Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-11 / 1384. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 11. Magyarország újjáépítése Irta: JÁSZI OSZKÁR (Az alábbi cikk a “Harc” augusztus 1-ei számában jelent meg Jászi Oszkár tollából. A már tőle megszokott éleslátással szolgál Európa, de különösen Közép-Európa népeinek és országainak egészséges újjászületése lehetőségeiről, amelynek szilárd alapja és segítsége az orosz szovjet rendszer a maga nagy evolúciós tanulságaival. — Szerk.) Szinte példátlan feladat előtt áll ma a német iga alól felszabadított, ezer sebtől vérző magyar nép. Hogy életben maradjon, boldoguljon és erőre kapjon, ehhez mély forradalmi átalakulásra lesz szüksége. A forradalom lényege ugyanis az, hogy a főhatalom ,a szuveréni- tás, uj osztályok kezébe kerül, melyek a saját uj értékeik szerint alakítják át az ország szociális, gazdasági, szellemi és külpolitikai struktúráját. A történelem nagy forradalmai, melyekre első sorban szokás gondolni, tényleg azt jelentették, hogy uj osztályok és csoportok annyira megnövekedtek erőben és befolyásban, hogy képesek voltak a BEATI POS- SIDENTES, a régi uralom birtokosainak a hatalmát megtörni, kormányaikat félretolni, katonai szervezetüket felőrölni. Ez történt az angol, a francia és a bolsevista forradalmakban. Egy aktiv, elszánt, szervezett kisebbségnek sikerült itt széles tömegek támogatása mellett, a hatalom addigi élvezőit eltávolítani. Persze a forradalom eszményi álomképéből valóság csak akkor lett mikor a győzelmes csopórt képes volt a népek többségének támogatását megnyerni és kormányát a többi'államokkal elismertetni. Ez rendszerint egy hosszabb folyamat, mely alatt Cromwell megbukott, a jakobinusokat kiseperték és a háborús kommunizmust felváltotta a Stalinnak egy országra tervezett szocializmusa. II Ebből a szempontból nézvé azokat a forradalmi átalakulásokat, melyek ma Középerópa különböző országaiban — a Németország és Oroszország közötti területen — folyamatban vannak, alig lehet kétséges, hogy a szemeink előtt lefolyó magyar, lengyel, jugoszláv, román és bolgár forradalmi átalakulás egy lényeges ponton különbözik az előbb említett nagy forradalmaktól. A legújabb forradalomnak eredete és lendülete első sorban nem az illető országok erőviszonyaiból és történelmi adottságaiból következik, hanem azok kívülről tervezett forradalmak, melyeket a győzelmes orosz nagyhatalom inszceniroz ott, irányit és támogat. Messzemenő orosz támogatás nélkül mindezek az államok képtelenek lennének összetörni belső ellenségeiket: a dinasztiák, a szoldateszka, a feudalizmus és az uzsora-kapitalizmus egységfrontját. (A helyzet némileg más Ausztriában és Csehszlovákiában — NEM Szlovákiában! — ahol komoly és életerős munkás, paraszti és értelmiségi erők voltak működésben már az első világháború befejezte előtt és után.) Az említett országok sosem voltak képesek sikeres szociális reformokat, vagy forradalmakat végrehajtani, mivel erre nem volt elegendő erejük a múlt megkövesült privilégiumaival szemben. Ezek az országok csak meddő fölkeléseket vagy lázadásokat ismertek. A magyar októberi forradalom sikertelensége jó példa erre. Dacára annak, hogy a dinasztia és a feudalizmus katonai ereje ösz- szetört az első világháborúban, a tervbe vett demokrata átalakulást néhány hónap alatt megdöntötte a diadalmas ellen- forradalom. Mért? Mert nem volt sem öntudatos középosztály, sem szervezett parasztság, az ipari munkásság pedig a orosz események által faszcio- nálva nem demokráciát, hanem diktatúrát akart (melynek a megvalósítására nem volt elegendő ereje), a külpolitika pedig, az angol és a francia reakció vezetése alatt, mindent elkövetett, hogy az októberi legálisan forradalmi átalakulást elgáncsolja kompromittálja és letörje. Ezek az okok magyarázzák meg, hogy az októberi forradalom mit sem valósított meg a maga programjából, csak eggyel szaporította az ELVETÉLT magyar forradalmak számát. III. Ma a helyzet tökéletesen más s bár az említett országokba nincs forradalom a szó történelmi jellegzetességében (nincsenek benne barrikádok, Dantonok, forradalmi hadseregek, a mob terrorizmusa és uj jogok és eszmények proklamáci- ója, stb.) valójában egy rendkívül rendszeres, pontosan körülirt, szigorúan diszciplínáit, rendkívül józan, romantika nélküli forradalom folyik, mely nem fog elvetélni, ha ezen a vonalon halad. Azt lehetne mondani, hogy ezek a forradalmak az OROSZ INKUBÁTOR, az orosz költőgép jól kontrollált atmoszférájában növekednek. A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy az átalakulás igazi természetét megértsük és első sorban azt, hogy az oroszok miért létesítették s miért tartják fenn ezt az óriási inkubátor gépezetet. Véleményem szerint az oroszok két fő motívum hatása alatt cselekednek. Az egyik a kommunista ideológia végső értékeiből következik. Az a hitük, hogy most fel fogják szabadítani elnyomott proletár testvéreiket, akiknek nagy részéhez faji és nemzetiségi szolidaritás is fűzi őket. A másik a szovjetek hatalmi érdekein alapszik. Nem szabad türniök, hogy Középeurópában újra egy ellenforradalmi szövetség üsse fel a fejét, mely újabb diplomáciai feszültségeket s végeredményben újabb háborút okozhatna. Nem szabad türniök, hogy egy uj német vagy bármi más ellen- forradalom egy CORDON SA- NITAIRET, egy egézségügyi kordont kovácsoljon össze Szov- jetororoszország ellen s ezt csak úgy hiszik elérhetőnek, ha ők csinálnak egy ilyen kordont a szerintük fenyegető ellenforradalom ellen. Tehát arra törekszenek, hogy a felszabadult kisebb népek oly kormányokat alakítsanak, melyek úgy katonailag, mint diplomáciailag szovjet érdekszférájához fognak csatlakozni. S minthogy Németország egy-két nemzedék élettartamára megszűnt világhatalom lenni s minthogy Anglia teljesen el lesz foglalva a saját maga világbirodalma fentartásával és reformjával s minthogy az Egyesült Államok csak nagyon közvetve vannak érdekelve ä középerópai helyzetben, eme CORDON SANI- TAIRE kiépítése ellen aligha fog komoly, háborús feszültséget okozó ellenállás felmerülni. De mint meggyőződéses történelmi materialisták az oroszok azzal is tisztában vannak, hogy tervük végső sikere két feltételtől függ. Az egyik az, hogy kiseperjék a középeüró- pai országok régi szuverénitá- sait, hogy uj s velük rokon-, szenvező osztályoknak és csoportoknak adják át a főhatalmat. A másik föltétele tervük sikerének az, hogy a ^ széles néptömegek ezt a változást magukra nézve előnyösnek érezzék. Ezen cél által vezetve, helyet adnak az állami életben mindazoknak a csoportoknak és rétegeknek, melyeknek vehetőiben megbiznak s akikről tudják, hogy megfelelő rábeszéléssel vagy nyomással magukat alá fogják rendelni az uj bélés külpolitikai tervnek. Ez az átalakulás mindenütt egy aktiv és energikus kommunista centrum vezetése alatt történik, mely oly elemekből áll, kik a szovjet gondolat iránti hűségűknek kétségtelen bizonyítékát adták. S hogy a széles s még öntudatlan tömegek ro- konszenvét megnyerjék, óvakodnak minden olyan lépéstől vagy reformtól, mely a nép bizalmatlanságát kelthetné fel. Ezért nincs szó diktatúráról, hanem egységfrontot hirdetnek; kímélik a nép vallásos érzületét, sőt az egyházi hierarchiák érzékenységét is; mindenütt nem forradalmi internacionalizmust hirdetnek, hanem demokrata nacionalizmust; kihangsúlyozzák, hogy nem ellenségei az egyéni tulajdonnak és nem kolhozokat csinálnak ,hanem földet osztanak és törpebirtokokat teremtenek, a közép — paraszt — birtokok kímélésével; a szellemi téren is hívogatnak minden szellemi munkást ,aki nincs túlságosan kompromittálva és akinek ideológiai átalakulását remélni lehet. Ellenben kíméletlenül likvidálják a volt fasizta vezéreket, vagy akiket terveik szempontjából veszélyes elemeknek tartanak. Minden egyén vagy csoport ,aki vagy amely tőlük idegen elvek alapján áll, egyszerűen fasiztának lesz deklarálva. Népies választásoktól egyelőre tartózkodnak s a képviselőket az elismert pártok nevezik ki, maguk között felosztva a mandátumokat. Konci- liáns politikájuk odáig megy, hogy olykor reakcós renegátoknak is helyet adnak. Az itt körvonalazott gép, bizonyos lokális változatokkal, nagyban és egészben fedi az összes inkubátoros forradalmakat. Céljaik elérésére okosan használják ki a helyi nacionalizmusokat, a történelmi egyházak ,első sorban a görögkeleti egyház befolyását, sőt még egy súlyosan kompromittált dinasztia előtt is szemet hunytak, mivel nem akarnak fölösleges ellentéteket és nehézségeket felidézni. Nem lehet kétséges, hogy ez a politikai terv és taktika komoly realitási érzékről tanúskodik. Igyekeznek elkerülni úgy az októberi forradalom lassúságát és erőtlenségét, mint a kommunista diktatúra szélsőséges kilengéseit. Ha képesek lesznek ezt a politikai koncepciót kellő tartalommal és élő szellemmel megtölteni, akkor nem lehet kétséges, hogy csakugyan a demokrácia ügyét szolgálják. Egy ilyen átalakulás valóban az ország nagy többségének érdekében volna, mely módszerekben és elgondolásokban közelebb áll 1918 októberéhez, mint 1919 márciusához. S nem érv ez ellen az sem, hogy ebben az irányvonalban megszűnik a történelmi Magyarország igazi szuveréni- tása, akciószabadsága a hadügy és a külügy terén s egyre fokozódó függősége fog bekövetkezni az orosz világbirodalomtól. Elvégre a történelmi fejlődés kikerülhetetlenül egyre nagyobb állami integrációk felé vezet és ez a folyamat csak üdvös, ha nem áll egy szü- kebb imperializmus szolgálatában. Sőt ,aki a dolgok mélyére néz, az tudja, hogy már a múltban Magyarország szuverénitá- sa csak névleges volt. Mi már az első világháború előtt, sőt a Pragmatica Sanctio óta a német ‘orbitba’ tartoztunk. Nemzetközi helyzetünkben csak helycsere történne most. Az uj helyzet rendkívül sok előnnyel járhat úgy a magyar nép, mint az alkotó szellemiség szempontjából, ha a mai terv demokratikus irányban tovább fejlődik s nem fog csupán machiável- lisztikus eszközként felhasználtatni az ország szovjetizálása és az orosz unióba való erőszakos beolvasztása felé, amire nem volna nehéz analógiákat találni a szovjetunió múltjából. V. Ha az előbbi történelmi beállítás és a mai helyzetkép helyes, akkor következőkép válaszolhatunk a TÁROGATÓ körkérdésére, hogy a demokratikus amerikai magyarok és azok az emigránsok, akik visz- sza fognak térni az óhazába, miben látják, amerikai tapasztalataik fényében, az újjáépítés fő feladatait? (Folytatjuk)
