Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-13 / 1419. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. április 13. Kétségkívül a világ egyik legkimagaslóbb munkásmozgal­mi egyéniségét vesztette el a spanyol munkásosztály Fran­cisco Largo Caballeroban. Nem­csak a spanyol munkásosztály gyásza Largo Caballero halála, hanem a világ összes dolgozó népeié. Akik ismerik Largo Cabal­lero munkálkodását, mind meg­egyeznek abban, hogy a legbe­csületesebb munkásmozgalmi egyéniség volt, akire még az ellenség sem tudott mocskot szórni. Nehéz párhuzamot vonni Largo Caballero és a többi ko­rabeli kiemelkedett munkás- mozgalmi nagyok között, mint Lenin és a többiek. Nehéz az összehasonlítást megtenni az­ért, mert Largo Caballerot nem a “magasabb iskolai végzettsé­ge” nem az egyetemek padjai emelték föl, hanem a munkás- mozgalom termelte ki magából. Mint kömives segéd 24 éves korában kezdett el szocialista tanokkal foglalkozni, a castiliai Pablo Iglesias szocialista újsá­gon keresztül. Amidőn a marx­ista eszmékkel a múlt század utolján megismerkedett, so­hasem szűnt meg harcolni. So­hasem szűnt meg munkástár­saiban fölébreszteni a szocialis­ta szellemet. Largo Caballero nem azon munkásvezérek táborához tar­tozott, akik bársonyszékben ül­ve, vastag szivarok füstölése közben, bankelnökökhöz hason­ló zsíros fizetéseket vesznek föl. Largo Caballero fizetése, mint kortásáé Leniné, állandóan a börtön és az üldöztetés volt. Az 1917-es általános sztrájkból ki­folyólag életfogytiglani börtön­re ítélte a reakciós papi Spa­nyolország. Csak midőn a spa­nyol nép a Cortes-be beválasz­totta, engedték szabadon. 1930- ban újból forradalomra hívta a spanyol munkásosztályt, ami­ért a spanyol kormány újból le- csukatta. Azonban 1934 évben az asturiai lázadó bányászok élén találjuk, amiért újból a börtönbe került. Largo Caballero nem azért állt az építőipari munkások élé­re, hogy jó fizetéses állást sze­rezzen magának, hanem, hogy őket állandóan nevelje, tanítsa és szervezze a szocialista esz­mék részére. A madridi építő munkások elnöke volt élete ko­rábbi szakában. Később pedig az “Union de Trabajadores” (UGT) spanyol munkászerve- zetet építette föl 1,500.000 tag­létszámra. Largo Caballero nem azon munkásvezérek közül való volt, akik fölülről ereszkedtek a munkásosztály sorai közé, ha­nem magából a népből ,a dolgo­zó spanyol népből való volt. Meg is tett érte a spanyol mun­kásosztály mindent, mikor bör­tönbe került. Nem azért válasz­totta be a “Cortes”-be a spa­nyol dolgozó nép,mert sok füt- fát ígért, hanem mert tudta, hogy ezzel nyitja meg börtöne ajtaját legnagyobb és legharci- asabb vezető emberének, Largo Caballeronak. Amidőn az asturiai bányá­szok lázadásából kifolyólag 1934-ben újból letartóztatták és ismét börtönbe dobták, me­gint csak munkástestvérei se­gítségével szökik meg a börtön­őrök kordona közül. Ugyanis felesége hirtelen halála módot nyújtott neki a szökésre. Meg­engedték, hogy börtönőrök kí­séretében megjelenhet felesége koporsójánál, ahol vagy hatvan ezren voltak jelen. Egy pilla­natig sem hagyták magára börtönének éber kutyái, mig végre mentő ötlete támadt. Is­merve az épületet ,ahol felesé­ge volt fölravatalozva, tudta, hogy a koporsó mögött egy hátsó ajtó nyílik az uccára. Fe­lesége koporsójának nézegeté­se közben, sikerült az őrök fi­gyelmét elvonni magáról és a koporsó mögé jutva ,a hátsó ajtón kiosont az uccára. Ami­dőn őrei föleszméltek és rájöt­tek a szökésre, rögtön üldözni akarták, de hatvan ezer fenye­gető ökölbe szorult kéz állta el útjukat és Largo Caballero megszabadult börtönéből. Ké­sőbb a kormány is belátta, ha tovább folytatja az üldözést, nem csak Largo Caballeroval találja magát szemben, hanem a spanyol munkásosztállyal is. Tehát tárgyalásra vitte az ügyét és fölmentették. A dicső, de szomorú emléke­zetű Magyar Tanácsköztársa­ságnak egy kőmives segéd volt az elnöke. A szintén szomorú emlékű, vérben és szenvedések­ben gazdag spanyol népköztár­saságnak is egy kőmives segéd lett az első elnöke és az Fran­cisco Largo Caballero volt. A magyar nép fölfelé törekvésé­nek egy állástalan lovas tenge­résztiszt volt a hóhéra, mig a bátor spanyoloké Hitler és Mus­solini segítségével, szintén egy tengerésztiti család elvete­mült sarja, Francisco Franco generális volt. Horthy Miklós, a pólai matrózok lázadásának leverésével és megtizedelésével érdemelte ki tisztségét, Fran­cisco Franco az örökké gyűlölt spanyol hóhér pedig az asturiai bányászok lázadásának kegyet­len vérbefojtásával érdemelte ki a diktátorságot. Largo Caballero tehát nem először állt elnöki székbe jutá­sakor a véreskezü Francoval szemben. Harcolt Franco ellen már Asturiában is .amidőn a lázadó bányászok élére állt. Ha egységes tudott volna lenni a spanyol munkásosztály, ha föl­ismerte volna a veszély pillana­tában azt, amit Largo Caballe­ro fölismert, a közös veszedel­met Francoban, akkor nem für- dött volna hiába a saját véré­ben a spanyol nép. Madrid védelmét is Largo Caballero szervezte meg. Fegy­verekkel szerelte föl a munkás­szervezeteket és azt mondotta a kőmiveseknek, hogy munka­közben mindenki oldalán csüng­jön a fegyver ,akkor az ellen­ség soha nem bir erőtvenni raj­tuk. Maga is kék zubbonyt öl­tött, puskát akasztott vénségé- re a vállára és amidőn meglá­togatta a fronton küzdő testvé­reit .elesett fiának holtteste keresésében, a legveszedelme­sebb frontszakaszra ment ki és forgatta a halott spanyol kato­nákat azon reményben, hogy még egyszer halott fiát viszont­láthatja. Ott fényképeztek le az újságírók, a bátor vezért. Amidőn a képre nézek, nehe­zen tudom elhinni, hogy egy zömök termetű, magyar kubi­kos kinézésű öreg ember volt a Spanyol Népköztársaság első elnöke. Nehezen tudom elhinni, hogy egy paraszt kinézésű, ala­csony termetűnek kinéző em­berben, annyi dac legyen, hogy több mint ötven éves küzdelem­ben sem fogyott el. Nehezen megy a fejembe, hogy egy har­cos, aki annyi viszontagságon ment keresztül mint Largo Ca­ballero “ágyban párnák között haljon meg”. Nem esett kétségbe és nem vesztette el lélekjelenlétét, mi­dőn látta, hogy az osztályharc nem követi az általa hitt és ta­nított békés folyamatot, amit a szocialista politikai neveléssel szívott magába. Nem habozott egy pillanatra sem. Tudta mi forog kockán. A harc, a tett embere volt. Utálta a fecsegő, nyelvöltögetőket, de hive volt az őszinte kritikának. Miniszterelnöksége idej é n nem haragudott meg kritizáló- ira, hanem megköszönte egy amerikai újságírónak (Louis Fisher) amidőn kritikus ész­revételeit levélbén megírta ne­ki (lásd “Men and Politics” 372 oldal). Magához kérette az érdemes kritikust, megbeszélte vele a legsürgősebb föladatokat és végül meghagyta neki, hogy máskor is szívesen fogja látni kritikus megjegyzéseit. A köztársaság leverése után, francia földön keresett mene­déket Franco elől. Ott találták meg a nácik az öreg harcos munkásvezért. akit Oranien- burgba küldtek a koncentrációs táborba. Múlt tavasszal talált rá a vörös hadsereg dicsősége­sen előnyomuló lengyel oszta­ga .amidőn Oranienburgi halál­tábort fölszabadította, de sú­lyos betegen. Mihelyt szállítani lehetett, Párisba küldék az oro­szok repülőgépen, (ezt figyel­mébe ajánlom minden munkás- mozgalmi russzophob iának) hogy beteg veséjét eltávolítsák. Levágták a fogolytáborban el- üszkösödött lábát is. Bámulatot keltő volt életra­gaszkodása. Nem adta föl a küzdelmet a halállal sem, mint ahogy a spanyol nép fölszaba­dításáért sem adta föl a harcot egy pillanatra sem. Az utolsó óráiban is a Spanyol Népköz- társaság visszaállításáról be­szélt a látogató spanyol mun­kástestvéreinek, amelyben már tudta, hogy nem vehet részt. Március utolsó napjai egyik reggelén, örökre lehunyta sze­meit a dacos munkásvezér. Hetvenhat évet élt. Ebből öt­venkét évet harcos és mozgal­mas évet küzdött végig azok között, akiket legjobban szere­tett ,akik közül maga is való volt, a spanyol munkásosztály között. Hetvenhat évének öreg nap­jait a Dante poklában töltötte, a náci “supermenek” haláltá­borában. Testben összetörték az öreg harcost, de lélekben so­hasem tört össze a nagy forra­dalmár, a szociaálista Francisco Largo Caballero. . . . tudja Pál . . . A Department of the Inte­rior jelentése szerint 1945-ben az Egyesült Államokban az ás­vány és ásványtermékek 8.067,- 000,000 dollár értéket képvi­seltek. A DOHÁNYZÁS ÁRT A SZEM­NEK ATLANTIC CITY — Dr. Charles K. Sheard, a hires Mayo Klinika biológistája, hosszas kísérletek eredménye képpen azt állítja, hogy a ciga- rettázás árt a szemnek. Dr. Sheard kísérleteinél a kí­sérleti alanyokat (cigarettázó és nem dohányzó egyéneket) világos szobából homályosba, vagy fordítva, a homályosból világos szobába vezette, ahol a szemvizsgálatnál szokásos be­tűket olvastatta velük. A kísér­letek szerint a nem dohányzók szemei igen gyorsan igazodtak a fényváltozáshoz, amig ciga­rettát szívóknak 15-30 percre volt szükségük, hogy normális látásra képesek legyenek. Dr. Sheard kiséleteire azért volt szükség,^ hogy megállapít­sák, mi hátráltatja egyes repü­lő pitóták látóképességét az éj­jeli repülések alkalmával. Dr. Sheard azt is megállapította, hogy a cigarettázásnál a szem­re vonatkozó káros hatást nem az okozza, hogy esetleg a füst a szembe megy, hanem az ópi­umnak az idegekre való befo­lyása. NEM SOK IDŐT ÁD NEKI WASHINGTON — Sumner Welles volt Undersecretary of State, aki Cordell Hull betegsé­ge idején sokáig az amerikai külügyi hivatal vezetője volt, vasárnapi rádió beszédében azt a kijelentést tette, hogy az an­gol birodalom szétesőben van és a teljes feloszlás már csak nagyon rövid idő kérdése. A floridai Claude Pepper szenátorra nagyon haragszanak a kollegái, mert a szenátusban azt mondotta, hogy Anglia és Amerika összefogtak (gang up) Oroszország ellen. ÉPITŐGÁRDA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 8.00 J. Buzay, Cleveland ......... 8.00 L. Decsi, Akron ............... 3.00 J. Engli, Cleveland ......... 6.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 10.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Geréb, Cleveland ....... 6.00 J. Gulyás, Cleveland ....... 1.00 J. Farkas, Akron ............. 3.00 L. Fishbein, New York ....12,00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City .... 1.00 J. Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Cleveland ..... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 7.00 L. Lefkovits. Cleveland .. 6.00 J. Mácsay, Detroit ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 6.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ........10.00 L Pall, Ambridge ........... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 7.00 P. Pika, Chicago ............. 3.00 J. Policsányi, Elmgrove .. 5.00 J. Reppman, Detroit ....... 2.00 A. Székely, Cleveland ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron .................. 3.00 G. Wiener, Oceanville ....... 6.00 J. Zára, Chicago ............. 6.00 Francisco Largo Caballero

Next

/
Thumbnails
Contents