Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-11 / 1384. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 11. Magyarország újjáépítése Irta: JÁSZI OSZKÁR (Az alábbi cikk a “Harc” augusztus 1-ei számában jelent meg Jászi Oszkár tollából. A már tőle megszokott éleslátással szolgál Európa, de különösen Közép-Európa népeinek és orszá­gainak egészséges újjászületése lehetőségeiről, amelynek szilárd alapja és segítsége az orosz szovjet rendszer a maga nagy evolúciós tanulságaival. — Szerk.) Szinte példátlan feladat előtt áll ma a német iga alól felsza­badított, ezer sebtől vérző ma­gyar nép. Hogy életben marad­jon, boldoguljon és erőre kap­jon, ehhez mély forradalmi át­alakulásra lesz szüksége. A forradalom lényege ugyanis az, hogy a főhatalom ,a szuveréni- tás, uj osztályok kezébe kerül, melyek a saját uj értékeik sze­rint alakítják át az ország szo­ciális, gazdasági, szellemi és külpolitikai struktúráját. A történelem nagy forradalmai, melyekre első sorban szokás gondolni, tényleg azt jelentet­ték, hogy uj osztályok és cso­portok annyira megnövekedtek erőben és befolyásban, hogy képesek voltak a BEATI POS- SIDENTES, a régi uralom bir­tokosainak a hatalmát megtör­ni, kormányaikat félretolni, ka­tonai szervezetüket felőrölni. Ez történt az angol, a fran­cia és a bolsevista forradalmak­ban. Egy aktiv, elszánt, szer­vezett kisebbségnek sikerült itt széles tömegek támogatása mellett, a hatalom addigi élve­zőit eltávolítani. Persze a for­radalom eszményi álomképéből valóság csak akkor lett mikor a győzelmes csopórt képes volt a népek többségének támogatá­sát megnyerni és kormányát a többi'államokkal elismertetni. Ez rendszerint egy hosszabb folyamat, mely alatt Cromwell megbukott, a jakobinusokat ki­seperték és a háborús kommun­izmust felváltotta a Stalinnak egy országra tervezett szocia­lizmusa. II Ebből a szempontból nézvé azokat a forradalmi átalakulá­sokat, melyek ma Középerópa különböző országaiban — a Németország és Oroszország közötti területen — folyamat­ban vannak, alig lehet kétsé­ges, hogy a szemeink előtt le­folyó magyar, lengyel, jugosz­láv, román és bolgár forradal­mi átalakulás egy lényeges pon­ton különbözik az előbb emlí­tett nagy forradalmaktól. A legújabb forradalomnak erede­te és lendülete első sorban nem az illető országok erőviszonya­iból és történelmi adottságai­ból következik, hanem azok kí­vülről tervezett forradalmak, melyeket a győzelmes orosz nagyhatalom inszceniroz ott, irányit és támogat. Messzeme­nő orosz támogatás nélkül mindezek az államok képtele­nek lennének összetörni belső ellenségeiket: a dinasztiák, a szoldateszka, a feudalizmus és az uzsora-kapitalizmus egység­frontját. (A helyzet némileg más Ausztriában és Csehszlo­vákiában — NEM Szlovákiá­ban! — ahol komoly és életerős munkás, paraszti és értelmisé­gi erők voltak működésben már az első világháború befejezte előtt és után.) Az említett országok sosem voltak képesek sikeres szociá­lis reformokat, vagy forradal­makat végrehajtani, mivel erre nem volt elegendő erejük a múlt megkövesült privilégiuma­ival szemben. Ezek az országok csak meddő fölkeléseket vagy lázadásokat ismertek. A ma­gyar októberi forradalom siker­telensége jó példa erre. Dacára annak, hogy a dinasztia és a feudalizmus katonai ereje ösz- szetört az első világháborúban, a tervbe vett demokrata átala­kulást néhány hónap alatt megdöntötte a diadalmas ellen- forradalom. Mért? Mert nem volt sem öntudatos középosz­tály, sem szervezett parasztság, az ipari munkásság pedig a orosz események által faszcio- nálva nem demokráciát, hanem diktatúrát akart (melynek a megvalósítására nem volt ele­gendő ereje), a külpolitika pe­dig, az angol és a francia reak­ció vezetése alatt, mindent el­követett, hogy az októberi le­gálisan forradalmi átalakulást elgáncsolja kompromittálja és letörje. Ezek az okok magya­rázzák meg, hogy az októberi forradalom mit sem valósított meg a maga programjából, csak eggyel szaporította az EL­VETÉLT magyar forradalmak számát. III. Ma a helyzet tökéletesen más s bár az említett országok­ba nincs forradalom a szó tör­ténelmi jellegzetességében (nin­csenek benne barrikádok, Dan­tonok, forradalmi hadseregek, a mob terrorizmusa és uj jo­gok és eszmények proklamáci- ója, stb.) valójában egy rend­kívül rendszeres, pontosan kö­rülirt, szigorúan diszciplínáit, rendkívül józan, romantika nél­küli forradalom folyik, mely nem fog elvetélni, ha ezen a vonalon halad. Azt lehetne mondani, hogy ezek a forradal­mak az OROSZ INKUBÁTOR, az orosz költőgép jól kontrol­lált atmoszférájában növeked­nek. A jövő szempontjából na­gyon fontos, hogy az átalaku­lás igazi természetét megért­sük és első sorban azt, hogy az oroszok miért létesítették s mi­ért tartják fenn ezt az óriási inkubátor gépezetet. Vélemé­nyem szerint az oroszok két fő motívum hatása alatt cseleked­nek. Az egyik a kommunista ideológia végső értékeiből kö­vetkezik. Az a hitük, hogy most fel fogják szabadítani el­nyomott proletár testvéreiket, akiknek nagy részéhez faji és nemzetiségi szolidaritás is fűzi őket. A másik a szovjetek ha­talmi érdekein alapszik. Nem szabad türniök, hogy Közép­európában újra egy ellenforra­dalmi szövetség üsse fel a fe­jét, mely újabb diplomáciai fe­szültségeket s végeredményben újabb háborút okozhatna. Nem szabad türniök, hogy egy uj német vagy bármi más ellen- forradalom egy CORDON SA- NITAIRET, egy egézségügyi kordont kovácsoljon össze Szov- jetororoszország ellen s ezt csak úgy hiszik elérhetőnek, ha ők csinálnak egy ilyen kordont a szerintük fenyegető ellenfor­radalom ellen. Tehát arra tö­rekszenek, hogy a felszabadult kisebb népek oly kormányokat alakítsanak, melyek úgy kato­nailag, mint diplomáciailag szovjet érdekszférájához fog­nak csatlakozni. S minthogy Németország egy-két nemze­dék élettartamára megszűnt világhatalom lenni s minthogy Anglia teljesen el lesz foglalva a saját maga világbirodalma fentartásával és reformjával s minthogy az Egyesült Államok csak nagyon közvetve vannak érdekelve ä középerópai hely­zetben, eme CORDON SANI- TAIRE kiépítése ellen aligha fog komoly, háborús feszültsé­get okozó ellenállás felmerülni. De mint meggyőződéses tör­ténelmi materialisták az oro­szok azzal is tisztában vannak, hogy tervük végső sikere két feltételtől függ. Az egyik az, hogy kiseperjék a középeüró- pai országok régi szuverénitá- sait, hogy uj s velük rokon-, szenvező osztályoknak és cso­portoknak adják át a főhatal­mat. A másik föltétele tervük sikerének az, hogy a ^ széles néptömegek ezt a változást ma­gukra nézve előnyösnek érez­zék. Ezen cél által vezetve, he­lyet adnak az állami életben mindazoknak a csoportoknak és rétegeknek, melyeknek vehetői­ben megbiznak s akikről tud­ják, hogy megfelelő rábeszélés­sel vagy nyomással magukat alá fogják rendelni az uj bél­és külpolitikai tervnek. Ez az átalakulás mindenütt egy ak­tiv és energikus kommunista centrum vezetése alatt törté­nik, mely oly elemekből áll, kik a szovjet gondolat iránti hűsé­gűknek kétségtelen bizonyíté­kát adták. S hogy a széles s még öntudatlan tömegek ro- konszenvét megnyerjék, óva­kodnak minden olyan lépéstől vagy reformtól, mely a nép bi­zalmatlanságát kelthetné fel. Ezért nincs szó diktatúráról, hanem egységfrontot hirdet­nek; kímélik a nép vallásos ér­zületét, sőt az egyházi hierar­chiák érzékenységét is; min­denütt nem forradalmi interna­cionalizmust hirdetnek, hanem demokrata nacionalizmust; ki­hangsúlyozzák, hogy nem el­lenségei az egyéni tulajdon­nak és nem kolhozokat csinál­nak ,hanem földet osztanak és törpebirtokokat teremtenek, a közép — paraszt — birtokok kímélésével; a szellemi téren is hívogatnak minden szellemi munkást ,aki nincs túlságosan kompromittálva és akinek ide­ológiai átalakulását remélni le­het. Ellenben kíméletlenül lik­vidálják a volt fasizta vezére­ket, vagy akiket terveik szem­pontjából veszélyes elemeknek tartanak. Minden egyén vagy csoport ,aki vagy amely tőlük idegen elvek alapján áll, egy­szerűen fasiztának lesz dekla­rálva. Népies választásoktól egyelőre tartózkodnak s a kép­viselőket az elismert pártok nevezik ki, maguk között fel­osztva a mandátumokat. Konci- liáns politikájuk odáig megy, hogy olykor reakcós renegátok­nak is helyet adnak. Az itt körvonalazott gép, bi­zonyos lokális változatokkal, nagyban és egészben fedi az összes inkubátoros forradalma­kat. Céljaik elérésére okosan használják ki a helyi naciona­lizmusokat, a történelmi egy­házak ,első sorban a görögkele­ti egyház befolyását, sőt még egy súlyosan kompromittált di­nasztia előtt is szemet huny­tak, mivel nem akarnak fölös­leges ellentéteket és nehézsége­ket felidézni. Nem lehet kétséges, hogy ez a politikai terv és taktika komoly realitási érzékről ta­núskodik. Igyekeznek elkerül­ni úgy az októberi forradalom lassúságát és erőtlenségét, mint a kommunista diktatúra szélsőséges kilengéseit. Ha ké­pesek lesznek ezt a politikai koncepciót kellő tartalommal és élő szellemmel megtölteni, ak­kor nem lehet kétséges, hogy csakugyan a demokrácia ügyét szolgálják. Egy ilyen átalaku­lás valóban az ország nagy többségének érdekében volna, mely módszerekben és elgondo­lásokban közelebb áll 1918 ok­tóberéhez, mint 1919 márciu­sához. S nem érv ez ellen az sem, hogy ebben az irányvo­nalban megszűnik a történelmi Magyarország igazi szuveréni- tása, akciószabadsága a had­ügy és a külügy terén s egyre fokozódó függősége fog bekö­vetkezni az orosz világbiroda­lomtól. Elvégre a történelmi fejlődés kikerülhetetlenül egy­re nagyobb állami integrációk felé vezet és ez a folyamat csak üdvös, ha nem áll egy szü- kebb imperializmus szolgálatá­ban. Sőt ,aki a dolgok mélyére néz, az tudja, hogy már a múlt­ban Magyarország szuverénitá- sa csak névleges volt. Mi már az első világháború előtt, sőt a Pragmatica Sanctio óta a né­met ‘orbitba’ tartoztunk. Nem­zetközi helyzetünkben csak helycsere történne most. Az uj helyzet rendkívül sok előnnyel járhat úgy a magyar nép, mint az alkotó szellemiség szempont­jából, ha a mai terv demokra­tikus irányban tovább fejlődik s nem fog csupán machiável- lisztikus eszközként felhasznál­tatni az ország szovjetizálása és az orosz unióba való erősza­kos beolvasztása felé, amire nem volna nehéz analógiákat találni a szovjetunió múltjából. V. Ha az előbbi történelmi beál­lítás és a mai helyzetkép he­lyes, akkor következőkép vá­laszolhatunk a TÁROGATÓ körkérdésére, hogy a demokra­tikus amerikai magyarok és azok az emigránsok, akik visz- sza fognak térni az óhazába, miben látják, amerikai tapasz­talataik fényében, az újjáépí­tés fő feladatait? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents