Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-04 / 1422. szám
1946. május 4. B É K M L N K Á ti 7 oldal Az "orosz kérdés" Néha megjelenik lapunkban egy-egy diszonáns hang az orosz kérdésről. Ha megérteném a célját, talán nem is volna sértő a fülemnek, de igy ugytetszik, mintha a cikk iró azok kívánalmait igyekszik kielégíteni, akik Stalinra haragszanak. Megpróbálom elfogulatlanul bírálni ezen kérdést — ha egyáltalán lehet kérdésnek nevezni az orosz kérdést — olyan képpen, hogy lapunk olvasói egységes fölfogást építhetnének föl Oroszországot illetőleg. Nem azt akarom mondani, hogy meglátások és Ítéletekben huzzuk egy kaptafára a kérdést, de tisztázni szeretnék némely fölfogást az orosz kérdést illetőleg. lan orosz népet, akik még mindig földalatti bunkerokban élnek és a munkapadok mellett pedig úgy dolgoznak, hogy a fejük fölött csillagos ég a tető. Nem szólva arról, hogy háztartási eszközeikből oly csekélység mint evőkanál, érezhetően hiányzik és a ruházatuk majdnem egyenlő a paradicsomi Éváéval. Van-e kilátás a szovjetnek kölcsönre? Ha kapna is, vár- hat-e addig, amig a reakciós amerikai tőkések jó üzletnek tekintik a szovjettel a cserét? Várhat-e a kétszáz milliós orosz "Viép ,a lerongyolódott, éhes orosz munkásnép addig, amig szép lassan, kényelmesen mindenre sor kerül? Bizhatik-e Az orosz kérdést két szempontból kell bírálnunk — ha egyáltalán meg akarjuk érteni. Belső és külső szempontból. Ami a belsőt illeti, a Szovjet fönállásának mejdnem harminc éves időtartama alatt, rengeteg vitát hallgattam felőle. Azt hiszem lapunk olvasóinak is meg volt ugyan ezen alkalma és tapasztalata. Munkásmozgalmi körökben állandóan vita tárgyát képezte, hogy milyen az orosz munkásosztály helyzete a szovjet alatt? Helyes-e, hogy meghagyta a szovjet a bérrendszert, stb. Itt Amerikában előszeretettel iparkodtak némely körökben kimutatni, hogy lényegében rosszabb helyzetben van az orosz szovjet munkás, mint az amerikai kizsákmányolt proletár. Mindezen viták Oroszország belső ügyeit érintették. És az ilyen természetű felszólalások — ami ma is sok van — az orosz szovjet belső kérdések Persze igaz az, hogy van idő, amidőn kétszer annyit dolgozik a szovjet munkás kevesebb bérért, mint az amerikai bérrabszolga. Sőt versenyt dolgoztak az orosz munkások a három öt éves terv alatt, amelynek eredményeképpen nyerték meg a küzdelmet a nácik fölött. Nos és mit szóljunk a háború alatti emberfeletti munkához, amelyben legtöbb helyütt a nők vették ki az oroszlánrészt? Korántsem lehet normálisnak ítélni az orosz gazdasági helyzetet. Különösen figyelembe kell venni azt a törekvést, amellyel föl akarja emelni magát a szovjet, a legmagasabb ipari berendezkedésre, hogy ne legyen kitéve olyan meglepetéseknek, mint amely 1941-ben érte, amidőn kicsin mullott, hogy a nyakát nem törte- Tehát rövidlátást árul el azok részéről, akik — különösen a mai időkben -— ilyen lapos igazságokból csinálnak orosz kérdést, vagy szovjet kormány elleni propagandát, még azon esetben is, ha érveik párhuzamosak a kizsákmányolás és bérkérdés marxista fölfogásával. az orosz nép abban, hogy mi, előre haladott amerikai munkások megakadályozzuk a háborút ellene? Nem. Semmi reményük nem lehet az oroszoknak arra, hogy segítséget kaphatnak tőlünk a minél gyorsabb fölépülésükre. Tehát nem maradt más részükre, mint jól belekapaszkodni saját csizmájuk fülébe és fölhúzni maguk, ha másképpen nem, hát darabszám munkákkal. Ismeretes, hogy nem illő más munkásszervezeteket akkor támadni, amidőn elkeseredett harcban állnak a munkáltató osztállyal. Ha van bennünk egy parányi szolidaritás is, akkor segíteni vagyunk kötelesek- Azon módon figyelembe kell vennünk Oroszországot a reakciós Anglia, az atombombás fenyegető Amerikával szemben. Nem az most a kérdés az orosz munkás részére, hogy össze- egyeztetehető a darabszám munka a marxizmussal, vagy akár a bolsevizmussal, hanem “lenni vagy nem lenni’. Ma Oroszország azon helyzet előtt áll, mint 1921-ben volt. Saját maga erejére kell támaszkodnia. Az orosz kérdés belső oldala már ezen kicsiny meglátásban is világossá lett, pedig nem soroltam föl a vandálok pusztítását az ipar 87 millió lakossal biró területén, amelynek fölépítése éjjel-nappali munkát követel minden épkézláb, szovjet területen lakó munkástól. Ezen meglátást nagyon könnyen ösz- sze lehet egyeztetni minden munkásmozgalmi fölfogással anélkül, hogy a “Stalin propagandájának” befolyása alatt érezném magam. Ha pedig ezen igazság közepette, amit minden ipari unionista felfogású munkásnak látnia kell, más “dolog valóságát” veszi észre valaki, persze, hogy joggal nevezhetik “orosz ellenes fronthoz” csatlakozónak. De mi célja van ma az efajta “valóságok” keresésének ? A NEMZETKÖZI VISZONY KAPHATNAK-E SEGÍTSÉGET? Nagyon Pegleresnek hangzik az a kritika, amely Oroszországot a jelenben azért kritizálja, mert munkásosztálya a darabszám rendszer alapján dolgozik. Úgy Tűnik föl, hogy a kritikus nem veszi egyáltalán figyelembe a 25 millió hajléktaAmint föntebb már jeleztem, van az orosz kérdésnek külső oldala is. Munkásmozgalmi szempontból ezen kérdés Oroszország majdnem egy évtizeddel ezelőtt megszüntette. Egyeseket kínosan érintett ezen megszüntetés. Különösen azokra volt meglepetésszerü hatással, akik a munkásmozgalom marxista fölfogását összekeverték a Szovjet állam politikájával. Azonban azokat, akik ismerték a munkásmozgalom nemzetközi viszonyát és ezek között különösen a III-ik Internacionálé halotti voltát, azok nem lepődtek meg, mert Oroszország olyasmit szüntetett meg, ami valóságban már nem létezett. Nem akarom elitélni azokat, akik fölróják a szovjetnek, hogy a harmadik internacionálé szövetséget — ami már csak papíron volt meg — elcserélte a tőkés államok szövetségével, ám vitatkozzanak fölötte, de jobban tennék ha ettől mesz- szebb látnának, ha a halott III-ik Internacionálé fölött nem siránkoznának. Amidőn a szovjet a harmadik internacionálé megszüntetésével értésére adta a mun- kásmozgami köröknek, hogy a Szovjet állam érdekeit nem hajlandó összekötni a munkás- mozgalom érdekeivel, a tisztán látók levonták a konzekvenciát és Oroszországtól mint államtól nem várták munkásmozgalmi tevékenységük segítését. Hiszen egy állam, ha mindjárt szovjet állam is, saját nemzeti ügyeit van hivatva képviselni és nem lehet nemzetközi, mert akkor elvesztené szerepét mint állam. Az amerikai magyar körökben olyan tökéletesen megértették ezen moszkvai intézkedést, hogy nemcsak a kommunista lap nevét cserélték föl hazafiasabban hangzó névre, hanem emellett sorozatosan tiltakoztak az ellen, hogy a tovább is a lap körül tevékenykedő derék férfiakat kommunistáknak nevezzék. És még ezek után is majdnem tiz évvel állandóan szekálják kommunis- tasággal a derék férfiakat. Sokaknak nehezükre esik megszokni, hogy Oroszországot más szerepben lássák. Egyesek öngyikosok lettek miatta — nem kis okból. Mások örök haragot fogadtak ellene és egyenesen a nácik mellé álltak. Olyanok is vannak, akik sajtót tartanak főn azon célból, hogy hetenként Oroszországot összeszidhassák. Azonban ezekkel előbbre nem jutnak, mert amig joggal vagy jogtalanul, a múlt helytelenségeit korholják, az oroszokat a reakciós imperialistáktól elválasztani nem akarják, közben két táborra szakadt a világ. A reakciósok, a múltat visszasírok táborára, akik hajlandók volnának a hitlerizmust újból életre kelteni, amelynek élén az úgynevezett demokratikus álamokat találjuk Amerika és Angliával- Avagy a görög nép nyakára ültetett királypárti gyilkosok nem a reakciósok cselekedete volt? Ki merné tagadni, hogy Franco, a spanyolok hóhéra, nem az angol és amerikai reakciósok pártolásával maradhat uralmon tovább? A JÖVŐ A FONTOS Ezzel szemben azt találjuk, hogy a szovjet csapatok által megszált államokban helyreállították a szervezkedés szabadságát. A szóvjet csapatok által elfoglalt területeken mindenütt felosztották a földeket a nincstelen parasztság között. Nem az oroszokon múlik, hogy az összes gyilkosokat még felelőségre nem vontákÉn a jövőért aggódom. Láom a reakciós világ összefogását. Támadásuk központja Oroszország, mert mögéje tömörültek azon uj berendezkedésű államok, ahonnan joggal várjuk a mozgalom életre- kelését, ahonnan többé-kevésbé kipucolták a gázkamrás, reakciós banditákat. Napról-napra olvassuk a reakciós lapokból, hogy az oroszok segítik a lázadó elemeket. Nincs szükség éleslátásra, hogy meglássuk a küzdelmet a két irányzat között, hogy fölfedezzük a fekete reakció szervezett összefogását. Látjuk a hatalmas vasgyü- rüt, amit Oroszország és köréje csatlakozott államok köré vontak az angol és amerikai imperialisták. Persze vannak a gyűrűnek erőtlen pontjai, mint Olaszország, Görögország és Franciaország, ahol mindent elkövetnek, a volt reakciósok uralomra juttatása érdekében, I ahol mindenáron királyokat akarnak visszaültetni a trónra. Ezen küzdelemben együtt találjuk Francoval a pápát és az uralmát vesztett európai arisztokráciát Churchillel az élen, akiknek hátvédjük az atombombás amerikai kapitalisták. Ezek nem képzelődések- Ezek a napi események, amit minden újságot olvasó egyén lát. Akiknek a hat millió ártatlanul megölt zsidó nép vére nem volt elég, akik nem okultak azon, hogy Horthyék olyan tökéletesen légmentesitették a munkás- mozgalmi elemektől Magyarországot, hogy az oroszok bevonulásával nem akadt lázadni tudó elem; akik ezen kemény lecke után sem értették meg, hogy a munkásmozgalom az egymás elleni civakodásért milyen drága árat fizetett, ám | folytassák a széthúzást tovább, j Nem látom be, ha az oroszok által elfoglalt területek munkássága kisgazda, kommunista, szociáldemokrata pártokat alakíthatott, akár úgy, hogy muszáj volt nekik “bedőlni”, ha nem is “Stalinék propogandájá- nak” de a vörös hadsereg rendelkezéseinek, mi a fészkes fenének félnénk mi attól, hogy megvádolnak, hogy “bedültünk a Stalinék propagandájának”. Hát kik azok, akik ilyen vádat tesznek ? Részemről jobban félnék attól, ha Peglerrel kerülnék egy gyékényre, mintTStalinnal. Utóvégre akármilyen vastag füstöket ereget Stalin kampós pipája, még sem a belsen bergeni halálgyárak kéményének undorító égett emberhús szagu füstje az. Ezek után szeretném, ha a kákán nem “orosz kérdéseket” keresnénk, hanem a haladás irányát szolgáló, egymást közelebb vonzó munkás kérdéseket, ami nem zárja ki az Egy Nagy Szervezet eszméjének propagálását sem. . . - tudja Pál . . . NÉMET SZOCIALISTÁK ÉS KOMMUNSTÁK BERLIN — Az orosz zónában a német szociálisták és a kommunisták megalakították az uj “Szociálista Egység” pártot. Az igy egyesített pártnak állítólag 1,121,000 tagja van, igy ennek a körzetnek a legnagyobb politikai pártjává lett.