás előfutára a közeli országos választásoknak. De ha nem a reakciósok nyernek, akkor az amerikai urak nem fogják azt elismerni jogerősnek és demok­ratikusnak. Mr. Harold Ickesről már az ellenségei sem merik állítani, hogy kommunista, mégis telje­sen elitéli Francot a spanyol diktátort és a demokrácia halá­los ellenségének bélyegzi. Azt is beismeri, már pedig ő csak tudja, hiszen Rooseveltnek ked­ves benső barátja volt, hogy az amerikaiak is nagyban segítet­ték Francot hatalomra kerülni és ott megerősödni. Ebben az angol kormánynak is nagy ré­sze volt és van Ickes beismeré­se szerint. Az angol-amerikai csapatok által megszállott Olaszország­ban is a fasizták voltak a leg- lármásabbak május elsején. Még a rádióállomást is lefog­lalták, hogy belekiálthassák, hogy “Éljen Mussolini’. Ennek az igazi magyarázata az, hogy amíg a vörös partizánokat az angol-amerikai csapatok lefegy­verezték, a fasizták megtar­tották a fegyvereiket mig a ve­zéreiket, fontos állami pozíciók­ba rakták az angol-amerikai uraink. Az infláció már itt van. A General Motors már két áre­melkedési engedélyt kapott. Még egy harmadikat is kérel­mez és ismerve ezen demokra­tikus kormány embereket, akik mindig a jó “Free Enterprise” állásokról álmodoznak, azért tö­rekednek és mög is fogják kapni és ez, valamint a többi áremelés csak nagyobb lendüle­tet ad az inflációnak. Mr. Byrnes a mi kedves ál­lamtitkárunk, mielőtt tárgya­lásra ment a nagyhatalmakkal azt mondta, hogy neki nagy szüksége van imára. Most meg azt mondja az oroszoknak, hogy nagy szükségük van egy 25 éves fegyver szövetségre. Hát Mr. Byrnes melyik lesz a fontosabb ? Furfangos emberek ezek a politikusok, ha valami sikerül, akkor azt ŐK csinálták, ha nem sikerül, vagy valamit rosszul csinálnak, akkor rá fogják az istenre. “Az isten úgy akarta” stb. KOOPERÁCIÓT HIRDET BOSTON — Henry Walace, kereskedelmi miniszter újból feltűnő beszédet tartott az itte­ni Massachusetts Independent Voters Association gyűlésén. Wallace élesen kritizálta Ang­liát, mert a “birodalom” érde­keit mindenek fölé helyezi. Kü­lönösen kifogásolni valónak mondotta Angliának Palesztiná­ra vonatkozó állásfoglalását. Wallace többek között azt mondotta, hogy a három nagy világhatalom jobban tenné, ha kooperálna a világ népei élet­színvonalának emelésére, mint­sem kizárólag azzal törődik, hogy egyes területeket miként lehetne kihasználni Anglia, Amerika vagy Oroszország ér­dekében. ANGOL SEGÉLYAKCIÓK LONDON — John Hall mun­káspárti képviselő “Uj Magyar- ország” cimen Manchesterben nagy érdeklődést keltett előa­dást tartott. Elmondotta a ma­gyarországi útja alkalmával szerzett tapasztalatokat és el­ismeréssel beszélt arról az épí­tő munkáról, amellyel a ma­gyar munkásság szinte ember- feletti erőfeszítéssel igyekszik a romokon uj hazát építeni. Ugyancsak Manchesterben Kentner Lajos, a világhirü zon­goraművész nagysikerű hang­versenyt adott, melynek tiszta jövedelmét a nyomorgó magyar gyermekeknek ajándékozta. Az angol vasutakon a porter, tisztogató és egyes napszámos munkákat német hadifoglyok­kal végeztetnek. A múlt évben Anglia a kö­zépiskoláiban 173,119 tanítót alkalmazott. Az angol középiskolák taní­tónői között a múlt évben 33,- 159 volt a férjezett nő.

Next

/
Thumbnails
Contents