Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-27 / 1421. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. április 27. A görög választások IRTA: GEORGE SANTILLANA A görög választások eredmé­nyéről semilyen véleményt nem vehetünk figyelembe. Ter­mészetesen a jobboldal győzel­mét sem fogadhatjuk el jogos többségnek, nem csak azért, mert egyengedték a választási lisztákat és, mert a baloldal is távoltartotta magát a szava­zástól, hanem azért, mert na­gyon sokan, akik szavaztak, azért adták le szavazatukat szélsőséges irányban, hogy za­varos kívánságaikkal megment­sék magukat a polgárháborútól, amelyből éppen eléggé kivették részüket az elmúlt években- A szabad, észszerű gondolkozás­nak nincs ma helye Görögor­szágban. A fáradtságos ceremónia be­fejeződött és két alternatíva maradt a szövetségesek részé­re, amelyből könnyen megjósol­hatják a következményeket. Tekintik Görögországot, mint szabad önálló országot, amely­nek most már “törvényes” al­kotmányos kormánya van. Ki­üríthetik — szóval magára hagyhatják — hogy intézze a belügyeit saját maga. Ezen esetben folyton arra kellene ügyelniük, nehogy az oroszok fegyvert adjanak az ELÁS csa­patok kezébe a jobboldaliak el­len, akiket az angolok és ame­rikaiak láttak el fegyverrel az ELÁS csapatok ellen. Eshető­ség volna rá, hogy megismét­lődne a spanyol polgárháború mintája, azonban a jelen hely­zetben senkisem tudja hova jutnak. Ha bevonulnának az oroszok a Dardanellákba, az el­ső fölvonásnak, hamar vége lenne. Az angolok támogathatják a “törvényes” alkotmánnyos kor­mányt, fegyveres erőszakkal el­háríthatják a kirobbanást, mi­közben megismételhetik hazug szándékukat, hogy amilyen ha­mar lehetséges, elfogják hagy­ni az országot, amely kijelen­tés természetesen nem lenne egyéb, gyalázatos koholmány­nál. Azonban az EAM és az ELÁS egészen elvannak készül­ve erre is. Olyanformán gon­dolkoznak, hogy a hegyek kö­zött elszórtan helyeznek el fegyveres csapatokat, a töme­get pedig a földalatti szerveze­tekben tömörítik. BizonyosaK benne, hogy a jobboldaliak, té­vedéseikkel és kicsapongásaik­kal, valamint képtelenségeikkel elenzékbe fogják hajtani a nép­tömegeket, ha azután a nagy­hatalmak egymás között haj- bakapnak, eredményesen érhe­tik el céljukat. A kommunisták határozottan meg vannak győ­ződve, hogy az elnyomatás és szenvedés elsődleges kelléke a tömegek politikai öntudatra éb­redésének. A jobboldaliak őszintén be­váljék, hogy minden igyekeze­tük nagymennyiségű katonai erőt fegyver alatt tartani, amik kevés teret hagynak a kon­struktiv munkálkodáshoz. A jobboldali azon van, hogy minden igyekeztével, bármiké­pen a jelen rendszert megtart­sa. Hatalmának megtartása ér­dekében jobban reménykedik egy elkövetkező világháborúba, mint a gazdasági jólét megte­remtésében- Úgy a populisták, mint az úgynevezett liberáli­sok, akiket gyakorlatban meg­különböztetni nem lehet, hisz­nek abban, hogy egyesíteni fog­ják a görög népet csupán nem­zeti idealizmus alapján “Na­gyobb Hellász” jelszava alapján ami azt jelenti, hogy hódítások­ba kezdenek Albánia, Jugo­szlávia s Bulgária rovására- Az átlag görögnek ezen eszme nem is hangzik értelmetlennek. Készen volna harcba menni a szláv veszedelem ellen. Min­dent levonva úgy tetszik, hogy Görögország át van szervezve bal és jobbra egy minden pilla­natban fölrobbanható világ­konfliktusra. Beismerik az angolok, hogy a választások “nem éppen ki- elégitőek” de azt gondolják, hogy a politikai helyzet még mindig tartogat számukra re­ményt. Tovább kitartanak ren­dületlenül sokféle céljaik mel­lett. A szövetséges megfigye­lők garantálják is a tisztessé­ges voltát, amelyet el kell is­merni értékes dolog is ,ha a választásokat elhalasszák. De kénytelenek voltak kijelenteni a következőket: “nem kapunk biztosítékot a baloldaliak eo- operálásáról semmikor a jövőt illetőleg, még akkor sem ha a választásokat elhalasztanánk.” Két hónappal ezelőtt kezdett a kormány már fölbomlam, amint állásukról a legjobb ké­pességű és tudásu kormányta­gok lemondottak. Nem csupán a bukás volt lemondásuk oka. Tényleg nyugati gondolkozásu, törvényes férfiak voltak, azon reményben, hogy segíteni fog­ják a nyugat ügyét olyanfor­mán, hogy ráveszik az angolo­kat és amerikaiakat ,hogy is­merjék föl egyszer már, hogy a választásokat úgy megtarta­ni nem lehet, amidőn az igazi hatalom a király párti gang ke­zében van. Nincs értelme annak sem, hogy csak az angolokat átkoz­zuk. Bizonyos, hogy nem támo­gatták a király párti gyillkoso- kat. Hogy a helyzet annyira rothadt, az a körülmények lán­colata folytán van, amelyben az angolok csak egy szemet ké­peztek. Nem szabad egy országot magára hagyni és kiszolgáltat­ni a legkönyörtelenebb elnyo­másnak, amelyben százezrek halnak meg éhhalállal a mez­telen földön, ahol a hazafiak fogszoritva barangolják a he­gyeket, miközben “a gazdagoa a jó módban születtek a hatal­masok” adnak-vesznek és híz­nak a bőrzespekulálással szer­zett profitjaikon a szükölködők rovására, abban a rendszerben, amely kétségkívül egészségte­len alapokon fekszik. Nem le­het olyan egyénekből kormányt alakítani, akiknek muszáj volt a nép elől külföldre menekülni, vagy azokból, akik alázatossá- ságot és Óvatosságot prédikál­nak otthon anélkül, hogy meg ne sértsenek eleveneket és hol­takat, azon széles tömegeket, akik harcoltak és szenvedtek az Ellenálló Nép-Fronttal. Hogy a kommunisták vették kezükbe az EAM szervezetet, kinek a bűne, ha nem azoké, akik kül­földre menekültek? Persze az angolok azzal ér­velnek, hogy nem felelősek ér­te, ha olyanok irányítása alatt találták az EAM szervezetet, akik nem voltak hajlandók ve­lük kooperálni a béke megte­remtése érdekében ,hanem in­kább készen álltak a puccsra. A viták igy kölcsönös félreérté­seken alapulnak. Ámbár a politikai eredmé­nyek nagyon is tiszták. Gyors változásra van szükség és a szövetségeseknek erre vonat­kozóan semilyen formulájuk nincsen. Éppen úgy, mint Olasz­országban: kényszeri tették a középpártokat, hogy a lehetet­len meglevő állapotokért vállal­ják a felelőséget. Vállalják az “pártatlan szabad választások­ért” — vagy bárminek is hív­ják ezen jámbor formulát. Ez persze azt jelenti, hogy meg­akarják tartani a tényleges ha­talmat, (amelyet külön kell vá­lasztanunk az adminisztratív hivataloktól) a befektetett ér­dekeiket, amelyeken keresztül a szerencsétlen múl tér is felelő­sek. Akik fenyegetve érzik ma­gukat, akik jobbnak látják ha körülbástyázzák magukat és el­készülnek minden eshetőségre. A politikában lehet több ol­dal, de egy aktuális és hatal­mas szilárd tömbben, ahol a középpártok elpárologtak, mint a kámfor. Ez az oka annak, hogy a gyilkos királypárti X- eseket találjuk a tényleges ha­talomban és azokat, akik mér­sékelni tudták magukat, támo­gatták az egymásra következő, angolok által rendezett admi­nisztrációknak gyalázatos múlt­ját, megvesztegetéseket és föl- foghatatlan visszaéléseket, Ígé­reteik megszegését, párosulva azzal, hogy ténylegesen részt- vettek az UNRRA által kül­dött, százezrek életét megmen­teni hivatott élelmiszerek s más javak fekete piacra hozásában. Ezek között találjuk Papan­dreou, Kanellopoulos, Sophoc- selos, és több ezekhez hasonló­kat. Pedig tisztességtelenség lett volna ezen egyéneket két évvel ezelőtt reakciósoknak ne­vezni mint ahogy az EAM tet­te, mert nem is voltak azok és még most sem tartják annak magukat, azonban ma már a király pártiakkal sorakoztak föl. És ez nem csak ezen férfi­ak bűne, hanem Amerika és Angliáé is. Mi az igazi szándéka az EAM szervezetnek? Nehéz megítélni, hogy nem-e szívesen fogadná­nak egy kivihető tervet. Múlt évben .amidőn meg volt az al­kalmuk, hogy segítsék dűlőre vinni Varvaresos stabilizációs tervét, amit a jobboldal meg­torpedózott, ők pedig elszabotál­ták. Ahogy ma a dolgok állnak, több reményük van a tömege­ket egyesíteni egy elkeseredett kitörésben, mint egy reform kormány érdekében. Még fél­nek a görögök egy kiszámítha­tatlan kitöréstől, mert borzasz­tó emlékek hatása alatt van­nak, ami véres borzalmakat ha­gyott hátra lelkületűkben, meg azután tömérdek családokat té­pett szét megjósolhatatlan kö­vetkezményeivel. Egy dologban azonban az an­goloknak igazuk van, hogy a választások elodázása semmit nem oldott volna meg. Azonban meg kellene az EAM-eknek en­gedniük egy megoldást valami­képpen, ha mindjárt ideiglene­sen is, legalább is a nemzeti •^azsoa pnui-inipCSa }[3:p5[asiAdaif Ha a másik harmadot megen­gednék egy megfejelt közép­pártnak, ezen párttal azután egyensúlyozni bírnák a kor­mányhatalmat és az átlag gö­rög mindjárt könnyebben léleg- zene föl, mert tisztán kivehető, hogy a görög nép nagy többsé­ge még mindig szívesen látna egy életképes megoldást, amely nem választaná el őket az an­golszáz népektől és a tengerek szabadságától Miután a választások meg­történtek, az volna a legoko­sabb, ha nem vennék figye­lembe, hanem tudtára adnánk Tsaldaris és csoportjának nyu­godtan, de érthető hangon, hogy jobb lesz, ha egy darabig félre állnak a hatalomtól és alakítanak egy gondviselő kor­mányt, amely azonnal hozzá­látna amerikai segítséggel és vezetéssel a sürgős drasztikus reformokhoz. Ámde ezen mun­kát nem lehet hat hónap alatt elvégezni. Egyik vagy másik félekép, Görögországnak erős külföldi segítségre van szüksé­ge, máskülönben elpusztítja saját magát- s hogy ez mit je­lent a világ állandósításának szempontjából, azt könnyű megjósolni. Tagadhatatlaul érdekes ké­pet festett le professzor Santil­lana Görögországról. Azonban bármennyire nem riadt vissza osztályának éles kritikájától, nem mindig találta fején a szö­get. Az orvoslási ajánlatai még egészen naivak. A társadalmi harcok nem a számtani tételek szerint iga­zodnak és ez Görögországra is áll. Képtelenség az, hogy ve­gyük egyharmadát a képvise­leteknek, adjuk a másik har­madát a központi erőknek és meghagyjuk az utolsó harma­dot a reakciósoknak. A géptani elmélkedéseiben ezt megteheti Santillana ur, de a társadalmi erők tolódását bajosan sikerül neki trigonometriai tételekkel elrendezni­Ez az elgondolás csak a ma­tematikában érvényes, de ott ahol forrongó néprétegekkel van dolgunk, ott nem. Ha meg­figyelései helyesek voltak, ak­kor a reakciós görög uraknak nem sok esélyük van még egy- harmad részben sem uralmon maradni. Hiába oktatja Santil­lana ur a megkótyagosodott tory urakat amerikai barátaik­kal együtt, ezek javíthatatla­nok. Későn van már. Ezek már eljátszották Európában a sze­repüket. Szeretnék több megjegyzésre még kitérni, de már cikkem igy is hosszúra nyúlt, tehát az éber olvasóra bízom, hogy lássa meg Santillana ur némely fer- deségét- Mind e mellett, némely túlértékeléstől eltekintve igen tanulságosnak találtam Santil­lana cikkét a görög választá­sokkal kapcsolatban, igy teljes egészsében lehoztam. Figyelem­be kell venni azt, hogy Santilla­na a massachusettsi technoló­gia tanára ,aki néhány hónapot töltött odaát, mint speciális le­velezője az Atlantic Monthly- nak és csak most tért vissza Görögországból. Azért is fontosnak tartom a görög helyzetről mondott kriti­káját, mert polgári szempont mondatja el vele mindazokat, amit szociálista nézetű egyé­neknek nehezen akar elhinni az

Next

/
Thumbnails
Contents