Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-04 / 1383. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 4. Churchill ur bukása A reakciónak nem sikerült. Azon reményben mondott le Churchill ur pár hónappal ez- lőtt, hogy dűlőre vigye a választásokat, hogy újból uralomra vigye a reakciós pártját, a tory urakat. Tudta, hogy Anglia népe belefáradt külpolitikájába, de a harctéri győzelem elbizakodottá tette a ravasz rókát és • mielőtt még el nem ül a németek fölötti győzelmi mámor, megválasztassa magát és pártját, a konzervatívokat, az angol néppel. Az angol nép választott, Churchill ur kibukott. Ez várható volt, különösen várható volt a külpolitikájából kifolyólag. Amit Indiában, Görögországban, Olaszországiján, Spanyolországban és Franciaországban, egyszóval mindnütt véghez vitt, nemcsak a konzervatív tory urak szégyene volt, hanem az angol népé is. Anglia népe közel áll a kontinenshez, hogy meglássa mi történik Európában .Anglia népe érezte is a szégyent, a görög, az olasz szégyent. Anglia népe tudta, hogy a spanyol nép hóhérát Francot, Church- hill ur tartotta hatalmon, hogy a görög reakciót erőszakkal, vitte vissza a hatalomra angol csapatok segítségével akkor, amidőn az angol csapatokra igen nagy szükség volt Németországban. Anglia népe tudta, hogy a gyűlöletes fasizta reakciót tette Churchill ur Olaszország élére, hogy Badoglio, a pici hülye király, általában a Sza- volya-ház, nem csak az olasz nép ellensége, de az angol népé is. Mindenek fölött ettől többet látott az angol nép azon veszedelmes politikában, mely Angliát a Szovjettől messze eltávolította. Az a hatalmas ür, mely a Szovjet és Anglia külpolti- kája között van, közelebb hozta a harmadik világháború "veszélyét. A hatalmas ür, amely megmutatkozik a területek kormányzása különbözőségében amelyet Európában a szövetségesek folytatnak, egyrészről Oroszország, másrészről Anglia között, megijesztette a^ angol népet. Ezen tátongó ür velejárója az Európa szerte ismert angol gyűlölet. Szinte megbélyegzés számba ment már Olaszországban, Franciaországban az angol név. Jól tudták az angol katonák és ezeken keresztül az angol nép, érezték a szégyent, amit Churchill ur jóvoltából viselniök kellett, tehát most megjött az alkalom, rúgni egyet rajta. Európában mondhatnánk az egész világon, két éra surlódik össze. Egyik oldalon mind erősebben mutatkozik meg a dolgozó nép előretörése, a nácizmus és fasizmus zuhanyfürdője kiábrándította Európa munkásságát és serényen hozzálátott helyrehozni ,amit a múlt j évtizedekben bűnösen elmulasztott. A másik oldalon a re- j akció görcsös ragaszkodása a múlthoz. Ez a görcsös ragaszkodás váltotta ki belőlük a fasizmus és nácizmus létrehozatalát is. Tehát a reakció nem csak abban bűnös, hogy a régi rendszert iparkodott megtartani, hanem valójában a reakció segítette hatalomra a fasizmust és a nácizmust. Ezen két éra közötti különbség nem csak a külpolitikában mutatkozik meg, hanem Anglia belső helyzetében is. Láttuk a múlt évek eseményeit, amidőn Churchill ur is kénytelen volt ígéreteket tenni az angol népnek. Persze az ígéretek csak ígéretek maradtak. Amióta a tory urak fölött elmúlt a veszedelem, amióta kilátás van arra, hogy a világ fölötti kontroljukat erősbithetik is, rögtön kijelentették, hogy nem hajlandók az angol világbirodalom kimúlása fölött elnökölni. Az angol birodalom kimúlása alatt természetesen a tory urak befektetéseit kell érteni. Részben ezek is hozzájárultak Church- hill ur és kormánya bukásához. Ami engem illet, sokat nem várok a “labor” párt uralmától. Tudom, hogy a “labor” párt ígéretei is úgy teljesednek be, ha az angol bányabárók, föld- birtokosok, stb. beleegyeznek bitokaik szocializálásába .amihez erősen ragaszkodnak. Ezen a hálón fog megakadni majd a labor párt is. Egyelőre hagyjuk most ezt és bízzuk a jövőre, reméljük, hogy az angol munkásság meg fogja találni az utat az előre haladáshoz, ha másképpen is. Velem együtt Európa munkássága csak örülni tud ennek a bukásnak. A Szovjet rádió máris örömmel üdvözölte az angol labor párt győzelmét és teljes reménnyel van, hogy barátság fejlődik ki a két kor-* mány között. Ha több eredménye nem is lenne az angol választásoknak mint az angolorosz barátság biztosítéka, annak is örülni kellene. Ha figyelembe vesszük a reakciós sajtót, akkor látjuk csak tisztábban az angol választások eredményének hatását. A svéd reakciós sajtó egyenesen árulónak nevezi az angol népet, amiért kirúgta, a vén reakciós strébert. A spanyol sajtó bolseviki győzelemnek titulálja a labor party győzelmét. Máris beismeri, hogy ez egyúttal a falangis- ta párt és Franco bukását jelenti. Nyíltan beismeri a fa- langista sajtó, hogy Churehill védte őket az oroszokkal szemben. Most, hogy kibukott, nekik is bukniok kell. Részemre ez is győzelem. Általában nehéz lemérni a súlyát az angol választások eredményének, mert amint, hogy az európai események erősen hatottak az uj angol kormány erőteljes külpolitikai intézkedése különösen vissza fog hatni az európai népek cselekvéseire. Reméljük, Európa nagy változásokon fog átesni, sokkal gyorsabban, mint eddig történt. Van kilátás, hogy a reakció baglyai vissza húzódnak odúikba és egyelőre onnan még huhogni fognak. Anglia népe nem az igazi utat választotta győzelmének a biztosítására. Az angol nép még nem értette meg, hogy azé a hatalom ,akinek a kezén a vagyon. Az angol népnek még nagyon hosszú utat kell megtenni a teljes győzelemig, ami az iparok ,a föld és a közlekedési eszközök kisajátításában nyilvánulna meg, amit csak jól kiépített ipari szervezeteivel érhet el. Azonban tekintve a dolgok állását Európában, ez is győzelem. . . . tudja Pál . . . Vádak az angolok ellen LONDON, julius — A londoni “Maritpress” nevű hírszolgáltató vállalat, amely a görög és a távol-keleti népek ügyeivel foglalkozik, szenzációs vádat tett közé az angolokról akik hihetetlen atrocitásokat követtek el a múlt évben levert görög antifasizták (Elás) internált tagjai ellen. A hírügynökség vezetője, Mrs. D. Pym, konferenciára hívta a londoni lapok kiküldötteit, de csak négy lap képviseltette magát. Ezeknek aztán bemutatta azon mikroszkopikus (rendkívül apró) betűkkel irt dokumentumokat, amiket az angolok által fogvatartott görögök hozzájuttattak. Ezen írások állítása szerint az angolok Afrikába, Líbiába szállították az Earn és Elás szervezetek lefegyverzett és elfogott tagjait .valamint azokat, akiket a jelen reakciós görög kormány a kezükre adott. Mrs. Pym átadta ezen dokumentumokat a Nemzetközi Vörös Keresztnek, hogy vizsgálja meg az abban foglalt adatokat. Ugyancsak felhívta rá az angol külügyi hivatal figyelmét is. A külügyi hivatal azonban “megbízhatatlansággal” vádolja Mrs. Pym irodáját. A dokumentumok szerint dacára annak, hogy a görög kormány által bejelentett amnesztia értelmében az Afrikában tartott összes Earn és Elás foglyokat haza kellett volna szállítani, még mindig 6000 volt Ellas, vagyis katona és 4000 polgári foglyot tartanak Afrikában. Sőt mi több ezeket az an- tifasizta görögöket beosztották a koncentrációs táborokban összeterelt fasizták közé. Egy ilyen telepről a csempészet írások igy szólnak: “Ezen koncentrációs tábor helyéül az angol hadvezetőség nagy gondal olyan területet választott ki, amelyik legalkalmasabb a tudományos emberpusz- titásra. Hosszabb idő alatt itt mindenkit elpusztít a tuberkulózis vagy másféle betegség. Amig a németek gázkamrákat használtak, amelyekben gyorsan irtották ki az áldozataikat, addig az angol a hosszadalmasabb metódust választotta. Mig a német nácikat háborús foglyoknak tekintik, addig az an- tifasizta görögök nem hadifoglyok, nem is internált civil polgárai valamely ellenséges ál-! lamnak és ennélfogva az angolok semmiféle jogokban sem részesítik őket.” Az egyik ilyen táborban a görögök, hogy megkülönböztessék magukat az internált fasiztáktól, kitűzték az Elás (antifasizta) zászlót. A tábor parancsnoka rájuk parancsolt, hogy a zászlót azonnal vonják be és amikor a parancsnak nem engedelmeskedtek fegyver e s katonákat küldött rendeletének végrehajtására. A görögök karjaikat egymásba kapcsolva körülállták a zászlót. Egyikük, Nicos Chalvatzakos, angolul ezt kiáltotta a katonáknak: “Mi görög antifasizták vagyunk. Ez a mi zászlónk, ami alatt a németek ellen küzdöttünk, amikor számos testvérünk életét vesztette. Mi nem engedjük lehúzni ezt a zászlót!” A parancsnok kiadta a támadásra a vezényszót. A katonák puskatussal verték a fegyvertelen emberek fejeit, akik ha össze is estek, nem engedték át a támadókat. Végre a katonák megelégelték a vérengzést és elmentek a zászló nélkül. A koncentrációs tábor parancsnoka, bizonyos Major Ashurst, büntetésből 3 napon át sem élemet sem vizet nem engedett bevinni a csaknem holtra vert embereknek. RÖVID HÍREK A MAGYAR- ORSZÁGI LAPOKBÓL A Duna alatti alagút tervpályázatának határidejét junius 20-áról junius 25-éig meghosz- szabbitották. f Tüzes szeggel szúrta ki az elfogott zsidók szemét Komlós Elemér törzsőrmester. Saját bevallása szerint többszáz embert küldött a másvilágra. Az ügyét áttették a Népbiróság- hoz. A népbiróság Piri Gábor tanácsa Vincze János nyilas pártszolgálatost és Kocsis Margi- tot két-két évi börtönbüntetésre ítélte. Kovács Mihály ötvennégy- éves halászmester. A napokban a 44-es villamoson zsebtolvajláson érték. Ezúttal “melléfogott” mert egy férfi zsebéből egy újságot és egy üres pénztárcát emelt ki. ^ "Szervezés” — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ 1 yy Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy ^ yy
