Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-01-05 / 1405. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. január 5. Egyről-Másról =ELMONDJA : J. Z. AZ “OPEN SHOP” MELEGÁGYA A munkásmozgalom történetét lapozgatva, feltűnően szembeötlő, hogy az ország egyik legnagyobb ipari gócpontja — Chicago — mindig vezető helyen állt a munkásság szervezeteinek letörésében. Bár nem mondhatjuk, hogy a munkáltatók bárhol is elnézőek, mert ahol csak módjukban van igyekeznek megakadályozni a munkások szervezkedését, vagy ha már megvan a szervezet, minden lehetőt elkövetnek a szervezet letörésére, Chicago azonban hírhedt az e téren elért sikereiről. Ez a siker természetesen nem kizárólag a munkáltatók bölcsességén válik lehetővé, mert ehez nagyban hozzájárul a városi adminisztráció hozzájárulása és a városi rendőrség szolgalelküsége, akik gazdájuk parancsára hajlandók saját apjukat is legyilkolni, ha azok szervezett munkások és különösen ha sztrájkolni mernek emberségesebb megélhetési lehetőségért. A chicagói rendőrség ilyen garázdálkodásának végnélküli sorozatát idézhetnénk, ha visz- szatekintenénk néhány évtizedre, azonban, hogy túlsók helyet ne foglaljunk le, csak a nevezetesebbeket említjük, ami kétségtelenül bizonyítja, hogy a chicagói munkáltatók megvannak mentve attól, hogy privát fegyveres őröket tartsanak, mert a rendőrség elvégzi az aljas munkát minden különleges költség nélkül és még panaszt sem lehet ellenük emelni, mert hiszen a városi adminisztráció beleegyezésével történik. Amint a történelem feljegyzi, az 1880-as évek nagyarányú bérharcainak hosszú időre való kinyulását nagy részben a rendőrség brutalitása idézte elő. Az akkori harcok célja nagyban hasonlított a jelenlegihez, amikor a 12-14 órás napi munkaidőt 8 órára akarták leszállítani az órabérek levágása nélkül. A munkáltatók természetesen ilyesmiről hallani sem akartak és a rendőrség készséggel bunkózta le a sztrájkoló munkásokat. A McCormick telepen történt vérengzést pár nap múlva követte az emlékezetes “Haymar- keti Tragédia” amelyben számos munkás életét veszítette. Pár évvel később a Pullman Car Co. telepein történtek hasonló brutalitások, majd a vasúti sztrájk alkalmával és ezeket követték a kisebb-nagyobb bérmozgalmak, amelyek egyike sem folyt le vérengzés nélkül. Még élénk emlékezetünkben van a Republic Steel Co. munkásainak sztrájkja, amelyben a rendőrség sortüzet adott a több ezerre rugó sztrájkolok tömegére, melynek szintén több halottja és sok sebesültje maradt a szintéren. És ugylátszik a chicagói rendőrség hü maradt elődei aljasságához, amint a jelen események bizonyítják. A közelmúlt napokban a Montgomery Ward Co. ellen folyamatba volt sztrájk alkalmával bár még a lőfegyverhez nem nyúltak, de a somfa bottal igen vitézkedtek és mindent elkövettek a sztrájkolok megfélemlítésére. A napokban a rendőrség ismét tanú jelét akarta szolgáltatni szolgalelküségének és tettlegesen beleavatkozott a D. O. James, valamint az Illinois Gear and Machine Co. fogaskerekeket gyártó telepek munkásainak sztrájkjába. A sztrájk néhány más hasonló teleppel egyetemben már öt hete van folyamatban és valószínű, hogy a bószok reménye, hogy a munkásokat kiéheztetik kezd szertefoszlani, igy a rendőrséghez folyamodtak, hogy nyújtson segítséget a sztrájk megtöréséhez. Mivel a picketek oly hatásosan működtek, hogy eddig egyetlen sztrájktörő sem juthatott át a picketvonalon, a rendőrség letartóztatta a picke- telőket, ezáltal utatnyitott a sztrájktörőknek a telepre való bejutására. a sztrájk hullám, kezdjük elfelejteni, hogy nekünk is van sztrájktiltó törvényünk. Ezen törvény értelmében körülbelül egy egész millió sztrájkoló munkást a . börtönbe tehetnének ha akarnának. Hogy lehet az, hogy a tőkés urak olyan nyulszivüek lettek és nem tartják be a saját törvényüket. Hát ez nagyon egyszerű. Ha csak kevés számú munkás volna sztrájkban és különösen ha egy számbelileg gyenge szervezethez tartoznának, akkor már régen jó néhány száz sztrájkoló a börtönben volna. Ott volt a minneapolisi sztrájk, ahol az aránylag gyenge Trotzkyisták a sztrájk élére álltak, jó néhányat közülük börtönbe zártak. Ezt az eljárást nem merik megtenni ott, ahol a munkások százezreinek, sőt amint láhatő most már millióinak a gazdasági erejével kerülnek szembe. Szóval a tőkések félnek a saját törvényüktől. Ismét és ismét az IWW tanításnak az igazsága bizonyosodik be, annyi és olyan erős politikai jogai vannak a munkásoknak, amilyen erős gazdasági ipari szervezettel rendelkeznek. A politikai elnyomó törvény csak addig törvény, ameddig a munkásságnak nincs meg a gazdasági ereje azt megsemmisíteni. A munkásságnak, tehát nem kell várni arra, hogy majd munkásérzelmü képviselőket választ, akik majd törvényjavaslatot terjesztenek be a sztrájktiltó törvény megszüntetésére. Egyszerűen tömegesen sztrájkba léptek és akár megvolt a 30 napi lehülési idő, akár nem, a sztrájktiltó törvény csak papíron törvény. Ha ehhez még hozzágondoljuk, hogy hogyan nézne ki ez a törvény különösen akkor, ha az összes ipari munkások az Egy Nagy Szervezet eszménye alapján volnának milliós létszámban szervezkedve, akkor látjuk igazán, hogy a munkásságnak egy pillanatra sem szabadna eltérni az ipari szervezkedés utjá- tól és már sokkal messzebbre jutottak volna a végső és az igazi felszabadulás felé. Hogy az eddig mindig bevált módszer a jövőben is oly eredményes lesz-e mint a múltban, az kizárólag a munkásságtól függ. Bár tény az, hogy Chicago mindig a melegágya volt az “open shop” rendszernek és az is tagadhatatlan, hogy ennek sikeres megtartásában a városi adminisztráció és a rendőrség készséggel és minden eszközzel kész volt szolgálni a munkáltatókat, azonban nem kizárólag az említettek okolhatók azért, hogy Chicago e téren hírhedtté vált. Chicago munkásságának nagy része volt abban, mert talán gyávább és tudatlanabb tömeg nincsen az egész országban. Mert dacára annak, hogy Chicago a népesség terén az ország második városa, ipari gócpontnak talán az első helyen áll, szervezettség terén túlságosan messze kullog sokkal jelentéktelenebb városok mögött. Éppen itt volna az ideje, hogy Chicago ezen a téren is az elsők között legyen és ide csak a szervezett munkásság emelheti. “BÉKEANGYAL” VASPATÁVAL Kétlem, hogy lapunk olvasói előtt ismeretlen volna Charles A. Lindbergh neve és ténykedése. Ez az ur azzal vált ismertté, hogy ő volt az első aki megállás nélkül átrepülte az óceánt, amikor a repülőgép még a kísérletezés stádiumában volt. Ezután a siker után gyorsan emelkedett hírnévben és vagyonban is és mennél jobban tollasodott, annál reakciósaké lett. Közben benősült a Morrow bankár családba és a tekintélye annyira megnőtt, hogy az ország legnagyobb repülő szakértőjének ismerték el. 1939-ben repülői tanulmányútra ment Európába és meglátogatott minden nagyobb országot, természetesen Hitler náci országát is és személyes tárgyalást folytatott magával Hitlerrel, amely kedvezményben kevés külföldi részesült. Közben Hitler megkezdte a hadjáratot a világ meghódítására, Lindbergh ur pedig visz- szatért az Egyesült Államokba és mint “szakértő” osztogatta tanácsait. Aszerint, Hitler repülő osztaga oly erős volt, hogy azzal felvenni a versenyt bármely országnak, öngyilkosságot jelent. A tanácsosztogatásnál azonban nem állt meg, hanem szövetségre lépett a náci-fasizta elemekkel és szóval és Írásban hirdette a nácizmus legyőzhetetlenségét és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a hitler- ízmus elleni harcot hátráltassa. Mivel ebben az országban a hivatalos közvélemény a nácizmus ellen irányult, Lindbergh lejárta magát és amikor ez az ország ténylegesen belépett a háborúba letűnt a nyilvánosságról. Most azonban, hogy a háborúnak vége van hivatalosan, ismét hallat magáról, de csodálatosan, éppen ellenkező nézetet vall, mint annakelőtte. Mig . akkor — mint minden más náci — egyike volt a “békeangyaloknak” és erősen ellenezte a háborút, most éppen ellenkezőleg a nagy hadsereg mellett agitál. Vájjon mi is van e változás mögött? Amikor Németországban járt és_ Hitlerrel tanácskozott, valószínűleg betekintést nyert a Hitler jövő terveibe és kétségtelen, hogy annak keresztülviteléhez segítséget igyekezett nyújtani. Ezért Hitler elismeréssel volt iránta és ki is tüntette. A terv az volt, hogy bár Német és Oroszország között akkor megnemtámadási szerződés létezett, az csak időnyerést szolgált Hitlernek, hogy kellőképen elkészülhessen eredeti tervének végrehajtására, a “kommunizmus kiirtására” és Lindbergh ebben teljesen megegyezett Hitlerrel és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy azt elősegítse. Ma azonban a hitlerizmus már számításon kívül esik a “kommunizmus kiirtásában” Lindbergh azonban még mindig reménykedik, hogy ha nem a hitlerizmus, talán majd az “amerikanizmus” hajtja azt végre és most amellett dolgozik, hogy az Egyesült Államok oly hatalmas haderőt építsen fel, amellyel képes lesz a “békét biztosítani”. Ha majd meglesz ez a nagy és jólfelszerelt hadsereg, a következő lépés már könnyű lesz, azt akcióba léptetni és a “világot a keresztény ideálokkal” kormányozni. Azt nem mondja, hogy a “kommunizmust kiirtani” hanem a “keresztény ideál” kormányzására utal, ami álcázott mása az előbbinek. Lám, lám, a “békeangyal” egyszerre a vaspata uralom hive lett. A TALPNYALÁS MINTAKÉPE VERDUN, Franciaország — Verdun városi tanácsa rájött, hogy Harry S. Truman, aki jelenleg az Egyesült Államok elnöke, az első világháborúban mint a 129-es tüzérezred egyik tisztje, Verdun városban tartózkodott. A városi tanács most a Verdun érdemrendet szavazta meg az elnök számára. Csak most jöttek rá, hogy Truman milyen hősiesen védte Verdun várost — harminc évvel ezelőtt. ÉPITŐGÁRD A 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 1.00 J. Buzay, Cleveland ....... 3.00 J. Epgli, Cleveland ......... 6.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 6.00 J. Gulyás, Cleveland ....... . 1.00 J. Farkas, Akron ........ 3.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 5.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City .... 1.00 J Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Cleveland ...... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 4.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 2.00 J Mácsay, Detroit ......... 1.00 Á. Molnár, Cleveland ___ 4.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ........10.00 L. Pall, Ambridge ..... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 3.00 P. Pika, Chicago ............. 1.00 J. Reppman, Detroit ....... 2.00 A. Székely, Cleveland ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron ................. 3.00 J. Chicago ............. 1.00
