Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-29 / 1391. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 29. Egyről-Másról L.- — ELMONDJA : J. Z. r-==rr= “HA MAJD A FIUK HAZAJÖNNEK . . ” Az itthon levők, — akik ugyan lusták egy lépést is tenni saját maguk és osztályuk érdekében — nagy reményekkel néznek azon idő elé, amikor a katonák hazajönnek és visz- szatérnek az iparokba. Mert ezek a várakozók jól tudják, hogy nincs minden'úgy ahogy kellene; hogy a munkásság nem kapja meg csak egy nagyon elenyésző százalékát annak, ami megilleti és ezen változtatni kellene. Ahhoz azonban már nincs bennük elég bátorság, vagy energia, — vagy minkettő hiányzik, — hogy ők is akcióba lépjenek és válvetve harcoljanak azokkal, akik energiát, és időt nem kiméivé állandóan harcolnak a munkásosztály felszabaditásá érdekében. Ezek a tudatlanok, vagy lusták arra várnak, hogy “ha majd a fiuk hazajönnek, majd csinálnak azok rendet a bószok- kal és politikusokkal’’. Azok ,akik ma már elérték az 50 életévet, vagy ennél idősebbek, részesei, vagy szemtanúi voltak az első világháborúnak és nem kell képzelődni, vagy a történelmet bújni, hogy megtudják, hogy mi volt akkor és az azt követő években. Ha netalán mégis elfelejtették, felelevenítjük az akkor történteket, melyekből megállapihat- juk, hogy mit várhatunk a “hazatérő fiuktól”. Azt talán szükségtelen mondanunk, hogy azok a fiuk, akiket hazavárunk, nem tanulmány utón vannak, hanem háborúban, katonák, akiknek se látni, se hallani, de még gondolkodni sem szabad, hanem azt kell elfogadniok, amit a tisztjeik mondanak nekik, vagy amit a direkt az ő részükre kiadott újságból megtudnak. Ott pedig semmi esetre se mondják meg nekik, hogy az iparfejedelmek mily horribilis profitott harácsoltak össze a háború ideje alatt és hogy a politikusok, mily arcátlanul védelmezték a kizsákmányolok kiváltságos jogait. Ha a munkásságról megtudtak valamit, az az volt, hogy milyen nagy fizetéseket húztak és mégis elégedetlenek voltak és gyakran sztrájkoltak, amivel akadályozták a háborús szükségletek gyártását. Természetesen emelett, úgy itthon, mint a harctereken az égig magasztalták a fiukat, hogy mily “hősiesen harcolnak a demokráciáért” és az agyukba vésik, hogy ne felejtsék el, hogy azok a sztrájkoló munkások itthon ő ellenük is sztrájkoltak és ha hazajönnek kérjék majd számon ,hogy miért tették azt? így volt az az elmúlt világháborúban is és amikor hazajöttek a fiuk, bizony nagyon dicstelen szerepre vállalkoztak. Ahelyett, hogy a munkásszervezetekbe tömörültek volna, amely az ő érdekeikért is harcolt, megalakították az American Légiont és a Veterans of Foreign War egyesületet, amelyeknek az élén természetesen a kapitalista osztály képviselői voltak és a leggyalázatosabb harcot folytatták az osztálytudatos munkásszervezetek ellen. Ahol bármily szerénytelen akció volt folyamatban a munkásság érdekében, ott mindenhol megtaláltuk a fentemlitett egyesületek tagságát a legerőszakosabb eszközökkel, de nem a munkásság mellett, hanem a harcoló munkáság ellen. A szervezeti helyiségek lerombolása, a munkásgyülések szétverése, sztrájkok megtörése, irodalom megsemmitése, sőt még a harcos munkásszervezetek tagjainak meglincselése is nagyon gyakori esemény volt és mindezt a “hazatért fiuk” végezték a kapitalista osztály legnagyobb megelégedésére. És ugyan mi okból várunk mást a mostani háborúból hazatérő fiuktól ? MILYEN NEVELÉSBEN RÉSZESÜLTEK? Sajnos, de való, hogy a kapitalista osztály sokkal nagyobb gondöt fordított a munkásszülők gyermekeinek a nevelésére, mint maguk a munkások, vagy akár a munkásszervezetek. Az osztályharc alapján álló munkásszervezetek mindig milita- rizmus és háború ellenesek voltak és különösen az első világháború után élénk akciót fejtettek ki, hogy a munkásságot tudatára ébresszék a háború borzalmainak. A törekvés azonban kevés sikerrel járt. A mun' kásság nagy tömegeinél süket fülekre talált ezen tanítás, dacára annak, hogy közvetve, vagy közvetlen valamennyiünknek része volt a háború borzalmaiban. Hiába figyelmeztettük a munkásságot, hogy sorsuk intézését a saját kezükbe kell venni, mert amig azok intézik sorsunkat, akiknek a háborúkban nincs veszíteni valójuk, addig a munkásság nincs biztonságban, hogy gyermekei nem lesznek-e kitéve ugyan oly bor- j zalmaknak, mint amit mi átéltünk az első világháborúban. És be is következett. Volt is sirás, jajgatás, amikor a fiukat vitték a vágóhidra. És a leghangosabban azok jajgattak a fiaikért, akik a legnagyobb ellenszenvvel voltak a munkás- szervezetek törekvéseivel szemben. A szülők tudatlanságát természetesen a kapitalista osztály nagyon eredményesen kihasználta. A gyermekek agyaiba minden téren és minden eszközzel igyekeztek beleverni a kapitalista ideológiát. Az iskola, a szószék ,a sajtó ,a rádió, boyscout, girlscout és kitudná egyszüszra elsorolni mindazon alakulatokat, melyeket az uralkodó osztály ezen cél szolgálatába állított. Egészen zsenge kortól, amikor a gyermek az ovódába kezdett járni, amig a férfikort el nem érte, az élet menden fázisában arra tanították, hogy az uralkodó osztálynak kiváltságos joga van az uralkodásra és a munkásosztálynak meg kell elégedni azzal, amit amazok csinálnak. Különös képen igyekeztek beléjük nevelni a munkásszervezetek elleni ellenszenvet, nehogy eszükbe jusson még csak érdeklődni is, hogy tulajdonképpen mi is egy munkásszervezet. Megelégedtek azzal, hogy azok a munkások, akik szervezkedni akarnak, azok: bolshevik, kommunista, vagy I Wont Work. És a szülők örültek annak, hogy gyermekeik éppen olyan gyávák és tudatlanok, mint ők maguk. Ily ideológiával ment a fiuk 99 százaléka a háborúba. MI A TEENDŐNK? A kapitalista osztály éppen úgy reménykedik, mint a laikus munkások, hogy ha a fiuk hazatérnek, majd azok “csinálnak rendet”. Bár mitagadás, ők több joggal reménykedhetnek, mint a munkásság, mert ők lerakták az alapját reménységeiknek. ők abban reménykednek, hogy ha hazatérnek a fiuk, most is úgy lesz, mint az első viágháboru után, hogy a hazatérő katonák fogják majd megfékezni azokat a sztrájkhullámokat, amelyek szárnyra keltek, különösen a háború befejezése óta. A kongresszus is foglalkozik oly törvény hozatalával, hogy a hazatérő katonáknak ne kelljen belépni a szervezetbe még oly ipartelepeTisztelt Munkástársak: Mellékelve küldök öt dollárt előfizetésre és a kis könyvért. Bocsásanak meg, hogy igy elkéstem, de nagyon el voltam foglalva. A napokban mi is sztrájkoltunk, de csak három napig. A kompánia kidobott három munkást, de mi sztrájkba mentünk, mire három nap múlva visszavették az elbocsaj- tott munkásokat és most megint minden csendes. John Hoso Indiana Harbor, Ind. T. Bérmunkás Szerkesztőség: Mellékelten küldöm a kis könyvecskéért járó összeget. Ha valamely lap megérdemli, hogy támogassák hát az a Bérmunkás. Érdekes és tanulságos cikkek vannak benne. Azt írja a Bérmunkás: “Ha olvastad, add tovább.” Az igazat megválva én sajnálom továbbadni. Ha oda is adom valakinek, ráparancsolok, hogy hozza vissza. Mély hatással voltak rám a tárca írójának ezen szavai: “Ne tesvéred ellen használd az általunk készített fegyvereket, de azok ellen, akik kezedbe nyomták azt ... te őrült.” Bizony ez igy van, mert ha a tőkéseknek kellene fegyvert fogni rablott vagyonaik megvédésére, akkor nem volna harc. A baj ott van, hogy a munkások között még mindig akadnak elegen olyan őrültek, akik fegyvert fognak a tőkések vagyonának védelmére. És látom, hogy önök a Bérmunkás irói, igen nagy anyagi áldozatokat hoznak ennek a kis de mindentudó lapnak a fentar- tására. Csaknem minden héten ken sem, ahol egyébként valamely szervezet száz-százalékos kontrolt gyakorol. Ezen törekvésekkel szemben a munkásságnak sem szabad tétlennek lenni. A múltak mulasztásait még mindig helyre lehet hozni az azonnali cselekvéssel. Minden ipartelepen és minden téren ,ahol munkások vannak foglalkoztatva, meg kell szervezni a munkaerőt úgy, , hogy ne csak árnyéka legyen a szervezetnek, hanem egy erőteljes építmény, amely minden támadást képes visszaverni. Ha ily állapotokat találnak a hazatérő fiuk, kétségtelenül gondolkodóba esnek ,hogy ily hatalmas szervezett tömegek mégsem lehetnek talán téves utón és ahelyett, hogy ellenünk ven- I nék fel a harcot, velünk együtt fognak harcolni. így módunk- ! ban lesz őket felvilágosítani, hogy a náci-fasizmust nemcsak Európában kell kiirtani, hanem itthon is ,ami bizony nagyon j elterjedt itt, mig ők odaát mindent kockára tettek annak ki- | irtására. Csakis ily akcióban van a biztosítéka annak, hogy | az ő gyermekeiknek ne kelljen két évtized múlva ismét a vágóhídra vinni fiatal életüket. Ezt kell megérteni a hazatérő fiuk szüleinek és aszerint cselekedni. látom a lapban a kimutatást és nem tudom elképzelni, hogyan bírják ezt a nagy kiadást? Sőt mi több, még a feleségeik is ugyanolyan összeggel járulnak hozzá. Ily nagy áldozathoz vagy jó heti kereset kell, vagy pedig koplalás, másképpen nem tudom, hogy bírják ki? A vallásos mese szerint állítólag egy ember ezt mondta Jézusnak: “Uram, én is követni akarlak téged.” Mire Jézus gy felelt: “Akkor mondj le minden vagyonodról, mert üldözni fognak téged az igazságért s bizony sokszor nem lesz hová lehajtanod a fejed.” Úgy látom, hogy ez áll a Bérmunkás előállitóira is. Szabó János Trenton, N.J. A szerkesztő megjegyzése: Szabó munkástárs levelére lapunk más hsábjain válaszolunk. T. Lefkovits Munkástárs: Ismét elmúlt vagy hat hónap, amióta Írtam önöknek. Nagyon sajnálom, hogy családi körülményeim nem engedik meg, hogy szakítanék egy kis időt rá, hogy legalább levél ut- j án érintkezhetnék önökkel. Remélem azonban, hogy a közeljövőben már több alkalmunk 1 ísz rá, ha a fiaim egyszer hazajöhetnek és átvehetik a kis családjaik gondozását és nevelését, amely kötelezettség most ránk hárult a háború miatt. Sajnálom, hogy nem lehettünk jelen az értekezleten és csak üdvözletünket és őszinte elismerésünket küldhettük az Írógárda összes tagjainak, akik az elmúlt évben résztvettek a Bérmunkás összeállításában, de MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI
