Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-04-27 / 1421. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. április 27. A görög választások IRTA: GEORGE SANTILLANA A görög választások eredményéről semilyen véleményt nem vehetünk figyelembe. Természetesen a jobboldal győzelmét sem fogadhatjuk el jogos többségnek, nem csak azért, mert egyengedték a választási lisztákat és, mert a baloldal is távoltartotta magát a szavazástól, hanem azért, mert nagyon sokan, akik szavaztak, azért adták le szavazatukat szélsőséges irányban, hogy zavaros kívánságaikkal megmentsék magukat a polgárháborútól, amelyből éppen eléggé kivették részüket az elmúlt években- A szabad, észszerű gondolkozásnak nincs ma helye Görögországban. A fáradtságos ceremónia befejeződött és két alternatíva maradt a szövetségesek részére, amelyből könnyen megjósolhatják a következményeket. Tekintik Görögországot, mint szabad önálló országot, amelynek most már “törvényes” alkotmányos kormánya van. Kiüríthetik — szóval magára hagyhatják — hogy intézze a belügyeit saját maga. Ezen esetben folyton arra kellene ügyelniük, nehogy az oroszok fegyvert adjanak az ELÁS csapatok kezébe a jobboldaliak ellen, akiket az angolok és amerikaiak láttak el fegyverrel az ELÁS csapatok ellen. Eshetőség volna rá, hogy megismétlődne a spanyol polgárháború mintája, azonban a jelen helyzetben senkisem tudja hova jutnak. Ha bevonulnának az oroszok a Dardanellákba, az első fölvonásnak, hamar vége lenne. Az angolok támogathatják a “törvényes” alkotmánnyos kormányt, fegyveres erőszakkal elháríthatják a kirobbanást, miközben megismételhetik hazug szándékukat, hogy amilyen hamar lehetséges, elfogják hagyni az országot, amely kijelentés természetesen nem lenne egyéb, gyalázatos koholmánynál. Azonban az EAM és az ELÁS egészen elvannak készülve erre is. Olyanformán gondolkoznak, hogy a hegyek között elszórtan helyeznek el fegyveres csapatokat, a tömeget pedig a földalatti szervezetekben tömörítik. BizonyosaK benne, hogy a jobboldaliak, tévedéseikkel és kicsapongásaikkal, valamint képtelenségeikkel elenzékbe fogják hajtani a néptömegeket, ha azután a nagyhatalmak egymás között haj- bakapnak, eredményesen érhetik el céljukat. A kommunisták határozottan meg vannak győződve, hogy az elnyomatás és szenvedés elsődleges kelléke a tömegek politikai öntudatra ébredésének. A jobboldaliak őszintén beváljék, hogy minden igyekezetük nagymennyiségű katonai erőt fegyver alatt tartani, amik kevés teret hagynak a konstruktiv munkálkodáshoz. A jobboldali azon van, hogy minden igyekeztével, bármiképen a jelen rendszert megtartsa. Hatalmának megtartása érdekében jobban reménykedik egy elkövetkező világháborúba, mint a gazdasági jólét megteremtésében- Úgy a populisták, mint az úgynevezett liberálisok, akiket gyakorlatban megkülönböztetni nem lehet, hisznek abban, hogy egyesíteni fogják a görög népet csupán nemzeti idealizmus alapján “Nagyobb Hellász” jelszava alapján ami azt jelenti, hogy hódításokba kezdenek Albánia, Jugoszlávia s Bulgária rovására- Az átlag görögnek ezen eszme nem is hangzik értelmetlennek. Készen volna harcba menni a szláv veszedelem ellen. Mindent levonva úgy tetszik, hogy Görögország át van szervezve bal és jobbra egy minden pillanatban fölrobbanható világkonfliktusra. Beismerik az angolok, hogy a választások “nem éppen ki- elégitőek” de azt gondolják, hogy a politikai helyzet még mindig tartogat számukra reményt. Tovább kitartanak rendületlenül sokféle céljaik mellett. A szövetséges megfigyelők garantálják is a tisztességes voltát, amelyet el kell ismerni értékes dolog is ,ha a választásokat elhalasszák. De kénytelenek voltak kijelenteni a következőket: “nem kapunk biztosítékot a baloldaliak eo- operálásáról semmikor a jövőt illetőleg, még akkor sem ha a választásokat elhalasztanánk.” Két hónappal ezelőtt kezdett a kormány már fölbomlam, amint állásukról a legjobb képességű és tudásu kormánytagok lemondottak. Nem csupán a bukás volt lemondásuk oka. Tényleg nyugati gondolkozásu, törvényes férfiak voltak, azon reményben, hogy segíteni fogják a nyugat ügyét olyanformán, hogy ráveszik az angolokat és amerikaiakat ,hogy ismerjék föl egyszer már, hogy a választásokat úgy megtartani nem lehet, amidőn az igazi hatalom a király párti gang kezében van. Nincs értelme annak sem, hogy csak az angolokat átkozzuk. Bizonyos, hogy nem támogatták a király párti gyillkoso- kat. Hogy a helyzet annyira rothadt, az a körülmények láncolata folytán van, amelyben az angolok csak egy szemet képeztek. Nem szabad egy országot magára hagyni és kiszolgáltatni a legkönyörtelenebb elnyomásnak, amelyben százezrek halnak meg éhhalállal a meztelen földön, ahol a hazafiak fogszoritva barangolják a hegyeket, miközben “a gazdagoa a jó módban születtek a hatalmasok” adnak-vesznek és híznak a bőrzespekulálással szerzett profitjaikon a szükölködők rovására, abban a rendszerben, amely kétségkívül egészségtelen alapokon fekszik. Nem lehet olyan egyénekből kormányt alakítani, akiknek muszáj volt a nép elől külföldre menekülni, vagy azokból, akik alázatossá- ságot és Óvatosságot prédikálnak otthon anélkül, hogy meg ne sértsenek eleveneket és holtakat, azon széles tömegeket, akik harcoltak és szenvedtek az Ellenálló Nép-Fronttal. Hogy a kommunisták vették kezükbe az EAM szervezetet, kinek a bűne, ha nem azoké, akik külföldre menekültek? Persze az angolok azzal érvelnek, hogy nem felelősek érte, ha olyanok irányítása alatt találták az EAM szervezetet, akik nem voltak hajlandók velük kooperálni a béke megteremtése érdekében ,hanem inkább készen álltak a puccsra. A viták igy kölcsönös félreértéseken alapulnak. Ámbár a politikai eredmények nagyon is tiszták. Gyors változásra van szükség és a szövetségeseknek erre vonatkozóan semilyen formulájuk nincsen. Éppen úgy, mint Olaszországban: kényszeri tették a középpártokat, hogy a lehetetlen meglevő állapotokért vállalják a felelőséget. Vállalják az “pártatlan szabad választásokért” — vagy bárminek is hívják ezen jámbor formulát. Ez persze azt jelenti, hogy megakarják tartani a tényleges hatalmat, (amelyet külön kell választanunk az adminisztratív hivataloktól) a befektetett érdekeiket, amelyeken keresztül a szerencsétlen múl tér is felelősek. Akik fenyegetve érzik magukat, akik jobbnak látják ha körülbástyázzák magukat és elkészülnek minden eshetőségre. A politikában lehet több oldal, de egy aktuális és hatalmas szilárd tömbben, ahol a középpártok elpárologtak, mint a kámfor. Ez az oka annak, hogy a gyilkos királypárti X- eseket találjuk a tényleges hatalomban és azokat, akik mérsékelni tudták magukat, támogatták az egymásra következő, angolok által rendezett adminisztrációknak gyalázatos múltját, megvesztegetéseket és föl- foghatatlan visszaéléseket, Ígéreteik megszegését, párosulva azzal, hogy ténylegesen részt- vettek az UNRRA által küldött, százezrek életét megmenteni hivatott élelmiszerek s más javak fekete piacra hozásában. Ezek között találjuk Papandreou, Kanellopoulos, Sophoc- selos, és több ezekhez hasonlókat. Pedig tisztességtelenség lett volna ezen egyéneket két évvel ezelőtt reakciósoknak nevezni mint ahogy az EAM tette, mert nem is voltak azok és még most sem tartják annak magukat, azonban ma már a király pártiakkal sorakoztak föl. És ez nem csak ezen férfiak bűne, hanem Amerika és Angliáé is. Mi az igazi szándéka az EAM szervezetnek? Nehéz megítélni, hogy nem-e szívesen fogadnának egy kivihető tervet. Múlt évben .amidőn meg volt az alkalmuk, hogy segítsék dűlőre vinni Varvaresos stabilizációs tervét, amit a jobboldal megtorpedózott, ők pedig elszabotálták. Ahogy ma a dolgok állnak, több reményük van a tömegeket egyesíteni egy elkeseredett kitörésben, mint egy reform kormány érdekében. Még félnek a görögök egy kiszámíthatatlan kitöréstől, mert borzasztó emlékek hatása alatt vannak, ami véres borzalmakat hagyott hátra lelkületűkben, meg azután tömérdek családokat tépett szét megjósolhatatlan következményeivel. Egy dologban azonban az angoloknak igazuk van, hogy a választások elodázása semmit nem oldott volna meg. Azonban meg kellene az EAM-eknek engedniük egy megoldást valamiképpen, ha mindjárt ideiglenesen is, legalább is a nemzeti •^azsoa pnui-inipCSa }[3:p5[asiAdaif Ha a másik harmadot megengednék egy megfejelt középpártnak, ezen párttal azután egyensúlyozni bírnák a kormányhatalmat és az átlag görög mindjárt könnyebben léleg- zene föl, mert tisztán kivehető, hogy a görög nép nagy többsége még mindig szívesen látna egy életképes megoldást, amely nem választaná el őket az angolszáz népektől és a tengerek szabadságától Miután a választások megtörténtek, az volna a legokosabb, ha nem vennék figyelembe, hanem tudtára adnánk Tsaldaris és csoportjának nyugodtan, de érthető hangon, hogy jobb lesz, ha egy darabig félre állnak a hatalomtól és alakítanak egy gondviselő kormányt, amely azonnal hozzálátna amerikai segítséggel és vezetéssel a sürgős drasztikus reformokhoz. Ámde ezen munkát nem lehet hat hónap alatt elvégezni. Egyik vagy másik félekép, Görögországnak erős külföldi segítségre van szüksége, máskülönben elpusztítja saját magát- s hogy ez mit jelent a világ állandósításának szempontjából, azt könnyű megjósolni. Tagadhatatlaul érdekes képet festett le professzor Santillana Görögországról. Azonban bármennyire nem riadt vissza osztályának éles kritikájától, nem mindig találta fején a szöget. Az orvoslási ajánlatai még egészen naivak. A társadalmi harcok nem a számtani tételek szerint igazodnak és ez Görögországra is áll. Képtelenség az, hogy vegyük egyharmadát a képviseleteknek, adjuk a másik harmadát a központi erőknek és meghagyjuk az utolsó harmadot a reakciósoknak. A géptani elmélkedéseiben ezt megteheti Santillana ur, de a társadalmi erők tolódását bajosan sikerül neki trigonometriai tételekkel elrendezniEz az elgondolás csak a matematikában érvényes, de ott ahol forrongó néprétegekkel van dolgunk, ott nem. Ha megfigyelései helyesek voltak, akkor a reakciós görög uraknak nem sok esélyük van még egy- harmad részben sem uralmon maradni. Hiába oktatja Santillana ur a megkótyagosodott tory urakat amerikai barátaikkal együtt, ezek javíthatatlanok. Későn van már. Ezek már eljátszották Európában a szerepüket. Szeretnék több megjegyzésre még kitérni, de már cikkem igy is hosszúra nyúlt, tehát az éber olvasóra bízom, hogy lássa meg Santillana ur némely fer- deségét- Mind e mellett, némely túlértékeléstől eltekintve igen tanulságosnak találtam Santillana cikkét a görög választásokkal kapcsolatban, igy teljes egészsében lehoztam. Figyelembe kell venni azt, hogy Santillana a massachusettsi technológia tanára ,aki néhány hónapot töltött odaát, mint speciális levelezője az Atlantic Monthly- nak és csak most tért vissza Görögországból. Azért is fontosnak tartom a görög helyzetről mondott kritikáját, mert polgári szempont mondatja el vele mindazokat, amit szociálista nézetű egyéneknek nehezen akar elhinni az
