Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-28 / 1382. szám

1945. julius 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal A kapitalizmus mentési 1 ° * akciója (Vi.) Németországból egy­másután jönnek a hirek, hogy az amerikai nagytőke mindent megtesz és nagy sikerrel, hogy a náci ipart megmentse és a saját érdekeiben átvegye, ki­használja. Most Pat. Frank, Nürenberg- ből írja, hogy az ottani villany­felszerelési és készletek gyárai­ban nagyon gyorsan átalakul­tak békebeli tárgyak gyártásá­ra és az amerikai Telephon és Telegraph társulat vezetése alatt mindenben megkapják úgy a hadsereg, mint más ame­rikai tisztek és vezérek segít­ségét. Frank azt Írja, hogy a né­met ipar átszervezése sokkal nagyobb mértékben és gyor­sabban folyik, mint itt Ame­rikában. Minden ilyen telepet, részben az amerikai tőkések bírtak, még a háború előtt és alatt, teljes erejükkel termel­tek a náci hadseregnek. De most még azokat is átveszik az amerikaiak, melyek eddig nem voltak a kezeikben. Ugyan csak azt is mondja, hogy a nürenbergi villanygépe- zeti telepek átszervezését és megnyitását K. E. Stockton, az International Telephone és Te­legraph társulat alelnöke veze- tii aki amerikai katonai egyen­ruhában, mint speciális tanács­adó az amerkai hadseregnél szerepel. De minden erejét és idejét ezen társulat érdekében használja fel és szervezi ezen gyárak átalakítását és kibőví­tését. Frank szerint, nem csak eze­ket a gyárakat, melyeket az amerikai elfoglalt területen ta­láltak, hanem még azon terüle­tekről is átvették és a hadsereg segítségével átszállították, ame lyik területek az oroszoknak voltak átadva a yaltai meg­egyezés szerint. így Lipcse vi­dékén levő ilyen villamos mű­szerek és más dolgokat gyártó telepekről is mind összeszedték a gépeket és az anyagokat és Nürenberg vidékére szállítot­ták, mielőtt azon vidéket átad­ták a vörös hadseregnek. Ugyan csak azt is Írták, más újságírók, hogy a náci ország legnagyobb mügumi gyárait is sértetlenül hagyták a repü­lők és a hadsereg és most már azokban is megindult a terme­lés, melyben viszont a Stan­dard Oil és a DuPonték vannak nagyon érdekelve. Valamint arról is hirt adtak, hogy legtöbb olyan gyárat, me­lyek még 1943-ban sem voltak amerikai tőkésekkel szoros ösz- szeköttetésben, 1944-ben tar­tott genfi értekezleten, melyen Dr. Westrik képviselte a náci­kat, papíron átadtak az ame­rikai tőkéseknek, hogy azok nekik megmentsék, mivel már akkor a német tőkések biztosra vették a háború elvesztését. Emlékezzünk, milyen nagy lármát csaptak az itteni nagy­tőkés, lapok, hogy az oroszok elvitték a gépeket azon terüle­tekről, melyet később átkellett nekik adni az angol-amerikai hadseregnek. De azt, hogy az amerikaiak is elvitték a gépe­ket, mielőtt átadták az oroszok­nak ígért területeket, nem igen Írták meg a nagy lapok. Még a békeasztalnál, úgy mint a haditerveknél is, dü­höng az osztályharc. NAPRAFORGÓ termesztésére hívja fel egy újonnan megjelent plakát a földhöz juttatott gazdákat. A buzdító szövegből megtudjuk, hogy egy hold napraforgó ter­melése négy hízott sertésnek felel meg. És bármennyire is jobban szeretjük a prágai son­kát az olajpogácsánál, teljes mértékben helyeselnünk kell a közellátási szakférfiak intenci­óját, hogy a német rablógaz­dálkodás után még megmaradt sertésállományunkat egyelőre csak tenyésztési célokra szabad felhasználni. — Tehát igenis napraforgó-pártiak vagyunk a hasznossági szemponttól elte­kintve azért is, mert utazása­in^ alkalmával mindig esztéti­kai gyönyörűséget is szerzett a napraforgó-táblák tarka szin- pompája. Ám legyen szabad közbeszólnunk: a napraforgót csak a szántóföldeken szeret­jük, de nem a közéletben. Ezek a közéleti napraforgók csodála­tos rugékonysággal tudnak a mindenkori napok irányába el­fordulni s amellett — túlhalad­va a közönséges napraforgók képességeit — a szinüket is csodás gyorsasággal tudják vál­toztatni. Ha kezdetben fekete­sárga színekben is ragyogtak, mint a pusztai napraforgó-vi­rág, ez éppen nem zárja ki azt, hogy alkalomadtán végig ne játsszák a piros-fehér-zöld va­lamennyi színárnyalatát, össze­sítve vagy akár különkülön. A hasznos olajmagvas naprafor­gók természtését tehát igenis elő kell mozdítani, de a káros közéleti napraforgók elburján­zását egyersmindenkorra meg kell akadályozni. (“Mai Nap” — Budapest) ÉPITŐGÁRDA 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ...... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Détky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 8.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas I., Akron .............12.00 Fishbein L., New York ....12.00 Fodor J., Cuy. Falls .......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ......... 9.00 Hering P. Buffalo ...........12.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh ....11.00 Kollár J., Cleveland ....... 9.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City .....12.00 J. Kozsány, Saratoga ......12.00 Lefkovits L., Cleveland . ..10,00 Lelkó A., Pittsburgh ....... 8.00 J. Lisszy, Phila...................10.00 Mogor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 6.00 Mplnár A., Cleveland ....... 9.00 Pataky J., Brooklyn .......15.00 A. Patchy, Duarte ........... 5.00 Pika P., Chicago .............10.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 L. Rost. Phila. ............ 6.00 J. Reppman, Detroit ....... 5.00 M. Stefankó, New York ..12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi I., Detroit .......... 9.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago ...............12.00 Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? TÁRCA AZ ORVOS Irta: Kaczander József Valami különös figura volt a külseje, amit még visszata- szitóbbá tett egyik lába rövid­sége. Csak a szemei voltak gyöngéden hizelgőek, amikben rendkívül csillogó fény ült és szelíden tükröző tekintet. Azt mondották a közelálló barátai, hogy bolond. A páciensei — ha voltak ilyenek — rajongtak érte, mert maga volt az élő lelkiismeret és figyelmesség. Szépen csengő hangjával, behízelgő modorával megnyugtatta betegeit és re­ményt öntött beléjük. Igazi em­berorvos volt, aki végtelenül tudta gyűlölni és határtalanul tudta szeretni az embereket. Csak a legintimebb barátai­val volt bizalmas és azokkal va­lóságos filozófiai vitát folyta­tott. És ha ő beszélni kezdett, senki szóhoz nem juthatott. Nem szerették hallgatni világ­nézetét, mert állandóan sötét, komor hangulata, bizarr gon­dolatmenete lehangolta a hall­gatót. Sok évvel ezelőtt találkoztam vele utoljára. A Dunapart széles utain sétáltam napsugaras idő­ben. Már messziről észrevett és ólmosvégü botjával sietve tolta felém ki nem kerülhető meg­nyomorított alakját. Kegyetle­nül megrágta az a néhány hó­nap, amióta nem láttam. Ha- muszinüvé vált beesett arca; nagy, széles pofacsontjai mint két hegy kúpjai magasan kiál­tottak, szemei mélyen estek üregeikbe, de fényük, ragyogá­suk talán még intenzivebbé let­tek. Ritkás, lelógó bajusza már őszülni kezdett. Lassan, kimérten beszélt. A régi nóta, a régi téma: a nagy mindenség. Sokszor zsibbadást éreztem a fejemben és különös zúgást, mintha szomorú, mély harangütéseket hallanék köz­vetlen közelembe. Szakgatott mondatai, állandó bölcselkedése az emberek életéről, az örök harcról, eltompitották agyamat és teljesen érzéktelenné tettek. Valósággal szétboncolta az embert és odatette elém, hogy én is lássam, én is gyönyörköd­jek az izmok finom szálaiban, a szív vércsomójában, az agy kuszáltságában. Lenyúzta ró­lam is a bőrt, csak a szeme­met hagyta nyitva, hogy — amint mondotta — önmagamat megláthassam az élet boncoló asztalán. Mindig azzal kezdte: a szív az élet központja. A burok alatt minden embernek egyformán ver. Semmi különös zavart, el­térést — hosszú prakszisában — nem észlelt. És hogy higy- jem el neki, mert ő már nagyon sok szivet látott, ő tudja leg­jobban. Gazdag, koldus egyformán hordja magában. Élete az a vércsomó ennek is,'annak is. Verése az életküzdelem megőr­jítő zenéje az egyiknél, dusla- kodó ,mámoritóan kacagó bol­dogság orgiája a másiknál. És amikor az agyát szedte ki — ő úgy mondta: az ember fő­részét —, ezt a kifürkészhetet­len perpetuum mobile-t és fi­nom orvosi műszerével vette ki belőle gondolatvilágának igaz s hamis gyöngyét, ilyenkor való­sággal lázba esett és szemei vérben úsztak. A hangja eleinte komoly, ki­mért ,nyugodt és biztos volt; később tüzes, haragos, tombo­ló, szakgatott. — Figyelj! — mondotta és csontos karját karomba fonva, egészen belémhajolt. — Az agy kormányozza a világot . . Igaz ! ez ?! . . . Mozgatja az erőket. I Ez az élet nedve. Ez behatol a | mélybe. Feltör a magasba. Eb­ből táplálkdzik az ostoba, az okos ... Te is, én is. Ezt hasz­nálja ki szegény és gazdag. A munkás. A here. Ez a rabszol­gatartó, a kizsákmányoló. Ez butit és fölvilágosit . . . Itt köz­pontosul a sok millió nyomorgó oktalan szenvedéseinek egy­másba fonódó végtelen láncola­ta. Te is benne vagy. Én is. Az anyád is, az apád is. A gyere­keid is . . . Minden, minden, ami él és mozog onnan lesz irá­nyítva Finoman összeállítva, mint maga az élet. A külseje változik csak. Az egyiken bar­na a hajzat, másikon szőke, fe­kete vagy vörös ... És az alak­ja változik ... De bévül, bévül, kedves barátom, mind egyfor­mán kuszáit, mintha valameny- nyi egy lenne. Te még nem lát­tál emberi szivet meg agyat. Rut utálatos, hazug. Csak én tudom, hogy mi van benne. Egyedül csak én tudom. Engem már meg nem csalhat. Érted, meg nem csalhat, félre nem ve­zethet, meg nem közelíthet. Ér­ted?! Pillanatra elhallgatott. Szem­be jött velünk egy férfi mé­lyen gondolkodva. Feszesen rúgta ki lábait. Szinte hallót-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents