Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-04 / 1383. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 4. Churchill ur bukása A reakciónak nem sikerült. Azon reményben mondott le Churchill ur pár hónappal ez- lőtt, hogy dűlőre vigye a vá­lasztásokat, hogy újból ura­lomra vigye a reakciós pártját, a tory urakat. Tudta, hogy Anglia népe belefáradt külpoli­tikájába, de a harctéri győze­lem elbizakodottá tette a ra­vasz rókát és • mielőtt még el nem ül a németek fölötti győ­zelmi mámor, megválasztassa magát és pártját, a konzervatí­vokat, az angol néppel. Az an­gol nép választott, Churchill ur kibukott. Ez várható volt, kü­lönösen várható volt a külpoli­tikájából kifolyólag. Amit In­diában, Görögországban, Olasz­országiján, Spanyolországban és Franciaországban, egyszóval mindnütt véghez vitt, nemcsak a konzervatív tory urak szé­gyene volt, hanem az angol né­pé is. Anglia népe közel áll a kon­tinenshez, hogy meglássa mi történik Európában .Anglia né­pe érezte is a szégyent, a gö­rög, az olasz szégyent. Anglia népe tudta, hogy a spanyol nép hóhérát Francot, Church- hill ur tartotta hatalmon, hogy a görög reakciót erőszakkal, vitte vissza a hatalomra angol csapatok segítségével akkor, amidőn az angol csapatokra igen nagy szükség volt Német­országban. Anglia népe tudta, hogy a gyűlöletes fasizta reak­ciót tette Churchill ur Olaszor­szág élére, hogy Badoglio, a pi­ci hülye király, általában a Sza- volya-ház, nem csak az olasz nép ellensége, de az angol népé is. Mindenek fölött ettől többet látott az angol nép azon vesze­delmes politikában, mely Ang­liát a Szovjettől messze eltávo­lította. Az a hatalmas ür, mely a Szovjet és Anglia külpolti- kája között van, közelebb hoz­ta a harmadik világháború "ve­szélyét. A hatalmas ür, amely megmutatkozik a területek kormányzása különbözőségében amelyet Európában a szövetsé­gesek folytatnak, egyrészről Oroszország, másrészről Anglia között, megijesztette a^ angol népet. Ezen tátongó ür velejárója az Európa szerte ismert angol gyűlölet. Szinte megbélyegzés számba ment már Olaszország­ban, Franciaországban az an­gol név. Jól tudták az angol ka­tonák és ezeken keresztül az angol nép, érezték a szégyent, amit Churchill ur jóvoltából viselniök kellett, tehát most megjött az alkalom, rúgni egyet rajta. Európában mondhatnánk az egész világon, két éra surlódik össze. Egyik oldalon mind erő­sebben mutatkozik meg a dol­gozó nép előretörése, a náciz­mus és fasizmus zuhanyfürdő­je kiábrándította Európa mun­kásságát és serényen hozzálá­tott helyrehozni ,amit a múlt j évtizedekben bűnösen elmu­lasztott. A másik oldalon a re- j akció görcsös ragaszkodása a múlthoz. Ez a görcsös ragasz­kodás váltotta ki belőlük a fa­sizmus és nácizmus létrehoza­talát is. Tehát a reakció nem csak abban bűnös, hogy a régi rendszert iparkodott megtarta­ni, hanem valójában a reakció segítette hatalomra a fasizmust és a nácizmust. Ezen két éra közötti különb­ség nem csak a külpolitikában mutatkozik meg, hanem Ang­lia belső helyzetében is. Láttuk a múlt évek eseményeit, ami­dőn Churchill ur is kénytelen volt ígéreteket tenni az angol népnek. Persze az ígéretek csak ígéretek maradtak. Amióta a tory urak fölött elmúlt a ve­szedelem, amióta kilátás van arra, hogy a világ fölötti kont­roljukat erősbithetik is, rögtön kijelentették, hogy nem haj­landók az angol világbirodalom kimúlása fölött elnökölni. Az angol birodalom kimúlása alatt természetesen a tory urak be­fektetéseit kell érteni. Részben ezek is hozzájárultak Church- hill ur és kormánya bukásához. Ami engem illet, sokat nem várok a “labor” párt uralmától. Tudom, hogy a “labor” párt ígéretei is úgy teljesednek be, ha az angol bányabárók, föld- birtokosok, stb. beleegyeznek bitokaik szocializálásába .ami­hez erősen ragaszkodnak. Ezen a hálón fog megakadni majd a labor párt is. Egyelőre hagy­juk most ezt és bízzuk a jövő­re, reméljük, hogy az angol munkásság meg fogja találni az utat az előre haladáshoz, ha másképpen is. Velem együtt Európa mun­kássága csak örülni tud ennek a bukásnak. A Szovjet rádió máris örömmel üdvözölte az angol labor párt győzelmét és teljes reménnyel van, hogy ba­rátság fejlődik ki a két kor-* mány között. Ha több eredmé­nye nem is lenne az angol vá­lasztásoknak mint az angol­orosz barátság biztosítéka, an­nak is örülni kellene. Ha figyelembe vesszük a re­akciós sajtót, akkor látjuk csak tisztábban az angol vá­lasztások eredményének hatá­sát. A svéd reakciós sajtó egyenesen árulónak nevezi az angol népet, amiért kirúgta, a vén reakciós strébert. A spanyol sajtó bolseviki győzelemnek titulálja a labor party győzelmét. Máris beisme­ri, hogy ez egyúttal a falangis- ta párt és Franco bukását je­lenti. Nyíltan beismeri a fa- langista sajtó, hogy Churehill védte őket az oroszokkal szem­ben. Most, hogy kibukott, nekik is bukniok kell. Részemre ez is győzelem. Általában nehéz lemérni a súlyát az angol választások eredményének, mert amint, hogy az európai események erősen hatottak az uj angol kormány erőteljes külpolitikai intézkedése különösen vissza fog hatni az európai népek cse­lekvéseire. Reméljük, Európa nagy változásokon fog átesni, sokkal gyorsabban, mint eddig történt. Van kilátás, hogy a re­akció baglyai vissza húzódnak odúikba és egyelőre onnan még huhogni fognak. Anglia népe nem az igazi utat választotta győzelmének a biztosítására. Az angol nép még nem értette meg, hogy azé a hatalom ,akinek a kezén a va­gyon. Az angol népnek még na­gyon hosszú utat kell megtenni a teljes győzelemig, ami az ipa­rok ,a föld és a közlekedési esz­közök kisajátításában nyilvá­nulna meg, amit csak jól kiépí­tett ipari szervezeteivel érhet el. Azonban tekintve a dolgok állását Európában, ez is győ­zelem. . . . tudja Pál . . . Vádak az angolok ellen LONDON, julius — A londo­ni “Maritpress” nevű hírszol­gáltató vállalat, amely a görög és a távol-keleti népek ügyei­vel foglalkozik, szenzációs vá­dat tett közé az angolokról akik hihetetlen atrocitásokat követtek el a múlt évben levert görög antifasizták (Elás) in­ternált tagjai ellen. A hírügynökség vezetője, Mrs. D. Pym, konferenciára hívta a londoni lapok kiküldöt­teit, de csak négy lap képvisel­tette magát. Ezeknek aztán be­mutatta azon mikroszkopikus (rendkívül apró) betűkkel irt dokumentumokat, amiket az angolok által fogvatartott gö­rögök hozzájuttattak. Ezen írá­sok állítása szerint az angolok Afrikába, Líbiába szállították az Earn és Elás szervezetek lefegyverzett és elfogott tag­jait .valamint azokat, akiket a jelen reakciós görög kormány a kezükre adott. Mrs. Pym átadta ezen doku­mentumokat a Nemzetközi Vö­rös Keresztnek, hogy vizsgálja meg az abban foglalt adatokat. Ugyancsak felhívta rá az an­gol külügyi hivatal figyelmét is. A külügyi hivatal azonban “megbízhatatlansággal” vádol­ja Mrs. Pym irodáját. A dokumentumok szerint da­cára annak, hogy a görög kor­mány által bejelentett amnesz­tia értelmében az Afrikában tartott összes Earn és Elás fog­lyokat haza kellett volna szál­lítani, még mindig 6000 volt El­las, vagyis katona és 4000 pol­gári foglyot tartanak Afriká­ban. Sőt mi több ezeket az an- tifasizta görögöket beosztották a koncentrációs táborokban összeterelt fasizták közé. Egy ilyen telepről a csempészet írá­sok igy szólnak: “Ezen koncentrációs tábor helyéül az angol hadvezetőség nagy gondal olyan területet vá­lasztott ki, amelyik legalkalma­sabb a tudományos emberpusz- titásra. Hosszabb idő alatt itt mindenkit elpusztít a tuberku­lózis vagy másféle betegség. Amig a németek gázkamrákat használtak, amelyekben gyor­san irtották ki az áldozataikat, addig az angol a hosszadalma­sabb metódust választotta. Mig a német nácikat háborús fog­lyoknak tekintik, addig az an- tifasizta görögök nem hadifog­lyok, nem is internált civil pol­gárai valamely ellenséges ál-! lamnak és ennélfogva az ango­lok semmiféle jogokban sem részesítik őket.” Az egyik ilyen táborban a görögök, hogy megkülönböz­tessék magukat az internált fasiztáktól, kitűzték az Elás (antifasizta) zászlót. A tábor parancsnoka rájuk parancsolt, hogy a zászlót azonnal vonják be és amikor a parancsnak nem engedelmeskedtek fegyver e s katonákat küldött rendeletének végrehajtására. A görögök karjaikat egymásba kapcsolva körülállták a zászlót. Egyikük, Nicos Chalvatzakos, angolul ezt kiáltotta a katonáknak: “Mi görög antifasizták va­gyunk. Ez a mi zászlónk, ami alatt a németek ellen küzdöt­tünk, amikor számos testvé­rünk életét vesztette. Mi nem engedjük lehúzni ezt a zász­lót!” A parancsnok kiadta a táma­dásra a vezényszót. A katonák puskatussal verték a fegyver­telen emberek fejeit, akik ha össze is estek, nem engedték át a támadókat. Végre a kato­nák megelégelték a vérengzést és elmentek a zászló nélkül. A koncentrációs tábor parancsno­ka, bizonyos Major Ashurst, büntetésből 3 napon át sem élemet sem vizet nem engedett bevinni a csaknem holtra vert embereknek. RÖVID HÍREK A MAGYAR- ORSZÁGI LAPOKBÓL A Duna alatti alagút tervpá­lyázatának határidejét junius 20-áról junius 25-éig meghosz- szabbitották. f Tüzes szeggel szúrta ki az elfogott zsidók szemét Komlós Elemér törzsőrmester. Saját bevallása szerint többszáz em­bert küldött a másvilágra. Az ügyét áttették a Népbiróság- hoz. A népbiróság Piri Gábor ta­nácsa Vincze János nyilas párt­szolgálatost és Kocsis Margi- tot két-két évi börtönbüntetés­re ítélte. Kovács Mihály ötvennégy- éves halászmester. A napokban a 44-es villamoson zsebtolvajlá­son érték. Ezúttal “melléfo­gott” mert egy férfi zsebéből egy újságot és egy üres pénz­tárcát emelt ki. ^ "Szervezés” — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ 1 yy Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy ^ yy

Next

/
Thumbnails
Contents