Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-25 / 1386. szám

bérmunka.'; 5 oldal 1945. augusztus 25. AMIT MÉM HAGYHATUNK SZÓHÉLKÜi-----CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI TALÁN ŐK ÉRNEK ELŐBB ODA? A cél egy, csak az ut, a mód­szerek mások és ha ők komo­lyan, becsületesen indulnak ne­ki a célnak, az ő módszereikkel amelyek lényegesen elütnek a miénktől, nem gáncsolom őket, ha célba érnek, akkor boldog örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy megelőztek bennünket és az ő útjukon előbb értek a cél-, hoz. A munkásosztály felszabadí­tásáról van szó. amikor a mi életünkben már másodszor szenvedtünk át egy világhábo­rút, amikor a világ összes né­pei és kultúrái, a jelenünk, a jövőnk függ attól, hogy mi fog t.örténni a közeljövőben. Ami­kor az atombomba fel van ta­lálva és iszonyatos hatalmat jelenthet egy reakciós uralom kezében, akkor le kell szállnunk az elefántcsont toronyból, be kell látnunk azt, hogy mi és senki sem vett ki patentot ar­ra, hogy csak az ö útja viszi el a munkásosztályt felszabadu­lásához’és mindazok, akik más utón mennek és közelitik meg a nagy célt, azok nem csalók, árulók, hanem testvérek, fegy­vertársak, kiknek a sikerei, az egész munkásosztály sikerei. Akik a mai nagy világfordu­lat küszöbén mindig a maguk “egyedül üdvözítő” szektáriá- nus álláspont fanatikusai, nem különbek a zsidó, vagy katóli- kus hívőktől, kik szintén azt hirdetik, hogy csak az ő előírá­saik alapján élők jutnak el a mennyországba, mind a többi, vallás hívői, a poklok mélysé­ges fenekére fognak jutni. A munkásosztály a mi időnk­ben már két Ízben bizonyult felkészületlennek, egységtelen- nek, amikor milliókat uszítot­tak egymás ellen, hogy öljék, pusztítsák egymást. A náci- fasizta veszélyt csak azért tud­ta a világra zúdítani az uralko­dó profitrendszer, mert felké­születlenek voltunk és ha a kö­vetkező időkben nem teremtő-1 dik meg a munkásosztály egy­sége, nem történik meg a szer­vezkedése világméretekben, úgy az katasztrofális lehet az egész emberiségre. Itt Amerikában a nagytőke teljes egységbe, hatalmas gaz­dasági erejét látba vetve, veszi fel a küzdelmet abba az irány­ba, hogy a munkásosztálytól visszavegyen mindent, amit ki­verekedett, hogy összetörje a szervezeteit, biztosítsa a kor­látlan uralmát. Jól tudja, hogy ehez nem elégséges, hogy itt le­gyen korlátlan a profit ural­ma, hanem a tőke nemzetközi­sége folytán azt az egész vilá­gon helyre akarja állítani és ha itt kezébe kerül a korlátlan hatalom, az atombombával együtt, úgy talán ezzel fogja a profit ellen lázadó világot ar­ra kényszeríteni, hogy az ural­mát elismerje. Ma nem babra megy a játék, ma nem várhatjuk óbégatva a messiást, amelynek el kell jön­nie, mert az úgy van megírva a csalhatatlan bibliában, párt­programban, vagy elvinyilat­kozatban, ma cselekedni kell, ma az eredmény számit az, hogy milyen nagy területen semmisült meg, vagy gyengült meg a nagytőke hatalma. Még ha megátkoznak is érte, még ha megtagadnak is érte, én mégis lélegzet visszafojtva figyelem a fejleményeket és nem titkolom az örömet ha fegyvertársak sikert érnek el, még ha az nem is az általam helyesnek vélt utón lett elérve. Még ha nem 100 százalékosan Ipari Demokrácia alapján tör­tént is az. A fő, hogy halad­junk, hogy mind nagyobb terü­leteket és tömegeket szakítsunk le a világ reakció karmaiból. Ezért kívántam szivvel-lé- lekkel a nácizmus bukását, hit­tem és reméltem, hogy a náci iga alól felszabaduló Európa balra fog tolódni. Nem csalód­tam. Nem az én álmom szerint, de az egész Európa megy bal­ra ,nem gáncsolom, nem kriti­zálom a rettenetes körülmé­nyek között történő nehéz har­cukat csak biztatom őket, hogy bátrabban. Hogy ezt a balratolódást ne akadályozza az angol imperi­alizmus fegyvere, azért vettem örömmel azt, hogy a Labor Party került ott uralomra. Nem, ők még nem jelentenek szocializmust, de remélem és hiszem, hogy elősegítik a mun­kásosztály nemzetközi megér­tését. Oroszországban sok mindent szeretnék másként látni, mint ahogy ott ma történik, de vég­telenül fontosnak tartom a . munkásosztály szempontjából hogy a Szovjetek hatása ma már 300 millió lélekre terjed ki és remélem, hogy a közel jövőben nem csak Európa, de Ázsia, a kínai, indus népek száz milliói is a hatásuk alá kerül­nek, nlert csak az őrült, vagy tudatos ellenség az, amely nem látja azt, hogy az orosz prole- táriátus növekvő hatalma, a világ munkásságának az egy­ségét és felszabadulását egyen- 1 geti. Ma a nagy vilégégésből két hatalom került ki megerősödve, soha nem ismert hatalotnmal és ez Amerika és a Szovjetek. Az emberiség jövője, szabad­sága, boldogsága szempontjá­ból döntő fontosságú, hogy ez a két ország, ez a két világha­talom békében, barátságban él­jen egymással. Ezért tartom végtelesül fontosnak azt a ki­fejlődő barátságot, amelynek tanúi vagyunk az orosz és az amerikai CIO szervezet között. Ma Európa munkásai más­ként látják a szervezkedés cél­ját mint a háború előtt, meg­szűnt a széthúzás, az egymás elleni acsarkodás. Amint az osztrák szakszervezeteknél lát­juk, nemzetközi és ipari uniók formáján építik újjá a szét­tagolt szakmai szervezeteiket. Az osztrák munkásság min­dig irányadóan hatott az euró­pai munkásmozgalomra és két­ségtelen hogy a sokat próbált és minden szenvedésen keresz­tülment európai munkásság az uj osztrák irányt veszi át, igy közelebb kerülnek a mi elgon­dolásunkhoz és igy ideje annak, hogy mi is másként nézzük a vajúdó, forrongó európai és ve­lük rokonszenvező amerikai munkásmozgalmat. A mi kis lapunk a Bérmun­kás, a most lefolyó világhábo­rú folyamán, nagy előrelátás­sal, hozzáértéssel kezelte az eseményeket, az igazi munkás­irányzattól semmiféle gáncsos- kodás el nem téritette, remé­lem és hiszem, hogy most, ami­kor egy uj világ van kialaku­lóban, megtartja a helyes irá­nyát és nem esik bele a szektá- riánusok nem annyira tragikus, mint tragikomikus szerepébe, hogy magyar példánál marad­junk, mint az SLP Munkása, amelyhez kapcsolódnak a néze­teik az európai kérdésekben. Amerikában az uniók és más felfogású munkás csoportok el­leni acsarkodás, ezt a szerepet náluknál jobban és nagyobb hozzáértéssel végzik el a kleri­kális lapok, a Magyarok Va­sárnapja, a Mi Lapunk. A Bér­munkás nem fog ebbe a tár­saságba belezülleni. A magyar és más nemzetisé­gi lapok ideje meg van szám­lálva, nem hosszú idő az, ami­kor az olvasóikkal együtt ne­kik is el kell mulniok. De a mi Bérmunkásunk addig is telje­sítse a hivatását, az uj idők­höz, viszonyokhoz alkalmazkod­va hirdesse a munkásosztály igazát, hirdesse az Ipari De­mokráciát, de ápolja a munkás- osztály egységét, megértését, magyar és nemzetközi mére­tekben. A jövőnk, értve alatta a munkásosztály jövőjét, attól függ, hogy a munkásosztály mennyire érti meg egymást, milyen irányú és erősségű munkásszervezetet tud kiépíte­ni nemzetközi méretekben, a közel jövőben. A mi kis erőn­ket állítsuk ennek a szogálatá- ba. Ha ennek sikere lesz, akkor az atombomba nem a rombolás, a szolgaság, hanem az emberi boldogság, szabadság eszköze lesz. Minden munkásszerve z e t, amely ennek a szolgálatába áll, fegyvertársunk és ha nem mi, hanem egy másik szervezet, vagy uj alakulat ér el a nagy cél végére, akkor minket nem az irigység, hanem a harcos társunk sikere feletti öröm fog fűteni. LAKATOS LÁSZLÓ HAZÁT MENT Már régóta sajnálkozó mo­sollyal nézzük Lakatos László zavaros közéleti szereplését, nem zavartuk, kisded szórako­zásaiban, elintéztük azzal, hogy az ilyen szereplési viszketeg- ség az öreg korral jár. Meg­nyugodtunk abban, hogy az óhazai és amerikai magyar munkásmozgalomban csak egy okos, becsületes ember volt, ez Lakatos László, csak egy he­lyes elvi irányzat van, a laka- toslászlóizmus. Igazán nem he- deritettünk volna az írásaira, ha azzal megmarad, az ilyen szellemi termékekre nagyon al­kalmas “Munkás” hasábjain, a kudliki emlőn nevelkedett sze­gény SLP-istákat még Lakatos sem teheti zavarosabbá. De Lakatos most kitör és ha nem is az egekbe, de legalább az össz-amerikai magyar sajtó és egyletek fórumaira kívánkozik. Először az amerikai magyar boldogságának a világégés kö­zepette azt a hiányát fedezte fel, hogy nincs minden ameri­kai városban Rákóczi tér, vagy utca, tehát arra buzdította az egyleteket és egyházakat, hogy kezdjenek nagy akciót arra, hogy minden városban legalább egy utcát nevezzenek el Rákó­czi Ferencről. Gondoltuk öreg ember a múltba néz, talán a jö­vőbe is és elképzeli azt az időt, amikor az utódaink azért har­colnak, hogy mindenütt legyen egy Lakatos László utca is. Bánja a kánya, ha szobrot is emelnek neki, ha az jót tesz az emésztésnek. De a siker?! uj tettekre ser­kentette Lakatost, most sanda mészáros szerepét játsza nagy lelkesedéssel. Uj felhívásban azt kívánja, hogy az orosz, ju­goszláv és cseh kormányok en­gedjék el a 300 millió dolláros hadisarcot Magyarországnak. Rendben van kérem, én igazán nem óhajtom, hogy Magyaror­szág a mai nyomorúságos hely­zetében kártérítést fizessen, de olyan sült bolond nem vagyok, hogy azt el higyjem, hogy ha én, vagy a “Cartereti kuruc 48- as férfi és női betegsegélyző, temetkezési és társalgó egylet” ir egy levelét Lakatos óhajtá­sa szerint Mr. Gromika orosz nagykövetnek, akkor az orosz, cseh, jugoszláv kormányok sür­gősen elengedik ezt a kártérí­tést. De biztos vagyok abban, hogy ezt Lakatos se hiszi, de a cél nem is ez volt, ez csak egy szerény, de nagyon ostoba se­gítség nyújtás nem a magyar népnek, hanem a Szovjet elle­nes kampánynak, amit igazol az is, hogy a Lakatos levelét sietve leközölte a Szovjet elle­nes kampányvezér szólama a magyar vonalon a Magyarok Vasárnapja és a fő uszító Győrfi tisztelendő ur, már fen­nen hangoztatja Lakatos jel­szavát, hogy az előre látható sikertelenség esetén, ezzel is lehessen uszítani a Szovjetek ellen. Hogy Lakatos célja mennyi­re a Szovjet elleni uszítást szol­gálja, azt igazolja az, hogy tu­datosan hazudik is, amikor azt állítja, hogy Truman elnök a berlini beszédében kijelentette, hogy “Amerika nem akar sem­miféle jóvátételt” holott az igazság az, hogy az elnök azt jelentette ki, hogy Amerika nem akar területi hódítást, el­lenben köztudomású tény az, nogy a Szövetségesek beleértve Amerikát is, kemény hadisar­cot vetettek ki Németországra és vetnek ki Japánra is. Második füllentés: “A román király kitüntetést kap Oroszor­szágtól, . . . Magyarország meg évi ötven milliót fizessen dol­lárokban.” Nem disznóság kérem, mig a szintén ellenséges Románia ki­rálya kitüntetést kap, addig a magyarnak hadisarcot kell fi­zetnie, csak szerényen azt hall­gassa el Lakatos, hogy Romá­niának is kell fizetnie hadikár­pótlást, még pedig 400 millió dollárt ,amit már Románia meg is kezdett fizetni, mig Magyar- országnak élelmet, benzint, te­herautókat, élő állatokat és te-

Next

/
Thumbnails
Contents