Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-21 / 1381. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 21. A forrongó Akron — NEM TÉVEDTÜNK — Még az is valószínű, habár nem fogják világgá kürtölni, hogy Soong Potsdamban is ott lesz. Alapjában véve, legalább is egy kérdésben minden ország kormánykérdését összeköthetik azon megegyezéssel, hogy a fasizta ellenes pártokat bevonják a kormányba és a törvényes jogokat megadják a részükre. És mivel Kínában csak egy ilyen párt, a Kommunista Párt van, a Chiang Kai Shek Koumintang pártja mellett, igy ezt a követelést nem igen tudják az angol-amerikai urak körültáncolni már csak azért sem, mert ha ebben nem tudnak megegyezni, akkor az hosz- szabb és véres pogárháborut jelent Kínában és Spanyolországban is, valamint káoszt osztrák és német földön. Mindezen egység-kormányok megalakítása mellett a Szovjeteknek sok más követeléseik is vannak Kínában. Először is az oroszok által épített mandzsu- riai fővasut vonal, melyet a japánok elvettek és az által 1,800 mérfölddel meghosszabbították a Vladivosztokhoz Vezető utat. Második fontos kérdés, olyan kikötő megszerzése, ahonnan egész éven kérészül lehet hajózni, mivel Vladivosztok három-négy hónapon keresztül befagy. Egy ilyen kikötő Port Arthur Mandzsúriában már volt az oroszok kezében, ezt is a japánok vették el tőlük 1905- ben, valamint a két külső és belső Mongolia egyesítés és mivel a külső Mongolia már Szovjet rendszer alatt van, igy valószínűleg belső Mongoliát is oda akarnák csatolni. Abban igaza lesz Sztalinék- nak, hogy ha a spanyol-kinai fasizta kormányt megengedik létezni, ahol a szocialista eszmék, pártok ellen és igy a Szovjetek ellen is állandó harcot és propagandát szerveznének, folytatnának, akkor a világbéke nem lehetne tartós. Mipd a ' mellett ha ezt a két fontos spanyol és kinai kérdést nem intézik el, akkor hosszú és véres polgárháború lesz mind a két országban, amely viszont felboríthatja az egész világ békéjét, melyet olyan nagy gar- ral és kínszenvedéssel próbáltak megszervezni San Francis- koban. De az öreg Európában s leginkább a közös kormányzásra ítélt német-osztrák .földön, nem akadályozhassák meg a náciellenes szocialista-kommunista pártok működését, ha nem akarnak állandó zavarokat, lázadásokat. Mert csak is azon elemek között voltak és maradtak igazi náci ellenes erők, akik az újjászervezést nagyban elő- segithetik. Ha éppen ezen erőket nyilvánítják törvénytelennek és nem engedik meg a létezésüket, szervezkedésük e t, akkor ottan is csak káosz, zavargások lesznek melyet a nácik, akiket az angol-amerikai urak hatalmon tartanak, még nagyban fognak fokozni, hogy a zavarosban halászhassanak és újabb reményt önthessenek a náci hívek szivébe hogy teljesen hatalomra juthatnak még, melyben az angol-amerikai segítséget és támogatást már mostan is megnyerik, de még nagyobb mértékben helyezhetik kilátásba a jövőre. Akkor, amikor azt irtuk és mondottuk, hogy a taktikát és módszert ott, ahol és akkor amikor-arra szükség van a tőkés cselédjeiknek, alkalmazni fogják, ezen állításunk igazságos voltát az akroni Goodyear gyár lefoglalása a tengerészek által, is igazolja. Hogy nem használták azt az igazi hitleri módszert, az csak annak tudható be, hogy nem volt rá szükség, a rádión közvetített és a bulletin boardon kifüggesztett parancs elégséges volt ahoz, hogy száz százalékban engedelmeskedve visszatértek a munkások a munkába és igy nem volt szükség különös erőszak alkalmazására. Hogy mi történt volna akkor, ha nem engedelmeskedtek volna a sztrájkolok a kiadott parancsnak, azt nem én, hanem a bulletin boardon kifüggesztett irás egy mondata válaszolja meg, még pedig: “who does not obey” az számoljon a következményekkel. Itt minden máskép történik, már mondjuk Amerikában, de megtörténik és azért mondtam és mondom most is, hogy a nácizmust csak annyira irtották ki a háborúval, hogy kontrolálni tudják amennyire a gazdasági és politikai érdekeik azt megkívánják — és nem többet. Mi is történik ebben a forrongó gumi városban? Kezdjük ott, én a történteket nem nevezem a demokrácia ar- culcsapásának, mint ahogy nem is neveztem és most sem nevezem az uralmon levő jogi formát demokráciának. Amennyire én tudom és látom, ez nem létezik. Én a szocialista iskolában úgy tanultam, hogy a politikai jogi forma, “az or-» szágban levő állapotokat tükrözi vissza”. A Goodyear gyárban a tengerészek bevonulásával, egyúttal megkezdődött a munkásság terrorizálása, hogy mivé fog ez fajulni és meddig tart, a jelen sorok írásakor még nem lehet tudni. Én ezen sorok írásakor úgy érzem magam, mint akinek a keze meg van kötve, az agya meg van bénítva, mint akinek a szót a torkába fojtották, a demokrácia nagy dicsőségére. Ne felejtsük, hogy a tőkés osztálynak hűséges szolgái vannak, nem szószátyái/Kodó, de igen hűséges szolgái. E sorok írója nem avval a szándékkal írja ezen sorokat, hogy a politikusok közti nem létező kü- lömbségeket tárgyalja, hanem — és itt van a sokszor említett kutya eltemetve — ami soha sem fért a begyembe és most se adok helyet neki. És éppen ez az ami a múltak felemlité- sére kényszerit. Amikor arról lett írva és beszélve, hogy “az elnök kihangsúlyozta, hogy ezen háború a népek jogaiért folyik” — nem lehetünk semlegesek. Nem tehetünk arról, hogy a tőkések velünk eg^ célért harcolnak. Aki már előre belátott a jövőbe azt ellenzéknek gúnyolták. Én akkor is azt II. mondottam és most is azt mondom, hogy a tőkésosztály cselédjeinek nem volt a múltban és nem lesz a jövőben, a segítségünkre szüksége. Mert amint mondottam őnekik hűséges szolgáik vannak. Én a mindenre kapható, szemét osztálynak cselekvéseit még sohasem tárgyaltam mint olyant, amely a társadalomra hatna, vagy valamilyen formában azt befolyásolná. Éppen ellenkezőleg, ami itt Akronban történik, nem is tudom, hogy nevezzem, szükségesnek vagy természetes velejárónak és igy csak mint eseményt regisztrálom. A lefoglalás előtt nem csak a sorok írója, a rokon- szenvezők nagy többsége is úgy gondolta, — még pedig joggal — hogy ennek a harcnak, amelyben a résztvevők szolidaritásuk oly szép példáját mutatták, nem hozhat mást, mint győzelmes befejezést. Hiába dörögte a helyi sajtó, hogy tekintsünk a háborúra, ahol gyermekeink, rokonaink élete a gumitól van függővé téve. Hiába volt a kormányügynökség lefoglaló ügynökség ijesztgetése, a sztrájkolok félre figyeltek, ő előttük egy gondolat és cél volt egy erős elhatározás, a sztrájkkot minden áron győzelemre vinni és ettől a szándéktól semmi és senki se fogja eltántorítani őket. S éppen ezért nagy megütközést váltott ki az union taghoz nem illő meghuny ászkodás. Ki mert volna arra még csak gondolni is, hogy egy ilyen jól megszervezett harcot egy pár egyenruhába bujtatott, nem is tengerészek, hanem volt gyárvezetők, lefogják tudni szerelni. Megtört az akroni munkás- mozgalom történetének egy leg- militánsabb munkásharca — a Goodyear sztrájk. Elbukott, mert a munkásság, nem csak a Goodyearnál, hanem minden iparban, nem tud tiszta határvonalat huzni úgy a munkás, mint a munkaadó között és azok képviselői között. A fentieken kívül meg kell tanulni azt, hogy még harcban állunk a tőkésekkel, hogy bérmunkások, akik kénytelnek a munkaerejüket eladni, a tőkés pedig munkaerő vásárló és addig, amig harcban állanak a munkaerő vásárlókkal ,nem lehetnek sem amerikaiak, sem pedig keresztények. Talán ez az oka annak, hogy a múlt harcokból semmi tanulságot nem merítettek. Hogy a múltban a sztrájkok nem végződtek száz százalékos győzelemmel, az annak tudható be, hogy nem rendelkeztek azon gyakorlati ismeretekkel ,amit csak az idő -és tapasztalat nyújthat. Éppen ezért, fölötte nagy meglepetés azok részére, akik azt hitték, hogy tanultak a múltak tévedésein. Ki is gondolhatott itt másra, amikor látta a nagyszerű szolidaritást ? De mint mondom, a gumi. munkások éppen úgy, mint más iparban foglalkoztatott munkások még nem tanuták meg, hogy úgy a politikai, mint vallási, vagy bármely más kapitalista eszme, megöli a legszebb munkásszolidaritást. Nem ma történt a tévedés, hanem akkor, amikor bedőltek annak a politikai bohóckodásnak, hogy a kormány által kinevezett ügynökségek, mint a. politikusok fogják a gazdaági egyenlőtlenséget a munkások javára reformálni. Amint mondom ebbe a hibába nem csak a gumi gyári munkások estek bele, de benne vannak az összes iparban foglalkoztatott munkások. Az összes sztrájkok közül legnagyobb szenzációt az akroni gumigyári munkások sztrájkja csinált a sok sztrájk közül olvassuk a Bérmunkásban. Úgy van. A sztrájknak a megindítása és annak folyása, szelleme, minden megvolt ami egy sztrájkhoz szükséges. Csak egy hiányzott, az pedig az osztálytudat. Külsőleg forradalmi szint mutatott, de belsőleg ott ette a tudatlanság és a félés rákfenéje és ez az, amely nem csak megbuktatta a sztrájkot, hanem a bukást csufá tette. Igen legnagyobb szenzáció volt az akroni Goodyear sztrájk, de még nagyobb szenzáció az elbukása. De hiszem és remélem, hogy Akron még hallat magáról. Nem minden ok nélkül mondom, hogy “Forrongó Akron”. Bischof A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Van Nuys 9.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Buzay Jánosné, Clevaland 6.00 Deák Jánosné, Akron .....12.00 Detky E.-né, Phila ........... 6.00 özv. Farkas I.-né, Akron 12.00 fj. Farkas Imréné, Akron 12.00 Fay Vilmosné, Akron ......12.00 Feczkó J.-né, New York „12.00 Fodor J.-né, Cuyahoga ..„12.00 Ganch L.-né, Carolina .....12.00 Helen Kanchar, Bay City 12.00 Kern Péterné, Akron .......12.00 Kollár Józsefné, Clev........ 8.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 12.00 Lefkovits Lajosné, Clev. 10.00 Mary Mayer, Phila...........10.00 Molnár A.-né, Cleveland 9.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 11.00 Udvarnoky K.-né, Flint ....12.00 Visi Istvánná, Detroit .... 9.00 Vizi Józsefné, Akron .....„12.00 Zára Jánosné, Chiiago „„12.00 Akroni Munkástársnőink, a “Női Gárda” életre hívói úgy határoztak, hogy a gárda fen- tartását szükségesnek látják 1945-46 évre is. A májustól- májusig szóló havi egy dolláros Bérmunkás támogatását mielőtt újból akcióba teszik, kérik a gárdába jelentkezőket, hogy befizetéseiket egészítsék ki mindazok, akiké az még nem teljes. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
