Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-04 / 1383. szám
1945. augusztus 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------AMERIKAI MAGYAROK Tudomásom szerint a régebbi (háború előtti) amerikai magyar polgári újságírók között csak az egyetlen Biró Jánosnak volt annyi őszintesége és bátorsága, hogy megírta, milyen reakciós az amerikai magyarság óriási többsége. Akinek alkalma nyílik megfigyelni az álhazafias nevelésben részesült amerikai magyar munkások beszélgetéseit és viselkedését, nemcsak igazat adnak Biró Jánosnak, hanem még azt fogják mondani, hogy ez a liberális amerikai magyar újságíró, (ritkább még a fehér hollónál is) nagyon de nagyon enyhe kifejezéseket használt. Az amerikai hazafias magyaroknak eddig elfojtott reakciós érzelmeik most törtek ki igazán, mióta Magyarországon végetvetettek a Horthy uralomnak s az országot a Vörös Hadsereg tartja megszálva. óbégat- nak, hogy az oroszok elfoglalták “drága hazánkat’” Magyarországot. Ez a siránkozás egyáltalán nem jutott eszükbe addig ,amig Hitler hordái tartották kezükben azT országot. Szidnak is most mindenkit, akinek bármilyen köze is volt Magyarország “elfoglalásához”, mert a “felszabadítás” szót a világért sem használják. Szidják az oroszokat, szidják az angolokat, sőt az amerikai kormányt is, hogy ilyesmihez hozzájárulhatott. Az ilyen általános leírásból azonban nehéz tiszta képet alkotni arról, amit mondani akarok. Azért felemlítek pár példát. Az olvasók is tudnak számos hasonló esetről mutatván, mennyire el lehet bolonditani a néptömegeket, ha évtizedeken át hazudnak nekik. Egy munkástársunk beszélte, hogy abban az időben, amikor az oroszok megtisztították Magyarországot a náciktól és a nyilasoktól, az egyik magyar (ál) hazafinak megmaradt amerikai polgár keservesen panaszkodott neki, hogy szegény Magyarországot elvették az oroszok és hogy hogyan jönnek az oroszok betörni Magyarországba?! — Hát a magyar kormány miért küldött magyar katonákat Stalingrád meg a többi j orosz városok lerombolására ? — kérdezte munkástársunk. ' — Dehát mégis, a magyarok nem küldtek olyan sokat! — mentegetőzött a magyar hazafi. A ZSIDÓ GYŰLÖLŐ A vendéglő és korcsma, — inkább korcsma mini) vendéglő — aszatalainál esznek, isznak (inkább isznak mint esznek) magyarjaink. A már becsipett emberek a háborúra terelik a szót. A vendéglős idegesen kiált rájuk: — Elhallgattok mindjárt! Nem mondottam már, hogy itt a háborúról nem szabad beszélni. Ha a háborúról akartok beszélni, menjetek ki innen, mert itt se inni, se enni nem kaptok ! A vendéglős idegességének magyarázata igen egyszerű. A becsipett ember szabad kifejezést enged érzelmeinek. Ha a háborúról beszélnek a “kedves” vendégek, akkor szidják az oroszokat az amerikaiakat, az angolokat s mindenkit, aki Horthyt ellenezni merte. Elvégre is háború van és a vendéglős tart attól, hogy az ily gya- lázkodásdkat “valaki!’ megfogja elégelni. De ha az amerikai kormányt nem lehet túlságosan szidni, akkor szavakba öntött epeváladékaikat nekieresztik a zsidóknak, a négereknek, a cseheknek, románoknak, az unionoknak, stb. híven követve a nácik által művészi tökélyre fejlesztett “osszd meg és uralkodj feletti\í” propaganda elvet. A. zsidózásban már a vendéglős is segít nekik. Panaszkodik, hogy milyen nagy “könyvelést” kell neki végezni a háború következtében, amit tisztán csak zaklatásnak vesz. Úgy tartja vendégeivel együtt, hogy a különböző hábofus rendelkezéseket, — mint az adagolás, ármegszabások, stb. a kormányközegek tisztán csak a nép zaklatására találták ki. — A kormány csinálja ezt, hogy a nyavalya törje ki őket, jegyzi meg az egyik vendég. — Dehogyis a kormány, — feleli a{vendéglős ur, — a zsidók, a ménkű üssön beléjük- Akármit mindanak is, de Hitler tett valami jót! Az a valami jó természetesen a zsidók kipusztitása volt. Egyébiránt a vendéglős és vendégeinek mentalitásáról hű képet fest a további beszélgetésük. A zsidó kérdés “tárgyalásánál” felhördül az egyik: — Hát azt már mondhatom, hogy én szörnyen haragszom a zsidókra. Merek fogadni, hogy nálamnál senki sem gyűlöli jobban a zsidókat. Talán azért, mert egy kevés zsidó vér van bennem, — tette hozzá. — Mán hogy vóna teben- ned zsidó vér ? — kérdezi az egyik asztaltársa. — Hogy? Hát úgy, hogy az anyámat szerette valami ^sidó, — volt a felelet. Persze, nem ezekkel a szavakkal mondotta. Azt a kifejezést, amit használt, nem Írhatom le ide. Nemcsak azért, mert a jóizlés tiltja, hanem azért, mert a postahatóság megbünteti azokat, akik a posta utján olyan szavakat tartalmazó írásokat továbbítanak. A MINDENT TUDÓ Aztán itt van egy másik eset. Harminc éve van Amerikában, felnevelte családját és szép háza' van, de ölni akar mindenkit, mert valahol a háza környékén négerek béreltek ki lakást. Azt már elfelejtette, hogy amikor a házát vette ő ellene éppen úgy kiabálták, hogy i már “hunky” jön a környékre, mint teszi ő most a négerek ellen. Természetesen ez is a zsidózásban tölti ki a mérgét, tekintet nélkül arra, hogy ehhez a dologhoz van-e közük a zsidóknak, vagy sincs. Aztán ott van a másik, aki keservesen panaszkodik, hogy milyen nehezen kell dolgoznia, mennyire kizsákmányolják a munkahelyén. Megkérdezzük tehát tőle: — Miért nem szervezkednek? — Hiszen van nekünk union, — jön rá a felelet. — És az union nem csinál semmit? — kérdezzük megint. — Ugyan kérem, feleli kéz- legyintéssel, — hát hem tudja, hogy az union is csak rákét?! Természetesen nem fogadhatjuk el a szervezeteknek ily általános lekicsinylését. Érdeklődünk tehát, hogy melyik unióba tartozik. Hamarosan kisül, hogy ez az atyánkfia, aki, szavai után ítélve a közügyek rendkívüli ismerője, még csak azt sem tudja, hogy MELYIK vagy MILYEN UNIONNAK A TAGJA. Nem tudja, hogy a CIO, az AFL vagy valamelyik független unionhoz tartozik-e, soha egyetlen gyűlésre se ment el a felvétele óta, de azért szidja és ócsárolja az uniót mindenütt, mert havonként ennyi vagy annyi tagsági dijat kell fizetnie. Folytathatnám tovább hasábokon keresztül, mert lép- ten-nyomon találkozunk velük. Azt hiszem, ez nem kivételes clevelandi jelenség, hanem igy van más magyarlakta helyéken is, noha New York és környékén nicsenek oly túlsúlyban, mint errefelé. A keleti városokban nagyobb számmal telepedtek meg az ipari munkások, amig az olyan gócpontokban, mint Cleveland, Pittsburgh, Gary, stb. inkább a parasztság szállította a kivándorlókat, akik csak itt illeszkedtek bele az iparokba. Ezek nem tudták megtanulni az angol nyelvet, nehezebben illeszkedtek bele az amerikai viszonyokba és igy szabad prédájává lettek az álhazafiságot áruló újságjainknak és papjainknak. Valóban nagy szerencse az, hogy ezeknek most semmi befolyása sem lesz a kialakuló uj Magyarországra. Mert jaj lenne annak az országnak, amelyik az ezek által elképzelt' demokráciát venné át! JEGYEZD MEG.o Ajánlja: St. Visi. Az angol nép nem csak szavazott, hanem Ítélkezett is. Elitélte azt az úri bandát, akik Hitlert támogatták, megerősítették, segítették, hogy ezt a rémséges vérözönt a világra zúdítsák. Lasky tanár kijelentése szerint, az angol munkáspárti kormány legelső teendője a spanyol influenzát, Francot elseperni az útból és visszaállítani a nép által odaválasztott kormányt. No most már igazán bajba lesznek a japánok. Az olaszok is hadatüzentek nekik. I j Az angol munkáspárt győ- I zelme nagy győzelem a görög nép részére is. Sőt Belga, Olasz és Spanyolországok részére is. No meg az égsz világ részére. A Berlinbe bevonuló amerikai katonák között egy indián volt a legelső. Egy igazi amerikai, igy csak nem lehetett kifogásuk a náciknak sem ez ellen. Az amerikai haszonrendszert az is bizonyítja, hogy 10 millió harcos részére 22 millió acélsisakot szállítottak, az több mint dupla, de a haszon is A régi jo világban legalább a hasunkra fekhettünk, amikor a hátunk leégett, de most már ott is leégett, nincs elég fürdőruha letakarni. Most már még a kis király sem, akit Franco a trónra akar segíteni, lesz képes Francot a korona sugaraival megvédeni. Még az is nagyon hamar lehullhat a porba, Franco fejével együtt. Az angol nép szavazatával nem csak a reakciót buktatta meg egész Európában, de csirájában ölte meg a 3-ik világháborúra való készülődést. Stalin egy ügyes csapdát állított fel Franco részére. Azt kérdezi, hogy azok a spanyol Kék Divízió tagjai, akik a Szovjetek ellen harcoltak, önkéntesek, vagy pedig rendes sorkatonaság volt-e? Ha Franco azt mondja, hogy azok önkéntesek voltak ,akkor halálra ítéli azokat, valami 14 ezret, akik orosz fogságban vannak. Ha pedig azt mondja, hogy azok rendes sorkatonaság tagjai voltak, akkor önön magát ítéli el, mint aktiv részese a háborúnak és igy mint háborús bűnöst őtet is haditörvényszék elé állíttathatja Stalin. AHOL A BIRTOKOSOK NEM JELENTKEZNEK MAJNAFRANKFURT, július 23 (ONA) — Már készülnek a tervek a német polgári törvényszékek felállítására, amelynek feladata, hogy határozzanak a zsidóktól és más anti- fasiztáktól elkobzott, vagy ellopott ingatlanok és ingóságok visszatérítése tárgyában. A dolog azonban nem lesz könnyű, mert egyrészt a bírák között alig találni olyant, aki a nácikat ne szolgálta volna ki a legnagyobb készséggel és buz_ gósággal, másrészt pedig az elkobzott birtokok volt tulajdonosai nem jelenkeznek, mert túlnyomó részük nincs többé az élők sorában. Ezeket a birtokokat hir szerint a közel jövőben katonai felügyelet alá helyezik, de egyelőre senki sem tudja, hogy végeredményben mi fog történni velük?
