Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-04-06 / 1418. szám
x946. 'április 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal A pénzhazafiságnak nincs határa (a.l.) Amig a háború ténylegesen tartott, valahogyan már a népek nagytömegei kezdtek beletörődni a korlátozott életviszonyokba. Hiszen olyan nagy volt az agitáció, hogy akarva vagy nem, már úgyszólván természetessé vált, hogy annak úgy kell lenni, amint azt a rendeletek előírják. A sok rendelkezések dacára az árak állandóan emelkedtek. Nem kellett nagy szakértőnek, vagy nemzetgazdásznak lenni, hogy megállapítsuk, hogy a szükségleti cikkek árai napról-napra emelkedtek a korlátozás dacára is. így a munkások befagyasztott bére csak úgy volt elegendő a szükségletek fedezésére, ha igen sok tulidőt dolgoztak. A munkásoknak áruba bocsájtott hazafisága a háború időtartama alatt eléggé korlátolt volt. A számottevő nagy munkásszervezetek vezérei, nagyon siettek hűséget esküdni, nem tanulva a múltak eseményeiből, hogy a kapzsi kapitalizmus soha nem törődik a hazafias hűséggel, náluk a pofit a fontos úgy a háború, mint a békében. Hogy ténylegesen hiány semmiből nem volt a háború alatt, arra legjobb bizonyítékul szolgál az a tény, hogy a feketepiacon mindent meglehetett vásárolni, természetesen akinek pénze is volt hozzá, hogy a kétszeres vagy még annál is magasabb árakat megtudják fizetni. Végre azután elérkezett a nagy nap, amikor a hivatalos embermészárlás egy időre befejezést nyert. Mindenki azt hitte, hogy most már a munkások is fellélegezhetnek, de különösen remélték, hogy a hazatérő katonák meg fogják kapni kiérdemelt kárpótlásukat azért, mert egészségüket és életüket tették kockára, hogy a sokat beígért rózsás jövőt a háború után élvezhessék azok, akik életben maradtak. Nagy csalódás érte mindazokat, akik még mindig hinni tudnak a kapitalizmus emberies mivoltában. A háború befejezése után megint a munkásokat érte a súlyos csapás. A háborús dolgokat gyártó ipartelepek bezárták üzemeiket. Mi például még nem felejtettük el azon csábitó hirdetéseket, amelyek munkásokat kerestek állandó munkára, ígérve, hogy a háború utánra is biztosítják munkájukat. Miután a háború időtartama alatt a munkabérek nem emelkedtek a fontos szükségleti cikkek áraival arányosan, azért a munkások természetesen az Emelkedett áruk árához arányosan bér javítást követeltek, különösen az alapvető iparokban. Azonban a kapitalizmus sohasem alszik, azzal sem törődik soha, hogy a munkások életszínvonala milyen alacsony. A munkáltatók úgy gondolják, hogy minél alacsonyabb a munkások életszínvonala, annál könnyebb a kapitalizmus helyzete, mert az alacsony életszínvonalon álló munkások kitartása bizonytalan és könnyen megadásra kényszerülnek. A kapitalizmus soha sem azért termeltet, hogy kielégítse a népek szükségletét, hanem kizárólag csak azért és akkor termeltet, ha megfelelő horribilis profitot biztosíthat. A kapitalizmus hazafisága a profit nagyságán alapul. A háború ugyan befejeződött, de sokkal nehezebb sok szükségleti cikkhez hozzájutni, mint a háború alatt, azért mert a kapitalizmus nem hajlandó a legkisebb korlátozásnak sem alávetni magát. Mivel itt az ország határain belül még valamiképen az ár- szabályozás úgy ahogy életben van, azért a nagyon sok fontos, de itt termelt árucikkeket csak messze Dél-Amerikában lehet megkapni, ahol egyáltalában nincs árszabályozás. Azért van ez hogy például Mexicoban minden bajnélkül lehet az Egyesült Államokban készült uj automobilt vásárolni vagy automobil gumit, vagy éppen a nagyon keresett és úgyszólván itten csak a feketepiacon kapható nylon női harisnyát. Az amerikai kapitalizmus nem azért termeltet, hogy az itteni népek szükségletét ellássa. A tőkések nem szentimentálisak ezen a téren, még csak nem is hazafiak. Mit törődnek ők azzal, ha az itteni népeknek nélkülözni kell bármennyit is, ha ők valamit külföldön kétszeres áron tudnak eladni. Ezt nevezik ők tisztességes üzletnek! Hej, de sokat halljuk manapság, hogy a magántulajdon rendszerre épült kapitalizmus a legjobb. Hát kérem mi, akik már teljes egészében felismertük a mai rendszernek helytelen voltát, minden erőnkKel azon küzdünk, hogy ennek az áldatlan kényszer rendszernek, amely kizárólag a termelő munkások kizsákmányolásán alapul végetvessünk és helyébe egy olyan társadalmat építsünk, amely nem a profit nagyságától teszi függővé a termelést, hanem a népek szükségletének kielégítése képezi a hajtóerőt és szabja meg a termelt javak mennyiségét és minőségét, hogy minden hasznos munkát végző ember megkaphassa munkájának teljes gyümölcsét. Ide eljutunk akkor, midőn az emberiség — de különösen a munkásság nagytömegei elérik az érettség ama fokát, amelynél megértik és hajlandók megvalósítani ezt a már sokat hangoztatott igazságot: A munka gyümölcse a munkást illeti meg! A Draper gyár munkásai között (Folytatás az 1-ső ólairól) blokkban minden forgalom csak a gyárból jön, mert a másik oldalon üres telkek állnak. Most azonban teljesen kihalt ez a kis utca. A főbejárattal szembeni üres telken egy kis garázst épített valaki. Ez a garázs most a piketelők hadiszállása. Az egyik sarokba egy kis kályhát helyeztek, ami a hidegebb napokon türhetővé tette a piketelést. Igaz, hogy eddig a piketek- nek nem sok dolguk akadt. A nagy harcok csak a garázsban a checker játék fölött folynak. A piketelést három shiftában végzik: reggel 6-kor kezdi az első, amit 10 órakor vált fel a második, ez viszont délután 2 órakor adja át a helyét a harmadik csoportnak, amelyik este 6 órakor vonul haza. Minden shiftában 10 ember van egy pi- ket-kapitány vezetése alatt. Hetenként egyszer általános gyűlést tartanak a közeli Slovenian Hallban. Elmentem a gyűlésre és ott adtam át a küldött támogatást. A sztrájkólóknak nagyon jól esett a magyar munkások szolidaritásának i ily megnyilvánulása. A gyűlésen a piket-kapi— tányok jelentést tesznek. Jelentik azt, hogy melyik munkás hiányzott a piketvonalról és történt-e valami, a munkásokat érdeklő esemény az általuk piketelt idő alatt. A hiányzó munkások számait feljegyzik és a jelentés után meg kell magyarázniok, miért maradtak el a piketeléstől. Egy kivételével mindannyi igazolta elmaradását. Erről az egyről semmit sem tudtak. “Ki tudja, hogy hpl lakik az illető? — kérdezte az elnök. Erre az egyik munkás vállalkozott, hogy meglátogatja a szóbanforgó munkást és a jövő héten jelentést tesz látogatása eredményéről. Máskülönben a piket-kapitá- nyok csak azt jelentették, hogy semmi különösebb sem történt, csupán egykük mondotta a következőket: “Úgy 10 óra felé egy truck hajtott be az utcába és állt meg a kapu előtt. Valami géprészeket hozott a gyárnak. Amikor azonban a driver megtudta, hogy piketvonal van a gyár előtt, legyintett egyet a kezével, s a ‘then the Hell with them’ (a gyárra vonatkozólag) mondottal felugrott a kocsira, megfordult és elhajtott anélkül, hogy a gyárba benézett volna. Noha aprólékos dolgokat soroltam itt fel, úgy vélem, hogy a Bérmunkás olvasóit érdeklik az ily dolgok, amennyiben mutatják, hogy mik a tényleges tennivalók sztrájkok, kizárások esetében. A fent említett driver esete meg azt mutatja, hogy az amerikai munkásokban már mennyire megerősödött az a tudat, hogy tisztességes ember nem lép át piketvonalat. Ez az osztálytudatra ébredés egyik legbiztosabb jele és mi, az IWW tagjai büszkélkedhetünk azzal, hogy az amerikai munkásság ily felébresztéséből alaposan kivettük és kivesszük még ma is részünket. Lapzártakor kaptuk az értesítést, hogy a munkások megbízottai és a gyárvezetőség megkezdték az egyezkedő tárgyalásokat, amelyek eredményéről azonban csak a jövő lapszámunkban számolhatunk be. Geréb József Az olasz választások (Vi.) Ámbár az IWW tagjai nem szoktak nagy fontosságot tulajdonítani a politikai választásoknak, mégis érdemesnek tartom, hogy az olasz választásokkal foglalkozzam és kimutassam annak eredményét, amit elég fontosnak tartok, legalább azért, mert Olaszországban székel a pápa a nagyon is hatalmas reakciós gépezetével. Szintén Olaszország szorult legjobban az angol-amerikai segélyre, kegyelem kenyérre. Most az angol-amerikai megszállás alatt van, igy természetes, hogy a megszálló vezérek minden támogatást, Ígéretet a kormányon levő katholikus pártnak és tagjainak adnak, beleszámítva a segély kiosztását is. Mindezeket szemelőtt tartva, valamint azt a tényt, hogy ezek a választások leginkább falvak, városok szerint történtek (tul- többségben a kisebb, elmaradottabb falvakban) ahol a vezető katholikus párt nagyon is domináló, valamint még a reakciós Olaszországnak is a legre- akciósabb déli részén, az ipari és nagyobb, műveltebb városokban majd csak a jövő hetekben lesznek a válaszátások. A legújabb választásokat a bolognai kerületben tartották. Magában Bolognában a kommunisták nagy többséggel kerültek győzelemre. De ezen balratőló- dás még nagyobb mértékben várható az északi nagy ipari városokban és falvakban. A bolognai kerületben a kommunisták 67,053, a katholikus párt 49.625, amig a szocialista párt 42.208 szavazatot kapott a legújabb számlálás szerint, mely a szavazatok 90 százalékát felölelte. Bologna mellett, még Casa- lecchio, Poretta, Térné, Molinel- la, Budrio, és Medicina városokban kerültek többségre a kommunisták. Az északi, ipari kerületekben még csak később lesznek a választások, az országos választások pedig még sokkal később. Mi tudjuk, hogy az ilyen politikai választások alkalmával az európai országokban, nagy előnye van annak a pártnak, amely hatalmon van, pláne ha azt külföldiek is nagyon erősen támogatják fegyveres hatalommal és kenyér segély igé- résével. Talán még Hoover is ezen célból szaladt Rómába, a katholikus párt hivatalos fejéhez a pápához éppen négy nappal a bolognai kerületben esedékes választások előtt, hogy azzal is befolyásolja a választásokat. Mert az olaszok éppen úgy, mint minden más nemzet tudják ,hogy ez a Hoover a segítséget csak azoknak osztogatta, akiknek éppen akarta és nagyon is nagy gyakorlata van a neki nem tetsző kormányok megbuktatásában. Ez a balra való tolódás Olaszországban még nagyobb mértékben meg volna, hogy ha nem volnának ott angol-ameri* kai megszálló csapatok és tisztek, ha nem ezek tették volna a katholikus pártot hatalomra, minden választás nélkül, ha Olaszország nem volna az angol-amerikai segélyre annyira rászorulva. Az a tény, hogy ezen koldus szegény Olaszországban két és fél millió munkanélküli van, akik kegyelem kenyéren élnek, amit sokaktól a kormány emberei, akik mostan katholikus pártnak a tagjai
