Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-21 / 1381. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 21. OLVASÁS KÖZBEN A lázongó Európa Ugylátszik Európában nem mennek a dolgok a reakció szá- jaize szerint. Legalább is azt kell következtetnünk, mert a reakciós sajtó, túlozva hozza a munkásosztály megmozdulásá­ról szóló hireket. Különösen nem tetszik a re­akciónak Jugoszlávia Titója. A belga helyzet is izgatja. De a legjobban Olaszország tartja félelemben, ahonnan valóságos forradalmi hireket közöl. Úgy­szólván egész Európával nin­csen megelégedve. Még Görög­ország sem tetszik neki, pedig ott igazán kedve szerint ren­dezkedett be a tory nagytőke, amidőn Kyriakos Varvaressost a görög nemzeti bank kormány­zóját teheti kormányba. Az uszítás nem csak a balol­dal ellen folyik, de a Szovjet el­len is. Bevallom, — ami engem illet — nem a Szovjet elleni uszítás az, ami ellen szót eme­lek, mert a Szovjet elég jól el­tudja intézni az ügyeit, nálam nélkül is, de Itália, Spanyol, Francia, Belga és Németország munkássága a reakció karmai között vergődik és csak annyi­ra juthat előre, amennyit kive­rekedhet — sokszor vérrel — a reakciós szövetséges katonai hatóságoktól. Szinte első fecs­keként kell üdvözölnöm a né­metországi szervezkedésről szó­ló hirt. Habár az oroszok által megszállt területről jön is. Úgy vagyok ezzel a szervezkedéssel, hogy csak örülni tudok neki, bárhonnan jön is, mert tudom, hogy a reakció túlbuzgó cselek­vései ellenére jönnek létre. Ho­gyan is mondta a magyar pa­raszt? “Nem bánom akármi­lyen párti, csak negyvennyol­cas legyen.” A minap a szociáldemokra­ták és kommunisták nyilváno­san pártot alakítottak egy kö­nak, ami történni fog, amikor, ha a vérengzések ténylegesen szünetelni fognak amikor a te­mérdek kormány-rendelések is megszűnnek és a munkáltatók­nak nem kínálkozik az a nagy profit amilyet az utóbbi pár esztendő biztosított nekik. A munkás hamar feléli azt a pár dollárját ,amit esetleg mód­jában volt “megtakarítani” és mert most is elmulasztotta fel­építeni osztály szervezetét, amely igazából az ő és csakis az ő érdekét védné meg, legbi­zonytalanabb helyzetbe kerül. Nem szívesen látom ezt a ké­pet, de a mai rendszer csak igy jutalmazhatja az elhasznált munkást, amig tudatára nem ébred a dolgozók milliói, hogy a rendszert fentartó munkaere­jét megszervezze az Egy Nagy Szervezetbe .amelynek alapját negyven évvel ezelőtt lefektet­te az Industrial Workers of the World. G. Bakos. zös programmal az oroszok ál­tal megszállt német területen, most pedig jön a hir, hogy ti­zenhét ipari és kereskedelmi szakegyesület szervezke d e 11 meg, a két párt közös program­ja alapján, amelynek vezérei most jöttek ki az internáló tá­borokból. Az egyik egy kom­munista Reichstag küldött, Roman Chivalek, a másik egy szociáldemokrata szakszerveze­ti vezér Otto Brass, aki éveken keresztül a náci uralom alatt szervezte a földalatti mozga­lomban a szociáldemokratákat. A programjuk keveset mon­dó, de mégis többet várhatunk tőle, mint azon emberektől, akiket Bajorországban a mi hadvezetőségünk hivatalokba tett. Körülbelül ilyenformán hangzik: “Az uj szakszarveze- tek egyesültek azon célból hogy a munkásosztályt egyesítsék, egy harcos táborba, hogy a fasizmussal egyszer és minden­korra végezzen. Továbbá, se­gédkezet nyújtson Németország ujáépitéséhez, hogy azon sebek behegedjenek, amit a hitleri háború ejtett rajta.” Más, kevésbé jelentékeny szervezet is alakult, a “Kultúra Liga“, amely a német nép taní­tását tűzte ki célul “demokra­ta” alapon amelynek végrehaj­tó bizottságában helyet foglal Johannes R. Becher kommun­ista költő is. Még egy másik, “Ifjak tanácsa a fasizmus ki­irtására”, ennek feje a még Moszkában alakult “Szabad Né­metek Tanácsáénak egyik tag­ja, Heinz Kessler. Jellemző ezen egyesületekre, hogy a volt po­litikai ellenfelek működnek ben­ne együtt, a szociáldemokraták és kommunisták. A közelmúltban számoltam be, hogy az amerikaiak által megszállt területen, milyen ele­mek kerültek hivatalokba a State Departmentünk jóvoltá­ból, most csupán összehasonlí­tás céljából leközlöm, hogy az oroszok által megszállt terüle­ten milyen elemek kerültek hi­vatalokba. Mecklenburgnak az elnöke a szociáldemokrata Höcker Vil­mos. A három alelnökből kettő kommunista. Szakszoniának el­nöke a szociáldemokrata Ru­dolf Friedrichs, az öt alelnök, két szociáldemokrata, két ke­resztény demokrata és egy kommunista. Brandenburg elnöke Dr. Ar­thur Stenhoff (szoc. dem.) 4 alelnökből egy keresztény de­mokrata, egy szociáldemokrata és két kimagasló alakja a “Sza­bad Németek Tanácsának”, Bernhardt Bechler őrnagy és Edwin Hornié, volt kommunis­ta Reichstag küldött. Mint ér­dekességet meg kell említenem, hogy a londoni “Szabad Néme­tek” szervezetéből vagy hatszá- zan vissza akarnak menni Né­metországba, miután látják ezen menekültek, hogy az oro­szok alkalmat adnak nekik Né­metország ügyeinek intézésé­hez. OLASZORSZÁGRÓL Ha igazak a jelentések, a hi­vatali közegek amit vetettek Olaszországban, most aratják. Dél-Olaszországban Andria uc- cáin Vincenzo de Gaetano veze­tésével (állítólag kommunista) 600 ember és 500 asszony, kik géppuska és kézigránátokkal fölfegyverezve leszerelték a gyűlölt “carabinieriket” elfog­tak egy élelmiszert szállító vo­natot és Andria polgármesterét kicserélték saját emberükkel. Amidőn a szomszéd Bari-ból több “carabinierit” küldtek el­lenük, megütköztek velük és kettőt megöltek közülök. Zavargásokat jelentenek még a közeli Corato, Trani, Barlet- ta és Canosa di Tuglia városok­ból is. Rómától kérnek segítsé­get. Ferruccio Parri miniszter- elnök, aki egyúttal belügymi­niszter is, valamint a rendőr­ség feje, leküldte Gaeteno Bar- barechi és Mauro Scoccimarro minisztereket lecsendesi t e n j őket, ami sikerült is, de a láza­dók nem adták át a fegyvere­iket. A rendőrök azt állítják, hogy. a barlangokban rejtik el fegyvereiket. Azok után, amit a közel­múltban Írtam Olaszországról a Bérmunkás hasábjain, ez vár­ható volt. Most csak ismétlé­sekbe bocsátkoznék, ha fölso­rolnám az igazi okokat. A re­akciós sajtó egyenesen kom­munista izgatásnak bélyegzi az esetet. Én úgy tudom szelet vetettek és most vihart arat­nak. . . . tudja Pál . . . Az igazi békeszeretők (a.l.) Azt szokták mondani, hogy az emberek tévedni szok­tak. Legöbbször pedig azok szoktak tévedni, akik felületesen és egyoldalulag bírálják meg a helyzetet. Bizony nagyon sok em­bernek az a rossz tulajdonsága van, hogy minden gondolkozás nélkül elfogadja másoknak véleményét anélkül, hogy kutatná annak igaz voltát. Azért azután az egyoldalú érdekeket szolgáló sajtótermékek, nagyon sokszor elhitetik az olvasókkal éppen az ellenkezőjét, mint az igazi tényállást. Még a háború befejezést sem nyert, már újabb háborút tesznek jó előre kilátásba. A legnagyobb hangon azok szólalnak meg, akik minden igyekezetükkel próbálták megakadályozni a fasizmus elleni háborút. Most azután ezek az elemek minden alap nélkül, már úgyszólván meg is üzenték a háborút Oroszország­nak. ..................................... Én a magam részéről sem hiszek az állandó világbékében, még akkor sem, ha azt 50 nemzetnek képviselői is Írták alá. A forradalmi munkásmozgalomban nyert nevelésünk tudatosan azt diktálja, — ami megfelel a tényleges valóságnak — hogy amig a magántulajdon rendszerén épült kapitalista társadalmi rendszer létezni fog, addig mindig lesznek háborúk. A gazdasági hatalmat továbbra is biztosítani vágyó kapita­lizmus, ha soha azelőtt, de most az egyszer előrelátó. Félelme abban nyilvánul meg, hogy látja Európa gazdasági helyzetének a kapitalista osztály szempontjából bizony nem nagyon virágos átszervezését. Tolvajt kiabálnak azok, akik évszázadokon keresz­tül rabolták a termelő munkásokat. A magántulajdon rendszeré­re épült kapitalsta országokban bizony van miért veszélyt jósolni. A magán kapitalizmus emlőjén táplálkozó reakció és azok­nak nyomtatványai, már jó előre beharangozzák az Oroszország­gal való háborút. A magam részéről nem is tartom ezt lehetet­lennek, mert a kapitalizmus a legbrutálisabb eszközök igénybe vételétől sem riad vissza akkor, ha rendszerének védelméről van szó. Nem is csodálkozunk azon, hogy Hearsték és McCormikék lapjai Oroszország ellen uszítanak. Nem is kívánhatunk jobbat, a legszélsőségesebb reakciót képvselő kapitalista nyomtatványok­tól. Hogy mi teljes egészében helyeseljük-e az orosz rendszert, az más lapra tartozik, de egészen bizonyos, hogy szivvel-lélekkel lelkesedtünk akkor, amidőn a vörös hadsereg győzedelmesen vo- nut keresztül a legsötétebb fekete terror által elnyomott orszá­gokon és már tudjuk, hogy nem az ezerholdasok, hanem az el­nyomott dolgozó millióknak hozták el az öröm napot. Felszaba­dították a fasizmus vassarka alatt letaposott embermilliókat. Most aztán ahol még a kapitalizmus gazdasági erődménye szi­lárdan áll, azért tartják már jó előre szükségesnek a Szovjet el­leni agitációt. Azután, hogy a tényekről közelebbről meggyőződ­jünk, egy kis közleményt adunk az amerikai hadsereg hivatalos lapjából, a “Stars and Stripes”-ből: “Az önkéntes bajnicsálók. — Az Egyesült Államokban biztos háborúról beszélnek Oroszország­gal. Egyenesen a háborús uszítok kezébe játszák az országot. Az amerikai harcoló katonáknak, akiknek tényleges része van a há­borúban, semmi ellenvetésük nincsen az oroszok ellen. Éppen az ellenkezője áll, nagyon is nagyra becsülik az oro­szok teljesítményét a németek ellen.” Hogy azután az amerikai közvélemény hogyan nyilvánul meg, éppen úgy, ahogy fentebb jeleztem. Elhisznek mindent, amit a háborús uszítok méregként be­adnak az olvasó közönségnek. Még mindig úgy vagyunk mint régen, hogy a papírnak türelme van, mindent eltűr, amit rányom­tatnak. Legjobban csak azon csodálkozunk, hogy az amerikai szervezett nyomdai munkások még mindig csak a maradiság ósdi szervezethez tartoznak amely nem törődik azzal, hogy a ka­pitalista sajtó, hogyan uszít egy újabb emberirtó háborúra. Ilyen köpönyeg alatt uszítanak azok a békeszerető amerikaiak, akik­nek igen fájó érzés volt a fasizmus bukása, ők a fasizta törek­véseiket a “demokrácia” redőnyével takarják le.

Next

/
Thumbnails
Contents