Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-11 / 1423. szám
1946. május 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Barátságos bírálat a Bérmunkásról Irta: 188674 (Lapunk március 9-iki számában a kritika hivatásával foglalkoztunk. Megjegyeztük abban a cikkben, hogy a lapunkban közölt levelek csupa dicséreteket tartalmaznak, mert csupán csak ilyen leveleket kapunk és mi készséggel adnánk helyet a másfajta, komoly kritikát tartalmazó Írásoknak is. Ugylátszik, hogy ez a cikk lapunk egyik barátjánál visszhangra talált. “Ti magatok kéritek, tehát itt van”, — gondolta s megírta az alábbi konstruktiv, őszinte s a személyeskedéstől teljesen mentes kritikát, amelyet természetesen készséggel közlünk. A kritika írója azonban ebben az Írásában számos olyan pontot vetett fel, amely nagyon érdekes, tanulságos és hasznos vitára nyújt alkalmat. Éppen azért kellő tárgyilagossággal fogunk foglalkozni vele, de előbb alkalmat adunk olvasóinknak a hozzászóláshoz. — Szerk.) A Bérmunkás tisztességes lap. Ám ez nem elég! Tehetségesen szerkesztett lapnak is kéne lennie! A lap sehogyan sincs szerkesztve. A cikkek minden rendszer és ellenőrző bírálat nélkül úgy vannak a lapba bedobálva, mint a széna a boglyába. A Bérmunkás elvhü lap. Ám ez se elég! Színes és érdekes lapnak is kéne lennie. E két fontos vonás hiányzik a lapból. Aki állandóan olvassa, rájön, •----------------------------------------hogy egyes irói állandóan ismételgetik egymást', vagy önmagukat. Ez az ismételgetés azonkívül, hogy színtelen és érdektelen, — még az irás szabályainak is hijjával van. A Bérmunkás harcos lap, mindig tiszta fegyverekkel folytat elvi harcot tiszta célokért. Ám ez se elég. E harcban a cikkírók össze-vissza lövöldöznek, — igen sokszor egymás ellen, — még többször cikkeik végén cikkeik eleje ellen. Egyik cikk a háború mellett, a másik ellene foglal állást. Ez zavart okoz az olvasók között. A Bérmunkás erkölcsileg felette áll minden más magyar nyelvű amerikai újságnak. Se hirdetések, se más, kifogásolható jövedelmi források nem befolyásolják hangját és álláspontját. Ám ez se elég. Egy proletárlapnak jól értesültnek is kéne lennie. A Bérmunkásnak nincsen se az amerikai, se a magyarországi magyarság életéről, mozgalmairól, vagy e mozgalmak hibáinak okairól eleven, mindenkit érdeklő, megbízható hírszolgálata. Ezt a hiányt sürgősen pótolni kéne. A Bérmunkás a szólás és sajtószabadság lapja és mindig síkra száll ezen elemi emberi jogokért, még akkor is ha ellenfelei és ellenségei jogáról van szó. Ez elismerésre méltó tisztes hagyománya a Bérmunkásnak. Ám ez se elég. A lap szabadságát még a saját munkatársaival szemben is meg kéne védeni. Mert a sajtószabadság nem azt jelenti, hogy mindenkinek muszáj Írni, még ha nem is tud írni. A Bérmunkás következetes lap. Ám ez se elég. Jó lapnak is kéne lennie, amire izgalmas kíváncsisággal várnak az olvasók. A Bérmunkást szeretik az olvasók, — de nem várnak rá izgalmas kíváncsisággal, mert előre tudják, hogy lesz a lapban egy elvi nyilatkozat és vagy egy tucat vezércikk. Mert a Bérmunkásnak majdnem minden cikke vezércikk. Ennyi vezércikket még egy nagy lap se bírna el. Egy kis lapnál meg egyenesen bántó, hogy a “gárda” irói minden héten felülnek a tanári emelvényre és szétküldik a magyarul beszélő munkásoknak írásba foglalt nép- gyülési szónoklataikat vagy csevegéseiket. Ezt még akkor se lehetne megrostálás nélkül kinyomatni, ha mind e “szónoklatok” és “csevegések” meghallgatást érdemlő, okos és tanulságos megnyilatkozások volnának. De nem azok. Not by a long shot. A Bérmunkás őszinte lap. Forradalmárok Írják, akik nem csinálnak titkot vallott felfogásukból. Ám ez se elég. őszintesége mellett a lapnak derűs és vidám olvasmánynak is kéne lennie. A Bérmunkás nem az. Ellenkezőleg. Teljesen hu- mortalan, derütlen, örökösen zsörtölődő és mérges újság. A Bérmunkás meg nem alkuvó lap elvi kérdésekben. Ám ez se elég. Nem kéne megalkudnia a saját táborának gyengeségeivel se. Mert megalkuvás az, hogy a Bérmunkás is leközli, — akár a loncsos polgári újságok — hogy ki kivel vacsorázott vendégeskedett, vakációzott vagy jótékonykodott. Minek ezt kinyomtatni? Ez csak a szereplőket érdekli, — ami elég baj! A Bérmunkás bátor lap. Százados előítéletekkel, a tömegekbe belenevelt bárgyuságokkal mindig felveszi a harcot. Ám ez se elég. Nem kéne félnie a saját táborától se! A tévedésekre, botlásokra, a kellő tudás vagy gyakorlat hijján elkövetett hibákra kimélet nélkül rá kéne mutatnia. Mert nem igaz, hogy aki egész nap 'vasmunkás, annak joga van este rósz Írónak lenni. Az írónak sincs joga este rósz kabátot varrni, vagy használhatatlan bútort csinálni. Az se igaz, hogy a munkásoknak nem kell tudni helyesen és jól Írni. Aki irő, — annak az irás szabályai szerint kell írnia. Senkise fogadna el egy görbén fűrészelt deszkát, — mert azt egy szabó fűrészelte. Aki nem tud fűrészelni, — az ne fűrészeljen. Aki nem tud irni az ne írjon. Van még száz más mód amivel az illető szolgálhatja a munkásmozgalmat. De ha a mozgalmat csak az Írással akarja szolgálni, amihez nem ért, akkor le kell mondani szol. gálatairól, — amig megtanul irni. Az írást is meg lehet tanulni. A Bérmunkás nem “politikai” újság és ezt állandóan úgy hangsúlyozza ki, — mintha a politikával való foglalkozás valami szörnyű bűn volna. De közben cikkei igen kevés kivétellel — politikai cikkek. így a lap állandó ellentmondásban van. Fel kell tehát adni vagy a politika-ellenességét, vagy a politikusok elleni örökös átkozó- dást. A Bérmunkás nem tiszteli a tekintélyeket. Ebben igaza is van. De ez se elég. Nemcsak elvben, — gyakorlatban is érvényesítenie kéne ezt a helyes felfogást. Nem a “tudósokat” — hanem a tudományt kéne tisztelettel elismerni. A tudósok társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekben igen gyakran vagy maradi szamaraknak, vagy gonosz reakciósoknak bizonyultak. A Bérmunkás tárgyilagos lap. Az igazságot keresi és akarja. Ebben a szomjas és tiszteletre méltó törekvésében mindig készen áll a harcra. De ez se elég. Erős kifejezések és érthetően dühös kitörések helyett, helytálló érvekkel kéne hadakoznia! Érvek birtokában nem kell, azok hiányában nem használ a szidalom és átkozó- dás. A Bérmunkás munkásmozgalmi lap. Tehát nem az irók és a szerkesztők, — hanem a tömegek és a mozgalom fefogását kéne tükröznie. Ezt se teszi elég kihangsulyozottan. Cikkei mindig névaláírással jelennek meg. Erre nincs szükség. Nem az a fontos, hogy x vagy y hogyan gondolkodik, érez, ir és vitatkozik. A tömeg és a mozgalom a fontos. Az egyénnek ezt a polgári izü kihangsulyo- zását még akkor se volna szabad tenyészteni, ha ezzel a Bérmunkás az egyén felelősségét akarná elérni. Mert a munkás- mozgalomban nincs egyéni felelősség. Mindenért és mindenkiért a mozgalom felelős. Még a primadonna gyártásért is. Ha x cikkében bakot lő, — az olvasó nem azt mondja, hogy x cikkében hiba volt, hanem azt, hogy a Bérmunkásban volt a hiba. A Bérmunkás a tudományosan megalapozott szocialista gondolkodás és világszemlélet lapja. De ez se elég. Mert amikor a mindenrendü . papokkal- hadakozik állandóan biztosítja róla az aggódó világot, hogy tiszteletben tartja mindenkinek a vallását. Pontosan az ellenkezőjét kéne cselekednie. Hagyni kéne a papokat “a butaság vámszedőit” a fenébe. A gyékényt kéne csak kirántani alóluk. A gyékény pedig az emberekbe beoltott félelem és alázat. Ebből a félelemből és alá- zottságból, ebből a szellemi rabságból kéne a proletárokat kiemelni, — hogy tisztán lássák nagy feladataikat. Szóval nem a papok elleni küzdelemre kéne leszállitani a vallási világszemlélet elleni igen fontos szocialista harcot. A Bérmunkás a magyarul beszélő amerikai munkások osztályharcos sajtója. Küzdelmeiben a magyar nyelvű munkásságot úgy Amerikában, mint az egész világon azzal szolgálja, hogy rámutat a magyar uralkodó osztályok történelmi bűneire, a magyar nép ellen elkövetett gazságaira. Ám ez se elég. A történelmi sorsforduló^ amiben most a világ vajúdik a magyar nép olyan szörnyű bűnt követett el, ami századokig fogja csúfítani nevét az egész világ minden szabadságszerető népe előtt. A magyar nép gálád gyilkosként rátört szerb szomszédjára, akivel baráti kötése volt. A magyar nép ellentállás nélkül, gyáván tűrte, hogy állatként hajszolják az orosz prole- társág drága vérén épített országát lerontani! A magyar nép gonosz, eszetlen vadállatként rontott rá a vele ezer éve sorsot osztó, együtt szenvedő, az országot építő zsidóságra. E soha le nem vezekelhető bűnöket a hazafiságból élő amerikai magyar újságok részint Horthynak, részint Hitlernek, részint Szálasinak a számlájára írják. Rendszerint azt állítják, hogy a magyar nép jó, békés természetű, kegyetlenségre képtelen. Ezt az alávaló hazugságot a Bérmunkásnak kéne minden számában pellengérre szegezni. Mert nem a vezetők felelősek a népért, hanem a nép felelős a vezetőiért. A nép nem zudult fel elemi erővel és mindent elseprő haraggal gaz vezetői ellen! Csak egy ember akadt, aki messze hallható módon állt ki ellenük. Ez az egy is gyilkos volt valamikor. A haladás ügyének bátor parasztját, Áchim Andrást gyilkolta le a saját lakásán! A Bérmunkás feladata volna a magyar népet állandóan felelősségre vonni, elkövetett bűneiért állandóan ostorozni! És ostorozni egyidejűleg az amerikai magyarság túlnyomó többségét, amely az elkövetett gazságokat helyeselte és ma is helyesli! E soroknál mélyebbre és messzebbre nyúló tanulmány kéne annak megállapításához, hogy miért van az amerikai magyarságnak 50 olyan lapja, amilyen van. De ha e lapok ilyenek, — nyilván azért ilyenek, mert az amerikai magyarság szellemi és egyéb igényeit kielégítik. Úgy látszik az amerikai magyarságnak ilyen sajtó kell! Volna e rá lehetőség, hogy az amerikai magyarság jobb szellemi táplálékhoz jusson lapjain keresztül? Nyilván nincs rá lehetőség, mert amire a társadalomban van lehetőség az rendszerint létre is jön. Meg volna talán annak a lehetősége, hogy egy a reakciót elsöprő nagy magyar népmozgalom keletkezzék? Nyilván ez a lehetőség sincs meg. De mozgalom hijján, tömegek hijján, célkitűzések hijján is meg volna a lehetőség arra, hogy a Bérmunkás teljesen kifogástalan, szocialista hivatását betöltő lappá erősödjék! Ez a Bérmunkás lapbizottságán múlik csupán. Lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy egy ilyen lap ebben a kietlen, magyar amerikai sivatagban nagyon népszerűtlen, gyűlölt, üldözött lap volna. De az a néhány ezer magyar származású szocialista, aki még él itten, mégegyszer felemelhetné szégyentől és szomorúságtól lesújtott fejét. ZAJOS CSENDET AKARNAK ROCHESTER, — Rochester N. Y. polgármestere a múlt hetet (1) a zaj elleni küzdelem hetévé, (2) nemzeti csecsemő (baby) hété, (3) nemzeti zene hété proklamálta. Hogy ezt a három dolgot miként lehet “harmonikusan” összeegyeztetni, az örök titok maradt.
