Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-07 / 1379. szám
bérmunkás 5 oidai 1945. julius 7. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL------CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MARAKODNAK Amint előre látható volt, a nagy hazafias összefogás a Magyar Segély Bizottságban, nagyon rövid életű lesz, a mézeshetek elmúltak és a szerelmesek nagy csörömpöléssel vagdossák egymáshoz a háztartási edényeket. Kétségtelen, hogy már megtörtént volna az ágy- tól-asztaltól való elválás is, de ennek az az akadálya, hogy akkor nem tudják, hogy ki marad a nyeregben, illetve melyik csoport kezében marad a gyűjtés vezetése és az azzal járó hatalom. Ez a gyűlölködés annál vadabb lesz, mennél inkább nyilvánvaló lesz az, hogy Magyar- országon a régi uralmi rendszer véglegesen elpusztult. A földosztás, amely kihúzta a gazdasági alapot a magyar gentry évezredes uralma alól, amelyet betetőz az, hogy az elmúlt 25 év banditáinak a nevei ott díszelegnek a háborús bűnösök listáján és aki nem menekült el, az hűvösön ülve várja, hogy mikor kell felelnie a gaztetteiért a Népbiróságok előtt. A magyar reakciós sajtó, élükön a papi kézben levő lapokkal, az egyleti basák, a papok túlnyomó többsége vad gyűlölettel támad ma már nem csak a Szovjet, hanem a magyar kormány ellen is, nem titkolva azt, hogy a tüzokádást a földosztás és a Népbiróság váltotta ki belőlük. A Szovjet ellen hiába ágálnak, a magyar népet sem tudják befolyásolni, a magyar kormányt sem gátolja a Róbert- Tarzicius társaság dührohama, tehát az akciójukat a magyar nép felsegélyzése ellen irányítják. A katholiküs papok nyíltan felhívják a híveiket, hogy egy centet se adjanak a segélybizottságnak, hanem juttassák a dollárjaikat a feneketlen papzsákba, ahonnét majd eljut a magyar néphez, ha nekik tetsző kormányzat lesz Magyarországon. A más felekezeti papok csak csendesen szabotálnak, de kijelentik, hogy a begyült pénz csak akkor fog elmenni, ha olyan kormányzat lesz, amelyet ők jónak találnak. A teljes szakítás New Yorkban történt meg, ahol a reakció, mert a delegátusok többsége Takaró Géza református papot választotta meg, kivonult és külön üzletet, illetve segély bizottságot alakítottak. Valójában az akció teljesen csődbe került és jogos volt a mi álláspontunk, hogy nem voltunk hajlandók vőfély szerepet játszani ebben az erkölcstelen házasságban, amelyből nagyon kevés segély jut el a szenvedő magyar népnek. AZ EGYSÉGFRONT Az itteni baloldali politikusok, most kapják újra a leckét arról, hogy soha semilyen körülmények között a radikális munkások nem léphetnek egységfrontra a reakciós burzsoáI ziával. Az érdekellentétek oly élesek a munkásosztály és a munkáltató osztály között, hogy még egy ideig sem képesek együtt haladni. Nem vagyok benne bizonyos, hogy itteni baloldali politikusainkat kiábrándítsa a reakcióval való szeretkezésből a segély akció körüli kudarc, de nem lesz érdektelen figyelembe venni, egy nagyon illetékes polgári újságírónak a feljajdulását arról, hogy nem csak a reakciós, de még a liberálisnak nevezett polgári ellenzék is mennyire megbízhatatlannak bizonyult a fasizmus elleni küzdelemben. Zsolt Béla, a magyar polgári liberálisok egyik újságírója volt, azzal a különbséggel, hogy ő komolyan is vette azt, hogy a fasizmus ellen minden haladó gondolkozásu embernek küzdenie kell. Zsolt Béla nem volt megalkuvó és ezért azután végigjárta az internáló táborokat, besorozták a munkatáborokba, elvitték lövészárkokat ásni, aknát szedni, utat építeni. Odaállították a polgári és hadbíróság elé, mig végre évekig tartó üldöztetés és szenvedés után, sikerült Svájcba menekülnie. Most az “Ember”-ben megírja nem a kálváriáját, azt ő a harcának természetes körülményeinek látja, hanem azt, hogy az egész magyar közélet Horthytól kezdve végig a polgári és szocdem ellenzékig, milyen rothadt úgy a radikálisak, mint a liberálisok, miként szolgálták ki nem csak Horthyt, hanem Mussolinit és Hitlert is, nem csak, hogy megalkudtak velük, hogy falaztak nekik, de még elgáncsoltak, beárultak minden becsületes ellenzéki megmozdulást. írásaiból megtudjuk, hogy még a zsidó burzsoázia is, különösen a gyárosok, bankárok, szállítók, amig profitot lehetett csinálni, addig nagyon megvoltak békéivé a fasizmussal, vígan szállították a hadianyagot a zsidó gyárosok a fasiz- táknak, a náciknak. Különösen el voltak ragadtatva Horthy rendszerével, mert kordában tartotta a munkást, a parasztot. Ennek ellenében elnézték az antiszemitizmust, amely úgy is csak a szegény zsidót érintette. Nekünk ez nem újság, mi erre rámutattunk minden esetben, de ebből legalább az elvtársak levonhatnák azt a tanulságot, amit ez a polgári újságíró levont, hogy a munkásosztály csak saját magára számíthat a harcaiban, azt nem vívhatja meg együtt az osztályellenségeivel. * BLACK MARKET Ma már joggal kérdezhetjük azt, hogy más lehetőség is van, mint az, hogy a fő szükségleti cikkeket máshol, illetve más áron is beszerezzük, mint a black marketi árakon? Annyit Írtak össze az utóbbi időben erről, hogy már a könyökünkön női ki, minden illetékes és illetéktelen hatóság, köztük még a nagy koplaltató Hoover is, leadta a véleményét és sürgős orvoslást Ígértek, az eredmény az, hogy nap-nap után újabb cikk kerül a black markéira. A fiainknak az ország érdekében el kell menni harcolni, meghalni, nyomorékká válni, a munkásnak a bérét törvény fagyasztotta be. De a profitolókra semmi kötelezettség, semmi korlát nincs, ők az emberiség szenvedéséből, nyomorából, soha el nem képzelhető magasra emelik a profitjaikat. Az az legyünk igazságosak, őket is ■sújtja az igazságszolgáltatás keze. Egy olyan élősdit, aki a megengedtnél sokkal magasabban adja el az árut, ha rajta- csipik, miután már dögre kereste magát, súlyosan büntetik, 20, 50, sőt még száz dollárra is, amit a harácsoló nevetve fizet meg és még talán a tárgyaló teremben megkereste a tízszeresét egy üzleten, azután vígan folytatja ott, ahol elhagyta. Hát az kétségtelen, hogy ily finom “demokratikus” módon nem irtják ki a fekete piacot, ahhoz, hogy a tőkést visszariasszák a rablástól, egy kissé keményebb kézre volna szükség. A fekete piac ellen “küzdő” hatóságainknak egy kis honfiúi büszkeséggel bátor vagyok a magyar módszert a figyelmükbe ajánlani, nem volna baj, ha azt vegyítenék egy kis orosz módszerrel, ez a kettő nagyon hamar végetvetne a fekete piacnak. Igaz, hogy ez nem valami jól fésült jogi módszer, birákkal ügyvédekkel, tanukkal, fellebbezéssel stb., de, hogy hatásos az kétségtelen. Egy budapesti nagy pékmester egy kisminőségü lisztből sütött kenyeret jó magas áron a fekete piacon adta el. A pékmester ur a jó profit felett nem sokáig örvendezett, mert rövidesen a rendőr biró elé került, ahol azonnal a következő Ítélet jött létre. A fekete piacon eladott lisztet a vállalat pénzén megveszik és a zabból sütött kenyeret rendes áron adják el. Az üzemet a szakszervezet, illetve az üzem munkásai vezetik tovább, magát az igy feleslegessé vált mester urat pedig bizonytalan időre internáló táborba szállították el. Egyszerű, gyors ^és' hatásos, pedig csak felhígított orosz módszer magyarba ültetve, az eredeti még egyszerűbb és hatásosabb is, ez a falhoz állítás. Tessék csak megpróbálni kedves black market ellen harcoló hatóságok, csak pár tucat ilyen orosz-magyar elintézés és garantálom, hogy eltűnik a black market és lesz bőven csirke, tojás és minden más, megfizethető áron, minden üzletben. De mi nem vagyunk bolsevi- kiek, mi a szabad kereskedelem hívei,' született demokraták vagyunk és a világért sem akadályoznánk meg azt, hogy a fiaink kiömlött véréből, dögre ne zabáiják magukat a háború hiénái. ŐSZINTE RÉSZVÉTTEL olvassuk Hinder Márton unokaöccsének Fay Fisher Andornak a feljajdulását, akinek az egész családját, vagy 12 személyt kiirtottak a nyilas-náci banditák csak azért, mert zsidók. Európába amire a náci pestis végigvonult, ezer és ezer Fay Fisher van, millió és millió szegény zsidót irtottak ki ezek azért, mert feltett kalappal dicsérik az istent. Fáy Fisher és sok ezer társa ,ha gondolkodni tud és akar, akkor rá kell jönnie, hogy ha a hozzátartozói gazdagok lettek volna, akker nagyobb lehetőségük lett volna elmenekülni a halálgyárak elől. De ha gondolkodni tudnak és mernek, akkor nem elégedhetnek meg azzal, hogy az egész ügyet rákenik Szálasira, mert a nyilas banda csak learatta azt, amit Horthy rendszere 25 éven keresztül vetett. A nyilasok szál- láscsinálói Horthyék voltak, 25 éven keresztül készítették elő a talajt a tömeggyilkosságra. De ezt Himlerék nem látták meg, mi akik ezt megírtuk, árulók voltunk a szemükben. Ne felejtse el Fisher, hogy éppen ő volt az, aki mint Himler magyarországi helytartója, tárgyalt Horthy sajtófőnökével, Antal Istvánnal, a későbbi propaganda miniszterrel, a legvadabb zsidó falóval, hogy az amerikai lapokat pénzelve, még nagyobb arányú Horthy propagandát végezzenek az amerikai magyarság között. Fáy Fisher példája is igazolja azt, amit lejjebb írunk meg, hogy a 25 éves magyar fasizmusnak csak ál-ellenzéke volt, ilyen volt Fáy Fisher is, aki Borshy Kerekessel adott ki “ellenzéki”’ lapot Ennek az ál- ellenzékieskcdásnek a következménye volt az, hogy annyi százezer magyar munkás, paraszt, katona és zsidó pusztult el, köztük Fáy Fisher családja is. Fay Fisher tragédiája mélységesen megdöbbentő, ép úgy a más családoké is. A bűn égbe kiáltó, a büntetésiek jönni kell! Horthy, az egész bandája, az őket kiszolgáló sajtó kulik, köztük maga Fay Fisher is felelősek ezekért a tragédiákért. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK junius 30-ig: Ch. Udvarnoky, Flint ......... 1 J. Wessely, Chicago ............. 1 J.* Kanchar, Bay City ........... 1 J. Katona, Cleveland ........... 1 F. Szüch, So. Bend, ............. 1 Gross-Krajnik, Trenton .... 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 3 M. Gerber, Philadelphia ....... 5 Wm. Munkácsy, Bethlehem J. Weidinger, Manayunk .... 1 J, Buzay, Cleveland ............. 4 G. Takács, Kanada ........ 1 J. Rascan, Bridgeport ......... 1 özv. E. Farkasné, Akron .... 2 G. Bakos, Los Angeles ....... 1 Am. Hung. Cuture Home Newark ...................... 3 F. Kekekovics, Phila.............. 1 Paul Pika, Chicago .............. 1 J. Pataky, Brooklyn ............ 1 J. Kish, Brunswick .............. 1 J. Németh, Cleveland .......... 2 J. Horváth, Chicago .......... 1 L. Bauer, Newark ........ 1 L. Horváth, Nort Wales *..... 1 Mrs. E. Kohn, Chicago ___ 1 St. Varró, Chicago .............. 1 P. Dobisz, Newark .............. 1 P. Molnár, Los Angeles ...... 1 A. K. Szakacsy, Granite City 2
