Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-04 / 1383. szám

1945. augusztus 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­AMERIKAI MAGYAROK Tudomásom szerint a régeb­bi (háború előtti) amerikai magyar polgári újságírók kö­zött csak az egyetlen Biró Já­nosnak volt annyi őszintesége és bátorsága, hogy megírta, milyen reakciós az amerikai magyarság óriási többsége. Akinek alkalma nyílik megfi­gyelni az álhazafias nevelésben részesült amerikai magyar munkások beszélgetéseit és vi­selkedését, nemcsak igazat ad­nak Biró Jánosnak, hanem még azt fogják mondani, hogy ez a liberális amerikai magyar új­ságíró, (ritkább még a fehér hollónál is) nagyon de nagyon enyhe kifejezéseket használt. Az amerikai hazafias magya­roknak eddig elfojtott reakciós érzelmeik most törtek ki iga­zán, mióta Magyarországon végetvetettek a Horthy uralom­nak s az országot a Vörös Had­sereg tartja megszálva. óbégat- nak, hogy az oroszok elfoglal­ták “drága hazánkat’” Ma­gyarországot. Ez a siránkozás egyáltalán nem jutott eszükbe addig ,amig Hitler hordái tar­tották kezükben azT országot. Szidnak is most mindenkit, akinek bármilyen köze is volt Magyarország “elfoglalásához”, mert a “felszabadítás” szót a világért sem használják. Szid­ják az oroszokat, szidják az an­golokat, sőt az amerikai kor­mányt is, hogy ilyesmihez hoz­zájárulhatott. Az ilyen általános leírásból azonban nehéz tiszta képet al­kotni arról, amit mondani aka­rok. Azért felemlítek pár pél­dát. Az olvasók is tudnak szá­mos hasonló esetről mutatván, mennyire el lehet bolonditani a néptömegeket, ha évtizedeken át hazudnak nekik. Egy munkástársunk beszélte, hogy abban az időben, amikor az oroszok megtisztították Ma­gyarországot a náciktól és a nyilasoktól, az egyik magyar (ál) hazafinak megmaradt ame­rikai polgár keservesen panasz­kodott neki, hogy szegény Ma­gyarországot elvették az oro­szok és hogy hogyan jönnek az oroszok betörni Magyarország­ba?! — Hát a magyar kormány miért küldött magyar katoná­kat Stalingrád meg a többi j orosz városok lerombolására ? — kérdezte munkástársunk. ' — Dehát mégis, a magyarok nem küldtek olyan sokat! — mentegetőzött a magyar haza­fi. A ZSIDÓ GYŰLÖLŐ A vendéglő és korcsma, — inkább korcsma mini) vendéglő — aszatalainál esznek, isznak (inkább isznak mint esznek) magyarjaink. A már becsipett emberek a háborúra terelik a szót. A vendéglős idegesen ki­ált rájuk: — Elhallgattok mindjárt! Nem mondottam már, hogy itt a háborúról nem szabad beszél­ni. Ha a háborúról akartok be­szélni, menjetek ki innen, mert itt se inni, se enni nem kap­tok ! A vendéglős idegességének magyarázata igen egyszerű. A becsipett ember szabad kifeje­zést enged érzelmeinek. Ha a háborúról beszélnek a “kedves” vendégek, akkor szidják az oroszokat az amerikaiakat, az angolokat s mindenkit, aki Horthyt ellenezni merte. Elvég­re is háború van és a vendég­lős tart attól, hogy az ily gya- lázkodásdkat “valaki!’ meg­fogja elégelni. De ha az amerikai kor­mányt nem lehet túlságosan szidni, akkor szavakba öntött epeváladékaikat nekieresztik a zsidóknak, a négereknek, a cseheknek, románoknak, az unionoknak, stb. híven követ­ve a nácik által művészi tö­kélyre fejlesztett “osszd meg és uralkodj feletti\í” propa­ganda elvet. A. zsidózásban már a vendéglős is segít ne­kik. Panaszkodik, hogy milyen nagy “könyvelést” kell neki végezni a háború következté­ben, amit tisztán csak zakla­tásnak vesz. Úgy tartja ven­dégeivel együtt, hogy a külön­böző hábofus rendelkezéseket, — mint az adagolás, ármeg­szabások, stb. a kormányköze­gek tisztán csak a nép zaklatá­sára találták ki. — A kormány csinálja ezt, hogy a nyavalya törje ki őket, jegyzi meg az egyik vendég. — Dehogyis a kormány, — feleli a{vendéglős ur, — a zsi­dók, a ménkű üssön beléjük- Akármit mindanak is, de Hit­ler tett valami jót! Az a valami jó természete­sen a zsidók kipusztitása volt. Egyébiránt a vendéglős és vendégeinek mentalitásáról hű képet fest a további beszélge­tésük. A zsidó kérdés “tárgya­lásánál” felhördül az egyik: — Hát azt már mondhatom, hogy én szörnyen haragszom a zsidókra. Merek fogadni, hogy nálamnál senki sem gyű­löli jobban a zsidókat. Talán azért, mert egy kevés zsidó vér van bennem, — tette hoz­zá. — Mán hogy vóna teben- ned zsidó vér ? — kérdezi az egyik asztaltársa. — Hogy? Hát úgy, hogy az anyámat szerette valami ^sidó, — volt a felelet. Persze, nem ezekkel a sza­vakkal mondotta. Azt a kifeje­zést, amit használt, nem Írha­tom le ide. Nemcsak azért, mert a jóizlés tiltja, hanem az­ért, mert a postahatóság meg­bünteti azokat, akik a posta ut­ján olyan szavakat tartalmazó írásokat továbbítanak. A MINDENT TUDÓ Aztán itt van egy másik eset. Harminc éve van Ameri­kában, felnevelte családját és szép háza' van, de ölni akar mindenkit, mert valahol a há­za környékén négerek béreltek ki lakást. Azt már elfelejtette, hogy amikor a házát vette ő el­lene éppen úgy kiabálták, hogy i már “hunky” jön a környékre, mint teszi ő most a négerek el­len. Természetesen ez is a zsi­dózásban tölti ki a mérgét, te­kintet nélkül arra, hogy ehhez a dologhoz van-e közük a zsi­dóknak, vagy sincs. Aztán ott van a másik, aki keservesen panaszkodik, hogy milyen nehezen kell dolgoznia, mennyire kizsákmányolják a munkahelyén. Megkérdezzük tehát tőle: — Miért nem szervezkednek? — Hiszen van nekünk uni­on, — jön rá a felelet. — És az union nem csinál semmit? — kérdezzük megint. — Ugyan kérem, feleli kéz- legyintéssel, — hát hem tud­ja, hogy az union is csak rá­két?! Természetesen nem fogad­hatjuk el a szervezeteknek ily általános lekicsinylését. Érdek­lődünk tehát, hogy melyik uni­óba tartozik. Hamarosan kisül, hogy ez az atyánkfia, aki, sza­vai után ítélve a közügyek rendkívüli ismerője, még csak azt sem tudja, hogy MELYIK vagy MILYEN UNIONNAK A TAGJA. Nem tudja, hogy a CIO, az AFL vagy valamelyik független unionhoz tartozik-e, soha egyetlen gyűlésre se ment el a felvétele óta, de azért szid­ja és ócsárolja az uniót min­denütt, mert havonként ennyi vagy annyi tagsági dijat kell fizetnie. Folytathatnám tovább hasábokon keresztül, mert lép- ten-nyomon találkozunk velük. Azt hiszem, ez nem kivételes clevelandi jelenség, hanem igy van más magyarlakta helyéken is, noha New York és környé­kén nicsenek oly túlsúlyban, mint errefelé. A keleti váro­sokban nagyobb számmal tele­pedtek meg az ipari munkások, amig az olyan gócpontokban, mint Cleveland, Pittsburgh, Gary, stb. inkább a parasztság szállította a kivándorlókat, akik csak itt illeszkedtek bele az iparokba. Ezek nem tudták megtanul­ni az angol nyelvet, nehezebben illeszkedtek bele az amerikai viszonyokba és igy szabad pré­dájává lettek az álhazafiságot áruló újságjainknak és papja­inknak. Valóban nagy szerencse az, hogy ezeknek most semmi be­folyása sem lesz a kialakuló uj Magyarországra. Mert jaj lenne annak az or­szágnak, amelyik az ezek által elképzelt' demokráciát venné át! JEGYEZD MEG.o Ajánlja: St. Visi. Az angol nép nem csak sza­vazott, hanem Ítélkezett is. El­itélte azt az úri bandát, akik Hitlert támogatták, megerősí­tették, segítették, hogy ezt a rémséges vérözönt a világra zúdítsák. Lasky tanár kijelentése sze­rint, az angol munkáspárti kor­mány legelső teendője a spa­nyol influenzát, Francot else­perni az útból és visszaállítani a nép által odaválasztott kor­mányt. No most már igazán bajba lesznek a japánok. Az olaszok is hadatüzentek nekik. I ­j Az angol munkáspárt győ- I zelme nagy győzelem a görög nép részére is. Sőt Belga, Olasz és Spanyolországok részére is. No meg az égsz világ részére. A Berlinbe bevonuló ameri­kai katonák között egy indián volt a legelső. Egy igazi ameri­kai, igy csak nem lehetett ki­fogásuk a náciknak sem ez el­len. Az amerikai haszonrendszert az is bizonyítja, hogy 10 millió harcos részére 22 millió acélsi­sakot szállítottak, az több mint dupla, de a haszon is A régi jo világban legalább a hasunkra fekhettünk, amikor a hátunk leégett, de most már ott is leégett, nincs elég für­dőruha letakarni. Most már még a kis király sem, akit Franco a trónra akar segíteni, lesz képes Francot a korona sugaraival megvédeni. Még az is nagyon hamar lehull­hat a porba, Franco fejével együtt. Az angol nép szavazatával nem csak a reakciót buktatta meg egész Európában, de csirá­jában ölte meg a 3-ik világhá­borúra való készülődést. Stalin egy ügyes csapdát ál­lított fel Franco részére. Azt kérdezi, hogy azok a spanyol Kék Divízió tagjai, akik a Szovjetek ellen harcoltak, ön­kéntesek, vagy pedig rendes sorkatonaság volt-e? Ha Fran­co azt mondja, hogy azok ön­kéntesek voltak ,akkor halálra ítéli azokat, valami 14 ezret, akik orosz fogságban vannak. Ha pedig azt mondja, hogy azok rendes sorkatonaság tag­jai voltak, akkor önön magát ítéli el, mint aktiv részese a há­borúnak és igy mint háborús bűnöst őtet is haditörvényszék elé állíttathatja Stalin. AHOL A BIRTOKOSOK NEM JELENTKEZNEK MAJNAFRANKFURT, júli­us 23 (ONA) — Már készülnek a tervek a német polgári tör­vényszékek felállítására, amely­nek feladata, hogy határoz­zanak a zsidóktól és más anti- fasiztáktól elkobzott, vagy el­lopott ingatlanok és ingóságok visszatérítése tárgyában. A dolog azonban nem lesz könnyű, mert egyrészt a bírák között alig találni olyant, aki a nácikat ne szolgálta volna ki a legnagyobb készséggel és buz_ gósággal, másrészt pedig az el­kobzott birtokok volt tulajdo­nosai nem jelenkeznek, mert túlnyomó részük nincs többé az élők sorában. Ezeket a birtoko­kat hir szerint a közel jövőben katonai felügyelet alá helyezik, de egyelőre senki sem tudja, hogy végeredményben mi fog történni velük?

Next

/
Thumbnails
Contents