Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-01-05 / 1405. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1946. JAN. 5 A General Motors sztrájk NUMBER 1405 SZÁM HETI KRONIK A A GENERAL MOTORS VEZETŐSÉGE NEM TÁRGYAL A TRUMAN ELNÖK ÁLTAL KINEVEZETT BIZOTTSÁGGAL — ELKESEREDETT HARC A PROFIT VÉDELMÉRE. WASHINGTON — A General Motors vezetősége nem hajlandó tárgyalásokat folytatni a Truman elnök által kinevezett “Fact-finding” (tényeket megállapító) bizottsággal, miután ez a bizottság első sorban is azt akarta megállapítani, hogy ez a nagy cég megadhatja-e a munkások által követelt 30 százalékos béremelést az automobil árak felemelése nélkül? Mint ismeretes, a sztrájkoló CIO szervezett hónapok óta gyűjtött gondos statisztikai adatok alapján kérte ezt a béremelést. A sztrájkolok állítása szerint a General Motors a háborús évek alatt olyan hallatlan nagy profitot zsebelt be, hogy abból megfizetheti a béremelést és még mindig elég magas profitot fog keresni az uj automobilokon is. A General Motors vezetősége ezt az állítást, nem fogadta el, de nem is tagadta, hanem egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkásoknak, vagy bárki másnak is semmi köze sincs ahoz, hogy a cég milyen magas profitot keres. Az elnök által kinevezett bizottság első gyűlésén megjelent a cég Merrit nevű ügyvéde és az alábbi kijelentést tette: A RENDSZERT FÉLTI “Az előttünk álló probléma most már nem csupán bérkérdés, amelynek elintézése a, munkáltatók és a munkások közös ügykörébe tartozik, hanem széles alapokon nyugvó támadás az amerikai iparok és a “free enterprise” ellen. A General Motors nem hajlandó arra, hogy ebben az irányban uj ösvényt törjön. Ha fel akarjuk adni a szabad versenyre alapított termelési rendszerünket, amely jutalmazza a hatásosságot, a találékonyságot és a termelést, akkor erre vonatkozólag az alapvető törvényeket a kongresszusnak kell meghozni. A General Motors vezetősége tehát ezzel a sztrájkkal kapcsolatban azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy az elnök által kinevezett fact-finding bizottság elismerésével megszűnne a mai tőkés termelési rendszer. Valószínű, hogy a munkások követelése elleni védekezés ezen nemét á National Association of Manufacturers kutyaszövetség központi irodájában eszelték ki, mert most az ország összes nagyobb lapjai arról Írnak, hogy veszélybe került a “private enterprise”, az “amerikai életforma”. Azt hangoztatják, hogy a tőkés termelési rendszernek a verseny képezi az alapját. Vi- szint a versenyt az irányítja, hogy minden munkáltató maga szabja meg, mennyi hasznot tart elegendőnek, vagy megfelelőnek. Mihelyt a profitot akár az állam, akár a munkásszervezetek korlátozzák, megszabják annak akár a maximumát, vagy minimumát, felborul az egész tőkés termelési rendszer, mintahogyan összeesik az az épület, amely alól kirántják a talapzatot. MIT BIZONYÍTANAK A TÉNYEK A nagy hü-hó mögött azonban a tényleges adatok azt mutatják, hogy a General Motors valóban meg tudná adni a munkások által követelt 30 százalékos béremelést és még mindig elegendő profitot zsebelnének be a részvényesek. Az union által beterjesztett statisztikai adatokat ugyan a fact-finding bizottság nem fogadta el végérvényesen, hanem elhatározta, hogy igénybe veszik azon adatokat is, amelyeket maga a cég szolgáltatott az adóhivatalnak. A General Motors kereken megtagadta, hogy a bizottságnak bemutassa a könyveit. “Ha engednénk ennek a kérésnek”, — jelentette ki Merritt ügyvéd, — akkor hozzájárulnánk a free enterprise megszüntetéséhez.” A kevés számú részvényekkel rendelkezők egyike, Miss Ethel B. Du Pont, ( a Du Pont család egyik tagja), mozgalmat indított, hogy a részvényesek kisebbsége ismerje el a factfinding bizottság jogos voltát. Miss Du Pont erre vonatkozólag hirdetést akart közzétenni az ország összes nagyobb kereskedelmi lapjaiban, de a legtöbb újság nem fogadta el a hirdetést attól tartva, hogy megtorlásban részesülnek a legnagyobb hirdetők, — az autó mágnások részéről. ELÍTÉLTÉK MUSSOLINI LÁNYÁT RÓMA — Mussolini vörösha- ju lányát, Eddát, aki Ciano gróf külügyminiszternek volt a felesége és úgy a férje, valamint az apján keresztül nagy befolyást gyakorolt az olasz politikai életre, két évi börtönre Ítélték. Az enyhe itélef miatt a bírák azzal mentegetőztek, hogy Edna nagyobb fokú bűneinek bizonyítására nem rendelkeztek elegendő bizonyítékkal. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A háború ideje alatt legtöbbet a háborús hősökről olvashattunk a kapitalista lapokban. A háborús hősök felépítésében egyik újság a másikat akarta túlszárnyalni és igy nemcsak azokat illették a hősi jelzővel, akik néhány tucat ellenséges katonát megöltek, hanem olyanokat is, akik elfutottak a harctérről és csak a saját életüket mentették meg. Ezek az újságok annyira hozzászoktatták olvasóikat a hősi mesékhez, hogy most úgyszólván keresik a hősöket, hógy feltálalni tudják olvasóiknak. Az egyik new yorki újság arról a hős rendőrről ir egy nagyobb cikket, aki a megfutamodott tolvaj után hősiesen lövöldözött. A múlt héten az összes újságok Truman elnök hősiességéről zengedeztek dicshimnuszokat. És mi volt az a hősiesség? Semmi egyébb, mint az a nagy hősi cselekedet, hogy Truman elnök viharos időben fölült a repülőgépre és édes anyjához repült karácsonyi látogatásra. Hát ez egy szép aktus, de viszont néhány millió katona fiú minden habozás nélkül megtette volna ugyanazt, ha alkalmat kaphatott volna rá. És aztán azok, akik vezették Truman repülőgépjét szintén részesei voltak annak a hősiességnek, le nemcsak ők, hanem azok az ezrek sem kaptak semmiféle hősi elismerést, akik minden időben és veszélyben viszik a légi postát. Egyszóval Truman nem csinált semmiféle hősiességet és azok a kapitalista újságok, akik ezért hősi diszbe öltöztették ezt éppen úgy tudják, mint mi. Sőt a kapitalista lapok éppen azért tartják nagy hősnek, mert nem csinált semmit. De viszont azzal majd nem igen állhatnak a szavazó polgárok elé, hogy azt mondják, látjátok Truman nem csinált semmit, válasszátok meg újra. Sokkal jobb ha egy hőst csinálnak belőle • és micsoda erény, hogy szereti az édesnyját, az ilyen csak jó ember lehet. Hogy aztán ilyen ember van vagy 130 millió az Egyesült Államokban az nem számit. A fő az, hogy a szavazó tömeg azt higyje, hogy a repülés és az anyaszeretet az elnöknél, hősiesség és erény. * * * Arról már elég sokat hallottunk, hogy Mindszenthy József a magyar hercegprímás (azóta még feljebb avandzsált) pásztorlevelet adott ki, melyben élesen állást foglalt a magyar földreform ellen. Azóta néhány amerikai papi újság teljes egészében leközölte ezt a pásztorlevelet, amelyből azt látjuk, hogy minden sora inkább vádaskodás a jelenlegi magyar kormány ellen. Mi nem szoktunk a politikai kormányzatok védelmére kellni, de a magyar helyzetben e sorok Írója úgy érzi, hogy valahogyan mégis a nép javát akarják szolgálni, ha a papok ennyire vehemensen ellene vannak. Az amerikai reakciós újságok a pásztorleve- len fölbuzdulva, már külön gyűjtési akciót és húszezer csecsemő kelengye kiosztását akarják rábízni a hercegprímásra, aki papi segédletével a legnagyobb szükségben levőknek, a legméltóbbaknak fogja azt kiosztani. Itt aztán meg kell álljunk egy kicsit! Pár hónappal ezelőtt a papok a hívőket arra buzdították, hogy ha nincsen* záptojás ott van a kút jó hideg vize, a vörösök és az istentagadók részére, ha közelükbe kerülnének. Hogyan bizhatja az amerikai magyarság az ilyen papokra, hogy ők válasszák ki, hogy kik a legméltóbbak és kik a legnagyobb szükségben szenvedők a segélyre? Utóvégre az amerikai magyarság, legalább is igy hirdetik, a magyar népet általánosságban akarja segíteni és nem vallási szekták szerint. Ha pedig a vallási elgondolás szerint számítják kiosztani a segélyt, akkor elsősorban az istentagadókat kell a segély- lyel ellátni. Minden vallási hívőknek meg van a papja és istene és igy a reménye arra, hogy részükre valamit mégis kitudnak imádkozni istentől, akiben hisznek. Az istentagadóknak még ilyen reményük sem lehet, tehát világos, hogy csakis embertársaiktól várhatnak segítséget. Ha tehát a papokra bízzák a segély kiosztást, előbb lesz a papi lakosztályon uj tető, mint a mezitlábos árva gyereken uj cipő. Ez merész állításnak látszik, de csak akkor, ha Petőfi véleményét nem ismernénk a papokról. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy mi nem akarunk a papok ügyeibe beleavatkozni és azt sem bánjuk, ha naponta kétszer adnak ki pásztorlevelet. Csak azt nem engedhetjük, hogy a pásztorle- vélben olyan ügyekről fecsegjenek, melyeknek semmi közük a • valláshoz, vagy a bibliához. És bármennyire a magas tudomány apostolának képzelik magukat, jó volna ha azt is megtanulnák, hogy “suszter maradj a kaptafánál”. * * * Most, hogy mindig nagyobb és nagyobb mértékben látható
